Sarkozy, Nicholas

Nicolas Sarkozy ( fr. Nicolas Sarkozy , IPA (fr.) : [ni.kɔ.la saʁ.ko.zi] ), teljes nevén Nicolas Paul Stéphane Sarkozy de Nagy-Bocha ( fr. Nicolas Paul Stéphane Sárközy de Nagy-Bócsa ; Párizsban , 1955. január 28-án született ) - francia államférfi és politikus, a Francia Köztársaság 23. elnöke (2007-2012) . Elnökként hivatalból Andorra hercege (társuralkodója) és a Becsületrend Nagymestere volt .

1993-1995, 2002-2004, valamint 2005 és 2007 között különböző miniszteri posztokat töltött be a francia kormányban. A köztársasági elnöki hivatalba lépése előtt Hauts-de-Seine megye általános tanácsának elnöke volt . 2004 óta az akkor kormányzó Unió a Népi Mozgalomért (UMP) párt vezetője volt, amelyet a 2007-es elnökválasztáson képviselt . 2007. május 6-án választották meg elnöknek, Jacques Chiracot követve az államfői székben . A 2012. május 6-i elnökválasztáson alulmaradt François Hollande szocialista jelölttel szemben .

2012 óta a francia alkotmánytanács élethosszig tartó tagja . 2014 novembere óta a vezető francia ellenzéki párt, az Unió a Népi Mozgalomért vezetője. 2015. május 30-án a párt „ Republikánusok ” néven vált ismertté [5] [6] .

Franciaországban "Sarco" becenéven ismerik, amelyet támogatói és ellenfelei egyaránt használnak.

Életrajz

Szülők

Apa - Sárközi Nagy-Bocha Pál - Budapesten született magyar protestáns nemes családjában (a nemességet és a címert 1628-ban II. Ferdinánd császár adta a családnak egy ősének a harmincéves háború alatti hőstettéért. ), akinek Szolnok város közelében volt földje és a fővárostól 100 km-re egy kis Alattyan kastély. Felmenői Szolnok község tagjai voltak . A szovjet hadsereg 1944-es megérkezésével a család elhagyta az országot. Baden-Badenben Paul Sarkozy (ahogy kereszt- és vezetéknevét franciázta) beiratkozott a francia idegenlégióba , ötéves szerződést írt alá, és Algériában szolgált . Mivel nem akart Indokínába menni , 1948-ban leszerelték. Megkapta a francia állampolgárságot és Marseille -ben telepedett le, hamarosan Párizsba költözött . 1950-ben feleségül vette André Mallat joghallgatót, egy ismert orvos lányát Párizs 17. kerületében. Apja, Benedict Malla szefárd zsidó volt , bevándorló Thesszalonikiből , aki áttért a katolikus hitre , édesanyja, Adele Bouvier francia ápolónő Savoyából , egy katolikus felekezetből. Paul Sarkozy és André Mall házasságából három gyermek született: Guillaume (1951), Nicolas (1955) és François (1959).

1959-ben Andre Sarkozy elhagyta férjét, aki rosszul titkolta szerelmi kapcsolatait, és ezt követően még kétszer házasodott meg. A gyerekek felneveléséhez az anya oktatást kapott, és ügyvéd lett.

Gyermekkor

Nicolas Sarkozy élete első éveit Párizs 16. kerületében töltötte, nagyapja, Benedict Mull otthonában. A fivérekkel, Guillaume-mal és Francois-szal ellentétben a fiú meglehetősen közepesen tanult, amiért gyakran kapott megrovást apjától, aki időről időre megjelent és eltűnt Nicolas életében. Paulnak saját reklámügynöksége volt, állandó jövedelmet kapott, de nem tartotta szükségesnek a gyerekek megsegítését. Sarkozyra nagyapja volt hatással, aki vallása katolikus volt, politikai nézetei pedig gaullisták . A család azt akarta, hogy a gyerekek teljesen beolvadjanak a francia társadalomba. Sarkozy gyerekként saját szavai szerint nem érezte magát teljes értékű franciának, és viszonylag alacsony anyagi helyzetétől szenvedett, ráadásul nem volt elég erős ahhoz, hogy kiálljon magáért. Később többször is kijelentette, hogy a gyermekkor megaláztatása és az apa hiánya tette őt azzá, amilyen most. Ambíciói és hatalomvágya kompenzációnak tűnik fiatalkori másodosztályú státuszáért.

1973-ban, amikor Benedict Malla meghalt, és az általa bérelt ház tulajdonosa megtagadta az ingatlan bérbeadását, a Sarkozy család a közeli Neuilly-sur-Seine városba költözött , egy Párizson kívüli virágzó kommunába.

Oktatás, munka, család

Katolikus magániskolában tanult. A vélemények szerint meglehetősen közepesen tanult. 1973-ban érettségizett. 1978-ban diplomázott a Paris X-Nanterre Egyetemen, és maîtrise diplomát kapott (nagyjából a mesterképzésnek megfelelő) polgári jogból . Ezt követően a párizsi Politikatudományi Intézetbe került közjogi és államtudományi szakra, de oklevelet nem kapott. Francia kereskedelmi jogra, pontosabban ingatlanjogra szakosodott ügyvéd lett .

1982. szeptember 23-án feleségül vett egy korzikai Marie-Dominique Cugliolit, egy vicói gyógyszerész lányát (egy korzikai falu a sziget fővárosától, Ajacciótól északra ) . Két fiuk született - Pierre (1985) és Jean (1987).

1984-ben, Neuilly-sur-Seine polgármestereként megismerkedett Cecilia Martinnal, született Ciganer-Albéniz , aki a helyi tévécsatorna tulajdonosának felesége volt (Sarkozy polgármesterként vezette a házasságkötésük szertartását). Nicolas és Cecilia viszonyba kezdett, aminek Sarkozy és első feleségétől való nehéz válása lett a vége. 1996-ban házasodtak össze, és a következő évben született egy fiuk, Louis. Cecilia első házasságából származó két lánya is a családjukban élt: Judith (1984) és Jeanne-Marie (1987).

