Chirac, Jacques

Jacques Rene Chirac
fr.  Jacques Rene Chirac
Jacques Chirac 1997-ben
Franciaország 22. elnöke
1995. május 17.  - 2007. május 16
A kormány vezetője	Alain Juppe (1995-1997) Lionel Jospin (1997-2002) Jean-Pierre Raffarin (2002-2005) Dominique de Villepin (2005-2007)
Előző	Francois Mitterrand
Utód	Nicolas Sarkozy
Andorra hercege
1995. május 17.  - 2007. május 16
Együtt	Joan Marti és Alanis Joan Enric Vives és Cicilla
Előző	Francois Mitterrand
Utód	Nicolas Sarkozy
Párizs polgármestere
1977. március 20.  - 1995. május 16
Előző	pozíció helyreállt; Jules komp
Utód	Jean Tiberi
Franciaország miniszterelnöke
1986. március 20.  - 1988. május 10
Az elnök	Francois Mitterrand
Előző	Laurent Fabius
Utód	Michel Rocard
1974. május 27.  - 1976. augusztus 26
Az elnök	Valerie Giscard d'Estaing
Előző	Pierre Messmer
Utód	Raymond Barr
A francia alkotmánytanács tagja
2007. május 16.  - 2019. szeptember 26
Az elnök	Nicolas Sarkozy Francois Hollande Emmanuel Macron
Születés	1932. november 29.( 1932-11-29 ) [1] [2] [3] […] 5. kerület , Párizs , Franciaország [4]
Halál	2019. szeptember 26.( 2019-09-26 ) [5] [6] [3] […] (86 éves) 6. kerület , Párizs , Île-de-France [4]
Temetkezési hely	Montparnasse temető [7] [8]
Születési név	fr.  Jacques Rene Chirac
Apa	Abel Francois Chirac (1893-1968)
Anya	Marie-Louise Valette (1902-1973)
Házastárs	Bernadette Chirac (született 1933-ban)
Gyermekek	lányai Laurence (1958-2016), Claude (sz. 1962), An-Dao Traxel (sz. 1963)
A szállítmány	Demokraták Szövetsége a Köztársaságért → Köztársaság Támogató Egyesülete → Unió a Népi Mozgalomért
Oktatás	Institute for Policy Studies , National School of Management
A valláshoz való hozzáállás	katolikus
Autogram
Díjak
Több éves szolgálat	1956-1957 _ _
Affiliáció	Franciaország
csaták	Algériai háború
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon
A Wikiforrásnál dolgozik

Jacques René Chirac ( franciául  Jacques René Chirac , franciául:  [ʒak ʁəne ʃiʁak]  ( figyelj )  ; 1932. november 29. , Párizs  – 2019. szeptember 26. , uo.) - francia államférfi és politikus. Franciaország 22. elnöke ( 1995-2007 ) .

Oktatás és pályakezdő

Chirac szülei, Abel Francois Chirac (1893-1968) és Marie-Louise Valette (1902-1973), eredetileg a dél-franciaországi Corrèze megyéből származtak, mindkét nagyapja tanár volt, további ősei limuzin parasztok voltak. A vezetéknév az oksitán nyelvből származik . Az egyetlen életben maradt gyermek a családban (testvér csecsemőkorában meghalt).

Tanulmányait a Lycée Carnot és Nagy Lajos egyetemen végezte . Amikor Jacques 15-18 éves volt, az egyik tanára egy volt fehérgárdista volt, aki oroszul tanította. 18-19 évesen még a teljes " Jevgene Onegint " is lefordította franciára, amit akkor még egyetlen kiadó sem fogadott el, és jóval később jelent meg, amikor Chirac már ismert politikussá vált [9] .

