Adenauer, Konrád
Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. október 20-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzéshez 1 szerkesztés szükséges .| Konrad Adenauer | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| német Konrad Adenauer | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Konrad Adenauer címere, mint Krisztus Legfelsőbb Rendjének lovagja | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Németország szövetségi kancellárja | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 1949. szeptember 15. - 1963. október 16 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Az elnök |
Theodor Heuss Heinrich Lübke |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Előző |
beosztás létrejött; Ludwig Schwerin von Krosig (német főminiszterként) |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Utód | Ludwig Erhard | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Németország külügyminisztere | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 1951. március 15. - 1955. június 6 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Előző | Ludwig Schwerin von Krosig (a német birodalmi külügyminiszterként) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Utód | Heinrich von Brentano | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A CDU elnöke | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 1946. március 1. - 1966. március 23 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Előző | állás létrejött | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Utód | Ludwig Erhard | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Köln polgármestere | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 1917. szeptember 18. - 1933. március 13 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Előző | Max Wallraf | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Utód | Günther Riesen | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Születés |
1876. január 5. [1] [2] [3] […] Köln,Német Birodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Halál |
1967. április 19. [4] [1] [2] […] (91 évesen) Bad Honnef,Németország |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Temetkezési hely | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Születési név | német Konrad Hermann Joseph Adenauer | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Házastárs | Emma Adenauer [d] és Augusta Adenauer [d] | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Gyermekek | Konrad August Emil Emmanuel Adenauer [d] [7], Max Adenauer [d] [7], Maria Adenauer [d] [7], Ferdinand Adenauer [d] , Paul Adenauer [d] [7], Charlotte Adenauer [d] [7], Libet Verhaan [d] [7]és Georg Adenauer [d] [7] | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A szállítmány |
Középpárt Németországi Kereszténydemokrata Szövetség |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Oktatás | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A valláshoz való hozzáállás | katolikus templom | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Autogram | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Díjak |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Konrad Hermann Joseph Adenauer _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 2] […] , Rondorf , Észak-Rajna-Vesztfália , Németország [8] ) - német államférfi és politikus , a Németországi Szövetségi Köztársaság első szövetségi kancellárja 1949. szeptember 15. és 1963. október 16. között .
A Kaiser Németországa és a Weimari Köztársaság idején kezdte politikai karrierjét , Adenauer határozottan elutasította a nemzetiszocializmust , és Adolf Hitler hatalomra kerülése után minden posztjáról lemondott . A náci Németország második világháborús veresége után Adenauer a CDU párt egyik alapítója lett , amelyet 1950 és 1966 között vezetett.
A Parlamenti Tanács elnökeként, a Német Szövetségi Köztársaság első szövetségi kancellárjaként és külügyminisztereként Adenauer meghatározta országa fejlődését a 20. század második felében. Adenauer a szociális piacgazdaság , a politikai szabadság és az emberi jogok tiszteletben tartása híve volt , határozott antikommunista álláspontot képviselt. Támogatta Németország kapcsolatainak fejlesztését Franciaországgal , Nagy-Britanniával és az USA -val, támogatta az európai integrációt és Németország aktív részvételét a NATO katonai blokkban .
87 évesen vonult nyugdíjba, és a közelmúlt történelmének egyik legidősebb kormányfője volt .
Gyermekkor
1876. január 5-én született egy kisbírói hivatalnok családjában, a család harmadik gyermeke volt. Apja, Johann-Konrad Adenauer egy pék fia volt, 18 évesen önként jelentkezett a porosz hadseregbe és 15 évig szolgált katonaként. Súlyos megsebesülése után tartalékba helyezték, és játékvezetői hivatalnokként kezdett pályafutást. Anyja, Helena Scharfenberg egy banktisztviselő lánya volt.
Oktatás
1885-ben beiratkozott a kölni Szent Apostolok Gimnáziumába. 1894-ben beiratkozott a bonni egyetemre, és két és fél év alatt elvégezte a teljes ötéves képzést, és megkapta a "Junior Counselor of Justice" címet. Apjának nem volt pénze, ezért éjjel-nappal tanulnia kellett, hogy feleannyi idő alatt elvégezze a tanfolyamot.
