Beedle, bárd meséi

The Tales of Beedle The Bard egy gyerekkönyv ,  J. K. Rowling írta . A Roxfort Library sorozat része. A "mesék" első említése a hetedik Harry Potter -könyvben, a Halál ereklyéiben történik . A mesék a varázslókról mesélnek, akik Yorkshire -ben éltek .

2007. november 17- én hét példányban jelent meg Rowling kézirata. Hatot kiosztottak az író barátainak, a hetedik példányt pedig december 13-án a Sotheby's árverésre bocsátotta 30 000 font kikiáltási áron . A kéziratot az Amazon.com vásárolta meg 1,95 millió fontért. Rowling úgy döntött, hogy a kézirat eladásából származó bevételt a Children's Voice jótékonysági alapítványnak adományozza. Tekintettel arra, hogy a könyv nagy keresletet mutatott a Potter varázsló saga rajongói körében , a világ számos országában megjelent jótékonysági céllal.

2008. december 4- én a könyv egyidejűleg 25 országban jelent meg anyanyelven. Oroszországban a "The Tales of Beedle, the Bard" a Rosman kiadónál jelent meg december 6-án . A könyv úgy néz ki, mint a The Tales of Beedle, the Bard másolata a varázslóvilágból. De mivel maga a könyv, amelyet Albus Dumbledore Hermione Grangerre hagyott , ősi rúnákkal íródott, Hermione állítólag újra kiadta a könyvet.

Az igazi könyv

Fantasy Lab [2] Goodreads [3] LibraryThing [4]

A könyvet JK Rowling írta a Harry Potter regénysorozat búcsújaként. A könyvből mindössze 7 példány jelent meg, mindegyiket maga Rowling írta és illusztrálta. Minden példány bőrkötésű, ezüsttel és féldrágakövekkel díszített. J. K. Rowling hat példányt adott közeli embereknek: Daniel Radcliffe -nek, első irodalmi ügynökének, Christopher Little-nek és másoknak. A hetedik példányt, a "holdkő-kiadást" [5] a Sotheby's 2007. december 13-án árverésre bocsátotta . Az eladásból befolyt összeget a The Children's Voice jótékonysági szervezetnek ajánlották fel, amely európai gyerekeket segít. A könyvet 50 000 fontért (körülbelül 100 000 dollárért) várták. Valójában 1 950 000 fontért (körülbelül 4 millió dollárért) adták el. A vásárlók az Amazon.com -ot képviselő londoni műkereskedők [6] [7] voltak . [nyolc]

A gyűjtemény öt J.K. Rowling által kitalált mesét tartalmaz :

• A három testvér meséje
• Fairy Fortune Fountain / The Fountain of Fair Fortune
• A varázsló és az ugráló edény
• Babbetty Rabbitty és a kacskaringós csonkja
• A Warlock szőrös szíve

Miután a könyv tulajdonosa lett, az Amazon.com közzétette mind az öt mese újrabeszélését. [9] Az oldalnak nem volt joga szöveget vagy oldalak fénymásolatát közzétenni.

Beedle bárd meséit említi a " Harry Potter és a Halál Ereklyéi " című könyv, sőt a "Három testvér meséi" is ott van.

Telek

A három testvér meséje

Egy nap három testvér utazott. Alkonyatkor egy folyóhoz értek, amely olyan gyors volt, hogy nem lehetett átkelni, és olyan mély, hogy nem lehetett átgázolni. De a testvérek varázslók voltak. Varázspálcáikkal hadonászva hidat vontak a folyón. A folyó közepére érve a testvérek meglátták a Halált, aki felháborodott, hogy nem szerez új áldozatokat, de leplezte felháborodását és csodálta a testvérek ügyességét, és ezért ajándékokat ajánlott fel nekik.

Az idősebb testvér kapzsi volt. A világ legerősebb pálcáját kérte , aminek a tulajdonosa minden ellenfelet legyőzhet egy párbajban. A halál letörte a közelben növekvő bodza ágát, varázspálcát készített belőle, és átadta bátyjának. A középső testvér büszke volt. A Haláltól hatalmat kért a halottak feltámasztására. A halál felkapott egy követ a parton, odaadta a második testvérnek, és azt mondta, hogy visszahozhatja a halottakat.

