Géza | |
---|---|
Géza | |
A magyarok nagyhercege | |
972-997 _ _ | |
Előző | Taksoni |
Utód | I. István |
Születés |
RENDBEN. 949
|
Halál | 997. február 1 |
Nemzetség | Árpád |
Apa | Taksoni |
Házastárs | Charolte (Charolta), II. Gyula erdélyi fejedelem lánya |
Gyermekek |
fia: Vaik ( I. Szent István ) lányai: 1. Magyar Judit, a lengyel I. Boleszláv felesége [1] ; 2. Margit, a bolgár Gavrila Radomir felesége ; 3. Ilona (Mária), Otto Orseolo , velencei dózse felesége ; 4. Gizella, Sámuel Aba , magyar bitorló király felesége |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Géza ( magyar Géza ) a magyarok ( magyarok ) nagyfejedelme az Árpád-dinasztiából . Takshon legidősebb fia , akinek trónját 972 körül váltotta fel . Vele a Szt. kolostorból. Galla megérkezett földjére az első magyar püspök, akit Brunonak hívtak . Az elöljáró missziós lelkesedése ellenére Géza továbbra is áldozatokat hozott a pogány istenségeknek, valamint a keresztény Istennek. 983-ban két évre elfoglalta Melket Ausztriában, 991-ben II. Henrik bajor herceggel harcolt . Géza 997. február 1-jén bekövetkezett halála után fia, István lépett a trónra .
Géza apja, Taksony herceg legidősebb fiára a magyarság legfőbb uralkodói címe mellett meglehetősen irigylésre méltó „örökséget” hagyott. A magyarság belpolitikai életében törzsközi és nemzetségi széttagoltság uralkodott, ami a nagyfejedelmi címet inkább névleges, mint valóságossá tette.
A külpolitika életében eljött a kardinális változások ideje, amikor a magyarok, akiket nemcsak nyugati szomszédjaik – a németek, hanem déli szomszédjuk – Bizánc ( 970 -ben Arcadiopol közelében ) is legyőztek, a magyarság kénytelen volt végleg felhagyni a ragadozó portyákkal . szomszédaikra, és további (és nagyon jelentős) bevételi forrásként adót szednek be tőlük a meg nem támadásért.
Ezeket a problémákat egyrészt súlyosbította, hogy Taksony fejedelem a legidősebb fiát nevezte ki örökösnek, ellentétben a magyarok között akkori öröklési létrarendszerrel , amely szerint a hatalom nem apáról fiúra, hanem a legidősebbre szállt. a család élő tagja; Másodszor pedig II. Ottó német császár és Theophano bizánci hercegnő házasságával , aki dinasztikus rokonsággal kötötte össze a közelmúltban a magyarok portyáit leginkább szenvedő két keresztény birodalmat.
Géza magyar herceg önző és hataloméhes emberként hagyott emléket magáról. Kemény uralkodóként, elvtelen politikusként és képmutató keresztényként mégis Magyarország egyik leghíresebb és legelismertebb kereszténység előtti (ha már a magyarság zöméről beszélünk) uralkodója lett, hiszen személyes érdekei és ambíciói egybeestek a feltörekvő magyar állam. Géza fejedelem egyrészt önmagának élt, nem tagadva meg magától semmit, másrészt mindig úgy járt el, ahogy az a nagyfejedelmi hatalom megerősítéséhez és az összmagyar egység eléréséhez szükséges volt.
Így 967 körül feleségül vette apja, Takshon parancsára Saroltát, II. Gyula erdélyi uralkodó lányát . Természetesen politikai érdekek diktálta dinasztikus házasságról volt szó, ugyanakkor Géza – a krónikák tanúsága szerint – „...a legszebb asszony a nép között” ( Hung. „... nemzetének legszebb asszonya” ” ). Ráadásul Géza pogány lévén nem korlátozta magát egy feleségre, hanem több is volt, és még a keresztény hitre térése után sem engedte el a feleségeit, hanem mindet magánál tartotta.