Három hónapig dolgozott egy szállítóhajón. A francia hadseregben szolgált, 1956-1957 -ben részt vett az algériai háborúban , megsebesült. Felsőfokú tanulmányait Franciaország legrangosabb oktatási intézményeiben, a Politikai Tanulmányok Intézetében és a Nemzeti Közigazgatási Iskolában szerezte (1957). Érettségi után közalkalmazottként kezdte pályafutását (1959-ben a számvevőszéki revizor), majd hamarosan politikai tevékenységbe is bekapcsolódott.

Fiatalkorában kommunista eszméket osztott, a Humanite című újság terjesztője volt. A kommunista békemozgalom stockholmi felhívásának aláírása miatt kérdései merültek fel az Egyesült Államokba való vízum megszerzésével kapcsolatban. 1962-ben városi tanácsossá választották Sainte-Feréolban , ahonnan családja származik.

Jobboldali vezető, miniszterelnök és polgármester

Chirac aktivista, majd a jobboldali gaullis pártok egyik vezetője lett. Jelentős szerepet játszott Charles de Gaulle 1965-ös és Georges Pompidou választási kampányában . Utóbbiról a „Buldózer” becenevet kapta agresszivitása és eredményessége miatt, a francia média pedig gyakran „politikai állatnak” nevezte Chiracot.

Pompidou alatt Pierre Messmer kormányában a mezőgazdasági miniszteri posztot töltötte be (1972). Pompidou 1974-ben bekövetkezett halála után a Köztársaságvédő Demokraták Gaullis Szövetségének vezetője (főtitkára) lett. Támogatta Giscard d'Estaingot az elnökválasztáson , és támogatásáért cserébe Franciaország miniszterelnökévé nevezték ki (1974-1976). Ezután Giscard menesztette, helyére Raymond Barra lépett, majd ellenzékbe ment, és az " Egyesülés a Köztársaság támogatására " pártot vezette (1976). 1977-től 1995-ös elnökké választásáig Párizs polgármestere volt (a város első polgármestere több mint egy évszázada; a pozíciót a francia főváros külön osztályra való szétválása után állították helyre, mindvégig voltak polgármesterek csak a kerületekben).

A gaullisták győzelme az 1986 -os parlamenti választásokon arra késztette Chiracot, hogy ismét a kormány élére álljon az „ együttélés ” (a francia szó szerint együttélés – ez az „együttélés”) keretein belül a baloldali Francois Mitterrand elnökkel . Chirac az egyetlen politikus az Ötödik Köztársaság történetében, aki kétszer lett miniszterelnök. Chirac (aki Párizs polgármestere is volt) második miniszterelnöksége alatt kapcsolata Mitterrand-dal rendkívül feszült maradt. Mitterrand háromszor is megtagadta a Chirac-kabinet által elfogadott (főleg a szocialisták 1981-es hatalomra kerülése után államosított vállalkozások reprivatizációjával kapcsolatos) rendeletek aláírását, és kijelentette, hogy „a parlamenti többség vállalja a szükséges felelősséget, de ezt kényszerítse ki. felelős számomra, vagy megköveteli a részvételemet, ez nem lehetséges”; ez az államfői döntés az alkotmányosság küszöbén állt [10] . Az 1988-as elnökválasztáson Chirac hivatalban lévő miniszterelnök Mitterrand-dal szemben (aki a televíziós vita során dacosan „Miniszterelnök úrnak” nevezte) és veszített, majd kénytelen volt lemondani a miniszterelnöki posztról, és újra az ellenzék vezetője.

Elnökség

Első ciklus (1995–2002)

1995- ben Párizs polgármestere ismét indult az elnökválasztáson . Ezúttal a szocialista Lionel Jospin szállt szembe vele , akit Chirac, aki az első körben kissé kikapott tőle, a másodikban megkerült. Chirac idején az elnöki mandátum Franciaországban 7 évről 5 évre csökkent. Ő lett az utolsó elnök, aki 7 évre szólt, és az első elnök, akit 5 évre választottak meg. Chirac összesen 12 évet töltött az Elysee-palotában, így elnöksége a második leghosszabb lett a francia történelemben Mitterrand 14 éves uralkodása után.