Az öccs okos és szerény volt. Azonnal megkérdőjelezte a Halál jó szándékát, és lehetőséget kért tőle, hogy elrejtőzzön a Halál elől, bárhol is keresse. A halál dühös volt, mert le kellett vágnia egy darabot a láthatatlanná tevő köpenyből , és oda kellett adnia az öccsének. Ezt követően a testvérek mindegyike a saját útját járta. Az idősebb testvér betévedt az egyik faluba, és egy párbajban legyőzte a varázslót, akivel összetűzésbe került. Aztán elment a fogadóba, és mutogatni kezdte a varázspálcáját. Ugyanazon az éjszakán egy tolvaj besurrant, elvágta a torkát, és ellopta a varázspálcáját. Tehát a Halál megkapta az első testvért.

A középső testvér hazatért, és használta a feltámadás követ. Háromszor megfordította a követ, és látta, hogy az a lány áll előtte, akit feleségül akart venni. De hideg volt és szomorú. Végül a testvér nem bírta elviselni a gyötrelmet, megőrült és felakasztotta magát, hogy örökre a kedvesével maradhasson. Tehát a Halálnak lett egy középső testvére. A Halál nagyon sokáig kereste a harmadik testvért, de az állandóan egy láthatatlanná tevő köpeny alá bújt előle . Végül megöregedett, és fiának adta a köpenyt, és a Halállal elmentek, mint egykori ismerősök.

A varázsló és a Jumping Pot

Élt egy jó varázsló a világon. Mindig segített szomszédainak, amikor hozzá fordultak problémáikkal, varázsüstjében főzeteket és ellenszereket főzött . De hamarosan meghalt, és mindent egyetlen fiára hagyott. Nem sokkal apja halála után egy fiatal varázsló talál egy varázslatos üstöt, benne egy papucsot és egy cetlit: "Remélem, soha nem lesz rá szükséged, fiam."

A fiú csalódottan, amiért nem kapott egyebet, mint egy régi kazánt, elfordult minden szomszédtól. Hamarosan az emberek elkezdtek a varázsló fiához fordulni problémáikkal. Először a nagymama jött , akinek az unokája szemölcsös volt . De a fiatal varázsló elűzi. Ahogy becsapja az ajtót, furcsa kopogást hall a konyhában. Az apja által hagyott kazánnak hirtelen megnőtt a lába, és szemölcsök borították. Az üst elkezdi kísérteni gazdáját, és semmiféle varázslat sem segíthet megszabadulni tőle. Másnap egy férfi jön a varázslóhoz, akinek a szamara eltűnt . Szamár nélkül nem tud árut bevinni a városba , és a családja éhes marad. A fiatal varázsló őt is elűzi, és azonnal megjelenik egy szemölcsös, féllábon ugró üst, szamárhangokat és éhes nyögéseket hallatva.

Fokozatosan a fiatal varázsló egyre több embert kerget el, akik segítségért fordultak hozzá. Így a kazán könnyeket , hányást , kutyanyafogást szerez. Végül a varázsló kénytelen alávetni magát apja akaratának. Segíteni kezd az embereken, és a szerzett szerencsétlenségek eltűnnek a bográcsnál. Végül egy papucs ugrik ki a bográcsból, ami tökéletesen passzol a bogrács lábához, és megnyugszik.

Szőrös varázslószív

Volt egyszer egy fiatal varázsló, aki annyira vágyott arra, hogy soha ne mutasson ilyen „gyengeséget”, hogy a sötét művészetekhez folyamodott, hogy soha életében ne legyen szerelmes. A varázsló családja nem volt tisztában azzal, hogy milyen módszerekkel védekezett, ezért nevettek a szerelmeskedés elkerülésére tett kísérletein, és azt hitték, hogy a megfelelő lány meggondolja magát. De büszkeség ébredt a varázslóban: teljesen magabiztossá vált ravaszságában, és lenyűgözte saját képessége, hogy teljesen közömbös maradjon. Telt-múlt az idő, de a varázsló még azt is végignézve, hogyan házasodtak össze és születtek gyerekek, a varázsló hű maradt döntéséhez, és örült, hogy szerencsésen megúszta az érzések terhét, amelyek szerinte kiszáradnak és megsemmisítik a szíveket. emberek. Amikor a varázsló szülei meghaltak, nem szomorkodott, hanem éppen ellenkezőleg, „kegyelemnek” tekintette halálukat. A varázsló nyugodtan letelepedett elhunyt szülei házában, és „legnagyobb kincsét” a ház pincéjébe költöztette. Abban a hitben, hogy mások irigyelték "csodálatos" teljes magányát, a varázsló olyan mélyen tévedett, hogy az őt ért ütés különösen fájdalmasnak tűnt számára. Egy nap hallotta, hogy két szolgája pletykál róla – az egyik sajnálta, a másik pedig kinevette, amiért nem házas. A varázsló azonnal úgy döntött, hogy mindenkit megirigyel, hogy egy gyönyörű, gazdag és tehetséges nőt vegyen feleségül.