Géza apja életében a Bihari Hercegség uralkodója volt , akit hagyományosan a nagyhercegi cím örököséhez rendeltek. Géza, miután nagyherceg lett, a szokásoknak engedelmeskedve egykori birtokát rokonának, Somogy Koppány hercegének engedte át, aki nyilvánvalóan követte őt a szolgálati időkben, és egyúttal keményen lecsapott mindenkire, aki ellenezte a hatalomátadást. a magyaroktól szokatlan édesapja (Takshonia), az idősebb családok ivadékait megkerülve, a legidősebb fiának, akiért a Vereshkezu ( Véres Kezű ) becenevet kapta - „Véres kezek”. Géza egész uralkodása alatt szakadatlan küzdelmet folytatott az egyes magyar fejedelmek szeparatizmusa ellen, s ennek következtében haláláig csak három olyan uralkodó maradt Magyarországon, akik nem voltak alárendelve a nagyfejedelemnek:
Géza herceg megtiltotta a neki alárendelt magyaroknak, hogy ragadozó portyákat ( kalandozásokat ) hajtsanak végre szomszédaikon, és 973 -ban Quedlinburgban békét kötött I. Ottó német császárral . De ő maga sem mulasztotta el kihasználni a Szent Római Birodalom belső zavargását, és 983 -ban elfoglalta Alsó-Ausztriát , ahonnan végül csak 991 -ben űzték ki a németek .
És végül Géza herceget 974 -ben megkeresztelték , sikeresen megkerülve a bizánci és a német birodalmat . A fejedelmet megkeresztelõ Bruno bencés szerzetest maga a pápa szentelte Magyarország püspökévé , így a magyar egyház nem volt alárendelve sem a bizáncinak, sem a németnek. Keresztényné válása után Géza nem hagyta abba a pogány istenek imádását – akár régi megszokásból, akár (inkább) azért, mert el akarta kerülni az alattvalóival való konfrontációt – többségük még mindig pogány . A papok tiltakozására azt válaszolta, hogy "... elég gazdag ahhoz, hogy áldozatokat hozzon a régi isteneknek és az új isteneknek egyaránt." Ebben a kifejezésben - egész Géza, aki új hitet fogadott el, kizárólag saját kormánya külpolitikai tekintélyének megerősítése érdekében. A kereszténység újabb "jó szolgálatot" tett neki, amikor örököst jelölt ki. Géza Európa keresztény uralkodóinak példájára hivatkozva legidősebb fiát, Vaikot (a keresztségben - Istvánt) nevezte ki utódjának, bár a pogány törvények szerint Koppány hercegnek kellett volna őt követnie .
A Géza fejedelem által megkezdett átalakulásokat fia, István (Stefán) folytatta, aki életében az első magyar király , halála után pedig Magyarország védőszentje lett.
Géza fejedelem sikeresen ki tudta vezetni Magyarországot a bel- és külpolitikai válságból, és megnyitotta az utat a központosított és védekező Magyar Királyság megteremtéséhez.
A térképen a Magyar Fejedelemségen kívül Erdélyi Gyula (Ardil) és Ayton herceg (Ahtum) [2] birtokai vannak jelölve .
![]() | |
---|---|
Szótárak és enciklopédiák |
|
Genealógia és nekropolisz | |
Bibliográfiai katalógusokban |
Magyarország uralkodói | |
---|---|
A pogány kori magyarság vezetői | |
Árpádok (1000-1301) | Szent István (1000-1038) |
A dinasztiák harca (1038-1046) |
|
Árpádok (1044-1301) |
|
A vitatott igénylők (1301–1308) |
|
Anjou szicíliai ház (1328-1498) |
|
Luxemburgok (1386-1437) | Zsigmond (Zsigmond) (1386-1437) |
Habsburgok (1438-1439) | Albrecht (1437-1439) |
Jagellók (1440-1444) | Ulaslo I (Lengyelország III. Vladimir) (1440-1444) |
Habsburgok (1444-1457) | V. László (Ladislaus Postum) (1444-1457) |
Hunyadi (1458-1490) | I. Mátyás (1458-1490) |
Jagellók (1490-1526) |
|
Zapolyai (1526-1570) | |
Habsburgok (1526-1780) |
|
Habsburg-Lotaringia háza (1780-1918) |
|