Sarkozy asszony közéleti szerepet játszott, gyakran megjelent férjével nyilvános helyeken, és asszisztense szerepét játszotta, ami meglehetősen szokatlan volt a francia politikában. 2005-ben a francia sajtóban hírek jelentek meg kapcsolatuk válságáról és a válás előkészületeiről. Abban az időben nem volt válás, de a jövőben a pár kapcsolata továbbra is felkeltette a társadalmat (Sarkozy élesen ellenezte a személyes életébe való beavatkozást). Cecilia néhány alkalommal férjével, máskor nélküle jelent meg a nyilvánosság előtt, és vele szavazott a 2007-es elnökválasztás első fordulójában, a másodikban viszont már nem. Május 16-án részt vett Nicolas beiktatásán három gyermekével, valamint férje első házasságából származó két fiával. Az ünnepségre az elnök közel fél évszázada elvált szülei is eljöttek.

2007. október 17-én olyan pletykák jelentek meg a francia sajtóban, miszerint Cecilia és Nicolas október 15-én nyújtották be a válási papírokat [7] . Október 18-án hivatalosan is bejelentették, hogy a közös megegyezéssel történő válás már megtörtént, és Louis fia az anyjával marad. Hamarosan hozzáment Richard Attiashoz, a politikai PR specialistához.

2008. február 2. Sarkozy harmadik házasságot kötött egy olasz származású topmodellel és énekesnővel, Carla Brunival .

2010. január 13-án Nicolas Sarkozy nagyapa lett - második fiának, Jean Jessica Sebaunnak (nagyon gazdag maghrebi zsidók családjából származó) felesége született egy fiúnak, akit Solal Sasha Sarkozy-nak neveztek el. 2011. október 19-én Carla Bruni-Sarkozy lányt szült, Juliát, Sarkozy negyedik, Carla második gyermekét [8] .

Elnökké választás előtti karrier

1974-ben Sarkozy csatlakozott a Demokraták Szövetsége a Köztársaságért párthoz. 22 évesen a városi tanács tagja lett szülőhazájában, Neuilly-sur-Seine-ben , 28 évesen pedig a város polgármestere (egy szavazattal), és 2002-ig töltötte be ezt a posztot. 1979 és 1981 között az ifjúsági bizottságot vezette, amely Jacques Chiracot támogatta az 1981 -es elnökválasztáson . Ettől a pillanattól kezdve a leendő elnök szövetségese és pártfogoltja lett. 1988-ban Sarkozy részt vett az előrehozott parlamenti alsóházi választásokon, és helyettes lett.

1993-ban Sarkozy arról vált híressé, hogy személyesen tárgyalt egy terroristával, aki túszul ejtett gyerekeket egy neuillyi óvodában. Ugyanebben az évben bekerült Edouard Balladur kormányába , ahol megkapta a költségvetési miniszteri széket és a kormány hivatalos képviselőjének posztját. Emellett kommunikációs miniszterként is tevékenykedett. Chirac nagyon támogatta őt, de az 1995-ös választásokon szakított Chiraccal, és Balladurt támogatta, akinek a választási kampány elején 50%-os volt a tetszése, míg Chirac csak 14%-os volt. Miután Chirac megnyerte a választásokat, Sarkozy elveszítette pozícióit a kormányban. Az általános vélekedés szerint Chirac árulásként fogta fel Sarkozy viselkedését, és ettől a pillanattól kezdve a két francia politikus viszonya ellenségessé vált. 1997-ben azonban, miután ismét helyettesi posztot kapott, Sarkozy felpörgött, és ismét megmutatta készségét Chirac szolgálatára. Az elnök először hallani sem akart Nicolasról, de ennek eredményeként befogadott egy fiatal, bűnbánó politikust, és főtitkári posztot adott neki (1998). A 2002-es választásokon Sarkozy Chiracot támogatta, majd 2002 májusában, újraválasztása után az elnök kinevezte Sarkozyt belügyminiszterré Jean-Pierre Raffarin kormányába . 1999-ben Sarkozy rövid ideig az Európai Parlament tagja volt. [9]

2004-ben, a kormányzó Népi Mozgalom Uniója párt elnökének felszabadítása kapcsán ( Alain Juppe elnököt korrupcióval vádolták és eltiltásra ítélték) megkezdődött az új vezető keresése. Sarkozyt tartották a legesélyesebb jelöltnek. Chirac és hívei kezdetben a „Bárki, kivéve Sarkozyt” szlogent terjesztették elő, de végül engedni kényszerültek, és 2004 májusában Sarkozyt választották meg elnöknek (a szavazatok 85,1%-a). Chiraccal kötött megállapodás alapján távozott a miniszteri posztokról, és a pártmunkára összpontosított. Elnöksége alatt megnövekedett a párt tagsága. Amikor 2005. május 31-én a Minisztertanács lemondott az Európai Alkotmányról szóló sikertelen szavazás miatt, Sarkozyt meghívták Dominique de Villepin új kormányába , ahol a korábban megszűnt államminiszteri poszt, a kormány második személye, helyreállították számára.

Tevékenységek a kormányzatban

A megfigyelők felhívták a figyelmet Sarkozy miniszteri tevékenységére. Folyamatosan járta az országot. A kritikusok populizmussal és a retorika erejével való visszaéléssel vádolták. A támogatók megjegyezték, hogy a legnehezebb munkaterületekkel bízták meg.

Belügyminiszterként több sürgető problémára kellett megoldást keresnie. A nagyvárosok külvárosaiban virágzott a bûnözés. Franciaországot az antiszemitizmus hulláma söpörte át, a feszültség a muszlim közösségben nőtt. A helyzet súlyosbodása a szeparatista feszültség hagyományos központjára is jellemző volt - Korzika szigetére , ahol 2002-ben több mint 200 terrortámadás történt.

A Sarkozy által végrehajtott reformok vegyes reakciókat váltottak ki. A liberális közvélemény az állampolgári jogok megsértésével vádolta. A bûnözés elleni küzdelem politikája magában foglalta a rendõrségi jelenlét erõsítését az utcán és a rendvédelmi szervek jogkörének kiterjesztését. A prostitúció elleni küzdelem felerősödött. Az utakon megszigorították az ellenőrzést, ami csökkentette a balesetek számát. A Párizs külvárosában zajló zavargások idején (2005) Sarkozy huligánoknak és söpredéknek ( voyous et racailles ) nevezte résztvevőit. Közfelháborodást váltott ki „ a külvárosok karcherekkel való megtisztítására is ” (a „Karcher”, vagy franciául „Karscher” olyan cég, amely nagynyomású autók, épületek homlokzatainak mosásához stb. gyárt készülékeket). [10] .

