| Shamaika | |
|---|---|
| Az első önálló kiadás borítója (1990) | |
| Műfaj | sztori |
| Szerző | Jurij Koval |
| Eredeti nyelv | orosz |
| Az első megjelenés dátuma | 1988 |
A Shamayka (más néven Shamayka – a macskák királynője) Jurij Koval orosz író története egy kóbor macska kalandjairól . Először 1988-ban jelent meg. Ernest Seton-Thompson "Királyi Anatostanka" története alapján íródott Rolan Bykov javaslatára , aki Koval forgatókönyve alapján játékfilmet kívánt készíteni.
Rolan Bykov színész és filmrendező azt javasolta Jurij Kovalnak, hogy írja meg egy játékfilm forgatókönyvét E. Seton-Thompson "The Royal Anatostanka" című regénye alapján. A mozgókép készítésének ötlete soha nem valósult meg, de a forgatókönyvön végzett munka eredménye a kóbor macska, Shamaika története lett. A történet 1988-ban jelent meg a Pioneer magazin két számában [1] , Rolan Bykov előszavával és Ruben Varshamov rajzaival . A történetet "Erneszt Seton-Thompson úrnak és Rolan Bykov mesternek szentelték, akik különböző időkben és érzékszervekben élnek".
Bykov maga is megjegyzi az előszóban az olvasóhoz fordulva: „Amíg Ön Jurij Koval Shamaikáját olvassa, én e történet alapján forgatom az új filmemet, de megtörténhet, hogy egy másik, teljesen új sztori kerül a képernyőre” [ 2 ] . Bykov a sztori megjelenése után is tovább dolgozott a forgatókönyvön: a film tervezett címe "Slum Cat" volt (ami megfelel az eredeti cím Seton-Thompson - The Slum Cat fordításának ), és valamikor a filmet az Egyesült Államokkal együtt kellett volna forgatni [3] . Azonban soha nem forgatták le.
1990-ben a "Children's Literature" kiadó külön kiadást adott ki a történetből, ugyanazzal az előszóval és Varshamov rajzaival. Később a könyvet újranyomták, többek között Marina Moskvina új előszavával .
A nyomornegyedben élő hajléktalan macska cicát szül. Maga a macska, akit a bulldog üldöz , felugrik a hajóra és elúszik, a cica pedig önálló életet kezd. Bemászik a "japán" Mali (aki nem japán, de folyamatosan hunyorog) állatkereskedésébe, amelyben egy fekete férfi, Jim és a japán partner, Lizzie is dolgozik. Elégedetlen azzal, hogy Mali és Jim örökbe fogadta a cicát, Lizzie bedobja a vasbolt udvarára, ahol a hatalmas bika, Bradbury védeni kezdi a cicát. Az idő múlásával a cica felnő, és aranyos macskává válik, aki iránt érdeklődni kezd a helyi kóbor macska, Rongyfül. Jim néger, aki véletlenül meglátott egy macskát az utcán, Shamaikának hívja. Eközben a raktár tulajdonosa, Mr. U-tuulin úgy dönt, hogy eladja a bikát, és a bikát felrakodják egy bárkára, amely elindul. Shamayka védő nélkül maradt. Hamarosan cicákat szül Rongyfülből. Mr. U-tuulin puskával lelövi az összes cicát, de Shamaikát és a rászegezett nyulat a japán néger Jim elviszi a boltba.
Miután felfedezi, hogy Shamaika gyönyörű szőrű, Mali úgy dönt, hogy macskákat tenyészt szőrmére, és eladja őket. Felbérel egy embert, hogy fogjon neki kóbor macskákat, és Jimmel együtt ketrecbe helyezi a macskákat, és pontypogácsával eteti meg őket . Lizzie-nek azonban nem tetszik az új költség, és ugyanazt a férfit bérelték fel, hogy verje meg a macskákat egy kalapáccsal. Ugyanakkor Shamaika elfut, az utcán a flayerekhez jut , csodával határos módon megszökik előlük, és visszatér Mali boltjába. Ezután a japánok elküldik a macskát Mr. Knickerbocker kiállítására, a Borneó szigetéről származó "Royal Anatostanka" ritka fajta képviselőjének nevezve Jimet a macska komornyikjának, Lizzie-t pedig a macska házvezetőnőjének. Shamaika szépsége feltűnést kelt a kiállításon, Blonskaya grófnő pedig nagy összegért megvásárolja. Shamaika megszökik, de Mali térítés ellenében visszaküldi Blonszkájába, ő pedig elviszi a macskát egy vidéki villába. Ott a grófnő fia, Victor kigúnyolja Shamaikát, aki megszökik a villából, és több hónapos utazás után visszatér szülővárosába. De a nyomornegyedek már nem léteznek: a régi házakat lebontották, és felhőkarcolókat építenek helyettük . Shamaika találkozik Malival, és ők ketten új életet keresnek. „Próbáljuk meg még egyszer eladni” – mondja Mali.
Szvetlana Vednyeva, Koval művének kutatója a „Shamayka”-t „a legdrámaibb, legmegrendítőbb könyvnek” nevezi, a mű központi motívuma pedig „az örök futás-vándorlás motívuma, de nem a futási rés, de a futás – a visszatérés egy baráthoz” [4] . Megjegyzi a történet fő képeinek-szimbólumainak paradox jellegét is: a nyomornegyedek a „hajléktalanságot, széthúzást, magányt” szimbolizálják, de Shamaika számára éppen ellenkezőleg, otthont jelentenek, míg Blonszkaja grófnő fényűző háza inkább egy börtön. A móló az elválás (az anyával és a Bradbury bikával) és a találkozás (a történet végén Malival) szimbóluma is, a „romantikusok világa és a tulajdonosok világa” konfrontációja pedig egy ismétlődő eladási helyzet [5] . Ennek eredményeként „a régi időkben futó örök macska” „a védtelen teremtmény ellenséges környezet felett aratott győzelmének szimbólumává, a magány leküzdésének szimbólumává” válik [6] .
Rolan Bykov Seton-Thompson eredeti történetét és Koval történetét összevetve párhuzamot von Lofting Doctor Dolittle című művével és Csukovszkij " Doktor Aibolit " című művével , amely ezek alapján íródott . Bykov azt is megjegyzi, hogy Koval Seton-Thompsonhoz hasonlóan „állatokról ír, de a maga módján teszi”: „ha maga a tény nagyon fontos Seton-Thompson számára, akkor Koval számára a tény csak a kezdet, és akkor kezdődik az igazi.” fő. Ahol Koval viccelődik, ott szomorú; ahol szomorú, szeret; ahol szeret, ott véd” [7] .
Hasonlóképpen Marina Moskvina azt mondja, hogy Koval, Seton-Thompson rajongója, aki ezt a történetet neki szentelte, „elmondta Shamaikáról azt, amiről kanadai elődje elhallgatott”: mesélt a nyomornegyedek életéről és lakóik karaktereiről, kitöltve. a történet olyan „színes személyiségekkel”, mint Jim, a néger, Bradbury, a bika és Ragged Ear, a macska .
| Jurij Koval művei | |
|---|---|
| római (pergamen) |
|
| Mese |
|
| Forgatókönyvek filmekhez és rajzfilmekhez |
|
| A művek képernyős változatai | |