Charmides (Platón)

Charmides
másik görög Χαρμίδης
Műfaj	Szókratész párbeszéd
Szerző	Plató
Eredeti nyelv	ősi görög
Ciklus	Platón párbeszédei
A mű szövege a Wikiforrásban
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A Charmides Platón szókratészi párbeszéde  a sofrosyune (megfontoltság) témájában . A szöveg Szókratész újrabeszélése Charmidesszel és Kritiásszal Kr.e. 431-ben. e. [1] Először is, a Charmidesszel folytatott párbeszéd során a sofrosyune három definícióját elemzik és elutasítják, amelyek szerint ez: tisztesség és lelki béke; a lélek szerénysége; csinálod a sajátodat. Ezután a Critiasszal folytatott párbeszéd során a sofrosyune önismeretként és önmagunk tudományaként, a tudományok és a tudatlanság tudománya, a jó és a rossz tudományaként meghatározott meghatározásai kerülnek mérlegelésre és bírálat alá. Szókratész arra a következtetésre jut, hogy lehetetlen olyan tudomány tudománya, amely nem a vizsgált tudomány tárgyával kapcsolatos ismereteken alapulna, ami a sophrosyunnak egy rendkívül hasznos, de az emberi tudás számára gyakorlatilag elérhetetlen tudománytudomány jellegét adja. A párbeszéd végül megtorpan, ami arra készteti Szókratészt, hogy a tanulmány alaposabb megközelítésére van szükség, és beszélgetőtársai további elmélkedéseket kívánnak megosztani Szókratészszel erről a témáról.

Karakterek

• Szókratész  - athéni filozófus
• Charmid  - Glaucon fia, egy jóképű fiatalember és a mértékletességéről híres sportoló
• Critias Charmides nagybátyja, a harminc zsarnok  közül a legkegyetlenebb és legvérszomjasabb . Szókratészhez fűződő kapcsolata a Bocsánatkérdés egyik fő vádja lesz ellene . Ez a párbeszéd a mértékletességhez való hozzáállását vizsgálja.
• Charephon  - Szókratész barátja, akit "őrültnek" hívnak

A párbeszéd fő tartalma

0. Bevezetés. Szókratész mesél a találkozás körülményeiről és Charmides bemutatásáról (153a - 155e).

1. Szókratész úgy tesz, mintha ismerné a Charmidest olykor gyötörő fejfájás főzetét és összeesküvését. Szókratész azt állítja, hogy összeesküvése (ami nem más, mint „igaz beszédek”) nemcsak a fejet, hanem az egész testet is meggyógyítja, mivel meggyógyítja az azt birtokló lelket (155e - 157 s).

2. Párbeszéd Charmiddal. Critias dicséri Charmidest a sofrosyune-jáért (megfontoltság vagy óvatosság), Szókratész pedig azt kéri, hogy tisztázza, mi az. Charmides kijelenti, hogy ez "az a képesség, hogy mindent rendben és sietség nélkül csináljunk" (159b), amit később óvatosságnak és körültekintésnek is neveznek. Szókratész nem fogadja el ezt a meghatározást, mivel nem szép, és a képességek gyors és könnyű megnyilvánulását szépnek értékeljük. Aztán Charmides azt javasolja, hogy a sofrosyune-ban lássák a "szégyent és szerénységet" (160e). Szókratész visszautasítja, hogy a szükségben lévő szerénység nem jó, míg a sofrosyune mindig jó. Ezután Charmides azt javasolja, hogy a sofrosyune-t úgy határozzák meg, mint „[a képesség], hogy saját magunkat csináljuk” (161b). Szókratész megmutatja, hogy az emberek sophrosyune-t mutatnak, nem csak a saját dolgaikat intézve, ebből arra következtetve, hogy ezt a meghatározást „valami bolond” javasolta, és ezzel szándékosan fürkészi Critiast, akit e meghatározás szerzőjével gyanúsított.

2. Párbeszéd Critiasszal. Critias, aki a sofrosyune „saját dolga” definícióját védi, azt javasolja, hogy tegyenek különbséget „mások dolgainak intézése” és „mások dolgainak intézése” között, mondván, hogy csak az elsőt tudja megfontolni egy körültekintő ember. saját vállalkozása. Szókratész arra a következtetésre jut, hogy akkor a sofrosyune jócselekedetek véghezvitele egy olyan személy által, aki nem mindig ismeri fel magát sofrosyune-val. Ezután Critias azt javasolja, hogy a sofrosyune-t önismeretként (164d) vagy önmagunk tudományaként határozzák meg. Szókratész kérdései alatt Critias kibővíti ezt a meghatározást: a sofrosyune önmaga tudománya, a tudományok és a tudatlanság tudománya (166c, f). Szókratész megjegyzi egy ilyen, sophrosyune látomás kétességét, mivel a tudás a legtöbb formájában másra irányul. Legalábbis a tudományok tudományaként a sofrosyune-nak tartalmaznia kell a tudományok tárgyával kapcsolatos ismereteket is, különben nem tudja igazán értékelni ezeket a tudományokat. De ha ez így van, akkor a sofrosyune nagyon hasznosnak bizonyul, ugyanakkor rendkívül nehéz elsajátítani. Ráadásul a sofrosyune mint tudat nem garantálja a boldogságot. Ezután Kritiasz Szókratész hatására a sofrosyune-t a jó és a rossz tudományaként határozza meg (174b, c). De Szókratész azt mondja, hogy ez nem sophrosyune, mert nincs közvetlen haszna, hiszen például nem az orvostudomány hoz egészséget, hanem maga az orvostudomány. Ezen a ponton a tanulmány megtorpan, és Szókratész szerint ennek oka a túlzott sietség és a következetlenség volt a sofrosyune különböző definícióinak felkínálásában, és ezért a beszélgetőpartnerekről magára hárította a felelősséget.

3. Critias és Charmides úgy dönt, hogy Szókratész annyit "beszéljen" Charmidesszel, amennyit jónak lát. Szókratész kénytelen egyetérteni.

Orosz nyelvű fordítások

• 1863 - "Harmid" V. N. Karpov fordításában .
• 1899 - "Harmid" fordította Vl. S. Solovyov , M. S. Solovyov és S. N. Trubetskoy .
• 1986 - "Harmid" S. Ya. Sheinman-Tonshtein fordításában .

Jegyzetek

1. ↑ Platón párbeszédek / Ford. az ógörögből Összeg., szerk. és szerk. belép. A. F. Losev cikkei. Auth. jegyzet A. A. Takho-Godi. - M . : " Gondolat ", 1986. - S. 553.

Linkek

• "Harmid" S. Ya. Sheinman fordításában