Rugalmas politikát folytatott az iszlám közösséggel való kapcsolataiban. Szigorított ellenőrzés az illegális bevándorlás felett. A hidzsábot az iskolákban betiltó törvény elleni tiltakozások során egyenesen kijelentette, hogy elfogadhatatlan az iszlám szembeállítása a köztársasági értékekkel. Másrészt a "pozitív diszkrimináció" koncepciójának híveként ismert, amelyet azonban a miniszterelnök és az elnök sietett elvetni, mivel ellentétes az egyenlőség eszméjével. 2003-ban támogatta egy non-profit francia muszlim vallási tanács létrehozását. Javasolta továbbá az egyház és az állam szétválasztásáról szóló 1905-ös törvény módosítását, amely lehetővé teszi a vallási szervezetek francia pénzből történő finanszírozását a külföldi adományok helyett, amelyek csak a radikalizmus szítását szolgálják.

A Köztársaság, vallás és remény című könyvében Sarkozy 2004-ben kijelentette: „A katolikus kultúrához, a katolikus hagyományhoz, a katolikus hithez tartozom. Még ha a vallásgyakorlásom epizodikus is, a katolikus egyház tagjának tartom magam.” 2007. április 21-én a Famille Chrétienne katolikus hetilapnak adott interjújában kijelentette, hogy a kereszténység "tanúja volt a francia nemzet születésének", és "kulturális, erkölcsi, szellemi és szellemi értékek hatalmas örökségét hagyta hátra". Sarkozy egy másik katolikus kiadványnak, a Le Pélerinnek május 4-én, röviddel elnökké választása előtt azt mondta, hogy Franciaország "világi ország", és katolikus meggyőződése nem fogja "közvetlenül befolyásolni" a politikai napirendet; ugyanakkor felszólalt a hagyományos heteroszexuális házasság mellett és az eutanázia ellen [11] .

Elnökké választás

2007. január 14-én az Unió a Népi Mozgalomért (UMP, SND) párt országos kongresszusa a szavazatok 98%-ával jóváhagyta Sarkozyt az elnökválasztáson (2007. április vége - május eleje) . Néhány nappal az SND kongresszusa előtt Alain Juppe (francia exminiszterelnök) és Michel Alliot-Marie (védelmi miniszter) nyilvánosan bejelentette, hogy támogatják Sarkozy jelöltségét . Egy másik volt miniszterelnök, Jean-Pierre Raffarin a kongresszuson felszólalt, és határozottan támogatta Sarkozyt. Így a párt vezetése egy jelölt mellett döntött. Március 21-én Jacques Chirac is bejelentette, hogy támogatja jelöltségét, aki úgy döntött, hogy harmadszor nem indul. 2007. március 26-án Sarkozy lemondott miniszteri posztjáról, hogy a választási kampánynak szentelje magát.

Sarkozy a választások előtt aktív kampányt folytatott, a hagyományosan jobboldalt támogató régiókban és a szocialistákra szavazókban egyaránt találkozott támogatóival. Ellenfelei azzal vádolták Sarkozyt, hogy nem tud 300 őr nélkül ellátogatni a zavaros párizsi negyedbe. Kezdetben a közvélemény-kutatások eredményei szerint Sarkozy némileg alulmúlta Royalt, de február óta változatlanul az összes értékelésben az élen áll.

A választások első, 2007. április 22-i fordulójában Sarkozy 31%-ot szerzett, a második helyen a szocialista jelölt, Segolene Royal végzett . Az ezt követő kampányt a Francois Bayrou által az első fordulóban kapott szavazatok 18%-ának sorsa körüli intrika jellemezte . Bairou először kijelentette, hogy egyik jelöltet sem támogatná, de aztán azt mondta, hogy "nem szavazna Sarkozyre".

A május 2-i televíziós vita során Sarkozy a legtöbb elemző szerint jobban bízott Royalban, és iróniával reagált érzelmes kijelentéseire. Ezek a viták hozzájárultak minősítésének némi növekedéséhez (azonban már előtte is ő volt az élen). Sőt, Sarkozy beszédstílusának kutatói szerint a hallgatóságot olyan tényezők is befolyásolták, mint megjegyzéseinek intonációs felépítése, a szintaktikai eszközök ügyesebb használata [12] .

A május 6-i második forduló Sarkozy győzelmét hozta, aki 53%-ot szerzett. A választás napján, még az előzetes eredményhirdetés előtt, baloldali ifjúsági zavargások törtek ki Lyonban és Párizsban . Az Alkotmányos Tanács május 10-én hirdette ki a választások végeredményét, és Sarkozyt kiáltotta ki a köztársaság elnökének attól a pillanattól kezdve, hogy Chirac mandátuma lejárt [13] .

Moammer Kadhafi fia beszámolt arról, hogy Líbia finanszírozta Sarkozy választási kampányát 2007-ben, és visszatérítést követelt. Ezt az információt a Mediapart francia információs portál is megerősítette, közzétéve, hogy Kadhafi több mint 50 millió eurót juttatott Sarkozynek [14] .

Elnökség

Változások az elnök státuszában. Alkotmányreform 2008. július 23.

2008. július 23-án N. Sarkozy kezdeményezésére végrehajtották az 1958-as alkotmány legambiciózusabb reformját (89 cikkből 47-et módosítottak vagy kiegészítettek). A reform „az V. Köztársaság intézményeinek modernizálása” szlogen alatt zajlott, és a köztársasági intézményeket és a köztársasági elnök intézményét érintette:

- bevezették az újraválasztás korlátját: ezentúl "senki sem gyakorolhat több mint két egymást követő köztársasági elnöki mandátumot";

- a közhivatalok jelöltjeit "az emberi jogok és szabadságjogok védelme, valamint a nemzet gazdasági és társadalmi élete szempontjából fontos szerepükre tekintettel" az elnöki kinevezésük előtt meghallgatják az Országgyűlés és a Szenátus állandó bizottságai; Az Országgyűlés „megvétózhat” egy jelöltet, ha „az ellenszavazatra vonatkozó javaslat összesen a jelenlévők 3/5-ét megkapja”;

- az elnök teljhatalmának átvétele, az Art. 16. §-a alapján az Alkotmánytanács felügyelete alá kerül (a rendkívüli állapot Alkotmány szempontjából célszerűségéről beszél);

- Az elnök a továbbiakban nem vezeti a Legfelsőbb Bírói Tanácsot (az igazságszolgáltatás legfelsőbb szerve Franciaországban), hanem kinevez egy ombudsmant - a jogvédőt;

- ami a legfontosabb: amerikai mintára az Országgyűlés – Kongresszus – kamaráinak közös ülésén „szólhat” az elnök.