Egy szerencsés véletlennek köszönhetően másnap a varázsló találkozott egy gyönyörű, ügyes és gazdag boszorkánnyal. Prédaként üldözte őt, és mindenkit elhitette vele, hogy megváltozott. A fiatal boszorkány érdeklődik, de ugyanakkor ellenségességet érez egy új ismerős iránt, és érzi az elidegenedettségét. A lány azonban elfogadja a meghívást, hogy vegyen részt egy lakomán a kastélyában. A legkülönfélébb ételeket kínáló asztaloknál és a cselédek énekei mellett a varázsló megpróbálja megnyerni a varázslónő kezét. Végül kihívja a férfit, és kijelenti, hogy csak akkor fog hinni a gyönyörű szavainak, ha bebizonyítja neki, hogy van szíve. A varázsló mosolyogva büszkén vezeti be a lányt a börtönbe, ahol megmutatja neki a varázslatos kristályládát, amelyben dobogó szíve található.

A varázslónő elborzad a szíve láttán, összezsugorodik és szőrrel borítja a testből való kilökődés során. Könyörög a varázslónak, hogy vigye vissza a helyére. A varázsló abban bízva, hogy ettől megszereti őt, a varázsló pálcájával felvágja a mellkasát, és belehelyezi szőrös szívét. A fiatal varázslónő örül annak, hogy a varázsló már képes érezni a szeretetet, átöleli őt. A megrongálódott szívet átüti bőrének szépsége és hajának illata. A testről leszoktatott, elvakult és kegyetlen, arra kényszeríti a varázslót, hogy megtámadja a lányt.

A lakoma vendégek aggódni kezdenek a házigazda miatt. Néhány órával később elkezdik átkutatni a kastélyt, és felfedeznek egy börtönt. A padlón egy halott lányt találnak, akinek mellkasa feldarabolt. Mellette egy görnyedt őrült varázslót látnak, aki simogatja és nyalogatja csillogó skarlátvörös szívét, és megpróbálja helyettesíteni vele. De a szívének óriási ereje van, és nem hajlandó elhagyni a testét. A varázsló megfogadja, hogy soha nem lesz szíve rabszolgája. Megragad egy tőrt, és kivágja a szívet a mellkasából. Csak egy pillanatra gyönyörködik győzelmében, minden véres kezében szívet tart, majd holtan esik a lány holttestére.

Fairy Fortune's Fountain

Évente egyszer egy "lúzer" lehetőséget kap arra, hogy megtalálja az utat a szökőkúthoz, ússzon a vízben, és "örökre elbűvölő vagyonra" jusson. Tudva, hogy ez lehet az egyetlen esély arra, hogy megváltoztassák életüket, az emberek (mágikus erővel és anélkül) elindulnak a királyság távoli vidékeiről, hogy megpróbáljanak behatolni a kertbe. És itt találkozik három boszorkány, és megosztják egymással a gondjaikat. Az első Asha, aki "olyan szenvedéstől szenved, amelyet egyetlen gyógyító sem tud meggyógyítani", aki abban reménykedik, hogy a Szökőkút helyreállíthatja egészségét.

A második Alteda, akit kirabolt és megsértett a varázsló. Reméli, hogy a szökőkút megszabadítja a tehetetlenség és a szegénység érzésétől. A harmadik varázslónőt, Amatát a szeretője elhagyta, és reméli, hogy a szökőkút segít meggyógyítani "jajját és vágyát". A varázslók úgy döntenek, hogy három fej jobb, mint egy, és mindent megtesznek, hogy együtt elérjék a Szökőkutat. Hajnalban egy repedés jelenik meg a falon, és a kertből kúszónövények törnek át rajta, és Asha, az első varázslónő köré tekerednek. Megragadja Altedát, aki Amatában kapaszkodik. De Amata elkapta a lovag páncélját, és amikor a kúszónövények berángatják Ashát, mindhárom varázslónő a lovaggal együtt a falba húzódik.

