Varázsfuvola

Opera
varázsfuvola
német  Die Zauberflote [1]

Az opera első előadásának műsora
Zeneszerző Wolfgang Amadeus Mozart
librettista Emanuel Schikaneder
Librettó nyelve Deutsch
Műfaj singspiel , opera [1]
Akció 2 [1]
A teremtés éve 1791
Első produkció 1791. szeptember 30. [1]
Az első előadás helye " Auf der Wieden ", Bécs
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

"A varázsfuvola " ( németül:  Die Zauberflöte [ˈdiː ˈt͡saʊ̯bɐˌfløːtə] listen ) (K.620) egy opera - Mozart énekjátéka két felvonásban; Librettó E. Schikaneder .

A librettó cselekménye és forrásai

Az akkoriban népszerű népi extravagánsok jegyében feldolgozott cselekmény, tele egzotikus csodákkal, Schikaneder K. Wieland (1733-1813) "Lulu" című meséjéből merített a "Jinnistan, avagy válogatott mesék" című fantasztikus versgyűjteményéből . Tündérekről és Szellemekről" (1786-1789), kiegészítve saját meséivel : "Labirintus" és "Okos fiúk" . A további források közé tartozik az „Oberon, a mágusok királya” című epikus költemény is , kiegészítve K. V. Hensler librettójával, Wenzel Müller „Brahmin Napfesztivál” című operájából; T. F. von Gebler „Tamos, Egyiptom királya” című drámája ; J. Terrason "Setos" című regénye (1731). Ignaz von Bornnak , a szabadkőműves páholy mesterének "Zur Wahrheit" ("Az igazság felé") munkáját " Az egyiptomiak titkairól" ("Über die Mysterien der Ägypter") is nevezik. A librettót nem sokkal az opera megírása előtt meghalt von Bornnak szentelték.

Emanuel Schikaneder halála után az Auf der Wieden színház egyik színésze, Karl Ludwig Giesecke szabadkőműves ( németül  Carl Ludwig Giesecke ) kezdett magáévá tenni a librettó szerzőjét .

Karakterek

Összegzés

I. felvonás. Tamino herceg elveszett a hegyekben, egy hatalmas kígyó-sárkány elől menekülve. Három hölgy, az Éj Királynőjének szolgái, megmentik őt lándzsákkal megölve. A felébredt herceg meglátja a madárfogó Papagenót, aki úgy tesz, mintha ő mentette volna meg a herceget. A három hölgy felháborodik duruzsolásán, és úgy büntetik, hogy lakatot tesznek a szájára. A hölgyek elmondják a hercegnek, hogy az Éj Királynője mentette meg, aki átadja neki lánya, Pamina portréját. Tamino beleszeret a portréba. Az Éj királynője szerint a lányt Sarastro gonosz varázsló rabolta el. A herceg megy, hogy megmentse Paminát. A királynő egy varázsfuvolát ad neki, amely segít legyőzni a gonoszt. Papageno varázsharangokat kap, és a királynő parancsára segítenie kell a hercegnek. Három fiúzseni kíséretében indultak útnak.

A mór Monostatos, aki Paminát őrizte a varázsló kastélyában, elrabolta. Papageno belép a szobába, ahol a lány rejtőzik. A madárfogó és a mór megijednek egymástól, a mór elfut. Papageno elmondja Paminának, hogy az anyja küldött neki Tamino hercegről, aki a portrétól beleszeretett. A lány beleegyezik, hogy elfut, a mór üldözi. Tamino jelenleg egy szent ligetben található, három templommal. A pap elmondja a hercegnek, hogy becsapták: Sarastro valójában egy jó varázsló, nem egy gonosz, és az istenek akaratából elrabolta Paminát. Tamino furulyázni kezd, és meghallja a harangokat Papageno öltönyén. A varázsfuvola hangjaira a mór kénytelen abbahagyni az üldözést. Sarastro megígéri Paminának, hogy segít találkozni Taminóval. Megjelenik Monostatos, aki beavatkozik a hercegbe. Tamino és Pamina egymás karjába vetik magukat.

Akció II. Sarastro elárulja a papoknak, hogy Taminót az Éj Királynőjétől küldték a Bölcsesség Templomának védelmezőjévé, és jutalmul feleségül fogadja Paminát, amiért elrabolták. De a herceget próbára teszik. Eközben Monostatos ismét Paminát követi. De az Éj Királynőjének hangja megszólal, és elfut. A királynő kétségbeesetten aggódik amiatt, hogy Tamino herceg a templom szolgálatának akarja szentelni magát, és megkéri lányát, hogy befolyásolja őt. Megtagadja. A királynő megfenyegeti, hogy lemond lányáról, ha nem öli meg a varázslót, és tőrt ad neki. (A királynő áriája: (" Der Hölle Rache kocht in meinem Herzen ")

A templomban a herceg és Papageno ki vannak téve az első próbatételnek - a csendnek. Pamina azt hiszi, hogy a herceg kiesett belé. A második próba - elválasztás - Tamino-nak azt mondják, hogy örökre el kell búcsúznia Paminától. És elhagyja őt. Papageno pedig, aki nem bírja a próbát, megkapja Papagenáját, aki csinos lánnyal változott egy öreg boszorkányból, aki már találkozott vele a próbatemplom termeiben.

