A csend hangja

A csend hangja
angol  A csend hangja

1912-es orosz kiadás
Műfaj regény
Szerző Helena Petrovna Blavatsky
Eredeti nyelv angol
írás dátuma 1889
Az első megjelenés dátuma 1889
Wikiforrás logó A mű szövege a Wikiforrásban

A csend hangja Helena Petrovna Blavatsky könyve  . 1889 - ben írták Fontainebleau -ban [1] [K 1] . Ugyanebben az évben jelent meg először Londonban [K 2] .

Három töredékből áll: "A csend hangja", "Két út", "Hét Kapu", amelyet a szerző az "Aranyszabályok könyvéből" [4] bontott ki, egyike azon sok könyvnek, amelyet keleten használnak a diákok. misztikus [K 3] [K 4 ] iskolák. Ahogy Blavatsky írja az előszóban, ezek ismerete nélkülözhetetlen ahhoz az okkult iskolához is, amelynek tanításait sok teozófus elfogadja . Mivel néhány szabályt fejből tudott, állítása szerint viszonylag könnyű lefordítani őket angolra. A forrás, ahonnan ez a három rész fordításra készült, ugyanabba a sorozatba tartozik, mint a "Dzyan könyve", amely a " Titkos Tanítás " alapjául szolgált [5] . A fordítás elkészítésekor az író arra törekedett, hogy megőrizze az eredetit megkülönböztető nyelv és képek költői szépségét.

A csend hangja című példányának első oldalán a szerző ezt írta: „E. P. Blavatsky a H. P. B.-től tisztelet nélkül.” [K5]

"Schaff-Herzog Encyclopedia of Religious Knowledge"a könyvet a "modern teozófia mérvadó dokumentumaira" utalta, beleértve az író főbb műveinek listáját [K 6] .

Kutatók véleménye

Arnold Kalnitsky a teozófiai mozgalomról írt munkájában azt írta, hogy H. P. Blavatsky állítása tibeti fizikai tartózkodásáról és életéről régóta megkérdőjeleződött, de könyvének tartalma "egy buddhista valódi tapasztalatát tükrözi ", még akkor is, ha az ember nem ismeri fel úgy, hogy egy hiteles buddhista forrás alapján teremtette [1] .

Más írásaival ellentétben ebben a könyvben Blavatsky nem foglalkozik a tartalom összehasonlításával, védelmével vagy igazolásával, vagy az uralkodó elképzelések megkérdőjelezésével. Sőt, a könyv mérete jóval kisebb, mint fő művei, a kommentárok pedig főként terminus-meghatározásokból és versmagyarázatokból állnak [4] .

Blavatsky „Krisna-Krisztusnak” a „felsőbb énjeként” való azonosítása egyértelműen jelzi, hogy a könyvben tárgyalt kérdések „tartalmukban misztikusak”, és bár buddhista kifejezésekkel fejezik ki, könnyen helyettesíthetők „egyenértékű kifejezésekkel és a szinkretikus filozófia álláspontját osztó teozófusok számára elfogadható fogalmak” [8] .

Kalnitsky szerint ez a könyv teljes mértékben összeegyeztethető a Blavatsky más műveiben kifejtett teozófiai világkép elveivel, de más könyveknél többet tartalmaz "igazán vallásos érzéseket és eszméket" [9] .

Egy következetes teozófus [10] Dr. Alvin Kuhn a következőket írta Blavatsky könyvéről [11] :

„Ritmikus modulációjával költészete fokozza a misztikus odaadás érzését. Más keleti könyvekhez hasonlóan erkölcsi és spirituális instrukciókból áll, amelyeket nincs értelme az etikai alapelvek szisztematikus kifejtéseként bemutatni, ha lelki lényegük nem kerül olyan imaformába, amely rituális használata során mágikus erőt képes feltárni. Ebben a könyvben nem nehéz felfedezni a primitív pszichizmussal szembeni bizalmatlanság fő okát, amely olyan élesen megkülönbözteti a teozófiát a modern kultuszoktól. Az „emberiség nehéz karmájának” csökkentésére tett erőfeszítést jelentősebb érdemnek tekintik, mint bármely éteri vagy elektromos természeti erőt alárendelni az ember akaratának.

Buddhista kritikák

A japán filozófus és a zen buddhizmus tanítója, Daisetsu Teitaro Suzuki úgy vélte, hogy Madame Blavatsky könyve a mahajána tanítások mélyreható rendelkezéseit mutatja be [ K 8] , amelybe kétségtelenül beavatták [K 9] .