Politikai életrajz
1906 - tól 1933- ig a középpárt tagja volt . 1917-1933 - ban Köln polgármestere , 1920-1932 - ben a Porosz Államtanács elnöke. Tagja volt az energia- és szénipari részvénytársaságok, valamint a Deutsche Bank felügyelőbizottságának.
Miután a nácik 1933-ban hatalomra kerültek, lemondott posztjáról Hitler és a nemzetiszocializmus megalkuvás nélküli elutasítása miatt . 1933. február 17-én, amikor Hitler birodalmi kancellár Kölnbe látogatott, Adenauer dacosan kiküldte helyettesét, hogy találkozzon vele a repülőtéren, megtiltotta a náci zászlók kifüggesztését a város utcáin, és elrendelte két már felakasztott személy eltávolítását. 1933. április 4-én kénytelen volt lemondani a polgármesteri tisztségről, és munkanélkülivé vált. Később állami nyugdíjat is kaphatott. 1934 - ben a Gestapo letartóztatta , mint a rezsim kérlelhetetlen ellenfelét. Albert Speer azt írta, hogy Hitler csodálta Adenauer társadalmi és politikai tevékenységét, de nem látott módot arra, hogy bevonja a náci politikába. A következő években az üldöztetés állandó veszélye alatt élt, anélkül, hogy bármilyen társadalmi tevékenységben részt vett volna. 1944-ben feleségével együtt hat hónapra letartóztatták, a Hitler elleni sikertelen merénylet utáni nyomozás során . A háború befejeztével visszahelyezték Köln polgármesteri tisztségébe, de decemberben az amerikai megszálló hatóságok eltávolították e posztjáról.
1946-1949-ben a CDU-frakciót vezette az észak-rajna-vesztfáliai tartományi parlamentben [9] .
1948-1949-ben. - a parlamenti tanács elnöke.
1949 szeptemberétől 1963 októberéig a Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja .
Rendkívül népszerű volt a nép körében, kiérdemelte a "Der Alte" ("Öreg" vagy "mester") becenevet. Politikája két „pillérre” épült – a szociális piacgazdaságra és az „új Németországra az új Európában”.
1951 -től 1955 -ig külügyminiszter is volt .
A CDU elnöke
1950-1966 között a Kereszténydemokrata Unió (CDU) egyik alapítója és első elnöke volt.
Programozási céljaiban fontos helyet foglalt el a keresztény etika, mint a társadalmi rend alapja, az állam megtagadása az egyén feletti uralomtól, és az élet bármely területén mindenkinek a kezdeményezés lehetősége. Úgy vélte, hogy a politikai és gazdasági hatalom állam kezében való összpontosulása (amiért a szocialisták kiálltak ) az egyéni szabadságot veszélyezteti; Az egyéni szabadságjogok megőrzésére nagyobb lehetőségeket biztosít a gazdaság és az állam szférájának szétválasztása, amelyben az állam korlátozott, tisztán irányító funkciót kap. Adenauer terve szerint pártja, a Kereszténydemokrata Unió néppárttá alakult : képviselteti magát a társadalom minden területén, egyesíti a protestánsokat és a katolikusokat , hiszen mindenhol vannak olyanok, akik vonzódnak az ideológiai konzervativizmushoz. Politikájának eszközeként létrehozta a CDU/CSU pártok politikai tömbjét . A névben és nyilatkozatokban papi pártok valójában elsősorban az iparosok felé kezdtek lobbizni, akik biztosították Németország egyenletes és sikeres gazdasági fejlődését.
Külpolitika Adenauer alatt
Adenauer elsősorban a történelmi bűnök terhét viselő ország nemzetközi helyzetének rendezésére, a szövetségesek által Németországgal szemben támasztott korlátozások enyhítésére irányult, amiért 1949 -ben szinte erőszakkal elbocsátották tisztségéből. Egyik fő feladata volt Németország megszállása körülményeinek enyhítése és az ország függetlenségének helyreállítása a döntéshozatalban. Ezt a célt a két szuperhatalom – az USA és a Szovjetunió – közötti ellentmondásokra való rájátszással lehet elérni . A jelenlegi helyzet megfelelő felhasználása hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok , Nagy-Britannia és Franciaország megszállási övezetei egyetlen politikai egységgé – a Német Szövetségi Köztársasággá (NSZK) – egyesüljenek.
