| Tugral Ahrori | |
|---|---|
| taj. Naqibkhon Tuғral Aҳrori pers. کلیبان طغرال احراری | |
| Születési név | Nakibkhon Tugral Ahrori |
| Születési dátum | 1865. március 28 |
| Születési hely | Ayni kerület , Bukhara Emirátusa |
| Halál dátuma | 1919. június 29. (54 évesen) |
| A halál helye | Ayni kerület , Bukhara Emirátusa |
| Polgárság | Bukhara Emirátus |
| Foglalkozása | író |
| Műfaj | díván , rubaiyat , qasida , gazella |
| A művek nyelve | perzsa |
Nakibkhon Tugrál Ahrori a 19-20 . századi tádzsik költő , aki a Bukhara Emirátusban élt (a mai Tádzsikisztán Ayni régiójának területén ), aki nagy irodalmi örökséget hagyott hátra Tádzsikisztánban és Üzbegisztánban . A Basmach-felkelés során ölték meg a Zarafshan folyó közelében , és Zosun faluban temették el .
Naqib 1865. március 28-án született Falgar faluban ( ma Ayni körzet ). Tugral gyermek- és ifjúkorát szülővárosában töltötte.
Nakibkhon azzal a szándékkal, hogy nagyobb tudományos és irodalmi tökéletességet érjen el, Szamarkandba és Bukharába utazott , letelepedett a Regisztánban ( Szamarkand ) található Tilla-Kori Madrasah egyik termében, és tudományos munkával foglalkozott. Tanulmányai során Nakibkhon megismerkedett tudósok és tanárok csoportjával, belépett az akkori szamarkandi értelmiség társaságába , és meleg kézzel és szívvel kezdett verseket írni. A medresze elvégzése után Nakibkhon egy ideig Buharában dolgozott , megkapta a szükséges információkat az akkoriban jól ismert buharai tudósoktól , majd visszatért szülővárosába. Nakibkhon feleségül vesz egy Isztam nevű lányt Kurud faluból, és kilenc év együttélés eredményeként egy fiuk születik. De sajnos Tughral ellenségei megölik ezt a fiút. Fia születéséről és haláláról maga Tugral mondta:
Sokszor ott volt a szívemben a fiú utáni vágy,
S ha az Isten ad is tehetséget,
Káposzta pálmában, gyümölcsvágyban már eljött a vég,
Csak egy ecset maradt a szívemben ebből az útból.
A források szerint Tugral Akhrori kiválóan ismerte és érezte ezeréves anyanyelvének, a tadzsik-perzsának a fortélyait, és az arab szókincs mestere is volt , amit az általa idézett arab közmondások és versek is tanúsítanak. teremtette magát. Tugral Ahrori nagyon ügyes sakkozó volt, gyönyörű kézírása és gyönyörű felesége volt. Emellett nagyon jól ismerte a földműves szakmát és az építőművészetet, az emberek szokásait, hagyományait, a nyelvet, az emberek életét és a városok, falvak életét. És Tugralnak mindezt a tudományos leleményességét, emberi erényeit és irodalmi képességeit kortársai komolyan elismerték, e kijelentés bizonyítékai kortárs költőjének, Chavdatnak a következő szavai:
Századunk egyetlen költője volt
, akivel beszélgetni, találkozni nem volt unalmas.
Tughral Ahrari szerény és szegény ember volt, és nem tartották pénzsóvárnak. Barátság és beszélgetés Szamarkand és Bukhara medreszén a szegényekkel és mollahokkal, a szegények és rászoruló emberek végtelen jövetele-menései Tughral Ahrori zosuni házába a költő jóindulatáról, irgalmáról és jótékonyságáról tanúskodnak. Ezen kívül Falgar , Penjikent , Istaravshan , Mastchokh , Szamarkand és Bukhara szegényei között sok barátja és szövetségese volt, számos művész és értelmiségi társa volt, beszélgetőpartnere volt egy csoport kiemelkedő szónok és író. korszak. A költő különösen Ahmadi Vasli, Masikhoi Tamhid, Ahmadi Ravnak, Isokbek Vahhoch, Qurbi, Khasrati, Gulkhani, Lutfi, Muhammadkuli Tarchumon, Ashrafi Tuchchor és mások említését említi esszéjében, akik tisztelték őt és segítettek könyve megjelenésében.