Ugyanakkor az Elysee -palotába érkezésével bevezetett elnöki uralmi stílusért N. Sarkozy a "hiperelnök" becenevet kapta. Hiszen köztársasági elnöki elődjeivel ellentétben nem csak az „ország fő ügyeivel” foglalkozik (a de Gaulle által kialakított hagyomány szerint ez főleg kül- és védelmi politika), hanem minden többé-kevésbé fontos. a francia politika kérdései általában. A "fantom" miniszterelnök, Francois Fillon háttérbe szorította őket. Emellett Sarkozy kitölti a "médiateret", szinte naponta szerepel a televízióban. Az új rendszer következményei kétértelműek (igaz, hogy Sarkozy stílust vált, de az ötödik köztársaságon belüli elnöki dominancia "szellemét" nem). Támogatói azzal érvelnek, hogy az elnök energiája és "mindenhol jelenléte" szükséges a választási ígéretek gyakorlati megvalósításához, amelyek minőségileg, a felismerhetetlenségig megváltoztatják Franciaországot, "modernitásba hozzák". A hátrányok viszont nyilvánvalóak - a köztársasági elnök választottbírósági szerepének romlása (az ötödik köztársaság kánonjai szerint ismét az elnök a nép választottja, aki a politikai csatákon kívül és felett áll ), az összes végrehajtó hatalom államfő kezében való összpontosulása, mindennek és mindennek az elnökre zárása az „államrendszer” megbénulásához vezethet abban az esetben, ha N. Sarkozy ne adj isten” rendezetlen".

Érdemes megjegyezni a köztársasági elnök jogállásának egyéb jogi változásait is N. Sarkozy hatalomra kerülésével. Így aztán nem sokkal hivatalba lépése után az elnök 140%-kal emelte fizetését [1] és csökkentette az adókat [2] , ami rendkívül vegyes reakciót váltott ki a társadalomban.

2007 júniusában-júliusában az elnök második felesége, Cecilia számos közfeladatot látott el a líbiai bíróság által elítélt bolgár orvosok szabadon bocsátásával kapcsolatban. Ez (valamint az Elysee-palota pénzeinek felhasználása) a férjével szemben kritikus sajtó támadásainak is alávetette, de 2007 októberében Nicolas és Cecilia elváltak. Ettől kezdve egészen Sarkozy Carla Brunival 2008. február 2-án kötött házasságáig Franciaországban nem volt first lady (azelőtt a hajadon elnökök csak Bonaparte Lajos Napóleon császár kikiáltásáig voltak hajadonok , aki 11 nappal a háború vége előtt házasodott meg). a megbízatás Gaston Doumergue és özvegy René Koty ). Sarkozy lett a második elnök (Doumergue után), aki hivatali ideje alatt megházasodott.

Belpolitika. Kormányzat

Május 17-én Sarkozy közeli munkatársát , François Fillont nevezte ki miniszterelnöknek, aki Chirac második ciklusa alatt miniszteri posztokat töltött be. Május 18-án Fillon kormányt alakított, amelyben Alain Juppe volt miniszterelnök (államminiszterként), baloldali Bernard Kouchner (külügyminiszterként) és de Villepin kabinetjének számos tagja, köztük Michèle Alliot-Marie is helyet kapott , aki a kormányt vezette. Külföldi iroda.

Ugyanezen év júniusában a franciaországi parlamenti választások (2007) többséget szereztek Sarkozy pártjának, de a vártnál néhány mandátumot kapott. Ráadásul a helyettesnek meg nem választott Juppe lemondott a kormányról.

Sarkozy elnökként számos bizottságot és tanácsadó testületet hozott létre a különféle belpolitikai és gazdasági kérdések kezelésére; 2007 őszén legalább 16 bizottságnak kellett jelentést benyújtania – ez egyedülálló eset az Ötödik Köztársaság történetében.

2007 októberében-novemberében újabb nyilvános tüntetések és sztrájkok robbantak ki Franciaországban (a közlekedési dolgozók sztrájkja különösen nagy léptékűvé vált), amelyek hamarosan a 2005-ös eseményekhez mérhető zavargásokká fajultak Párizs külvárosában.

Külpolitika Kapcsolatok Németországgal

Sarkozy, aki Angela Merkel német szövetségi kancellárral találkozott, első külföldi látogatása alkalmával (már beiktatása napján) az együttműködés fokozására szólította fel Németországot. Sarkozy a sajtónak nyilatkozva megjegyezte, hogy "Franciaország számára a francia-német barátság szent, és ezt semmi sem kérdőjelezheti meg", és látogatását nem puszta formalitás okozta, hanem a közös munka azonnali megkezdésének vágya amelyek közös sikeres akciók lennének. A látogatás baráti jelleget mutatott mindkét állam vezetői között, amit például Sarkozy ilyen megjegyzése is megerősít: „Kedves Angela, nagyon hiszek benned, és nagy a barátság érzése” [15]

Kapcsolatok Oroszországgal

2007. május 22-én Sarkozy először telefonált Vlagyimir Putyinnal [16] . A gaullizmus hagyományai a "speciális" partnerségekre összpontosítanak. A 2007. februári választási kampány során Sarkozy arról beszélt, hogy „Oroszország evolúciójára” van szükség az emberi jogok terén , megemlítve a csecsen konfliktus következtében 200 000 halálesetet és 400 000 menekültet . A Putyinnal folytatott beszélgetést az Elysee-palota részletes kommentárja kísérte, amelyben Sarkozy elnök kedvezőbben beszélt Oroszországról és annak hatóságairól. Nicolas Sarkozy kijelentette, hogy „fontosságot tulajdonít a két ország közötti kiváltságos kapcsolatoknak”, Oroszország „nagy állam” (nagy nemzet), Putyin pedig „olyan személy, akivel lehet beszélgetni”, aki biztosította „Oroszország stabilitását”. . Megfigyelők megjegyzik, hogy Putyin csak két nappal a választási eredmény hivatalos kihirdetése után, személyesen pedig csak egy héttel a beiktatás után, bizonyos szünet után gratulált Sarkozy megválasztásához. A Kreml ugyanakkor hangsúlyozta, hogy fenn kell tartani a francia-orosz együttműködés és párbeszéd magas szintű intenzitását.

