Parlamenti választások Németországban (1957)

← 1953 1961 →
Parlamenti választások Németországban (1957)
1957. szeptember 15
Kiderül 31.072.894 (87.8%) ▲ 1.8%
FDP
Pártvezető Konrad Adenauer Erich Ollenhauer Reinhold Mayer
A szállítmány CDU / CSU SPD FDP
Beérkezett helyek ▲ 270 ▲ 169 ▼ 41
szavazatokat 15 008 399
(50,2%)		 9 495 571
(31,8%)		 2 307 135
(7,7%)
D.P.
Pártvezető Heinrich Helwege
A szállítmány NP
Beérkezett helyek ▲ 17
szavazatokat 1.007.282
(3.4%)


1957 -es Bundestag - választás – A német Bundestag harmadik összehívására 1957. szeptember 15-én tartott választások, amelyeken a CDU/CSU abszolút többséget kapott a mandátumokból, melynek eredményeként október 22-én Konrad Adenauert újraválasztották kancellárnak. , 1957.

A választást a levélben történő szavazás lehetősége is jellemezte, amellyel a szavazati joggal rendelkező lakosság 5%-a élt [1] .

A részvételi arány 87,8% volt [2] .

Választási kampány

A választási kampány rendkívül feszült volt, és a nagy pártok mindkét oldalán támadások kísérték. Így Konrad Adenauer szövetségi kancellár a CDU 1957. júliusi pártkongresszusán kijelentette, hogy az SPD győzelme Németország végét jelenti. Az SPD, miután csatlakozott az NSZK-ban a nukleáris fegyverek kifejlesztése elleni harchoz, a CDU/CSU soraiban a militarista-nemzeti beállítottságú politikusok klerikális-fasiszta fenyegetés létezését hangoztatta. Mindezek ellenére sok választó nem látott nyomós okot a kormányváltásra, függetlenül az SPD vádjainak megalapozottságától. Így Konrad Adenauer a Saar-vidék 1957. január 1-jei csatlakozása miatti összes támadás ellenére további népszerűségre tett szert – ez jelentős diplomáciai siker, ami a választók szemében az Adenauer külpolitikáját ért SPD-kritika kudarcát mutatta. Még népszerűbb volt az 1957-es nyugdíjreform, amelyet Adenauer [3] kezdeményezett .

Az 1957-es választás a CDU/CSU Unió legnagyobb és legjelentősebb győzelme volt: Németország történetében először és utoljára kapott a pártszövetség a mandátumok abszolút többségét, beleértve a szövetségi választásokon leadott szavazatokat is.

Konrad Adenauer, a CDU elnöke és részmunkaidős szövetségi kancellárja harmadszor indult a CDU/CSU német kancellárjelöltjeként, a kampány szlogenjét használva: "No kísérletek". Az SPD oldaláról Erich Ollenhauer futott be másodszor. A mandátumok és a szavazók arányának növekedése ellenére az SPD nem tudott koalíciót alkotni, ezért ismét ellenzékben maradt.

A német párt 3,4 százalékot kapott a választásokon. Ennek oka leginkább az volt, hogy a CDU egyes választókerületekben – kombinált eljárással – megtagadta közvetlen jelöltjeit, ami hat közvetlen mandátumot adott az NP-nek. A mandátumra vonatkozó alapszabálynak megfelelően a képviselők annak ellenére bejutottak a Bundestagba, hogy a párt nem lépte át az ötszázalékos küszöböt. Ezzel szemben a Bajor Párt és a Középpárt nem tudta átlépni az 5%-os küszöböt, annak ellenére, hogy egyetlen szövetségben egyesültek a német Hannover Párttal. Az sem segített, hogy az SPD négy körzetben megtagadta a közvetlen jelöltek bevezetését [2] [4] .

A választások másik jellemzője volt, hogy a KKE az 1956 augusztusi betiltása miatt nem indult a választásokon.

Emellett először és eddig egyetlen alkalommal versengett egymással két szövetséges fél ugyanabban a szövetségi államban: a Saarban, amely 1957. január 1-jén csatlakozott a Németországi Szövetségi Köztársasághoz. Így a Saar Keresztény Néppárt (CVP) csatlakozott a CSU-hoz, és CSU / CVP néven regisztrálta magát, és a választásokon a Saar Protektorátus (CDU Saar) CDU-ja ellen szólalt fel.

Választási eredmények

A szállítmány Vezető szavazatokat % Helyek Δ
CDU (CDU) Konrad Adenauer 11 875 339 [5] 39,7% 215 (ebből 147 a kerületekben) ▲ 24
SPD (SPD) Erich Ollenhauer 9 495 571 31,7% 169 (ebből 46 a kerületekben) ▲ 18
CSU (CSU) 3 133 060 [6] 10,5% 55 (ebből 47 a kerületekben) ▲ 3
FDP (FDP) 2 307 135 7,7% 41 (ebből 1 a megyében) ▼ 7
Menekült Liga 1 324 636 4,4% 0 ▼ 27
Német Párt (DP) 1 062 293 3,4% 17 (ebből 6 a kerületekben) ▲ 2
Egyéb 707 394 2.6 0 ▼ 6

Nyugat-Berlin közvetve 7 képviselőt választott a CDU-ból, 12-t az SPD-ből, 2-t az FDP-ből és 1-et más pártokból.

A választások után

Konrad Adenauer elsöprő győzelemre vezette a CDU/CSU koalíciót. A CDU/CSU abszolút többséget szerzett – máig ez az egyetlen alkalom, amikor egy német párt abszolút többséget szerzett a kormányban a szabad választásokon (a CDU és a CSU egyetlen tömbként szerepel a Bundestagban), jóllehet koalíció az NP-vel. Az NP két miniszterének 1960. július 1-jei lemondásával és 1960. szeptember 20-án a CDU-ba való belépéssel a koalíció gyakorlatilag összeomlott.

Az SPD és az FDP egységes ellenzéket alkotott. Erich Ollenhauer továbbra is az SPD párt és csoport elnöke maradt, de az 1961-es szövetségi választáson visszalépett a kancellári poszttól.

Források

  1. ↑ Frank Brettschneider, Jan W. van Deth, Edeltraud Roller. Die Bundestagswahl 2002: Analysen der Wahlergebnisse und des Wahlkampfes. Band 10 der Schriftenreihe des Arbeitskreises "Wahlen und Politische Einstellungen" der Deutschen Vereinigung für Politische Wissenschaft. (német)  // VS Verlag. - 2004. - ISBN 3-8100-4123-8 .
  2. ↑ 1 2 Bundestagswahl 1957 – Der Bundeswahlleiter . www.bundeswahlleiter.de _ Letöltve: 2021. október 4. Az eredetiből archiválva : 2021. október 6..
  3. ↑ Rovan József. Geschichte der deutschen Sozialdemokratie. (német)  // Fischer. - 1980 (Párizs 1978). — S. 221 .
  4. ↑ ZEIT ONLINE | Lesen Sie zeit.de mit Werbung oder im PUR-Abo. Sie haben die Wahl. . www.zeit.de. _ Letöltve: 2021. október 4. Az eredetiből archiválva : 2021. október 4..
  5. ↑ 9 állam Bajorország nélkül
  6. ↑ Bajorország és Saar

Linkek