Mivel csak az egyikük fürödhet a szökőkútban, az első két boszorkány ideges, hogy Amata hanyagul behozott egy újabb versenyzőt. Mivel híján van a mágikus erőnek, felismeri a boszorkányokat a nőkben, és nagyon alkalmas a "Sir Szerencsétlen" nevére is, a lovag bejelenti szándékát, hogy feladja a küldetést. Amata azonnal szidja, amiért ki akart hátrálni, és megkéri, hogy csatlakozzon a csoporthoz. A szökőkúthoz vezető úton a tarka társaság három akadályba ütközik. Először egy féreggel találkoznak, amely "bizonyítékot kér a szenvedéséről". Miután több sikertelen kísérletet tett rá, hogy mágiával és más eszközökkel megtámadja, Asha kétségbeesésének könnye végül elég ahhoz, hogy a féreg átengedje a négyet. Továbbá meredek lejtőre találnak, és meg kell fizetniük "munkád gyümölcsét". Sokszor megpróbálnak mászni a lejtőn, de több órát töltenek céltalanul mászással.

Végül Alteda legjobb erőfeszítései, hogy felvidítsák barátait (nevezetesen a homlokáról származó izzadság), átsegíti őket az akadályon. Végül meglátnak egy folyót az útjukban, és kötelesek átadni "múltod kincsét". A folyón való átúszási kísérletek sikertelenek mindaddig, amíg Amata eszébe nem jut, hogy pálcájával eltüntesse az őt elhagyó szerető emlékeit, és a vízbe dobja azokat. Átjárókövek emelkednek ki a vízből, és a négyen továbbmennek a szökőkúthoz, ahol el kell dönteniük, hogy ki fog fürödni.

Asha összeesik a kimerültségtől, és közel áll a halálhoz. Olyan fájdalmai vannak, hogy nem tud eljutni a szökőkúthoz, és megkéri három barátját, hogy hagyják el. Alteda gyorsan összekever egy erős bájitalt, hogy megpróbálja újraéleszteni, és a főzet, furcsa módon, teljesen meggyógyítja a betegségét, így már nincs szüksége a Szökőkút vizére. Miután meggyógyította Ashát, Alteda rájön, hogy képes meggyógyítani másokat, ami azt jelenti, hogy pénzt keres. Nincs többé szüksége a Szökőkút vizére, hogy meggyógyítsa "tehetetlenségét és szegénységét".

A harmadik varázslónő, Amata rájön, hogy amikor lemosta a sajnálatát szeretője iránt, olyannak láthatta őt, amilyen valójában, "kegyetlennek és becstelennek", és nincs szüksége többé a Szökőkút vizére. Sir Luckyhoz fordul, és felkéri, hogy bátorsága jutalmaként ugorjon a Szökőkútba. A szerencsén meglepett lovag megfürdik a Szökőkútban, "rozsdás páncéljában" Amata lába elé veti magát, és megkéri a "kezet és a szívét". Minden varázslónő eléri álmát a gyógyulásról, a szerencsétlenül járt lovag megtudja bátorságát, és Amata, a varázslónő, aki hitt benne, rájön, hogy "egy hozzá méltó férfit talált". Sokáig éltek, és soha nem vették észre, hogy a Szökőkút vize "egyáltalán nem hordoz magában semmilyen varázst".

Hare Cracker és fogas csonkja

Réges régen egy távoli országban egy kapzsi "buta király" úgy dönt, hogy minden varázslatot magának akar megtartani. De van két problémája: először is el kell kapnia az összes élő varázslót és varázslónőt, másodszor pedig magának kell varázslatot tanulnia. A „boszorkányvadász brigádot” vezetve, amelyet egy falka vad fekete kutyával erősítenek meg, a király egyúttal bejelenti, hogy „varázsoktatót” keres. A varázslók és varázslók ahelyett, hogy válaszolnának hívására, körültekintően elrejtőznek, de egy „ravasz sarlatán”, minden mágikus képességgel nem rendelkezik, néhány egyszerű trükk bemutatásával ebbe a pozícióba csalja.