Európai Unió

Sarkozy külpolitikai prioritása Európa, különösen az Európai Unió . Ő lett az egyik szerzője és aktív támogatója az EU-alapító szerződést és az EGK-alapító szerződést módosító Lisszaboni Szerződésnek , amely megállapodás váltotta fel az európai alkotmánytervezetet, amelyet népszavazáson utasítottak el. Franciaország és Hollandia 2005. május-júniusban. A hivatalos Párizs szerint ez a 2007. december 13-án aláírt megállapodás egyrészt elősegíti az EU ambiciózusabb fellépését különböző területeken, másrészt figyelembe veszi a francia és a holland nép véleményét. A Szerződés természete, valamint a ratifikálás módja (a kongresszusban 2008. február 8-án ülésező francia parlament által) azonban élénk vitát vált ki a francia társadalomban és a politikusok körében. Sarkozy új EU biztonsági stratégia kidolgozását is javasolta a 2003-ban elfogadott stratégia helyébe (itthon Sarkozy az 1994-ben elfogadott helyett új honvédelmi fehér könyv kidolgozását kezdte meg).

EU bővítés. Törökország és a Balkán

Sarkozy ellenzi Törökország azonnali EU-csatlakozását is, mert szerinte Európának "politikai projektnek" kell lennie, nem pedig "ENSZ-alrégiónak"; hangsúlyozza Törökország belső problémáit, a térség instabilitását, azt, hogy az EU képtelen elfogadni ezt az államot anélkül, hogy destabilizálná a működését. Emellett számos kétoldalú probléma is van az országok között (a török döntés értelmében a francia Gaz de France cég 2008 februárjában kilépett a Nabucco gázvezeték projektből , Ankara ezt azzal magyarázza, hogy Párizs hivatalosan is elismeri az örmény népirtást 1915-ben Törökországban; a Sarkozy által támogatott Mediterrán Unió projektet Törökország egy lehetséges kísérletnek tekinti a mediterrán együttműködés helyébe az EU-csatlakozással . Ugyanakkor Sarkozy minden lehetséges módon igyekszik megakadályozni a Törökországgal fenntartott kapcsolatok súlyos romlását, hangsúlyozzák a baráti történelmi kapcsolatokat ezzel az országgal, az EU-val való együttműködés különféle formáit javasolják - „partnerség”, „társulás”.

Sarkozy hivatalosan támogatja a nyugat-balkáni államok (tagjelöltek - Horvátország , Macedónia és potenciális tagjelöltek - Szerbia , Bosznia-Hercegovina , Montenegró , Koszovó (az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. sz. határozatának megfelelően), Albánia ) EU-csatlakozását, de csak ha minden kritériumnak megfelelnek. Kizárólag Horvátországgal kapcsolatban nem érvényesül a francia alkotmány 88-5. cikkelye , amely szerint „Minden olyan törvénytervezetet, amely lehetővé teszi egy állam Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló szerződés ratifikálását, az elnök népszavazásra bocsátja. a Köztársaságé."

Koszovó függetlensége

Sarkozy 2007 júniusában részt vett a G8 -ak németországi csúcstalálkozóján , ahol Koszovó függetlensége mellett foglalt állást .

Franciaország 2008. február 18-án, a függetlenség kikiáltását követő napon ismerte el Koszovót . Párizs ugyanakkor jó kapcsolatokat kíván kialakítani Koszovóval és Szerbiával is, és mindkét ország számára európai perspektívát lát.

oszét válság

Sarkozy (az EU-elnökség elnökeként) 2008-ban hozzájárult a dél-oszétiai katonai konfliktus békés rendezéséhez , Moszkvába és Tbiliszibe látogatott, és Dmitrij Medvegyevvel kidolgozta a „ Medvegyev-Sarkozy-tervnek ” nevezett békemegállapodás főbb pontjait. ; ezt követően Grúzia , Dél - Oszétia és Abházia elnöke is aláírta .

Kapcsolatok Kadhafival

2011 márciusában a volt líbiai vezető fia, Szaif al-Iszlám hangos kijelentést tett – Moammer Kadhafi 2006-ban finanszírozta Sarkozy választási kampányát, majd később pénzt is juttatott neki. Saif szerint több mint 50 millió eurót különített el az apja. 2012 márciusában a Mediapart online kiadvány közzétett egy dokumentumot, amely bizonyítja ezt az információt, és hamisítványnak nevezte Sarkozyt. Miután azonban Bagdadi al-Mahmúdi volt líbiai miniszterelnök ügyvédje azt mondta, ügyfele megerősítette, hogy Kadhafi pénzt utalt át Sarkozynek, a francia ügyészség vizsgálatot indított Sarkozy 2006-2007-es kampányfinanszírozása ügyében. Ennek a történetnek nem volt jelentős következménye [17] .

A 2012-es elnökválasztáson vereséget szenvedett

A 2012. május 6-i elnökválasztás második fordulójában Sarkozy „egy ciklusos elnök” maradt, miután a szocialista jelölt, Francois Hollande (Ségolène Royal volt férje) legyőzte a szavazatok 48,36%-ával, szemben az 51,64%-kal [18]. ] , korábban Sarkozy kikapott Hollande-tól és az első körben (27,18% a 28,63% ellenében). Sarkozy lett a második olyan elnök ( Valéry Giscard d'Estaing után ), aki elvesztette a választásokat.

Az elnökség után

2014 januárjában a világsajtó arról számolt be, hogy Sarkozy a jobbközép politikusai körében vezető népszerűségnek örvend a francia szavazók körében, és a jobboldal preferált jelöltje volt a 2017-es elnökválasztáson. Egy közvélemény-kutatás eredménye szerint a jobboldali válaszadók 62%-a szavazna Sarkozyre [19] .