1950 őszén Grotewohl , az NDK Minisztertanácsának elnöke ezt írta Adenauernek: "Felelősségünk a német nép iránt, hogy a haza kettészakadása nem érinti a hétköznapi embereket." Adenauer először az NDK-val való párbeszéd előfeltételeit fogalmazza meg, de hamarosan minden kapcsolatot megszakít.
A kancellár ezt mondta [10] :
Ma már tudjuk, hogy most más nézetre van szükség, mint arra, amely új határokat hoz létre Európában, megváltoztatja vagy elmozdítja azokat. Fel kell számolnunk a határokat, hogy olyan gazdasági régiók alakuljanak ki Európában, amelyek a népek európai egységének alapjává válhatnak.
Sok tekintetben hozzájárult a német nép bűntudatának tudatosításához a nácik által elkövetett bűnök miatt, megoldotta Németország Kelet és Nyugat között kiegyensúlyozott politikai helyzetének problémáját, amelynek megoldatlansága Németországot a nácik szakadékába sodorta. két világháború. Hozzájárult az egykori ellenséggel – Franciaországgal – való kapcsolatok erősítéséhez, amely Európa stabil fejlődésének garanciájaként szolgált, valamint az európai integrációs mozgalomhoz. Ezenkívül Adenauer aláírta az 1954-es Párizsi Megállapodást, amely megszüntette a háború utáni nehézségeket az európai egyensúlyban. Németországnak föderálissá kellett válnia, és a jövőben az egyesült Európa része lett volna. 1955 -ben Nyugat-Németország egyenrangú tagjaként lépett be az Észak-atlanti Szövetségbe ( NATO ).
A Szovjetunióval szembeni megalkuvást nem ismerő negatív attitűdje azon a meggyőződésen alapult, hogy hatalmi politikára és éberségre van szükség, ha egy egyértelműen keresztényellenes államról van szó [11] .
1955 szeptemberében a Szovjetunió elismerte az NSZK-t, és Adenauer Moszkvában tárgyalt a diplomáciai kapcsolatok felépítéséről és 10 ezer német hadifogoly szabadon bocsátásáról (bár Hruscsov az első beszélgetés során azt mondta neki, hogy nincs egyetlen hadifogoly sem az országban). Szovjetunió többé). A. I. Szolzsenyicin megemlíti ezt az eseményt a Gulag-szigetvilág című regényében , és Adenauer Amnesztiának nevezi . Korábban Sztálin felajánlotta Adenauernek a Vöröskereszten keresztül , hogy állapodjon meg a katonaság sorsáról a Szovjetunió börtöneiben, majd a Vöröskereszt a német kancellárhoz fordult utasításért. Adenauer állásfoglalása: „Ez nem humanitárius, hanem politikai kérdés – minél tovább ülnek, annál jobb nekünk” [12] .
A bíróság 1957-ben betiltotta a kommunista pártot Németországban. Adenauer mély személyes rokonszenvet érzett vezetője, Max Reimann iránt . Még az NSZK-ra és az NDK -ra való szakadást is előnyösnek tartotta, hogy minden németnek megmutassa útja előnyeit.
Közgazdaságtan Adenauer alatt
A szociális piacgazdaság elméletének alapjait Adenauer és hasonló gondolkodású emberei fektették le a CDU düsseldorfi téziseiben 1949-ben. A fő tézist a következőképpen fogalmazta meg: „A gazdaság kapitalista rendszere nem felel meg a német nép létfontosságú politikai és társadalmi érdekeinek. A német gazdaság új szerkezetének azon kell alapulnia, hogy a kapitalizmus korlátlan uralmának ideje lejárt” [10] . Szó volt a munkások és más bérmunkások arányának növeléséről a "közös tortában", a munkavállalók "deproletarizálásáról" a bérmunkások kezében lévő "tulajdonképzés" révén, valamint a munkanélküliek tisztességes életszínvonaláról. és a fogyatékkal élők. Különösen egy lépés ez felé a „szociális” lakásépítés volt - viszonylag olcsó házak és lakások a dolgozók számára a költségvetés terhére. A következő a „dinamikus” nyugdíj, amely nemcsak a nyugdíjjáruléktól függött, hanem a GDP, a betegbiztosítás és a gyermeksegély növekedésével arányosan emelkedett. Adenauer azzal ösztönözte a megtakarítást, hogy adókedvezményt adott a takarékpénztári megtakarítóknak, emelte a betétek kamatait, és speciális állami megtakarítási bónuszokat fizetett. Az alaptőkét "szétszórták" bérmunkásoknak kedvezményes áron eladott "népi részvények" kibocsátásával. Ennek érdekében a Preussag , a Volkswagen és a FEA állami konszerneket részben privatizálták . A dolgozókat arra is ösztönözték, hogy bérük egy részét azon vállalkozások befektetési alapjaiba fektessék be, ahol dolgoztak.