1927-ben a IX. Pancsen Láma Thubden Chokyi Nyima (Tub-ten Chö-gyi Nyima) (1883-1937) adminisztrációja segített a Kínai Buddhizmuskutató Társaságnak Pekingben Blavatsky könyvének kiadásában. A könyv kiegészült magának a pancsen lámának egy kifejezetten erre a célra írt üzenetével [K 10] .

1989- ben A csend hangja 100. évfordulója alkalmából egy emlékkiadás jelent meg, amelyhez Tenzin Gyatso 14. dalai láma írt előszót. Ebben a „ Bódhiszattva útja” című előszóban azt mondja, hogy Blavatsky könyve erős hatással van azokra az emberekre, akik őszintén keresik a bölcsességet és az együttérzést, és arra törekednek [K 11] .

Paradoxonok és költészet

Sangharakshita azt írta, hogy A csend hangja tartalma nem kevésbé paradox, mint a címe. Például a könyv első töredékében figyelmeztetik a tanulót: „Nem követheted az Ösvényt anélkül, hogy te magad is ne válnál azzá az ösvényvé” [K 12] . A buddhizmus minden iskolája úgy véli, hogy a lélek (vagy ego) megváltoztathatatlanságának gondolata téveszme, ezért értelmetlen a nirvána egyik vagy másik ember általi eléréséről beszélni . A spirituális fejlődés nem az ego spirituális vívmányainak felhalmozódásából áll (mintha valami személyes tulajdon lenne), hanem az ego gyengülésében, vagy inkább az „egohood” hamis elképzelésében ( angolul  Egohood ) , oly módon, hogy a durva ego finomabbá válik, a finomból még finomabbá, míg végül a törekvő mintegy „a spirituális energia személytelen folyamává válik, amely fokozatosan szélesedik és mélyebb lesz, és , végül rájön, hogy egybeesik a nirvána feneketlen óceánjával." A csend hangja pedig, paradox módon azonosítva az Ösvényt és a törekvőt, valójában arra emlékeztet bennünket, hogy ahogy az egyén vagy egy személy csak egy neve "pszichoszomatikus állapotok halmazának", úgy az Ösvény is csak egy kényelmes címke egy sorozatnak. a felvilágosodás felé orientált gondolatok, szavak és tettek [12] .

Egy másik példa a paradoxonra a III. töredékből származik, ahol a megvilágosodás küszöbén álló bodhiszattva azt mondja: "Ha Tathagata akarsz lenni , kövesd elődöd nyomdokait, légy önzetlen a végtelenségig" [K 13] .

Ezenkívül a "Csend hangja" tele van költői képekkel. Például az emberi lelkeket a madarakhoz hasonlítják: „Nézzétek a lelkek seregeit; nézd meg, hogyan rohannak át az emberi élet viharos tengerén” [K 14] . Azt mondják egy emberről, aki végigjárta az Ösvényt a végéig, és Buddhává vált : „És ezentúl áll, mint hófehér oszlop a naplementekor; az örök gondolat felemelkedő lámpása arcára önti első sugárzó hullámait” [K 15] . De a költészet lényege nem korlátozódik a képekre, más elemek is szükségesek, például a ritmus. Míg a modern időkben elismert tény, hogy a költészet meg tud mérő és rím nélkül is, "nehéz elképzelni a költészetet valamilyen ritmus nélkül". Kétségtelen, hogy A csend hangja költészete nagyon ritmikus. A prozódia -szakértő megjegyzi, hogy a következő versszakokat „könnyen éneklik” [K 16] :

Lelked hallása
Forduljon a nyöszörgés minden fájdalmához,
Mint lótusz a szívhez, nyíljon meg
a reggeli nap melengető sugarai felé.

Ne hagyd, hogy a nap heves melege
megszárítsa a szenvedés keserű könnyeit,
Mielőtt te magad töröld
meg a szenvedők szemét.

Vegyél el minden emberi könnycseppet
. Nedvesség gyúlékony a szívedben,
és tartsd ott, amíg el nem
tűnik a fájdalom, amely ezt a könnyet okozta.

Kritika

Max Müller 1893-ban megjegyezte Blavatsky írásaival kapcsolatban:

Lehetetlen tanulni a buddhizmust a szanszkrit és a páli elsajátítása nélkül, különben az ember nem olvassa el a kanonikus könyveket, és még a neveket sem írja le helyesen. Madame Blavatsky nem tette ezt, bár elég képessége volt ahhoz, hogy megtanuljon szanszkrit vagy páli nyelvet. De úgy tűnik, még az adatközlői is szinte teljesen tudatlanok voltak ezekben a nyelvekben, vagy talán a legszégyentelenebb módon használták ki hiszékenységét [13] .

