Nyugat-Európai Unió

A Nyugat-Európai Unió (WEU) ( angolul  Western European Union , francia  Union de l'Europe occidentale ) egy 1948-2011 között létező szervezet a védelem és a biztonság területén való együttműködésre. A történelem első kísérlete Európa egységes fegyveres erőinek létrehozására [1] . 28 országot foglalt magában négy különböző státusszal: tagországok, társult tagok, megfigyelők és társult partnerek. Az Európai Unió határain belül a 2004-es bővítés előtt minden tagállam tagsági státuszban volt, kivéve Ausztriát , Dániát , Finnországot , Írországot és Svédországot , amelyek megfigyelőkhöz tartoztak. Társult tagok – Izland , Norvégia , Lengyelország , Törökország , Magyarország és Csehország ; társult partnerek - Bulgária , Észtország , Lettország , Litvánia , Románia , Szlovákia és Szlovénia .

Az 1997-es Amszterdami Szerződés a Nyugat-Európai Uniót "az Unió fejlődésének szerves részévé tette", működési jogkört adva neki a védelem területén. A Nyugat-Európai Unió kulcsszerepet játszott az első balkáni Petersberg -missziók végrehajtásában . Funkcióit azonban egyre inkább átengedte a közös külbiztonsági politika keretében kialakult uniós egységeknek. 2000 novemberében a Nyugat-Európai Unió Biztonsági Miniszterei Tanácsa határozatot fogadott el e szervezet fokozatos reformjáról, és hatáskörének átruházását az EU megfelelő struktúráira és ügynökségeire. 2002. január 1-jén a Nyugat-Európai Unió intézményei, így a Biztonsági Intézet és az Európai Unió Műholdközpontja csatlakoztak az Európai Unióhoz. A Nyugat-Európai Unió fő funkciója a kollektív biztonság volt.

Unió története

1948. március 17-én öt nyugat-európai állam – Belgium , Nagy-Britannia , Luxemburg , Hollandia és Franciaország – aláírta az úgynevezett Brüsszeli Paktumot . A Szerződés első három cikke a gazdasági, társadalmi és kulturális együttműködésnek volt szentelve, de ennek a dokumentumnak a lényege a „kollektív önvédelem” megteremtése egy lehetséges agresszorral (elsősorban a Szovjetunióval ) szemben. A Paktum értelmében a részt vevő országok vállalták, hogy ha közülük egy vagy több fegyveres támadás vagy agresszió tárgya lesz, a többiek (az ENSZ Alapokmányának 51. bekezdése alapján, amely lehetővé teszi a kollektív önvédelmet) „katonai támogatást nyújtanak. a megtámadott félnek és egyéb segítségnek, és segíteni fogja erőfeszítéseit.”

A Brüsszeli Paktum aláírásának fő indokai a következők voltak:

• a szovjet katonai fenyegetéstől való félelem - a Szovjetunió és szövetségesei agressziótól való félelem Közép- és Délkelet-Európa országai közül;
• megakadályozva a német militarizmus újjáéledését és a háború kirobbantására irányuló újabb kísérleteket Németország részéről.

A Brüsszeli Paktum valójában a NATO létrejöttét vetítette előre , amelynek 1949-es megjelenése némileg leértékelte a Brüsszeli Paktum jelentőségét az öt aláíró ország kollektív védelmének biztosításában. Az Egyezségokmány eredeti szövege nem tartalmazott rendelkezéseket a Szerződés rendelkezéseinek végrehajtásának szervezeti mechanizmusára vonatkozóan. Az úgynevezett Brüsszeli Szerződés Szervezete (vagy Nyugat-Európai Unió) funkcióit a NATO vette át. Az Európai Védelmi Közösség létrehozására tett sikertelen kísérlet után 1954. október 24-én megkötötték az 1954. október 24- i Párizsi Megállapodást , amely a Paktumot egy speciális struktúra – a Nyugat-Európai Unió – létrehozásával módosította. A Párizsi Megállapodás aláírásával párhuzamosan Nyugat-Németország és Olaszország csatlakozott a Brüsszeli Szerződéshez .

A hidegháború idején az Észak-atlanti Szövetség tevékenysége teljesen felváltotta a Nyugat-Európai Unió tevékenységét. Ez azonban nem jelentette létezésének végét. A szervezet „helyreállítása” felé az első lépések az 1980-as évek közepén megtörténtek, de igazi visszatérés a Nyugat-Európai Unió aktív munkájához csak az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés 1992-es aláírása után következett be. 1996-ban a szervezet megkezdte a hadműveleti feladatok ellátását a védelem területén.

Ám a 2000-es években a Nyugat-Európai Unió befolyása az EU biztonságának biztosításában folyamatosan csökkent. Funkcióinak nagy részét a Lisszaboni Szerződés révén az uniós intézmények vették át .

2010 márciusában jelentették be a Nyugat-Európai Unió tevékenységének 2011-ig történő beszüntetésére vonatkozó terveket [2] . Végül 2011. június 30-án leállt [3] .

Jegyzetek

1. ↑ Rostislav ISHCHENKO, a Rendszerelemzési és Előrejelzési Központ elnöke. Hány hadseregre van szüksége Európának? . - Kultúra újság, 2015.03.13.
2. ↑ A Nyugat-Európai Unió 2010-ben megszűnik . Letöltve: 2010. március 24. Az eredetiből archiválva : 2011. november 7.. (határozatlan)
3. ↑ A Nyugat-Európai Unió megszűnt . Letöltve: 2011. július 10. Az eredetiből archiválva : 2016. március 4. (határozatlan)

Irodalom

• Nyugat-Európai Unió // Kazahsztán. Nemzeti Enciklopédia . - Almati: Kazah enciklopédiák , 2005. - T. II. — ISBN 9965-9746-3-2 .  (Orosz) (CC BY SA 3.0)

Linkek

• https://web.archive.org/web/20120811173845/http://www.weu.int/
• Az Európai Unió kifejezéseinek szószedete (ukrán nyelven)

Szótárak és enciklopédiák	Nagy orosz olasz a világ körül Britannica (online) Treccani Modern Ukrajna
Bibliográfiai katalógusokban BNF : 11865678q GND : 35709-1 ISNI : 0000 0004 0611 616X J9U : 987007269725605171 LCCN : n50064953 SUDOC : 027548252 VIAF : 152702266 WorldCat VIAF : 152702266