Adenauernek a háború utáni Németország ipari újjáépítésében a Marshall-terv keretében elért eredményeit a háború utáni Németország ipari újjáépítésében a „ német gazdasági csodának ” nevezték. Abban a pillanatban, amikor a német gazdaság tönkrement, radikális reformokat indít, és egy közgazdászt, Ludwig Erhardot , a müncheni egyetem emeritus professzorát vonja be a kormányba , aki később szövetségi kancellár lett.
1953-ra a nemzeti össztermék index 48%-kal haladta meg az 1948-as szintet, a munkanélküliség a munkaképes népesség 6%-ára esett vissza. A mezőgazdasági termelés 20%-kal nőtt. A reálbérek 80%-kal nőttek. A Kelet-Poroszországból , Sziléziából és a Szudéta -vidékről érkező 12 millió menekült problémája kielégítően megoldódott .
A gazdaság valódi eredményei lehetővé tették, hogy 1953-ban kinyilvánítsák a háború előtti jóléti szint helyreállítását. Ezt főként a szabadpiaci viszonyok és az úgynevezett "szabad árak acéllelke" bevezetésével sikerült elérni.
1957 tavaszán elfogadták a kormány által kidolgozott nyugdíjtörvényt. Az SPD és a Német Szakszervezetek Szövetsége olyan finanszírozási rendszer bevezetését javasolta, amely szerint az idős korban dolgozók azt kapnák, amit a munkajövedelemből levonnak. A CDU azt szorgalmazta, hogy a nyugdíjak szintjét a meglévő nemzeti jövedelemhez kössék, aminek köszönhetően a nyugdíjasok jelentős emelést kaptak e rendszer keretében. A nyugdíjakat 1957. január 1-jétől az új törvény alapján újraszámolták. Az 1957. szeptember 15-i Bundestag-választáson a CDU/CSU blokk a szavazatok és a képviselői mandátumok abszolút többségét kapta. Németország történetében ez az egyetlen eset, amikor abszolút többséget szerzett a Bundestag-választáson. A korábban a koalíció fiatalabb partnerének, az FDP -nek biztosított rektorhelyettesi posztot Erhard vette át. F. Schaeffer , aki félelmének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az új nyugdíjtörvény a jövőben államcsődhöz vezet, a pénzügyminiszteri posztról az igazságügy-miniszteri posztra került. Bár a kereszténydemokraták csak saját képviselőiket foglalhatták be a kormányba, Adenauer 2 miniszteri tárcát biztosított az Alsó-Szászországban népszerű Német Párt tagjainak [13] . 1960-ban a Bundestag 17 német párti képviselője közül 9 (köztük mindkét miniszter) csatlakozott a CDU-hoz.
Holokauszt jóvátételei
Adenauer hozzájárult a németországi zsidóság számára kedvező légkör megteremtéséhez . Az izraeli pénzügyminisztérium főigazgatójával, David Horowitz -cal és a Zsidó Világkongresszus elnökével , Nachum Goldmannel folytatott megbeszélések során beleegyezett, hogy jóvátételt fizet a holokauszt bűneiért . Körülbelül 1,5 milliárd dollár volt, ami több mint a fele annak a támogatásnak, amelyet Nyugat-Németország a „ Marshall-terv ” keretében kapott. Így Adenauer őszintén igyekezett visszaállítani Németország jó hírét. 1967-ben Adenauert utolsó útjára elkísérte Izrael állam alapítója , David Ben-Gurion is .