Chirac alatt Franciaország visszatért a gaullizmus politikájához , bizonyos módon elhatárolódott az Egyesült Államoktól, és demonstratív nukleáris kísérleteket hajtott végre a Csendes-óceánon a Mururoa -atollon . A belpolitikában a hagyományos jobboldali liberalizmus (alacsony adókulcs, árszabályozás hiánya) párosult alatta a dirigizmus (állami beavatkozás) és a szociálpolitika tapasztalatainak bizonyos számbavételével; többször bírálta az "angolszász ultraliberalizmust". A kritikusok Chiracot következetlen gazdaságpolitikával és kampányígéreteinek be nem tartásával vádolták. Öt év 1997-2002 Chirac már elnökként új politikai „együttélése” a kormányt vezető Jospinnal.

Második ciklus (2002–2007)

2002- ben Chiracot második elnöki ciklusra újraválasztották . Ennek oka a Nemzeti Front vezetője, Jean-Marie Le Pen váratlan bejutása a második fordulóba , aminek eredményeként a meglehetősen alacsony minősítésű, az első körben mindössze 20%-ot elérő Chirac 82 pontot kapott. A szavazatok %-a a másodikban. A második forduló előtt az összes baloldali párt (kivéve a Munkásharc Arlette Laguillet -t ) felszólította támogatóit, hogy szavazzanak Chiracra a következő jelszavakkal: "tolvajra, de nem fasisztára" és "ruhacsipesszel szavazzanak" az orrod". Ezt követően Chirac értékelése alacsony maradt, és nem haladta meg a támogatottság 35%-át.

Két hónappal a választások után , 2002. július 14-én a Champs Elysees-en egy felvonulás során merényletet kíséreltek meg Chirac ellen. A merénylőt a járókelők leszerelték, pszichiátriai kezelésnek vetették alá, a szélsőjobboldali csoportot pedig, amelyhez tartozott, kitiltották.

A Le Pennel kialakult helyzetnek az is fontos következménye volt, hogy a második fordulóba nem jutott Jospin miniszterelnök lemondott, a szocialisták válságos helyzetbe kerültek, és széleskörű jobboldali koalíció jött létre - az Unió a Elnöki többség , amelynek képviselői Jean Pierre Raffarin és Dominique de Villepin Chirac második ciklusa alatt vezették a kormányt. Számos jobboldali és centrista azonban nem került be a kormányzó többségbe, és különböző euroszkeptikus pártokat alapított . 2003-ban Franciaország nem támogatta a NATO iraki katonai műveletét. 2005-ben az EU alkotmányát , amelyért Chirac aktívan kampányolt, népszavazáson elutasították, majd Raffarin lemondott. Európai léptékben a francia népszavazás eredménye e projekt félbeszakadásához vezetett.

Társadalmi stabilitás a társadalomban a 2000-es évek közepén. sok kívánnivalót hagyott maga után: 2005-ben zavargások zajlottak Párizs külvárosában , 2006-ban pedig fiatalok tiltakoztak az első bérbeadási törvény ellen . A Francois Hollande és az elnöki posztra jelölt Segolene Royal vezette szocialisták ismét erőre kaptak. A 74 éves Chirac állítólag egy időben fontolgatta, hogy 2007-ben újabb ötéves mandátumra indul, de később elvetette az ötletet. Az elnök saját kedvence utolsó fő diplomatája , Dominique de Villepin volt , de a francia jobboldal valódi konjunktúrája oda vezetett, hogy Chirac 2007. március 11-én nyilvánosan jóváhagyta Nicolas Sarkozy belügyminisztert és államminisztert de Villepin kabinetjében.

Az elnökség után

2007. május 16- án Jacques Chirac lemondott elnöki posztjáról, és elhagyta az Élysée-palotát . Ettől a pillanattól kezdve Jacques Chirac joggal és örökre tagja lett a francia alkotmányos tanácsnak , és november 15- től részt vett annak ülésein. 2011. december 15-én hivatali visszaélés és sikkasztás miatt 2 év próbaidőre ítélték [11] .

