Mavlyana-zade

Mavlyana-zade  egyike a sarbadarok 1365-1366-os szamarkandi felkelésének a mogolisztáni uralkodó, Iljasz-Khodzsa ellen.

Életrajz

Husszein és Timur ( Ilyas Khoja mogul kántól 1365-ben) legyőzése után a hadsereg többi részével együtt elmenekültek Maverannahrból , és a szamarkandiak magukra maradtak. A város nemesei féltek megválni vagyonuktól. [1] A Regisztán téri székesegyház mecsetjében tartott nagygyűlésen az emberek úgy döntöttek, hogy folytatják a harcot a betolakodók ellen. Mavlyana-zade, a madrasah tanulója a jelenlévők beleegyezésével vette át a város védelmének vezetését. A Khorasan katonai vezetők mozgalma és államiságuk olyan hatással volt az emberekre, hogy a mozgalmat átkeresztelték Sarbadarsra. Fegyveres fiatalok tízezrei gyűltek össze Mavlyan-zade és társai, Mavljan Khurdaki buharai és Abubakr Kalavi Naddaf körül, akik megesküdtek, hogy megvédik Szamarkandot , és nem fognak rabszolgasorba kerülni. [1] A város lakossága vette át a kormányzást, a polgármester egyfajta népkormányzat lett. A kézművesek és a fiatalok fegyvereket és élelmiszereket vittek el az arisztokráciától, és egy raktárban gyűjtötték össze, hogy hosszú ostromot hajtsanak végre.

Ilyas-Khoja mogul kán , aki tudott Husszein és Timur meneküléséről, védtelennek tartotta Szamarkandot. Így hát a mogulok hirtelen beléptek a város nyitott kapuján. Miután elérték Mavlyana-zade lesét, a védők a barikádok mögé álltak, és kőzápor alá vették az ellenséget. A mogulok csaknem 2000 embert veszítettek, és kénytelenek voltak visszavonulni. Később a mongolok ismét megtámadták Szamarkandot, de ismét sikertelenül.

Ezért a betolakodók kénytelenek voltak feladni Szamarkand ostromát, és csak azért tértek vissza, hogy kirabolják a város széleit. Így Szamarkand lakossága megmentette városát a moguloktól.

Husszein és Timur 1366-ban sereggel érkeztek Szamarkandba, és annak bejáratánál telepedtek le. Hívták hát a katonák vezetőit. A katonák elhitték Timur és Husszein alattomos szavait, és Husszein lakhelyére érkeztek. Husszein megszegte a megállapodást, és megölte a hadsereg összes vezetőjét (kivéve Mavlyan-zade-t, aki Timur kérésére életben maradt). Így a militáns mozgalmat elfojtották. [2]

Lásd még

• Sarbadars

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Hotamov N. B., Dovudi D., Mullojonov S., Isomatov M. Tarihi khalqi tojik (Kitobi darsi). - Dusanbe, 2011, p. 146-147.
2. ↑ Hotamov N. B., Dovudi D., Mullojonov S., Isomatov M. Tarikhi khalqi tojik (Kitobi darsi). - Dusanbe, 2011, p. 146-147.