A középső bronzkor lehűlése
A középső bronzkor lehűlése a szubboreális éghajlati időszak utolsó előtti szakasza , amely az Atlanti-óceán északi részének szokatlanul hideg éghajlatához kapcsolódik. Körülbelül ie 1800-tól 1500-ig tartott. e. [1] (az elavult, kalibrálatlan radiokarbon kronológia szerint - Kr.e. 1500-1300 [2] ).
Ebben a lehűlési időszakban jelentős vulkánkitörések sorozata történt, köztük a Vezúv az Appenninekben ( Avellino eruption , en: Avellino eruption , ≈ i.e. 1660) [ 3] , Aniakchak vulkán Alaszkában ( en: Mount Aniakchak1 , 645) 4] és Santorini az Égei-tengerben ( minószi kitörés , ≈ i.e. 1620) [5] .
Felváltotta a késő bronzkor éghajlati optimuma, ie 1500-900. e.
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ Siklosy, Z.; et al. Közép-bronzkori klímaváltozás egy magyar sztalagmitban: vulkáni tevékenység váltja ki? (angol) // Geophysical Research Abstracts : Journal. - 2007. - Vol. 11 , sz. 00777 .
- ↑ 4000BC_100BC (nem elérhető link) . Letöltve: 2012. április 15. Az eredetiből archiválva : 2012. július 25.. (határozatlan)
- ↑ Vogel, J.S. et al. Vesuvius/Avellino, az ie tizenhetedik századi éghajlati zavarok egyik lehetséges forrása (angol) // Nature : Journal. - 1990. - 1. évf. 344. sz . 6266 . - P. 534-537 . - doi : 10.1038/344534a0 .
- ↑ Pearce, NJG, JA Westgate, SJ Preece, WJ Eastwood és WT Perkins. Az Aniakchak (Alaszka) tephra azonosítása a grönlandi jégmagban megkérdőjelezi a Santorini minószi kitörésének ie 1645-ös dátumát // Geochem . Geophys. Geosyst. : folyóirat. - 2004. - 20. évf. 5 , sz. 3 . — P. Q03005 . - doi : 10.1029/2003GC000672 . - Iránykód .
- ↑ Friedrich, Walter L.; et al. Santorini kitörése Radiocarbon 1627-1600 BC (angol) // Science : Journal. - 2006. - Vol. 312 , sz. 5773 . - 548. o . - doi : 10.1126/tudomány.1125087 . — PMID 16645088 .