1918 és 1919 között Tugral Ahrori több véres csatában vett részt a Szovjet Vörös Hadsereggel a Basmachi és a felső Zeravshan lázadói ellen , gyakran az udvarán helyezte el az önkéntes különítmények és katonák főhadiszállását, és velük együtt megmentette Tomin, Fatmev , Guzari Bod , Rarz és Pohutro falvakat a háborútól. A Veshab falu felszabadításáért folytatott harcok egyike során ellenségei és rossz szándékúi rágalmazták, és 1919. június 28 -án szovjet katonák megölték Zosun faluban, a Zerafshan folyó mellett.
Jelenleg az Ayni körzet 8. számú középiskolája , amely Zosun faluban található, Nakibkhon Tughral nevét viseli. Halim Jorov kezdeményezésére és vezetésével Nakibkhon Tughral síremléke , múzeuma és mellszobra épült Zosun faluban . 2015-ben Nakibkhon Tughral történelmi és kulturális komplexumát helyreállították szülőfalujában, Zosunban, Ayni régióban . A komplexum a költő sírjából , egy szökőkútból , a költő szobrából és egy nemzeti építészeti stílusban faragott tornácból áll. A költő síremlékét modernizálták, nemzeti motívumokkal, csempével , stukkóval és faragványokkal díszítették . A költő szobrát Gafurjon Juraev Tádzsikisztán művészete [1] készítette .
Nakibkhon Tughral irodalmi öröksége fényes lapot foglal el a tadzsik-perzsa irodalom történetében . Munkássága már az irodalom pályára lépése óta felkeltette az ínyencek figyelmét. Ezért életének pillanatait, sikereit és kudarcait, munkáinak példáit láthatjuk néhány, a XIX. század végén és a XXI. század elején megjelent tudományos forrásban. A Tughral "Devoni Tughrali Akhrori" ("Divan Tugrala Akhrori") első kiadása 1916-ban jelent meg a Buhara melletti Kagan város nyomdájában, barátai támogatásának köszönhetően. Ez a gyűjtemény a versszak klasszikus stílusában, a költészet ritmusának és rímének szabályai szerint készült, és 303 ghazalt, 3 muszaddát tartalmaz ( olyan vers, amelyben hat félvers, öt egymásra rímel, és a a hatodikban van egy speciális rím), 1 mustzod (költői forma, amelyben minden sorhoz egy további, rövidebb sor kerül), 9 muhamma (más költők költői mintáját utánzó ötszörös vers), 1 tarje'band (sztrofikus vers refrénnel, két rímelő félsorból áll, 8 qasidas, "firoknoma" (óda, az elválasztásnak szentelt), egy vers a Kesh régió kormányzójáról, sokinoma (Bacchic vers), tasdiknoma (megerősítés), két történelmi versek és mások; összesen 7335 költői sorból áll a mű. A Devoni Tugrali Akhrori (Divan Tugrala Akhrori) (1916) másolatait Tádzsikisztán és Üzbegisztán kutatóközpontjaiban és könyvtáraiban őrzik.
Néhány alkotás, amely nem szerepel a fenti dívánban, masnavi , qasida ( óda), ghazal , rubai és fard formájában , amelyeket Musavvadából (Kéziratok) gyűjtöttek össze, A. Pulodov költő csodálója és barátja segítségének és erőfeszítéseinek köszönhetően, M. Diri leletei "Nuskhai mavluv" ("Eredeti másolat"), "amkardaho" ("Gyűjtemény") néven ismertek Sh. Makhmadshoev, N. Ma'sumi és mások jelentős hozzájárulása. E művek mintái a Muntahaboti Ash'or (Válogatott költészet) (1964), a Gihi Mehr (A szerelem fája) (1986) és a Korvoni Muhabbat (Szerelem karavánja) (1990) című kiadványokban váltak az olvasók rendelkezésére. A költő legteljesebb versgyűjteménye a Gihi Mehr (Szeretetfa), amely 325 gazellát, 12 teljes qasidát, 13 mukhammát, 2 muszaddát, 2 musaddasi tarebandot, 1 musaddasi tazminit, 1 muszammánt, 2 badeha 1-et, 7 kitat tartalmaz. mustzod, 2 ruboi mustzod, 1 dubaiti, 13 rubai, 41 fard, mesnevi "Navruzname", "Arizakho" ("Nyilatkozatok"), "Tabi Devon" ("Diván kiadása"), a "Leyli és Majnun" vers és „Sokinoma” („Bacchic