Az Európai Unió három pillére

Az Európai Unió három pillére az  a jogi keret, amely meghatározza az Európai Unió működésének alapjait 1993 és 2009 között. A struktúrát a Maastrichti Szerződés vezette be , amely 1993. november 1-jén lépett hatályba, és a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei ratifikálásával megszűnt, egységes státuszt biztosítva az Európai Uniónak a nemzetközi jog alanyaként [ 1] . A három pillér a következő volt:

1. Európai Közösségek (EU)
2. Közös kül- és biztonságpolitika (KKBP)
3. Rendőrségi és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben

Történelem

Formálisan a Maastrichti Szerződés új struktúrát hoz létre - az Európai Uniót , és egyúttal változtatásokat és kiegészítéseket vezet be az alapító egyezményekben (az ESZAK -ról , az EGK -ról és az Euratomról ). A Maastrichti Szerződés a gazdasági együttműködésről szóló részeken kívül külpolitikai és igazságügyi szakaszokat is tartalmazott, két új pillért alkotva. A megállapodás az EU "pillérei" létrehozásának határidejét is meghatározta - 1999. január 1.

A 2007-es Lisszaboni Szerződés értelmében ezt a komplex rendszert 2009-ben felszámolták, az Európai Unió egységes jogállását a nemzetközi jog alanyaként hozták létre (az Euratom az EU alárendelt formában továbbra is fennáll). 2010-re az Európai Unió és az Euratom tagsága egységes, az Unióhoz csatlakozó összes állam az Euratom tagja lesz.

Európai Közösségek

Az integráció ezen a területén leginkább a tagországok közösségi vívmányoknak való megfelelésének mértékét veszik figyelembe (az EU-országok jogalkotásának egységesítése a kommunitarizáció, a nemzetek feletti szabályozás kialakítása érdekében) . Az EU a gazdaságok konvergenciáját tűzte ki célul az egységes uniós gazdaság létrehozása érdekében. A probléma az, hogy a tagjelölt országok képesek lesznek-e megfelelni a konvergencia követelményeinek. Ezen a területen az összes nemzeti előjog az Európai Központi Bankhoz került , amely az euró kibocsátásáért felelős.

Közös kül- és biztonságpolitika

A KKBP az EU új tevékenységi területévé vált, fejleszti az európai politikai együttműködés tapasztalatait, és biztosítja az uniós országok közös külpolitikai fellépéseinek összehangolását és végrehajtását egyhangúlag elfogadott határozatok alapján. Kezdetben a katonai szférába való beilleszkedés meglehetősen nehézkes volt. A defenzív közösség létrehozásának gondolatát Franciaország még 1954-ben blokkolta. Az európai országok vezetői hosszú ideig nem voltak hajlandók ezen a területen együttműködni és a hatásköröket nemzetek feletti szintre delegálni: Franciaország nézeteltérése, nem hajlandó a NATO megkettőzésére, ellentmondások nagy és kis országok.

Ebben az irányban jelentett áttörést Tony Blair és Jacques Chirac 1998-as San Malo-i találkozója, amelyen döntés született egy katonai komponens gyorsított ütemű létrehozásáról. A cél az volt, hogy az EU kapacitást biztosítson a szentpétervári feladatok teljesítéséhez.

A pétervári feladatok 1992-ben a következők voltak:

• humanitárius és mentési műveletek,
• békefenntartó műveletek,
• békeérvényesítés.

1999 júliusában a kölni EU-csúcson döntés született az EU független katonai struktúrájának létrehozásáról. 1999 decemberében Helsinkiben tűzték ki a "fő célt" - 60 ezer, 60 nap alatt bevethető gyorsreagálású hadtest létrehozását.

Rendőrségi és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben

Ez a támogatás a 90-es évek második felében kezdett kialakulni. Az e téren folytatott együttműködés jelentősége az 1997-es Amszterdami Szerződésben megfogalmazott azon cél kapcsán, hogy az Európai Uniót a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése övezetévé alakítsa, egyre fontosabbá válik . Az egységes jogalkotási rendszer megteremtése azonban a nemzeti jogrendszerek eltérései miatt nehéz feladat.

Mivel az EU egyik célkitűzése az állampolgárok egyenlő bírói védelemhez való jogának biztosítása, a bírósági határozatok harmonizálása terén együttműködés folyik. 1995-ben a schengeni megállapodások teljes csomagját ( a schengeni övezet létrehozása 1985-ben kezdték meg) beépítették az Amszterdami Szerződésbe. Szeptember 11. után különleges terrorizmus elleni cselekvési tervet fogadtak el. A harmadik pillér a büntetőjoghoz kapcsolódó intézkedéseket is tartalmazza. A harmadik pillérben megvalósuló együttműködés másik lépése a szervezett bűnözés, a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben alkalmazott minimális szankciók harmonizációja.

A támogatás részeként olyan jogi aktusokat fogadnak el, mint:

• kerethatározatok (amelyek célja az európai uniós jog harmonizációja). Tartalmaznak rendelkezéseket a célokról és célkitűzésekről, és lehetővé teszik az államok számára, hogy önállóan válasszanak módszereket és módokat e célok elérésére;
• határozatok - egyedi alkalmazási aktusok;
• közös álláspontok – dokumentum, amely meghatározza az EU véleményét a bűnözés elleni küzdelem konkrét nemzetközi helyzetéről.

Lásd még

• Az Európai Unió története

Jegyzetek

1. ↑ Entin, Lev A Lisszaboni Szerződés és az EU jogi reformja: Képesítések és fejlesztésmenedzsment (PDF). Folyóirat „Jog és Menedzsment. XXI. század" 2. szám (23) . MGIMO (2012). Letöltve: 2014. április 3. Az eredetiből archiválva : 2014. április 7.. (határozatlan)

Linkek

• Az Európai  Unió pillérei