Porosz nyelv

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. június 4-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 3 szerkesztést igényelnek .
porosz nyelv
önnév Prūsiskan [1] , Prūsiska Bila
Országok Kelet-Poroszország
A hangszórók teljes száma 0 ember [2]
Állapot holt nyelv
kihalt XVII század - kora. XVIII század
Osztályozás
Kategória Eurázsia nyelvei

indoeurópai család

balto-szláv ág balti nyelvek Nyugat-balti csoport
Írás a történelem nagy része megíratlan ;
latin ( XIV - XVI. századi rögzítések )
Nyelvi kódok
ISO 639-1
ISO 639-2
ISO 639-3 prg
Etnológus prg
IETF prg
Glottolog prus1238

A porosz nyelv a poroszok  kihalt nyelve, a balti nyelvek egyike (nyugati balti csoport). Néha óporosznak is nevezik ( németül: Altpreußische Sprache , angolul: Old Prussian ), hogy megkülönböztesse a német porosz nyelvjárásaitól .   

Dialektusok

Két dialektus létezik : pomezán (nyugati, Marienburg és Elbing régió ) és szamlandi vagy sambiai (keleti, Königsberg régió ). A pomezán nyelvjárás a 14. századi Elbing szótárat tükrözi (802 szó), a sambi dialektusban három 16. századi katekizmust állítottak össze és nyomtattak ki, amelyek német nyelvű fordítások (a legrészletesebb "Enchiridion" 1561 - Luther Márton fordítása) 's "Kis Katekizmus" ) a németek által ugyanaz. Vitatható az a kérdés, hogy a katekizmusok mennyire tükrözik az adatközlők porosz beszédét, és mennyire torzítják el azt a fordítók, írástudók, nyomdászok. A középkori szerzők (a pomezániak és sámbiaiak mellett) még 9 porosz törzset emeltek ki, valószínűleg másoknak is volt saját nyelvjárásuk, de belőlük semmi sem maradt fenn.

Történelem

A porosz nyelvet a Baltikum délkeleti részén, a Visztulától keletre beszélték . A porosz nyelv területe a 13-15 . századi háborúk után, amelyek ezen a területen zajlottak, számos kis területre bomlott fel. A 17. század elejétől az utolsó hagyományos területeken is fokozatosan kihalni kezdett a nyelv (a Kurzuson élt utolsó, poroszul tudó öregember haláláról van feljegyzés 1677 -ben ), a poroszok leszármazottai a 18. század elejére teljesen áttértek az alnémet nyelvre (néha megőrizték a porosz szubsztrátum egyes elemeit a lexikonban). Nagyon kevés porosz nyelvű írásos emlék maradt fenn, sok közülük a lengyel és a német nyelv erőteljes hatását tükrözi. A porosz nyelvről némi további ötletet adnak a helynév- és antroponímia , valamint a szomszédok ( német , lengyel , litván nyelv nyugati dialektusai , fehérorosz ) nyelveinek porosz kölcsönzései és szubsztrátumelemei.

A porosz nyelv hozzánk jutott forrásai között szerepel az 1970-es években (XIV. század, 1369 után) véletlenül előkerült bázeli töredék, amelyet a legrégebbi balti szövegnek tartanak. Ez egy tréfás epigramma, valószínűleg egy porosz származású, aki a prágai Károly Egyetemen tanult :

Kails rekyse Thoneaw labonache thewelyse
Pl. koyte poyte Nykoyte pennega doyte.

porosz orosz litván lett
Kails sveikas, labas sveiki
rekyse, rikis uram rikis, rykys "vezető" uram
Tho ne aw tévedsz tu ne tiek/taip tu ne tā (?)
labonache szerelem, jó labas, geras mīlēts, labs
thewellyse elvtárs (esetleg "barátom" (?); vö. lit. tėvelis ) tėvelis "apa, apa" (?) tevs (?)
például ha jei ja
koyte akar (akar) nori(-te) gribi (-at)
poyte ital gerty igyon
Nykoyte nem akar (nem akar) nem (-te) negribi(-at)
peningā pénz (fillérek) pénz nauda
dōiti adni duoti pont

Általában a szöveget a következőképpen értelmezik: „Helló, uram! Nem vagy jó elvtárs/pap(?), ha inni akarsz, de nem akarsz pénzt adni.”