A király fővarázslójává és személyes oktatójává vált sarlatán aranyat kér a mágikus összetevőkért, rubint a varázslásért és ezüst serlegeket a bájitalokért. Miután elrejtette, amit otthonában kapott, visszatér a palotába, és nem tudja, hogy Cracker, a király öreg mosónője felfigyelt rá. Nézi, ahogy a férfi ágakat vág le egy fáról, amelyeket aztán varázspálcaként ajándékoz a királynak. Ravasz lévén a sarlatán azt mondja a királynak, hogy varázspálcája csak akkor fog működni, ha „Felséged méltó rá”.

A király és a sarlatán naponta gyakorolják a "varázslatot", de egy reggel nevetést hallanak, és látják, hogy a Cracker kinéz a házikója ablakán, és olyan hevesen nevet, hogy alig tud lábra állni. A sértett király dühös lesz, és azt követeli, hogy holnap igazi varázslatot mutassanak be alattvalói előtt. A sarlatán azzal próbálja mentegetni magát, hogy hosszú útra kell mennie, de a hitetlenkedő király megfenyegeti, hogy utána küldi a brigádot. Az őrületbe kergetve a király parancsot ad ki, hogy ha valaki kinevet vele, le kell vágni a sarlatánt. Tehát a mi ostoba, kapzsi, varázsolni nem tudó királyunk egyszerre mutatja büszkeségét és szánalmas bizonytalanságát.

A ravasz sarlatán keres valakit, akire kiönti haragját, és egyenesen a Cracker háza felé irányítja a lábát. Az ablakon kinézve egy "kis öreg hölgyet" lát az asztalnál ülve, aki varázspálcáját takarítja, miközben a szennyes "mosakodik" egy medencében. A sarlatán felismerve, hogy ő egy igazi boszorkány, a forrása és a megoldása is problémáinak, a sarlatán segítséget kér, különben átadja a Brigádnak.

Cracker elmosolyodik, és beleegyezik, hogy „mindent megtesz”, hogy segítsen. A sarlatán azt mondja neki, hogy bújjon a bokrok közé, és tegyen csodákat a király helyett. A cracker beleegyezik, de tudni akarja, mi történik, ha a király valami lehetetlent próbál megtenni. A sarlatán, aki mindig is meg van győződve saját intelligenciájáról és a körülötte lévők ostobaságáról, kigúnyolja a lány félelmeit, és biztosítja a Crackert, hogy varázsereje messze felülmúl minden, amit "annak a bolondnak a képzelete" képes kitalálni.

Másnap reggel az udvaroncok összegyűlnek, hogy megnézzék a király varázslatát. A színpadról a Király és a sarlatán végrehajtják az első csodát: eltüntetik a nő kalapját. Az összerakott óra érdeklődve és csodálkozva, nem tudva, hogy a Cracker volt az, aki a bokrok között bújt meg. A következő számmal a király egy ágat mutatva a lovára, magasra emeli a levegőbe. Miközben a király még jobb ötletet keres egy harmadik csodához, a Brigád kapitánya közeledik hozzá, a király egyik kutyájának holttestét szállítva (mérgező gombával megmérgezve). Könyörög a királynak, hogy keltse vissza a kutyát, de amikor a király rámutat az ágra, semmi sem történik. A búvóhelyén lévő ropogtató mosolyog, még csak meg sem próbál varázsolni, mert tudja, hogy "semmiféle varázslat nem támaszthatja fel a halottakat". A tömeg nevetni kezd, gyanítva, hogy az első két csoda csak varázstrükk volt. A király feldühödve azt követeli, hogy mondják el neki, miért nem sikerült a varázslás. A ravasz és álnok sarlatán a rejtőzködő Crackerre mutat, és azt kiabálja, hogy a "csúnya boszorkány" megakadályozza a boszorkányságot. A ropogtató kifut a bokrok közül, és amikor a Boszorkánykeresők utána küldik a kutyákat, eltűnik, így a kutyák "ugatnak és fúrnak" az öreg fa gyökereinél. A sarlatán kétségbeesésében azt kiáltja, hogy a boszorkány „vadalmafává” változott. A sarlatán attól tartva, hogy a Cracker ismét nővé változik, és leleplezi, az almafa kivágását követeli, mert így "bánnak el a gonosz boszorkányokkal".