A per során megjelent a sajtóban egy olyan verzió, amely szerint Chirac Alzheimer-kórban szenved [12] . Bernadette Chirac azonban cáfolta ezt az információt [13] .

2012. április elején a Corriere della Sera című olasz lapban bejelentette, hogy a 2012-es elnökválasztáson François Hollande - ra szavaz [14] .

2019. szeptember 26-án, 87 éves korában hunyt el Párizsban . Az országos búcsút szeptember 29-én tartották a Les Invalidesben . Franciaországban szeptember 30-át nemzeti gyásznappá nyilvánították. A búcsús ceremónián 30 állam vezetői vettek részt, köztük Oroszország, Németország, Grúzia, Olaszország és Szlovénia elnöke, Belgium, Magyarország, Szerbia, Csehország és Horvátország miniszterelnöke, Jordánia királya, a herceg. Monaco, Luxemburg nagyhercege. Állami és katonai kitüntetéssel temették el a párizsi Montparnasse temetőben .

Humanitárius tevékenységek

Kezdeményezője a párizsi Musée quai Branly létrehozásának , amely Afrika, Ázsia, Óceánia és Amerika hagyományos művészetét mutatja be (2006).

Alapítója a Jacques Chirac Alapítványnak a súlyosan fogyatékos gyermekek megsegítéséért (1974, jelenlegi neve 2006 óta), valamint a Chirac Foundation (2008), amely a „Konfliktusok Megelőzéséért” éves díjakat, ill. "Kultúra a béke érdekében."

2008 - ban az Oroszországi Állami Díj kitüntetettje lett a humanitárius tevékenység területén [15] .

Magánélet

1956 óta házastársa Bernadette Chaudron de Courcelles, két lánya - Laurence (1958-2016) és Claude (szül. 1962). 1979-ben Bernadette és Jacques örökbe fogadott egy dél-vietnami lányt, An-Dao Traxelt (szül. 1963) [16] . Laurence Chirac élete nagy részét anorexiában szenvedte, és ezzel összefüggésben öngyilkosságot kísérelt meg, 2016. április 15-én halt meg szívelégtelenségben [17] . Claude Chirac apja tanácsadójaként dolgozott, feleségül vette a francia judós Thierry Re -t, a házasságból született egy fia, Martin Re-Chirac [18] .

Bernadette Chirac tulajdonosa a Château de Beaty Corrèze megyében és egy 114 m²-es párizsi lakás.

Botrányok

2011. december 15-én Jacques Chirac volt francia elnököt két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Bűnösnek találták helyzetével, bizalommal való visszaélésben, jogellenes haszonszerzésben és közpénzek sikkasztásában 1990-1995-ben, amikor Párizs polgármestere volt [19] [20] . A nyomozás Chirac felmentését kérte a felelősség alól, de az igazságszolgáltatás másként döntött.

1990-től 1995-ig, amint a vizsgálat megállapította, Chirac több tucat fiktív munkahely hálózatát hozta létre a polgármesteri hivatalban, és az „alkalmazottak” fizetésére szolgáló pénzeszközöket a „Köztársaságot támogató Unió” nevű pártja alapjaiba utalták át. , amely aztán beolvadt a jelenlegi kormánypártba, az „Egy népi mozgalmat támogató Unió” (SPND) pártba. Ebből az alapból Chirac fizette pártközpontja alkalmazottait. Az átverés 1,4 millió eurójába került a francia főváros költségvetésének, egy időben a párizsi polgármesteri hivatal, élén a szocialista Bertrand Delanoe-val, pert indított Chirac ellen. Chirac 2007-ig elnöki mentelmi jogot élvezett, de miután elhagyta magas posztját, a nyomozás emlékeztette bűneire.

