A felhatalmazás átruházása a vezetői funkciók egy részének átruházása más vezetőkre vagy alkalmazottakra a szervezet meghatározott céljainak elérése érdekében . A vezetői munkaerő javítására és optimalizálására szolgál. Ennek a koncepciónak a lényege abban rejlik, hogy a konkrét problémán dolgozó személyek előadóként készek konszolidált tájékoztatást adni a közvetlen felettesnek. A tekintély átadási folyamatának két ellentétes koncepciója létezik: a klasszikus fogalom és a tekintély elfogadásának fogalma [1] . A klasszikus felfogás szerint a hatáskörök a szervezet magasabb szintjeiről az alacsonyabb szintre kerülnek át. Amint azonban az "adminisztratív" menedzsment iskola képviselője, Chester Barnard megjegyezte, a beosztottnak joga van elutasítani a főnök követeléseit. Barnard ennek alapján fogalmazta meg a tekintély elfogadásának fogalmát. A tekintélyt úgy határozta meg, mint "információt (megrendelést), amely alapján a szervezet tagja irányítja tevékenységét, és meghatározza, hogy a szervezet feladatai között mit kell tennie és mit nem". Így Barnard szerint, ha a beosztott nem fogadja el a felhatalmazást a vezetőtől, akkor nincs hatáskör átadása. A felhatalmazás elfogadásának fogalma elismeri az ilyen felhatalmazás létezését, ami gyakran csökkenti a vezetők hatáskörét. Mindenesetre, bármelyik is igaz, nyilvánvaló, hogy a hatáskörök mindig korlátozottak.
A vezetéselméletben [2] a hatáskör -átruházásnak a következő fő céljai vannak:
A demokratikus kormányzás elméleteiben, különösen az e-demokrácia elméletében a delegálást kiterjesztett értelemben értelmezik [4] [5] – ez azt jelenti, hogy az emberek születési jogon vagy polgári jogokkal összhangban rendelkeznek hatáskörrel. A polgárok ezeket a jogköröket „átruházhatják” bizonyos személyekre a választások vagy más eljárások során olyan feladatok elvégzésére, amelyek szakosodást igényelnek, beleértve a vezetői készségeket is. Ebben az értelemben a hagyományos delegálás a termelőeszközök tulajdonjogának eredménye . Sőt, a vezetőktől a beosztottakhoz való delegálásnál felsorolt első három cél megmarad, a negyedik célt - a szorgalomról - pedig az előadók ellenőrzésének összetettebb mechanizmusai váltják fel.
A felhatalmazás átruházásának folyamata elválaszthatatlanul kapcsolódik annak a keretnek a meghatározásához, amelyen belül ezeket a jogköröket átruházzák [6] – a delegált e kereten túllépését „felhatalmazástúllépésnek” nevezik.
Az e-demokrácia egyes ideológusai tagadják [7] a delegáció alkalmazásának lehetőségét egy valóban demokratikus társadalomban, azzal érvelve, hogy ez a folyamat elkerülhetetlenül a küldöttek jogosítványainak jogosulatlan, a társadalom által nem ellenőrzött kiterjesztéséhez vezet.