Imre (magyar király)

Imre ( magyarul I. Imre , szlovákul Imrich I. , meghalt 1204 -ben ) 1196 óta Magyarország , 1203-tól Szerbia királya az Árpád-dinasztiából . Imre uralkodásának teljes időszaka hatalmi harcban telt el öccsével , Andrással , aki többször is megpróbálta megdönteni őt.

Imre III. Innocent pápa támogatásával háborút indított Szerbiával, és miután elűzte a helyi uralkodót, maga lépett a szerb trónra. Imre a szerbek szövetségesei - a bolgárok - ellen is hadat indított, de ez nem járt sikerrel, mivel a bolgárok elkerülték a nyílt csatákat.

Harcolj András öccsével

Imre magyar trónjogának biztosítása érdekében apja, III. Béla király 1182. május 16-án megkoronáztatta, majd 1194-ben vagy 1195-ben Dalmácia és Horvátország hercege (bánja) címet adományozta neki. .

III. Béla 1196. április 23-án halt meg, fiára, Imrére hagyva királysága teljes területét. Béla legkisebb fia, András csak néhány kastélyt és birtokot kapott, valamint tetemes összeget, amiért keresztes hadjáratot kellett szerveznie a Szentföldre, teljesítve ezzel apja kötelezettségét, amelynek teljesítésére nem volt ideje alatt. élete során. András sereget gyűjtött – de nem a keresztes hadjáratra, hanem a bátyjával, a királlyal vívott háborúra. András 1197 decemberében a Mecsek hegységnél (a mai Dél-Magyarországon) legyőzte Imrét, és arra kényszerítette testvérét, hogy átengedje neki Dalmácia és Horvátország hercegi koronáját.

Imre gyermekkorától eljegyezte I. Frigyes Barbarossa Ágnes lányát, de 1184-ben meghalt, és Imre talált magának egy másik menyasszonyt - Aragóniai Konstanzt  -, akit 1198-ban feleségül vett. 1199-ben a királynénak fia és örököse , László született , ami arra késztette Imrét, hogy fokozza a nyomást lázadó testvérére. András támogatásáért Vác Boleslo (Boleslav) püspököt letartóztatták, Mog nádort és néhány más magyar nemest megfosztották címüktől és birtokuktól. 1199 nyarán a Radánál (a mai Shomod vármegye ) Imre legyőzte András seregét. András VI. Lipót osztrák hercegnél keresett menedéket .

A testvéreket 1200-ban Gergely pápai legátus kibékítette. András visszakapta a hercegségét. A testvérek kölcsönösen örökösnek nyilvánították egymást, attól függően, hogy ki élt túl kit. A megbékéléstől meghatódva a testvérek közös keresztes hadjáratra indultak, távollétük idején az ország kormányzását VI. Lipótra bízták. De idővel az érzelmek alábbhagytak, és mindkét testvér elhagyta a keresztes hadjárat gondolatát.

Külpolitika

Imre a keresztes hadjárat helyett az Andrással való megbékélést használta, hogy beavatkozzon a szomszédos államok belügyeibe. 1201-ben legidősebb fia, Vukan oldalán beavatkozott Stefan Nemanja , a szerbiai nagy zsupán fiainak egymás közötti háborújába . Imre második fiát, Stefan Nemanichot ledöntötte a szerb trónról  , Vukant nagy zsupánnak nevezte ki, és Szerbia királyává nyilvánította magát.

1202-ben Bulgária elleni hadjárat következett. Imre elvette a bolgároktól a vitatott városokat, Belgrádot , Branicsévot és Nišet , és átadta Vukan vazallusának. Az elért siker jelentéktelensége ellenére Imre névleg kikiáltotta magát bolgár királlyá. 1201-ben a dalmát város, Zara (Zadar) vette át a magyar állampolgárságot . Imre Németországban IV. Ottót támogatta Sváb Fülöp ellen .

Az első sikereket azonban hamarosan kudarcok követték. 1202. november 24-én a Negyedik Hadjáratba induló keresztesek Enrico Dandolo velencei dózse kérésére és III . Innocentus pápa tilalmával ellentétben elfoglalták Zarát és átadták Velencének. A pápa emiatt kiközösítette a kereszteseket és a dózsát, de a dózse soha nem adta vissza Zarut. 1203-ban Iván (Kaloyan) bolgár cár (vagy inkább a neki alárendelt polovcok ) legyőzte a magyar hadsereget és visszaszerezte a korábban elvesztett városokat, 1204-ben pedig Stefan Nemanichot helyezte vissza a szerb trónra. Kulin bosnyák bán Kaloyan oldalán állt, de a magyarok legyőzték, és sietve Imre király vazallusának nyilvánította magát (1203. április 8.).

Új konfliktus Andrással és Imre király halála

Imre király 1204-ben csecsemő fiát , Lászlót nevezte ki örökösének , ami új háborút indított bátyjával, Andrással. Az ellenfelek a horvátországi Varasd közelében találkoztak egymással . András serege jócskán felülmúlta a király seregét. Itt kell megjegyezni, hogy ha korábban a magyar trónt az uralkodó bármely rokona megtámadta, akkor neki (a kérelmezőnek) külföldi uralkodókhoz kellett segítségért fordulnia. Ám a tettes (András) ezúttal külföldiek segítsége nélkül tudott hatalmas sereget gyűjteni Magyarországon belül. Ez annak köszönhető, hogy Andrást a magyar nemesség számos képviselője támogatta, akik elégedetlenek voltak a harcoló testvérek apja, III. Béla által az országban kialakított erős királyi hatalommal. A királyság a feudális felbomlás felé hajlott, és András herceg a centrifugális erők érdekeit fejezte ki, amelyek elsősorban a régiók uralkodói ( comitat ), nagybirtokosok és a szolgáló nemesség voltak.

Imre felismerve a bátyjával szembeni fegyveres ellenállás reménytelenségét, kétségbeesetten bátor tettre szánta el magát. Egyedül jött András táborába - koronával a fején, királyi pálcával a kezében - és engedelmességet követelt testvérétől a törvényes uralkodó iránt. Mor Tan magyar művész festett képet erről a témáról. A megdöbbent András önként megadta magát és börtönbe került, ahonnan azonban hívei nagyon hamar elengedték. Imre csecsemő fiát, Lászlót sietett megkoronázni (1204. augusztus 26.), hogy ezzel biztosítsa trónhoz való jogát. De minden megváltozott hirtelen utolérte a királyt, fiatal kora ellenére egy felfoghatatlan betegség, amely fokozatosan a sírba sodorta. Imre király a halál közeledtét érezve András testvért nevezte ki ifjú örököse gyámjává, akitől ünnepélyes esküt tett, hogy megvédi unokaöccse életét és egészségét, és nagykorúságára önként átadja neki a hatalmat.

Imre király 1204. augusztus 26. (a magyar hagyomány szerint - 1204. november 30.) között halt meg (mivel ezen a napon jelen volt fia koronázásán, és helyette mondta ki a királyi eskü szavait). Az egri székesegyházban temették el . Kincstárának 1/3-át fiára hagyta, 2/3-át templomoknak és a Szent János Rendnek adományozta .

Törzskönyv

Irodalom

• A világtörténelem. Magyarország politikai története a XII - XIII század elején. [egy]