2014. június 1-2-án Sarkozy privát utazást tett Oroszországba, informális találkozót tartott Vlagyimir Putyinnal Szocsiban , részt vett Carla Bruni koncertjén a Moszkvai Nemzetközi Zeneházban [20] .

Sarkozyt 2014. július 1-jén Párizsban őrizetbe vették a rendőrök, kihallgatása után hivatali visszaélés, korrupció, befolyással üzérkedés miatt emeltek vádat ellene az elnöki hatalmak idején [21] .

2014 novemberében, amikor bonyodalmak merültek fel Franciaország és Oroszország között a Mistral típusú helikopter-hordozók szállítása körül , Sarkozy a sajtóban kijelentette, hogy Oroszország Franciaország természetes partnere, ezért az amerikai elnök tiltakozása ellenére a szerződést végre kell hajtani, és a az orosz katonai haditengerészethez áthelyezett hajók [22] .

2014. november 29-én Sarkozyt a vezető francia ellenzéki párt, az Unió a Népi Mozgalomért (UMP) vezetőjévé választották. Az elektronikus szavazással szervezett párton belüli választásokon Sarkozy a jobbközép párt tagjainak 64,5%-át szerezte meg [23] .

2015. február 7-én Sarkozy megjegyezte, hogy a Krím lakosai önként döntöttek úgy , hogy csatlakoznak Oroszországhoz , és ezért senkinek sincs joga szemrehányást tenni nekik [24] [25] .

2015. október 29-én Sarkozy az MGIMO díszdoktora címének adományozása alkalmából Moszkvába látogatott , találkozott Putyinnal, aki az újságírók megfigyelései szerint először nyilvános keretek között tért át a vele való kommunikációra. Sarkozy a „te”-ről [26] .

2016. február 16-án Francois Molin párizsi ügyész bejelentette, hogy nyomozást indít Nicolas Sacrozy volt francia elnök ellen illegális kampányfinanszírozás gyanúja miatt. Az ügyészség nyomozói szerint Sarkozy elnökválasztási kampányra fordított kiadásai több mint kétszeresére meghaladták a kampánypénzek felhasználásának törvényes küszöbét.

2016 augusztusában Sarkozy hivatalos Facebook-oldalán bejelentette, hogy részt kíván venni a 2017-es elnökválasztáson [27] .

2016 novemberében Sarkozy kiesett az elnökválasztási versenyből, és a konzervatívok előválasztásának első fordulójában vereséget szenvedett riválisaitól, Francois Fillontól és Alain Juppétól . Sarkozy mindössze 22,9%-ot kapott, és elismerte a vereségét [28] .

2018. március 20-án a francia rendőrség őrizetbe vette Nicolas Sarkozyt a 2007-es választási kampányának esetleges illegális líbiai finanszírozásával kapcsolatos nyomozás részeként. A modern Franciaországban ez az első alkalom, hogy egy volt államfőt őrizetbe vettek [29] .

2019. május 17-én a francia Alkotmánytanács elutasította Sarkozy alaptörvény-ellenességét a Jean-Francois Cope [30] alapított Bygmalion hírügynökség Sarkozy elnökválasztási kampányának 2012-es illegális finanszírozásának gyanúja miatt .

Az Agence France-Presse 2019. június 13-án forrásaiból megerősítette a Mediapart portál értesülését arról, hogy a Pénzügyi Főügyészség újabb vizsgálatot indított Sarkozy ellen amiatt, hogy 500 eurós bankjegyet használt fel készpénzes fizetéseknél, amely maga nem illegális, de további gyanút vet fel az illegális líbiai kifizetések ügyében [31] .

2020. július 23-án jelent meg Sarkozy "A viharok ideje" (Le Temps des tempêtes) című könyve, amelyet elnöksége első két évének (2007-2009) szenteltek [32] .

A bíróság 2021. március 1-jén egy év börtönbüntetésre és két felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte Sarkozyt korrupció, befolyással való visszaélés és a nyomozási titok megsértésében való részvétel ügyében [33] .

2021 szeptemberében Sarkozyt újabb év börtönbüntetésre ítélték a választási kampány kiadási keretének túllépése miatt, ami házi őrizetben is végrehajtható [34] .

Teljesítményértékelés

Sarkozy erősen polarizáló figura a társadalomban. A 2000-es évek második felének jobboldali politikusai közül ő a legnépszerűbb [35] és egyben a legnépszerűtlenebb, személyiségét állandó baloldali kritika és gúny tárgya [36] . Széles körben elterjedtek az olyan jelenségek, mint a különleges Sarkozy-ellenes akciók, a „bárki, csak nem ő” elve alapján történő szavazás. Ugyanakkor Sarkozy támogatói is erőteljes és meglehetősen konszolidált erőt jelentettek [37] .

A politológusok megjegyzik Sarkozy magas vezetői tulajdonságait és karizmáját . Meggyőződése szerint jobboldali konzervatív. Az adócsökkentést és a szociális kiadásokat szorgalmazza. Az európai integráció támogatója. Beszédeiből ítélve támogatja a világi demokratikus állam hagyományos francia értékeit, amelyek magukba szívták a keresztény civilizáció tapasztalatait. A bevándorlók asszimilációjának kérdésében elsősorban ezen értékek elfogadásának képességére hívja fel a figyelmet. Az Egyesült Államok szövetségesének tekintik a francia külpolitika atlanti-párti vektora miatt, különösen, hogy Franciaország visszatért a NATO katonai struktúráihoz , ahonnan 1966-ban távozott.

Kritika

Egyes, az Egyesült Államok politikáját kritizáló újságírók, mint például Thierry Meyssan , azzal vádolják Sarkozyt, hogy ő a cionizmus és a CIA ügynöke [38] . Az ellenzők és számos független kutató liberálisnak vagy ultraliberálisnak nevezi Sarkozyt [39] ; ő maga tagadja ezt a meghatározást, és "pragmatistának" vallja magát.