Jelenleg a kalinyingrádi régióban, Lengyelországban, Litvániában és Lettországban Mikkels Klussis nevéhez fűződő mozgalom működik a (mesterséges) "új porosz nyelv" helyreállítására, mind a poroszra vonatkozó meglévő információk alapján, mind a Poroszországi német nyelvjárások, amelyek talán megőrizték a hagyományos forrásokból ismeretlen porosz nyelvi tényeket [3] .

Nyelvi jellemzők

A jelenlegi élő nyelvek közül a porosz nyelv áll a legközelebb a litván és a lett nyelvhez.

A porosz nyelv bizonyos tekintetben a szláv nyelvekhez való sajátos közelségét is feltárja : ez a morfológia területén közös szerkezeti jellemzőket (különösen a névleges deklinációt) tartalmaz.

Fonetika és fonológia

A porosz nyelv fonetikáját a következők jellemzik:

Morfológia

A morfológiában a névnek öt esete ismert (névképző, genitivus, datuvus, accusative és vocative). A késői időszakban (amelyhez a műemlékek is tartoznak) a ferde eseteket felváltották az „elöljárószó a ragozóval”, a szótagot pedig a névelő. A pomezán nyelvjárás megtartotta a semleges nemet , amely a lett és litván nyelvben elveszett. A porosz nyelvben a lett és a litván nyelvtől eltérő birtokos névmások voltak. A katekizmusok a határozott és határozatlan névelőt mutatják be ; vitatható a kérdés, hogy ez mennyire a porosz beszéd élő jelensége, és nem mechanikus szóról-szóra pauszpapír a németből. A porosz igében megkülönböztetik az időformákat (jelen, múlt és jövő), van egy analitikus tökéletes a lenni igével (nyilvánvalóan porosz jelenség), négy hangulat, hang. A poroszban létezett szláv típusú lexikalizált igealak , különösen a po tökéletes alak tiszta alaki előtagja (vö. litván pa -), de ez a forrásokban rosszul dokumentált.

Szintaxis

A porosz szintaxisról nem áll rendelkezésre elegendő információ (annak oka, hogy a katekizmusokban a szórend a legtöbb esetben pontosan megegyezik a német eredetivel).

Szókincs

A szókincs kölcsönzéseket tartalmaz a szláv nyelvekből (például dusi  - "lélek", swetan  - "világ", somukis  - "vár") és germán ( adder  - "vagy", werts  - "érdemes", penningas  - "pénz" ").

Tanulmánytörténet

A XIX. század végéig. a nemzetközi nyelvészetben az volt a vélemény, hogy a porosz nyelv az árja nyelvek szláv alcsoportjába tartozik (ilyen értelmezést különösen a British Imperial Dictionary tartalmaz ), [4] azonban a XX. hajlamosak a balti-szláv nyelvcsoport balti nyelvéhez sorolni. A hipotézis ellenzői ezt a véleményt politikailag motiváltnak tartják, mivel magukat a balti nyelveket és a balti etnokulturális közösséget csak a 19. században választotta el a szlávtól Georg Nesselman német tudós .

Jegyzetek

  1. Palmaitis, Mykolas Letas. Újjáélesztett porosz szótár: angol-porosz alapszótár további lexikális rekonstrukcióhoz  (angol) . - Litván Kultúra, Tudomány és Oktatás Fejlesztési Világközpontja, 2007. - P. 353. - ISBN 978-9-986-41855-9 .
  2. Régi porosz nyelv az  Ethnologue -nál . www.ethnologue.com. Letöltve: 2009. december 16. Az eredetiből archiválva : 2018. szeptember 16..
  3. Poroszok ma - A Német Rend . Letöltve: 2022. április 15. Az eredetiből archiválva : 2016. november 28..
  4. Ogilvie, John . Az angol nyelv birodalmi szótára . - London: Blackie & Son, 1882. - 20. évf. 3 - 560. o.

Linkek