Poetry”). Mahmoud Diri a "Muntahabi tozai Tugral" ("Tugral új válogatott művei") című cikkében, amelyben a "Ghihi Mehr" ("Szerelem fája") című művéről ír, üdvözli a költő kiadatlan verseinek megjelenését, és ezt „komoly lépésnek tartja Tughral kreatív örökségének tanulmányozásában. Annak ellenére, hogy a szóban forgó válogatott versek mérete és szövege hiányos, az említett író aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem minden rubai tartozik a költőhöz. „A versgyűjteményben Tughralnak rendelt tizenöt rubai közül” – írja M. Diri, a dubaiti 8, 11, 14 nem Tughral. Az első rubaiyat - folytatja - Khalilsulton ibn Mironshoh tollába tartozik, és a Shohruhiy-i őrizetben való tartózkodása alatt íródott ... az is különösen szembetűnővé válik, hogy a második és a harmadik dubaiti (egyfajta négysoros) szerzője mások..." Figyelembe véve M. Diri, a „Korvoni Muhabbat” („Szerelem karavánja”) (1990) összeállítójának megjegyzéseit, A. Rahmon nem vett fel gyanús rubait az említett gyűjteményben, így a számuk 15-ből elérte a 7-et. A költő ilyen számú dubaiti és rubai szerepel a „Devoni Nav (New Sofa) (2011) című kötetben is, amely véleményünk szerint szintén figyelmet érdemel. Mivel az 1916-ban megjelent Devoni Tughrali Akhrori-ban (Divan Tugrala Akhrori) nincs rubai és dubaiti. Az 1964-es és 1986-os musavvadából (kéziratból), tazkirból (antológia) és bázisokból (versalbum) gyűjtött és kinyomtatott dubaiti és rubai, valamint általában a fent említett leletek 1964-es és 1986-os gyűjteményében láthatók a Korvoni Muhabbatban javítottak. (Caravan of Love) (1990) és a Devoni Nav ("New Sofa" (2011)) pedig akkor jelent meg. 307 ghazalból, 6 qasidából…, 11 mukhammából, 4 muszaddából, 1 muszammánból, 3 kytából, 2 mustusztból, mesnevi „Navruznoma”, „Tasdikot” vagy „Tab'i devon”, „Sokinoma”, 3 dubaiti, 4 rubais található. és illusztrációk hozzájuk. A szóban forgó kanapé, amely nem hozott semmi újat Nakibkhon Tughral örökségébe, nagy jelentőséggel bírt, mivel új kiadásban és cirill betűkkel mutatták be a perzsa-tádzsik forgatókönyvet nem ismerő rajongók számára. Különösen a régi kiadásban előforduló hiányosságokat javították ki a Devoni Nav-ban (Új kanapé).
A gyűjtemény és a Devoni Nav (Új díván) tanulmányozása és összehasonlítása arra a következtetésre vezetett, hogy Devoni Tughrali Ahrori (1916) a mai napig nem jelent meg teljes körűen. Ha összehasonlítjuk a Gihi Mehr (Szerelem fája) és a Devoni Nav (Új kanapé) című gyűjteményt, amely Devoni Ashyori Tughrali Ahrori (Tugral Ahrori Poetry Sofa) (2011) címmel jelent meg, akkor a fentiek egyértelmű bizonyítékát látjuk.
Ó, drágám, mit tettél velem?!
Ó, drágám, mit tettél velem?!
Igazam volt, a lélek magas és hasonló hozzám!
Hiszen, ó, édes, üss meg a bűn kövével,
Az öntudatlan lábai alatt tapostál!
Miért, figyelmen kívül kell hagynod engem?
Bevezetted bennem a vak mozgássérültet?!
Tőled, ó Vénusz, a beszédem friss hangot kapott , a
féltékenységtől, ó, kerék, hogyan sírt meg engem Yakub!
Hiszen a te munkád volt, a világ nyakáról,
Mit csináltál az utolsó napon?!
Száz jelentés tükröződik tükrömben,
Szomorúság hívása lelkem arcán!
Volt egy nap, amikor fizetni kellett érte.
A gyötrelem vére, ó ég, végre megátkozott engem!
Mindannyian tudatlanok vagyunk a tudásban.
A tudósok beszélgetése az életben tilos! Tughlalam levegőjében repül,
Amíg te, kedvesem, ki nem vettél az életemből!
Safar szultán professzor, drámaíró és művész, a költő Kutbi Kiram utolsó alkotását Nakibkhon Tughral [2] életének és munkásságának szentelte .
Tughral Ahrori mauzóleuma
Tughral Ahrori szobra