Sarki repülés

Poláris repülés – repülés a Föld sarki régióiban , különösen az Északi- sarkvidéken és az Antarktiszon .

A sarki repülés használatának jellemzőit meghatározó fő tényezők a nagy településektől való távolság, az alacsony hőmérséklet, a meteorológiai viszonyok gyakori változása, a sarki éjszakák , a mágneses iránytűk hibás leolvasása , a rádiókommunikációs nehézségek és a tereptárgyak hiánya .

Repülés az Északi-sarkon

Az 1870-es években John Powles Cheyne, három brit sarkvidéki expedíció tagja ballonos utazást javasolt az Északi- sarkra [ 1] . Ennek ellenére Andre sarkvidéki expedícióját tekintik a sarki repülés kezdetének. Később a léghajókat , majd a repülőgépeket kezdték használni az Északi-sarkvidék fejlesztésére [2] . 1914-ben az orosz Farman MF.11 repülőgép ( Jan Nagorszkij pilóta, Jevgenyij Kuznyecov repülőgép-szerelő ) az Északi- sarkkörön túl a Novaja Zemlja régióba repült , hogy megkeresse Georgij Szedov északi sarki expedícióját. Az 1920-as évek közepére lehetővé vált a sarki repülés [2] .

Repülés az Antarktiszon

A Richard Baird által Fokker Super Universal Virginia volt az első repülőgép, amely az antarktiszi szárazföldön landolt Baird első antarktiszi expedíciója során 1928 és 1930 között. Ugyanebben az időben , 1929. november 29-énBaird a történelemben először átrepült a Déli-sark felett [3] .

Jegyzetek

1. ↑ Cheyne parancsnok Flights of Fancy // Polar Record. - S. 289-302 .
2. ↑ 1 2 John McCannon. Vörös-sarkvidék: Sarkkutatás és Észak mítosza a Szovjetunióban, 1932-1939 . — 1998. Archiválva : 2022. március 4. a Wayback Machine -nál
3. ↑ Az Antarktisz Repülésmegőrző Társaság célkitűzései  // Antarktiszi Repülésmegőrző Társaság. Az eredetiből archiválva : 2012. december 16.

Irodalom

• John Snyder. A sarki turizmus kilátásai . - Bernard Stonehouse, 2007. - 26. o.