Michel Onfret :

Sarkozy tönkreteszi a társadalombiztosítást, az állami kórházakat és a közoktatást, miközben prominens személyek mögé próbál bújni. Ami az Egyesült Államokat illeti, számomra úgy tűnik, hogy Nicolas Sarkozynek van valamiféle neurotikus attitűdje Amerikához, ez egy olyan tinédzser álma, aki azt hiszi, hogy jön egy kedves bácsi, és mindent eldönt. Eleinte megdőlt Bush előtt, most Obama előtt, akit barátjának nevez<…> A franciák ugyanis szégyellik azt a képet, amelyet Nicolas Sarkozy külföldön teremt. El kell ismerni, hogy nárcizmusban szenved, nem fél semmitől és senkitől, nem veszi figyelembe mások ítéletét. Hisz abban, hogy bármire képes, akár száz métert is lefut az olimpiai játékokon [40] .

Díjak

Aranygyapjú rend ( Spanyolország , 2012 ; átkerült a Becsületrendi Rend Múzeumának kiállítására) [41] [42]
Szent Györgyről elnevezett Győzelmi Rend ( Georgia , 2011 ) [43]
A dicsőség rendje ( Örményország , 2011 ) [44]
A Bölcs Jaroszláv Herceg Lovagrendjének I. fokozata ( Ukrajna , 2010 ) [45]
Nagy Mubarak Rend ( Kuwait , 2009 )
Déli Kereszt rendje ( Brazília , 2009 )
Az Arany Sas Rend ( Kazahsztán , 2009 ) [46]
A Szent Károly-rend nagykeresztje ( Monaco , 2008. április 25. ) [47]
A Fürdő Lovagrend nagykeresztje ( Egyesült Királyság , 2008) [48]
A Stara Planina Rend lovagja szalaggal ( Bulgária , 2007 )
A Becsületrend lovagi nagykeresztje (2007; 2004 óta lovag)
A Nemzeti Érdemrend Lovag- nagykeresztje (2007)
Károly lovagrend nagykeresztje ( Spanyolország , 2004 ) [49]
Az I. Lipót Lovagrend parancsnoka ( Belgium , 2004 )

Jegyzetek

↑ Internet Movie Database (angolul) - 1990.
↑ Nicolas Sarkozy // Sycomore (fr.) / Assemblée nationale
↑ Nicolas Sarkozy // Brockhaus Encyclopedia (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
↑ http://www.nytimes.com/2007/05/06/world/europe/06iht-web-profile6.5587903.html?pagewanted=all
↑ Jurij Szafronov. A bíróság engedélyezte Sarkozy névváltoztatását. Az "Unió a Népi Mozgalomért" párt a "Republikánusok" nevet kapja . Novaja Gazeta (2015. május 26.). Letöltve: 2015. november 3. (Orosz)
↑ Alekszej Tarhanov. Nicola Sarkozy privatizálta a köztársaságot. Pártja ezentúl Republikánusok néven lesz ismert . Kommerszant (2015. május 31.). Letöltve: 2015. november 3. (Orosz)
↑ Le Monde archiválva : 2007. október 18. a Wayback Machine -nél (fr.)
↑ Carla Bruni francia elnök felesége lányt szült . Letöltve: 2011. október 20. (Orosz)
↑ Az Ön képviselői: Nicolas SARKOZY
↑ Andrej A. Sumakov. 2005. novemberi zavargások Franciaországban: az észlelés és az értelmezés fókusza . cyberleninka.ru. Hozzáférés időpontja: 2019. november 13. (határozatlan)
↑ Blagovest weboldal
↑ Vitalij Orlov. A francia televíziós viták prozódikus szervezése (Nicolas Sarkozy és Segolene Royal választás előtti vitái alapján)
↑ Határozat a választások második fordulójának eredményéről (elérhetetlen link) . Letöltve: 2007. május 10. Az eredetiből archiválva : 2007. július 3.. (határozatlan)
↑ Kadhafi fia Sarkozy bohócának finanszírozásáról beszélt . Lenta.ru (2011. március 16.). Letöltve: 2012. június 3. (határozatlan)
↑ Orlov V. Franciaország: nyár a Sarkozy csillagkép alatt / V. Orlov. - O .: Főnix, 2007. - 132 p.: fotógr.
↑ Premier entretien telephonique entre MM. Poutine et Sarkozy öntsön megerősítést a francia-russai jogokért
↑ Kadhafi szponzorálta Sarkozy elnökválasztási kampányát – Líbia volt miniszterelnöke | RIA News
↑ Megjelentek az első adatok a franciaországi elnökválasztásról , Vzglyad (2012. május 6.). Letöltve: 2012. május 6.
↑ N. Sarkozy, Franciaország ex-elnöke vezet népszerűségben a francia "jobboldal" között
↑ Nicolas Sarkozy részt vett felesége, Carla Bruni moszkvai koncertjén
↑ Sarkozy a letartóztatását a megalázására irányuló kísérletként magyarázta (hozzáférhetetlen link) . Letöltve: 2014. július 3. Az eredetiből archiválva : 2014. július 14.. (határozatlan)
↑ Sarkozy úgy véli, hogy Franciaországnak el kell látnia Oroszországot Mistralokkal
↑ Nicolas Sarkozy Franciaország vezető ellenzéki pártját vezeti
↑ Sarkozy: A Krím Oroszországot választotta
↑ Valerij Miscsenko, a Nemzetközi Humanitárius Jogi Központ igazgatója, a politikatudományok kandidátusa. A sztereotípiák összeomlása . Bélyegek nélkül (2015.09.25.). Letöltve: 2015. október 3. (határozatlan)
↑ Rosbusinessconsulting, 2015. október 29. Putyin egy moszkvai megbeszélésen Sarkozyhez fordult „Ön” ügyében
↑ részt vesz a 2017-es elnökválasztáson
↑ Rosbusinessconsulting, 2016. november 20. Sarkozy kiesett a franciaországi elnökválasztási versenyből
↑ Sarkozyt őrizetbe vették, hogy tanúskodjon
↑ Jean-Baptiste Jacquin. Affaire Bygmalion: Nicolas Sarkozy sera bien jugé en correctionnelle (francia) . Le Monde (2019. május 17.). Letöltve: 2019. május 17.
↑ Nicolas Sarkozy visé par une enquête du parquet financier sur l'utilisation de grosses coupures (francia) . Le Monde (2019. június 14.). Hozzáférés időpontja: 2019. június 14.
↑ Nicolas Sarkozy est de retour en librairies (francia) . Le Journal du Dimanche (2020. július 23.). Hozzáférés időpontja: 2020. július 24.
↑ A bíróság egy év börtönre ítéli Sarkozyt korrupciós ügyben . Kommerszant (2021. március 1.). Letöltve: 2021. március 1. (Orosz)
↑ Sarkozyt egy év börtönre ítélték . Kommerszant (2021. szeptember 30.). Hozzáférés időpontja: 2021. szeptember 30. (Orosz)
↑ Nicolas Sarkozy: portré
↑ "A Betancourt-ügy": Balra és jobbra, a sorompóig! Finam 2013.03.15 . (elérhetetlen link) . Letöltve: 2013. április 5. Az eredetiből archiválva : 2013. április 27.. (határozatlan)
↑ Silvie Strudel. L'Electorat de Nicolas Sarkozy. Revue française de science politique. Vol. 57, 2007, 3/4, pp. 459-474
↑ Thierry Meyssan. Sarkozy hadművelet
↑ Sarkozy liberális vagy liberális? Blogs de "Le Monde", 2006. december 1. (nem elérhető link) . Letöltve: 2008. július 2. Az eredetiből archiválva : 2008. szeptember 27.. (határozatlan)
↑ Michel Onfret: Gondolkodni annyi, mint megtanulni élni | Mega Reporter (nem elérhető link) . Hozzáférés dátuma: 2014. február 7. Az eredetiből archiválva : 2014. február 7. (határozatlan)
↑ Imposición por Su Majestad el Rey del Collar de la Insigne Orden del Toisón de Oro a Su Excelencia el Presidente de la República Francesa, Sr. Nicolas Sarkozy (spanyol)
↑ Le collier de la Toison d'or espagnole du Président Nicolas Sarkozy mis en dépôt au musée : [ arch. 2020.05.25 . ] : [ fr. ] // La grande Chanllerie de la Legion d'honneur. — 2020. — március 9. — Hozzáférés időpontja: 2020.05.25.
↑ Szaakasvili a Győzelmi Rendet adta át Sarkozynek. Szent György
↑ Örményországban kitüntették Franciaország elnökét
↑ Ukrajna elnökének 2010. október 6-án kelt 934/2010. számú rendelete „ A Bölcs Jaroszláv herceg rendjének adományozásáról ” (ukrán)
↑ Sarkozy francia elnök "Altyn Kyran" Marapattaldy-rend (kazah) . azattyq.org (2009. október 6.). Letöltve: 2014. december 24.
↑ N° 7857 du VENDREDI 25 AVRIL 2008 * Ordonnance Souveraine n° 1.622 du 25 avril 2008 portant élévation à la dignité d . Letöltve: 2016. december 30. (határozatlan)
↑ A királynő vendégül látja Nicolas Sarkozy francia elnököt és feleségét, Carlát
↑ REAL DECRETO 21/2004, de 9 de enero, por el que se concede la Gran Cruz de la Real y Distinguida Orden Española de Carlos III al señor Nicolas Sarkozy, Ministro del Interior de la República Francesa. PDF (spanyol)