Pamina halált akar, de három fiúzseni megnyugtatja. A herceg előtt áll az utolsó próba: át kell menni tűzön-vízen. Úgy tűnik, Pamina vele megy. A varázsfuvola segíteni fog nekik. Papagenót megbüntetik, elvesztette Papagenát. De a három fiú a varázsharangokra emlékezteti, amelyek segítenek neki, hogy újra megtalálja kedvesét. Az utolsó kísérletet az Éj Királynője teszi meg: Monostatosnak ígéri lányát, ha három házasszonyával együtt segít lerombolni a templomot. De megsújtja őket a mennydörgés és a villámlás, amelyet Sarastro megidézett. Eljön a nap, és a királynő ereje eltűnik. A sötétség eloszlik, és felkel a nap. A papok dicsérik Sarastro kedvességét és intelligenciáját.

Szabadkőműves szimbolizmus az operában

Mozart és a librettó szerzője, Schikaneder egyaránt a Szabadkőműves Rend tagjai voltak . A librettóban azonnal feltűnt a szabadkőműves társadalom eszméihez és rituáléihoz kapcsolódó titokzatosság és misztikus szimbolika [2] .

Az egyik primitív legenda szerint Mozart korai halála azzal függ össze, hogy a szabadkőművesek megölték, és nem bocsátották meg neki, hogy a Varázsfuvolában szabadkőműves szertartásokat hozott (és így nevetségessé) a színpadra. Mások szerint Mozart a Varázsfuvolában nem kigúnyolta a szabadkőművességet, hanem dicsőítette, és ennek a műnek a megrendelőjeként maga a Bécsi Páholy lépett fel. Az opera premierjén, amelyre 1791. szeptember 30-án került sor, a szerepek egy részét maguk a kőművesek játszották (E. Schikaneder - "Papageno", K. L. Gieseke - "az első rabszolga" stb.)

A varázsló neve Sarastro, a Zoroaster  név olaszosított formája , akit a szabadkőművesek ősi bölcsként, filozófusként, mágusként és asztrológusként tisztelnek. Ezenkívül a késő babiloni legendák szerint, amelyek a görög előadásban jutottak el hozzánk, úgy tűnik, Zoroaszter volt az egyik első kőműves és a híres Bábel torony építője  - ez a kép különösen közel áll a "szabadkőművesekhez". szabadkőművesek.

Egyiptomban ezt a karaktert Ízisz és felesége Ozirisz kultuszához kapcsolták . Az operában a cselekmény az ókori Egyiptomban játszódik, a Nílus partján , pálmaligetekkel, piramisokkal és Ízisz és Ozirisz kultuszának szentelt templomokkal körülvéve.

A hármas szám szimbolikája végigvonul az egész operán (három tündér, három zseni, három templom, három fiú stb.) [3] . Három, a falakra vésett névvel ellátott templom valójában a zoroasztriánus vallás etikai hármasát szimbolizálja: jó gondolkodás, áldás, jó cselekedet – ezeket a szavakat általában a zoroasztriánus templomok falára írták. Bennük a papok Sarastro mágus uralma alatt isteni szolgálatokat végeznek Ízisznek és Ozirisznek. Ez a "3" szimbólum a zenében is megtalálható - a nyitányban a hármas akkord háromszor ismétlődik. És természetesen az opera fő témája - a szellemi sötétségből a beavatáson keresztül a világosságba vezető út - a szabadkőművesek kulcsgondolata.

Emellett a jó és a gonosz erői között dualista konfrontáció zajlik, amelyben a zoroasztriánus tanítások szerint a jó erői nyerik el a végső győzelmet, ami nem mond ellent a szabadkőművesek hitének. A gonosz erőit az Éj Királynője, a jó és az isteni bölcsesség erőit Sarastro bűvész képviseli.

A zoroasztriánus megpróbáltatásokra emlékeztetnek azok a próbák, amelyeken a herceg átesik az opera folyamán . Amelyek viszont nagyon emlékeztetnek a szabadkőműves próbák és beavatási szertartások sok elemére, amelyek jóval később merültek fel (tűz-víz próba, szóbeli bizonyítványok kérdések és válaszok formájában, ordális trombiták használata a megpróbáltatások hangszereként, stb.).

Az egyik teszt a piramis belsejében történik. Ezen építészeti struktúrák hátterében más akciók is kibontakoznak, a piramis egyébként hagyományos szabadkőműves szimbólum.

Zenekari felállás

Mozart partitúrája a következőket tartalmazza:

Nevezetes áriák

Zenei töredékek

Produkciók Oroszországban

A szovjet színpadon:

A posztszovjet időszakban:

Válogatott diszkográfia

(a szólisták a következő sorrendben vannak megadva: Tamino, Pamina, Papageno, az Éj királynője, Sarastro)

Kiemelt videók

(a szólisták a következő sorrendben vannak megadva: Tamino, Pamina, Papageno, az Éj királynője, Sarastro)

A csillagászatban

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 4 Archivio Storico Ricordi – 1808.
  2. ↑ Alfred Einstein. Mozart. Személyiség. Kreativitás. - M., "Classics-XXI", 2007. - 472 p. — ISBN 978-5-89817-203-9 .
  3. ↑ E. I. Chigareva. Mozart operái kora kultúrájának kontextusában. - Szerkesztői URSS, 2000. - 210 p. — ISBN 5-8360-0121-9 .
  4. ↑ Grammy-díjak adatbázisa . Hozzáférés dátuma: 2016. március 21. Az eredetiből archiválva : 2016. április 4.

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
 Wolfgang Amadeus Mozart operái