2009 októberében határozatot hoztak a bírósági ülés megtartásáról. Chirac azonnal bejelentette, hogy kész találkozni a bírósággal. „Nincs semmi hibám magamnak. Nyugodtan és magabiztosan fogok bíróság elé állni, és remélem, hogy kiderül az igazság – hangsúlyozta akkor Chirac a Le Figaro lapnak adott interjújában . „Szükséges a franciák számára, akik bíztak bennem.” Reményét fejezte ki, hogy "gyorsan ki tudja deríteni a valós tényeket, és ezt az oldalt örökre felforgatják".

De aztán a vizsgálatot a Francia Köztársaság nevében kezdeményezték . Figyelembe véve a bűncselekmények előírását és a vádlottak közérzetét, az ügyészek azt kérték a bíróságtól, hogy ne szabjon ki büntetést Chiracra (akár 10 év börtönt és 150 ezer eurós pénzbírságot is kaphat). Maga az exelnök egészségi állapota miatt megkímélte a bírósági tárgyalásokon való részvételtől. Az orvosok kijelentették, hogy "súlyos és visszafordíthatatlan" neurológiai problémái vannak, tele memóriavesztéssel és szenilis demencia kialakulásával.

A tárgyalás két Chirac elleni ügyet tárgyalt együtt. Az első, Párizsban kezdeményezett, 1992-1995 között 21 fiktív munkahely létrehozására vonatkozott. A második ügyet - mintegy hét 1990-1994-ben létrehozott fiktív helyről - a párizsi Nanterre külváros ügyészei folytatták le . Chirac kilenc kollégája a párizsi városházáról érintett az ügyben, közülük kettőt ártatlannak talált a bíróság. 2004-ben Chirac közeli munkatársa, Alain Juppe volt miniszterelnök 14 hónap felfüggesztett börtönbüntetést és egy évre szóló eltiltást kapott a politikától a Nanterre-ügy kapcsán. Ez nem akadályozta meg abban, hogy ezután bekerüljön a Nicolas Sarkozy elnök alatt felállított kabinetbe , ahol külügyminiszterként tevékenykedett. Bírósági ítélet: 2 év próbaidő és jelképes 1 euró pénzbírság [11] .

Díjak

• A Becsületrend lovag nagykeresztje
• Érdemrend Lovag Nagykeresztje
• Katonai vitézség keresztje
• A Fekete Csillag Rend lovagja
• A Mezőgazdasági Érdemrend lovagja
• A Sport Érdemrend parancsnoka
• A Művészetek és Irodalom Lovagrendjének lovagja
• Léggömb Érem

Külföldi díjak:

• 1. osztályú Hazáért Érdemrend ( Oroszország , 1997. szeptember 23. ) - az orosz és francia népek közötti együttműködés fejlesztéséhez és a barátság erősítéséhez nyújtott nagy személyes hozzájárulásáért [21]
• „Szentpétervár 300. évfordulója emlékére” érem
• Az Orosz Föderáció Állami Díja 2007-ben ( 2008. május 16. ) - a humanitárius tevékenység terén elért kiemelkedő eredményekért [22]
• Bölcs Jaroszláv herceg I. osztályú rendje ( Ukrajna , 1998. szeptember 2. ) - az ukrán-francia együttműködés fejlesztéséhez nyújtott kiemelkedő személyes hozzájárulásért [23]
• Köztársasági Érdemrend ( Moldova , 1998 . szeptember 1 . ) - a Moldovai Köztársaság és a Francia Köztársaság közötti barátság és együttműködés fejlesztésében és megerősítésében szerzett különleges érdemek elismeréseként [24 ]
• "Heydar Aliyev" rend ( Azerbajdzsán , 2007. január 29. ) – a Franciaország és az Azerbajdzsáni Köztársaság közötti barátság és együttműködés fejlesztésében szerzett különleges érdemeiért [25] [26]
• Szent Mesrop Mashtots rend ( Örményország ) [27]
• Lovagi nagykereszt az Olasz Köztársasági Érdemrend szalagjával
• A Fehér Oroszlán Rendje ( Cseh Köztársaság , 1997 )
• A Fürdő Rendje ( Egyesült Királyság )
• Szent Olaf Rend ( Norvégia )
• A Pro Merito Melitensi Érdemrend Lovag-nagykeresztje ( Máltai Szuverén Lovagrend )
• A Vytautas the Great Lovagrend lovagi nagykeresztje ( Litvánia , 1997. július 4. ) [28]
• A Gediminas Litván Nagyherceg Lovagi Nagykeresztje ( Litvánia , 2001 . július 24. ) [29]
• Kisinyov díszpolgára [30]