Linkek

Nicolas Sarkozy hivatalos honlapja
A Kreml kényelmetlenül érzi magát bármelyik francia jelölttel szemben
A 12 éve hatalmon lévő francia elnök megnevezte utódját – ez Nicolas Sarkozy
A francia elnökválasztás favoritja, Nicolas Sarkozy a genetikával magyarázta a pedofíliát
Közelgő elnökválasztás Franciaországban. Mihail Szokolov: Mihail Volokhov drámaíró és Mihail Gokhman francia magazin főszerkesztője a moszkvai stúdiónkban tartózkodik. Velünk telefonon Provence-ból Victor Lupan , az "Orosz Gondolat" újság szerkesztőbizottságának vezetője.
Nicolas Sarkozy életrajza a Personalities on RBC-n
Tracey McNicoll. Sarko felvette a medvét (elérhetetlen link) . Newsweek (szeptember 29.). "A francia elnök többet tett, mint amit bárki várhatott volna – de még mindig sok a tennivaló." Letöltve: 2008. október 7. Az eredetiből archiválva : 2011. augusztus 27.. (határozatlan) (eredeti:Sarko Tackles the Bear)
De Gaulle és Sarkozy: család, Franciaország és külpolitika

A közösségi hálózatokon

Twitter (francia)
Facebook (fr.)
Instagram (fr.)

Fotó, videó és hang

Flickr
TCDb

Tematikus oldalak

Szótárak és enciklopédiák

Genealógia és nekropolisz

WikiTree

Bibliográfiai katalógusokban

Franciaország elnökei
Második Köztársaság	Louis Napoleon Bonaparte (1848-1851) 1
Harmadik Köztársaság	Adolphe Thiers (1871-1873) 2 Patrice McMahon (1873-1879) 3 Jules Grevy (1879-1887) 4 Sadi Carnot (1887-1894) 5 Jean Casimir-Perrier (1894-1895) 6 Felix Faure (1895-1899) 5 Emile Loubet (1899-1906) Armand Falière (1906-1913) Raymond Poincare (1913-1920) Paul Deschanel (1920) 6 Alexandre Millerand (1920-1924) 6 Gaston Doumergue (1924-1931) Paul Doumer (1931-1932) 5 Albert Lebrun (1932-1940) 7 .
Negyedik Köztársaság	Vincent Auriol (1947-1954) René Coty (1954-1959) 8
Ötödik Köztársaság	Charles de Gaulle (1959-1969) 4 Alain Poer (1969, színész) 9 Georges Pompidou (1969-1974) 5 Alain Poer (1974, színész) 9 Valerie Giscard d'Estaing (1974-1981) François Mitterrand (1981-1995) Jacques Chirac (1995-2007) Nicolas Sarkozy (2007-2012) François Hollande (2012-2017) Emmanuel Macron (2017 óta)
1 Császárnak kikiáltott 2 Ideiglenes elnök. 3 1875-ig - ideiglenes elnök. Lemondó 4 Második ciklusa alatt lemondott 5 Halál a hivatalban 6 Első ciklusa alatt lemondott 7 Franciaország megszállása miatt megszűntek a jogkörök 8 A jogkörök új alkotmány elfogadása miatt megszűntek 9 Színészet államfők a Szenátus elnökeként