Adenauer és a hadsereg
Adenauer úgy vélte, hogy az NSZK külső biztonságát csak a szövetséges csapatok jelenléte tudja biztosítani. De már 1956-ban elérte az új német fegyveres erők - a Bundeswehr - létrehozását . Az új német hadseregben formálisan tilos volt szolgálni a volt katonaság tagjait, ha azok a náci párt tagjai voltak. Valójában ezt a tilalmat gyakran megszegték. 1952. december 3-án a Bundestagban Adenauer meglehetősen jelentős kijelentést tett:
A szövetségi kormány nevében szeretném kijelenteni, hogy elismerjük népünk minden fegyverhordozóját, aki méltósággal harcolt a katonahagyományok jegyében a szárazföldön, a levegőben és a vízen. Meggyőződésünk, hogy katonánk jó híre és nagyszerű eredményei népünkben tovább élnek és a jövőben is megmaradnak, az elmúlt évek minden sértése ellenére. Közös feladatunk legyen – és biztos vagyok benne, hogy meg is fogjuk oldani – katonánk erkölcsi értékeinek összekapcsolása a demokráciával [14] .
Adenauer és a nácik
Hivatalosan a bűncselekményekért elítélt nácik nem folytathatták tevékenységüket. Közülük azonban azok, akiknél a bűncselekmények nem szerepeltek, közszolgálati jogviszonyban álltak. Adenauert azzal vádolták, hogy nácik vannak a kormányában; a legutálatosabb közülük a hivatal külügyminisztere, Hans Globke (nem tagja az NSDAP-nak, de 1936-ban a zsidókat állampolgárságtól és egyéb jogoktól megfosztó faji törvények (nürnbergi törvények) kommentátora ) és a menekültügyi miniszter volt, migránsok és háborús áldozatok Theodor Oberländer , a Nachtigal ukrán nacionalista zászlóalj politikai vezetője . Nem sokkal azután, hogy 1951 -ben engedélyezték a németországi Külügyminisztérium megnyitását , kiderült, hogy alkalmazottainak 2/3-a volt náci volt . A szociáldemokraták ezzel kapcsolatos reakciójára Adenauer azt válaszolta, hogy ideje abbahagyni a "nácik kiszimatolását", ami után az év májusában törvényt fogadtak el az NSDAP tagjainak tulajdonjogának visszaállításáról , beleértve a nyugdíjakat is. E törvény értelmében a munkaadóknak pénzeszközeik 20%-át a nácik foglalkoztatására kellett fordítaniuk [14] .
Az elmúlt évek
1963-ban önként távozott a kancellári posztról magas kora miatt, az ország politikai és gazdasági építészeként a dicsőség csúcsán áll.
Miután 73 évesen elfoglalta posztját, 14 évig maradt ezen. Adenauer 1967. április 19-én halt meg röndorfi villájában , 91 évesen.
Erős akaratú és energikus, tekintélyelvű politikusnak, kemény szkeptikusnak és pragmatistának tartották.
Család
1904-ben feleségül vette Emma Weyert (1880-1916). Gyermekeik voltak: Konrád (1906-1993), Max (1910-2004), Maria (1912-1998).
1919-ben feleségül vette Augusta Zinsser-t (1895-1948). Gyermekeik születtek: Ferdinánd (1920, nem sokkal születése után meghalt), Paul (1923-2007), Lotta (1925), Libet (1928-2019), Georg (1931-2020 [15] ).
Megtekintések
Adenauer gyakorló katolikus volt [16] . Úgy vélték, hogy a vallási etika , mint saját nézeteinek része, befolyásolta Conrad politikáját [17] . A politikus a CDU párt alapítójaként a katolikusokat és a protestánsokat is össze tudta fogni, a politikai erő pedig közös keresztény értékrendet vallott [18] , amiért a CDU egy ideig abszolút támogatottságot élvezett.
„Ha Krisztus nem él ma, akkor a világnak egyáltalán nincs reménye. Csak a feltámadás ténye ad reményt a jövőre nézve” [19] – Adenauer.
Emlékiratok
- Adenauer, Konrád. Memoirs , (4 kötet, angol kiadás, 1966-70)
- Adenauer K. Emlékiratok: In 2 kötet M., 1966-1968.
Díjak
Németország díjai
| Ország | dátum | Jutalom | Levelek | |
|---|---|---|---|---|
| Németország | 1914 | Vaskeresztes lovag II | ||
| Németország | 1918 | A Vörös Sas-rend 4. osztályú lovasa | ||
| Németország | 1954. január 31 | A Német Szövetségi Köztársasági Érdemrend lovagi nagykeresztje különleges osztálya | ||
| Bajorország | 1958. május 3 | A Bajor Érdemrend lovagja | ||
Külföldi díjak
Jegyzetek
- ↑ 1 2 3 4 Internet Movie Database (angol) - 1990.