A fát kivágják, miközben a tömeg ujjongva tér vissza a palotába, "hangos kuncogás" hallatszik, ezúttal a tuskó felől. A ropogtatónő a varázslónőben rejlő elmével azt kiabálja, hogy varázslókat és varázslókat nem lehet megölni „félbevágással”, és szavai alátámasztására felajánlja, hogy „két részre vágja” a Királyi Oktatót. Ebben a pillanatban a sarlatán kegyelmet kér, és mindent bevall. Egy börtönben raboskodik, de Crackernek még nem kell megbirkóznia a hülye királyával. Hangja, még mindig a csonkból szól, azt jelenti, hogy tettei átkot sújtottak a királyságra, és ezentúl valahányszor a király megbánt egy varázslót vagy varázslót, olyan éles fájdalmat fog érezni, hogy meg akar majd "meghalni tőle". Kétségbeesésében a király térdre rogy, és megígéri, hogy megvéd minden varázslót és varázslónőt a földjén, lehetővé téve számukra, hogy büntetlenül varázsoljanak. Stump elégedett, de ez nem elég neki: ismét vihogva követeli, hogy állítsa rá a Cracker szobrot, hogy emlékeztesse a királyt "saját hülyeségére". A „Megszégyenült király” megígéri, hogy felvesz egy szobrászt, hogy faragjon egy aranyszobrot, és visszatér a palotába az udvaroncokkal. Aztán végre a "bátor öreg nyúl" varázspálcával a fogában kiugrik a tuskó lyukából, és elhagyja a birodalmat. Az aranyszobor örökre a csonkon marad, és soha többé nem vadásznak a boszorkányokra és varázslókra.

Szerep a Harry Potter és a Halál Ereklyéiben

Albus Dumbledore Hermione Grangerre hagyja a bárd Beedle mesegyűjteményét. A három barát egy hónappal a Roxfort igazgatójának halála után megkapja azokat a dolgokat, amelyeket Dumbledore hagyott a mágiaügyi minisztertől, Rufus Scrimgeourtól . Ebben a hónapban a Mágiaügyi Minisztérium azon töprengett, miért hagyta Dumbledore ezeket a furcsa dolgokat Harry Potternek, Ron Weasley -nek és Hermionének, és miért tanulmányozta őket titkok után. Mivel semmit nem találtak, a minisztérium kénytelen volt átadni a dolgokat jogos tulajdonosaiknak.

Aznap este egy szobában összegyűlt trió megvitatja a Dumbledore által hagyott tárgyakat. Harry és Hermione még soha nem hallottak a mesekönyvről (mivel Hermione szülei muglik, Harry pedig csecsemőként veszítette el a szüleit), de Ron elárulja, hogy ez csak egy normális mesekönyv, amit a varázslók olvasnak fel kisgyermekeiknek. Ron szerint úgy tartják, hogy az összes régi tündérmesét Beadle komponálta.

A történet közepén Hermione felfedez egy furcsa rúnát a három testvér meséje fölött , amit nem ismer, és megmutatja Harrynek. Utóbbi elmondja, hogy látta ezt a jelet Xenophilius Lovegood medalionján , és Viktor Krum azt mondta neki, hogy ez Gellért Grindelwald szimbóluma . Pontosan ugyanazt a szimbólumot látták Ignotus Peverell sírján a Godric's Hollow-ban. Albus Dumbledore ugyanezt a szimbólumot helyezte el Grindelwaldnak írt levele végén.

Mivel két tétel ismeretlen, a harmadik bizonyítéka pedig vitatható, a legtöbb varázsló a Három testvér meséjét csupán gyerektörténetnek tartja. Csak néhányan (köztük Xenophilius Lovegood) hiszik, hogy a Halál Ereklyéi valóban léteznek. Ezek a varázslók azt a jelet választották emblémájuknak, amely Lovegood ruháin volt, Dumbledore levelében, A három testvér meséje előtt stb. A további történet a Halál ereklyéin és a horcruxokon alapul .

