Tisza, Kálmán

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2017. május 7-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 6 szerkesztést igényelnek .
Tisza Kálmán
lógott. Tisza Kálmán
A Magyar Királyság 6. miniszterelnöke
1875. október 20. – 1890. március 13
Uralkodó I. Ferenc József
Születés 1830. december 16.( 1830-12-16 ) [1] , 1830. [2] [3] vagy 1830. december 10. ( 1830-12-10 ) [4]
Halál 1902. március 23-( 1902-03-23 ​​) án [1] vagy 1902. március 24- ( 1902-03-24 ) én [2]
Nemzetség Tisza
Apa Tisza Lajos [d]
Házastárs Helene Johanna Josepha Mathilde Gräfin von Degenfeld-Schonburg [d]
Gyermekek Tisza István és Tisza Lajos [d]
A szállítmány Liberális Párt
Díjak
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Tisza Kálmán ( magyarul Tisza Kálmán ; 1830 . december 16.  - 1902 . március 23. ) magyar politikus, a Magyar Királyság miniszterelnöke. Tisza István apja .

Életrajz

1861-ben beválasztották a magyar parlamentbe , ahol azonnal az egyik legelőkelőbb helyet foglalta el a mérsékelt Deák-párt ellen harcoló , Magyarország politikai függetlenségéért küzdő szélsőbaloldali ellenzék soraiban. unió Ausztriával.

1865-ben Ghyczyvel együtt a Balközép élére került, majd 1875-ben, a Deák-párt összeomlása után ragaszkodott ahhoz, hogy a balközépet összevonják Deák korábbi pártjának nagy részével, és így megalakítsák az új Liberális Pártot . A párt elveiben közelebb állt Deák egykori pártjához, mint a „balközéphez”; feltétel nélkül kiállt az Ausztriával kötött deakovói megállapodás alapján , amelyet a "balközép" egy időben hevesen ellenzett. Ennek eredményeként a „balközép” egy része elhagyta Tiszát, és a szélsőbal soraiba került. Az új párt azonban többséget szerzett a parlamentben.

Közülük 1875-ben megalakult a Wenkheim-minisztérium, amelyben Tisza belügyi tárcát kapott. Az 1875-ös választások fényes győzelmet arattak az új pártnak; utánuk Tisza minisztériumot alakított, amelyben belügyi tárcát tartott meg. Meghosszabbította az Ausztriával kötött megállapodást egy második (majd egy harmadik) tízéves időszakra. Támogatta Andrássy keleti politikáját és Bosznia megszállását, amely eleinte elégedetlenséget keltett Magyarországon. Sikerült elérnie, hogy az általános osztrák-magyar politikában a meghatározó szerep Magyarországra szálljon.

Az osztrák kormány lehetőséget adott neki, hogy szabadon és következetesen végezze el az összes nem magyar elem – a szláv, sőt a német – magyarosítását Magyarországon. Utóbbiak gyűlölettel fizettek Tiszához, a parlament pedig nemegyszer volt a nemzeti ellenzék és a kormány ádáz harcának helyszíne. Tisza 1887-ben belügyminiszteri pozícióját a pénzügyminiszteri tárcára változtatta; 1889-ben azt is feladta, és csak a miniszterelnöki posztot tartotta meg (tárca nélkül).

1890-ben az Országgyűlés elé terjesztette a magyar állampolgárság jogáról szóló új törvény tervezetét, amelynek értelmében ezt a jogot az elveszíti, aki 10 éve nem tartózkodik Magyarországon, és más módon nem él vele. Ez a törvény az 1848-as magyar forradalom vezetőjét, Kossuthot , aki Torinóban élt, és 1849 óta nem járt Magyarországon, megfosztotta a magyar állampolgárság jogaitól. A Tiszával már régóta ellenséges szélsőbaloldal ezt kihasználva ádáz támadásokat indított ellene, erőszakos jeleneteket idézve elő a Parlamentben; A törvényjavaslat ellen maga Kossuth határozottan tiltakozott. Tisza kész volt beépíteni az új törvénybe egy külön „Kossuth-paragrafust”, amely mentesítené Kossuthot a törvény következményei alól, de ez magában a kabinetben is erős ellenállást váltott ki, így Tisza 1890 márciusában lemondott.

Azóta keveset vesz részt a közéletben, képviselő maradt és a Liberális Párt tagja. 1898 decemberében, amikor a Bánffy-minisztérium és az Országgyűlés az akadályok miatt rendkívül nehéz helyzetbe került, Tisza egy pártkonferencián javasolta a „Tisza-törvényt”, amely egy évre kizárólagos jogkört adott a Bánffy-minisztériumnak (a költségvetés elfogadásának joga nélkül). a parlament hozzájárulása, megállapodást kötni Ausztriával stb.). A törvényt a liberális párt többsége elfogadta, de még közöttük is erős elégedetlenséget váltott ki; Déjø Silady képviselőház elnöke és mindkét alelnöke lemondott a Liberális Pártból; ez utóbbit sokkal több tag végezte. A törvényt nem vitatták meg a parlamentben, és nemhogy nem sikerült megmentenie a minisztériumot, de még a lemondását is siettette.

Tiszát az 1901. októberi országgyűlési választásokon túlszavazták, 1902 januárjában az időközi választáson megválasztották, de még abban az évben meghalt.

Jegyzetek

  1. 1 2 Kálmán (Koloman) von Tisza // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
  2. 1 2 Lundy D. R. Kalmán Tisza von Borosjenö // The Peerage 
  3. Tisza Kálmán // Gran Enciclopèdia Catalana  (kat.) - Grup Enciclopèdia Catalana , 1968.
  4. Wurzbach D.C.v. Tisza, Coloman  (német) // Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich : enthaltend die Lebensskizzen der denkwürdigen Personen, welche seit 1750 in den österreichischen Kronländern geboren wurden oder darin gelebt und. -15wienrkt haben -15wienrkt ha . 45. - S. 181.
  5. Kálmán Tisza // Nagy Szovjet Enciklopédia : [30 kötetben] / szerk. A. M. Prohorov – 3. kiadás. - M .: Szovjet Enciklopédia , 1969.

Irodalom