- ↑ 1 2 3 4 Konrad Adenauer // RKDartists (holland)
- ↑ 1 2 Konrad Adenauer // Nationalencyklopedin (svéd) - 1999.
- ↑ 1 2 Adenauer Konrad // Nagy Szovjet Enciklopédia : [30 kötetben] / szerk. A. M. Prohorov – 3. kiadás. - M .: Szovjet Enciklopédia , 1969.
- ↑ LeMO Biographie Konrad Adenauer
- ↑ http://knerger.de/html/adenauerpolitiker.html
- ↑ 1 2 3 4 5 6 7 https://www.konrad-adenauer.de/biographie/lebenslauf/tabellarischer-lebenslauf
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár , Berlini Állami Könyvtár , Bajor Állami Könyvtár , Osztrák Nemzeti Könyvtár nyilvántartása #11850066X // Általános szabályozási ellenőrzés (GND) - 2012-2016.
- ↑ 1. Ernennungsperiode 10/02/1946 bis 12/19/1946 (német) (elérhetetlen link) . landtag.nrw.de. Letöltve: 2021. január 16. Az eredetiből archiválva : 2021. január 21.
- ↑ 1 2 Konrad Adenauer: az új Németország atyja - Man - gazeta.zn.ua . Hozzáférés dátuma: 2016. május 19. Az eredetiből archiválva : 2016. április 9.
- ↑ ADENAUER, KONRAD | Enciklopédia a világ körül . Letöltve: 2016. május 19. Az eredetiből archiválva : 2016. augusztus 09.
- ↑ Valentin Falin: „Németország egységéről beszélünk, de a Szovjetunió összeomlására gondolunk” - Izvesztyija . Letöltve: 2016. május 19. Az eredetiből archiválva : 2016. június 17.
- ↑ Williams, 2002 .
- ↑ 1 2 Nyikolaj Platoskin. 1953 forró nyara Németországban, OLMA-PRESS Education, 2004, p. 88-90, ISBN 5-94849-577-9
- ↑ Letztes Kind von Konrad Adenauer gestorben , Die Welt (2020. február 25.). Archiválva az eredetiből 2021. augusztus 9-én.
- ↑ Trippen Norbert. "Josef Kardinal Frings und Konrad Adenauer" (német) .
- ↑ Norbert Trippen :. "Josef Kardinal Frings und Konrad Adenauer" (német) .
- ↑ ZEIT ONLINE | Lesen Sie zeit.de mit Werbung oder im PUR-Abo. Sie haben die Wahl. . www.zeit.de. _ Letöltve: 2022. szeptember 2.
- ↑ Rickis. Konrad Adenauer Krisztusról. Beszélgetés a LiveInternetről – Orosz Online Naplószolgáltatás . www.liveinternet.ru _ Letöltve: 2022. szeptember 2.
Linkek
- Yezhov V. D. Konrad Adenauer - négy korszak németje. - M . : Fiatal Gárda, 2003. - 311 p. — ( Nevezetes emberek élete, 828. sz.). - 5000 példány. — ISBN 5-235-02533-4 .
- Williams C. Adenauer. Az új Németország atyja = Adenauer. Az új Németország atyja / Per. angolról. A. M. Filitova. - M. : AST, 2002. - 669 p. - (Történelmi Könyvtár). - 5000 példány. — ISBN 5-17-012627-1 .
- Erhard L. Jólét mindenkinek / Per. vele; Előszó B. B. Bagaryatsky, V. G. Grebennikov. — Reprint. reprodukció. - M .: Nachala-Press, [1991]. – XVI, 332[3] p. — 50.000 példány. — ISBN 5-86256-001-7 .
 Fotó, videó és hang | ||||
|---|---|---|---|---|
| Tematikus oldalak | ||||
| Szótárak és enciklopédiák | ||||
| Genealógia és nekropolisz | ||||
| ||||
| 1871 óta német kormányfők | |
|---|---|
| Német Birodalom | |
| novemberi forradalom | |
| német állam | |
| náci Németország | |
| Németország (Nyugat-Németország) | |
| NDK (Kelet-Németország) | |
| Németország (modern) | |
| német külügyminiszterek | ||
|---|---|---|
| A Time magazin az év embere | |
|---|---|
| |
| |