Kép a filmművészetben

• 2006 - A "Jacques Chirac cipőjében " (rendező: Michel Royer és Carl Zero ) egy áldokumentum-szatirikus film, amelyben Jacques Chirac dokumentumfilmjét a parista újra megszólaltatta . Didier Goustin [31] .

Memória

• Az általa 2000-ben alapított sarran -i múzeum Jacques Chirac nevét viseli , amelynek kiállításán Chiracnak az elnöksége alatt kapott ajándékok láthatók.
• 2016-ban a Musée quai Branlyt Jacques Chiracról nevezték el .
• 2019 novemberében Abu Dhabi városában, az Egyesült Arab Emírségek fővárosában egy sugárút kapott Jacques Chirac [32] nevet .
• 2020. február 8-án Nizzában avatták fel Jacques Chirac emlékművét , és a vele szomszédos utcát a politikusról nevezték el [33] .
• 2021 novemberében a párizsi rakpartot nevezték el róla [34] .

Jegyzetek

1. ↑ Internet Movie Database  (angolul) - 1990.
2. ↑ Jacques Chirac // Sycomore  (fr.) / Assemblée nationale
3. ↑ 1 2 Jacques Chirac // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
4. ↑ 1 2 Fichier des personnes decédées mirror
5. ↑ https://www.20minutes.fr/politique/1749119-20190926-ancien-president-republique-jacques-chirac-decede
6. ↑ Jacques Chirac (86) er død  (könyv) - Norge : Schibsted , 1945. - ISSN 0806-0894
7. ↑ L'inhumation de Jacques Chirac aura lieu lundi au cimetière du Montparnasse - LCI , 2019.
8. ↑ Jacques Chirac sera inhumé au côté de sa fille à Paris  (fr.) // Le Monde - Paris : Societe Editrice Du Monde , 2019. - ISSN 0395-2037 ; 1284-1250 ; 2262-4694
9. ↑ Lorraine Millot. Chirac, un poète à l'accent poutinien  (francia) . Felszabadulás (2008. június 13.). Hozzáférés időpontja: 2017. november 29.
10. ↑ Valerie Moureaud. Archiválva az eredetiből 2008. december 2-án, Le refus de signature des ordonnances en 1986: un enjeu structurant en période de cohabitation .
11. ↑ 1 2 Jacques Chirac nem fogja megtámadni a bíróság döntését // Komsomolskaya Pravda , 2011. december 16.
12. ↑ Jacques Chirac titokzatos betegsége //Medikforum
13. ↑ Chirac felesége: hazugság a férje Alzheimer-kóráról szóló pletykák // BBC Russian
14. ↑ Chirac Sarkozy ellen fog szavazni // Rossiyskaya Gazeta , 2012. április 2.
15. ↑ Jacques Chirac lett az Orosz Föderáció Állami Díjának kitüntetettje. // Látás. Üzleti újság. 2008. május 20.
16. ↑ Jacques Chirac volt francia elnök fogadott lánya a cigányokat patkányokhoz hasonlította , NEWSru.co.il  (2010. augusztus 25.). Letöltve: 2019. szeptember 26.
17. ↑ Meghalt Jacques Chirac anorexiában szenvedő lánya: Politika: Világ: Lenta.ru
18. ↑ Média: Jacques Chirac volt francia elnök kórházba került a TASS-ban
19. ↑ "Chirac déclaré coupable dans l'affaire des emplois fictifs" , Le Figaro , 2011. december 15.