Kiadások

Jegyzetek

1. ↑ A Bárd Beedle meséi 25 országban jelentek meg . Bagolyposta (2008. december 4.). Letöltve: 2009. január 12. Az eredetiből archiválva : 2022. március 31.. (Orosz)
2. ↑ J.K. Rowling, Beedle, a bárd meséi . Fantasy Lab . Letöltve: 2009. július 10. Az eredetiből archiválva : 2016. április 10. (Orosz)
3. ↑ The Tales of Beedle, the Bard (Roxfort Könyvtár  ) . goodreads.com. Hozzáférés időpontja: 2016. május 9.
4. ↑ JK Rowling Beedle, bárd meséi  . librarything.com. Hozzáférés dátuma: 2016. május 9. Az eredetiből archiválva : 2016. június 4.
5. ↑ A JKRowling hivatalos webhelye archiválva : 2008. március 17.
6. ↑ BBC NEWS | szórakozás | Ritka JK Rowling könyv 2 millió fontért . Letöltve: 2007. december 18. Az eredetiből archiválva : 2007. december 15. (határozatlan)
7. ↑ Rowling könyv 3,9 millió dollárért kelt el . Hozzáférés dátuma: 2007. december 18. Az eredetiből archiválva : 2007. november 3. (határozatlan)
8. ↑ Amazon vásárlási könyv , Amazon . Archiválva az eredetiből 2017. szeptember 18-án.
9. ↑ Meseújraírás az amazon.com-on
10. ↑ Joan K. Rowling "Híres Roxfort-könyvek (3 könyvkészlet)" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. május 9. Az eredetiből archiválva : 2016. június 16. (Orosz)
11. ↑ Joan K. Rowling, Beedle, a bárd meséi . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. május 9. Az eredetiből archiválva : 2016. június 16. (Orosz)
12. ↑ J.K. Rowling, Beedle, a bárd meséi . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 12. Az eredetiből archiválva : 2016. június 16. (Orosz)
13. ↑ J. K. Rowling Harry Potter. 1. kötet" . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. május 9. Az eredetiből archiválva : 2016. június 16. (Orosz)
14. ↑ J.K. Rowling, Beedle, a bárd meséi . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. május 9. Az eredetiből archiválva : 2016. június 16. (Orosz)
15. ↑ "Beedle, bárd meséi  " . Amazon.com . Letöltve: 2016. május 9. Az eredetiből archiválva : 2016. május 16.
16. ↑ J. K. Rolіng "Bidl bárd meséi"  (ukrán) . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. május 9. Az eredetiből archiválva : 2016. június 16.
17. ↑ "Die Märchen von Beedle dem Barden"  (német) . Amazon.com . Letöltve: 2016. május 9. Az eredetiből archiválva : 2016. május 6..
18. ↑ "Les Contes de Beedle le Barde"  (francia) . fnac. Hozzáférés dátuma: 2016. május 9. Az eredetiből archiválva : 2016. június 4.
19. ↑ "吟遊詩人ビードルの物語"  (japán) . Amazon.com . Letöltve: 2016. május 9. Az eredetiből archiválva : 2015. november 12..
20. ↑ "De Vertelsels van Baker de Bard"  (n.d.) . bol.com. Letöltve: 2016. május 9. Az eredetiből archiválva : 2016. május 9..
21. ↑ "Los cuentos de beedle el bardo"  (spanyol) . Szalamandra. Letöltve: 2016. március 12. Az eredetiből archiválva : 2016. március 30.
22. ↑ "Os Contos de Beedle, o Bardo"  (bret.) . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. március 12. Az eredetiből archiválva : 2016. június 2.
23. ↑ "Le fiabe di Beda il Bardo"  (olasz) . Amazon.com . Letöltve: 2016. május 9. Az eredetiből archiválva : 2016. május 3.
24. ↑ "Baśnie barda Beedle'a"  (lengyel) . Lubimy Czytac. Letöltve: 2016. május 9. Az eredetiből archiválva : 2016. május 6..
25. ↑ "Les Contes de Beedle le Barde"  (francia) . Amazon.com . Letöltve: 2016. május 9. Az eredetiből archiválva : 2016. június 3.
26. ↑ Joan Rolling "A Bard Bidl meséi"  (ukr.) . Fantasy Lab . Letöltve: 2016. május 9. Az eredetiből archiválva : 2016. június 16.

Irodalom

• Andrej Letajev. Tales of Beedle, the Bard // Ha: napló. - Moszkva: Kedvenc könyv, 2009. - 2. sz . — ISSN 0136-0140 .