Harry Oldmeadowbiztos volt benne, hogy „ellentétben a Blavatsky által komponált és számos hagiográfusa által terjesztett legendával ” soha nem járt Tibetben. Azt állítja, hogy tudását a himalájai Mahatmáktól kapta, akik egyfajta testvériség tagjai, Tibet távoli részén élnek, és hozzáférnek a titkos bölcsesség néhány forrásához, nem vehető komolyan [14] .

Lásd még

Megjegyzések

  1. ↑ J. Lavoie B. Tsyrkov [2] cikkére hivatkozva azt írta, hogy Blavatsky még London elhagyása előtt elkezdett dolgozni a könyvön. [3]
  2. ↑ "169 kiadás jelent meg 1889 és 2011 között 14 nyelven, és világszerte 435 WorldCat tagkönyvtár őrzi". // World Cat identitások.
  3. ↑ W. James egy miszticizmusról szóló előadásában (a „ Változatos vallási tapasztalatok ” sorozatból), megjegyezve, hogy a misztikus irodalomban folyamatosan találkoznak ellentmondásos kifejezésekkel, mint például: „káprázatos sötétség”, „csend suttogása”, „gyümölcsöző meddőség” ”, idéz több részletet A csend hangjából.
  4. ↑ Megjegyezve, hogy a modern misztikus irodalomban a „Csend hangja” „nagyon különleges” helyet foglal el, P. D. Ouspensky több idézetet is idézett belőle „Tertium Organum” című könyvében (a XX. fejezetben), hogy bemutassa ezt, mint mondta, „gyűjteményt”. a keleti bölcsességről”.
  5. ↑ N.R.V. HP Blavatsky-nak minden üdvözlet nélkül. [6]
  6. ↑ "A modern teozófia mérvadó írásai a következők: Madame HP Blavatsky: Isis Unveiled , Voice of the Silence , The Secret Doctrine , The Key to Theosophy " [7] .
  7. ↑ Tolsztoj a "Bölcs emberek gondolatai minden napra" című művében ( március, 3. rész ) idéz Blavatsky könyvének egy részletét, és Brahmin bölcsességének nevezi: "Az árnyékaid élnek és eltűnnek. Ami benned örök, ami megért, az az örök élethez tartozik. Ez az örökkévaló az az ember, aki volt, van és lesz, és akinek soha nem üt el az órája.
  8. ↑ Lásd: „A középút”, 1965. augusztus – 90. o.
  9. ↑ "HP Blavatsky volt az, aki valóban elérte". Keleti buddhista, régi sorozat. Vol. 5. - 377. o.
  10. ↑ Lásd: Blavatsky HP The Voice of the Silence, szerk. Alice Claather és Basil Crump. Peking: Kínai Buddhista Kutatótársaság, 1927. - 113. o .
  11. ↑ „Úgy gondolom, hogy ez a könyv erős hatással volt sok őszinte keresőre és a Bodhiszattva ösvény bölcsességére és együttérzésére törekvőre. Nagyon üdvözlöm ezt a centenáriumi kiadást, és remélem, hogy még sok hasznot hoz majd belőle.” Blavatsky Helena A csend hangja. centenáriumi kiadás. Santa Barbara: Concord Grove Press, 1989. - A XIV. Dalai Láma előszava.
  12. ↑ Cit. A csend hangja , p. 14 [12]
  13. ↑ Cit. A csend hangja , p. 78 [12]
  14. ↑ Cit. A csend hangja , p. 9 [12]
  15. ↑ Cit. A csend hangja , p. 71 [12]
  16. ↑ Cit. A csend hangja , p. 14 (angolból fordította V. Owls) [12] .

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Kalnitsky, 2003 , p. 322.
  2. ↑ Zirkoff, 1992 , p. 17a.
  3. ↑ Lavoie, 2012 , p. 228.
  4. ↑ 1 2 Kalnitsky, 2003 , p. 323.
  5. ↑ Kalnitsky, 2003 , p. 321.
  6. ↑ Neff, 2013 , p. 298.
  7. ↑ Vallási Enciklopédia, 1911 , p. 409.
  8. ↑ Kalnitsky, 2003 , p. 324.
  9. ↑ Kalnitsky, 2003 , p. 328.
  10. ↑ W. Ward Gasque . A vezető vallási író Kanadában… Tudja, miről beszél? Archivált : 2015. július 13. a Wayback Machine -nél Kuhn és Harpur kritikája
  11. ↑ Kuhn, 1992 , p. 271.
  12. ↑ 1 2 3 4 5 6 Sangharakshita, 1958 .
  13. ↑ Müller, 1893 .
  14. ↑ Oldmeadow, 2004 , p. 130.

Irodalom

Linkek