20. ↑ "Condamné à deux ans de börtön avec sursis, Jacques Chirac ne fera pas appel" , 20 perc , 2011. december 15.
21. ↑ Az Orosz Föderáció elnökének 1997. szeptember 23-i 1056. számú rendelete „A Francia Köztársaság Elnökének, Jacques Chiracnak a Hazáért Érdemrend I. fokozatának adományozásáról”
22. ↑ Az Orosz Föderáció elnökének 2008. május 16-i 799. számú rendelete „Az Orosz Föderáció Állami Díjának odaítéléséről a humanitárius tevékenység terén 2007-ben elért kiemelkedő eredményekért”
23. ↑ Ukrajna elnökének 1998. szeptember 2-i 965/98. sz. rendelete "Ukrajna elnöki jelvényének adományozásáról" Bölcs Jaroszláv herceg rendje "
24. ↑ A Moldovai Köztársaság elnökének 1998. szeptember 1-jei 744. számú rendelete "A Moldovai Köztársaság állami kitüntetéseinek adományozásáról"
25. ↑ Az Azerbajdzsán Köztársaság elnökének 2007. január 29-i 1912. sz. rendelete "Jacques Chirac Heydar Aliyev-renddel való kitüntetéséről"
26. ↑ Ilham Aliyev Becsületlégiós lett
27. ↑ Kocharyan a Szent Mesrop Mashtots Renddel tüntette ki Kobzont
28. ↑ 1997. július 4-i 1347. sz
29. ↑ 2001. július 24-i 1440. sz
30. ↑ LISTA persoanelor deţinătoare a titlului "Cetăţean de onoare al oraşului Chişinău"
31. ↑ Dans la peau de Jacques Chirac  (francia) . Allocin . Hozzáférés időpontja: 2017. november 29.
32. ↑ [fr.news-front.info/2019/11/11/une-avenue-jacques-chirac-inauguree-a-abou-dhabi/ Une avenue Jacques Chirac megnyitója Abou Dhabiban. Tájékoztató, 2019.11.11.]
33. ↑ Le nouveau cours Jacques Chirac à Nice  (francia) . Ville de Nice . Mairie de Nice (2020. február 11.). Hozzáférés időpontja: 2020. augusztus 29.
34. ↑ Párizs egyik töltését Jacques Chiracról nevezték el . TASS . Hozzáférés időpontja: 2021. november 29. (határozatlan)

Linkek

• Életrajzi információk az Elysee-palota honlapján  (fr.)

Fotó, videó és hang	TCDb
Tematikus oldalak	Európai Parlament olimpia AllMovie AlloCine ČSFD Dán nemzeti filmográfia diszkók Internet Movie Database Kinopoisk
Szótárak és enciklopédiák	Nagy dán Nagy katalán Nagy norvég Nagy orosz Nagy orosz olasz olasz olasz a világ körül Larussa Lentapedia litván univerzális horvát Britannica (online) Brockhaus Figyelemre méltó névadatbázis Treccani Universalis
Genealógia és nekropolisz	Keress egy sírt gravsted.dk WikiTree
Bibliográfiai katalógusokban BIBSYS: 90981147 BNC : a20197226 BNE : XX5400394 , XX887766 BNF : 118967018 CiNii : DA09869512 CONOR : 78266467 EGAXA : vtls002180916 GND : 118520466 GTAA : 89301 ISNI : 0000 0001 2126 584X J9U : 987007259633205171 LCCN : n50038160 LNB : 000274812 NDL : 001271757 NLC : : 001318103 NKC : jn19990003840 NLA : 35764060 NLP : A30748392 NSK : 000041042 NTA : 06932137X NUKAT : n2005097574 LIBRIS : 75knrmxr09c7j0h SUDOC : 026787024 VIAF : 31994554 WorldCat VIAF : 31994554 RNB : 7788804