| Kiáltsd ki a 49. tételt | |
|---|---|
| A 49. tétel sírása | |
| Műfaj | regény |
| Szerző | Thomas Pynchon |
| Eredeti nyelv | angol |
| Az első megjelenés dátuma | 1966 |
| Kiadó | JB Lippincott & Co. |
| Előző | v. |
| Következő | Gravitációs szivárvány |
A 49. tétel kiabálva Thomas Pynchon regénye , amely először 1966-ban jelent meg. Pynchon legrövidebb regénye egy nőt, Oedipa Maast és a két postai terjesztő cég, a Thurn und Taxis és a Trystero (vagy Tristero) közötti évszázados konfliktust követi nyomon. A Thurn und Taxis valóban létezett, és ez volt az első postai elosztó cég. A regényt gyakran posztmodern irodalomnak nevezik.
A Time felvette a regényt a 100 legjobb angol nyelvű regény közé 1923 és 2005 között.
A regény Oedipa Maasról, egy kaliforniai háziasszonyról szól. Történelmi rejtélyekbe keveredik, amikor egykori szeretője meghal, és a birtok társtulajdonosaként azonosítja őt. Oidipa kalandjainak kiindulópontja a Trystero (vagy Tristero) titkos postaszolgálat által használható bélyegkészlet.
A történelmi elbeszélés szerint, amelyet Oidipa San Franciscó-szerte tett utazásai során összerakott, Trysterót a Thurn und Taxis – egy igazi postarendszer – legyőzte a 18. században. De Trystero (vagy Tristero) a föld alá került, és egészen a jelenig (az 1960-as évekig) létezett. Postafiókjaikat szemétgyűjtőnek álcázták, gyakran a WASTE betűszóval, a We Await Silent Tristero's Empire (We Await Silent Tristero's Empire) rövidítéssel, valamint emblémájukkal, a néma levélkürttel. Ennek a titkos szervezetnek a létezése és tervei fokozatosan derülnek ki. Lehetséges, hogy Tristero nem létezik. A főszereplő a létezésükbe vetett hit és nem-hit között vergődik, és nem talál egyértelmű bizonyítékot sem egyikre, sem a másikra. A Tristero összeesküvésnek, viccnek vagy Oidipusz hallucinációjának bizonyulhat.
A hősnő által talált szimbólumok közül a fő a Trystero embléma - egy hurokkal ellátott levélkürt. Eredetileg Thurn und Taxis címerén volt látható. Oidipa egy bár fürdőszobájában talál rá, ahol egy poliamorista csoport graffitireklámját díszíti . Később a levélkürt megjelenik a mérnök firkái között egy gyerek ugróköteles játék részeként, kínai karakterek között a kirakatban és sok más helyen is. A kürt szimbólum ekkor megjelenik (az eredetiben és a Trystero változatban is) számos TCL49 cím borítóján, valamint a regény rajongói által készített grafikákon.
A kritikusok a regényt egyszerre "példaértékű posztmodernnek" és a posztmodern közvetlen paródiájának találták. Thomas Pynchon maga is becsmérlően beszélt róla, amikor 1984-ben ezt írta: „Ahogyan fejlődésem ingatag ívéből kiderül, túl sok lenne elvárni tőlem a további pozitív és professzionális írásokat. Az utolsó történetem a 49. tétel kiáltása volt, és úgy tűnik, hogy elfelejtettem mindent, amit eddig tudtam.
Pynchon regénye tele van kulturális utalásokkal, amelyek ismerete nagyban gazdagítja munkásságának megértését. J. Carrey Grant megpróbálta katalogizálni ezeket a hivatkozásokat, de listája nem végleges vagy teljes.
A "Lot 49 Shouted Out" röviddel a Beatlemania és az Amerikában és más nyugati országokban lezajlott "Brit Invázió" után jelent meg. A környezeti nyomok azt mutatják, hogy az akció 1964-ben, az A Hard Day's Night megjelenésének évében játszódik . Pynchon sokféle utalást tesz a Beatlesre . A legfontosabbak a Paranoids, egy meleg marihuána dohányzó csoport, amelynek énekesét, Milest kirúgták a középiskolából. A csoport minden tagja amerikai akcentussal beszél, de brit akcentussal énekel. Gitárosuk kénytelen feladni a vezetést, mert hosszú haja miatt nem lát tisztán. Nem ismert, hogy Pynchon tudott-e arról a becenévről, amelyet maguk a Beatles használtak maguknak - "Los Para Noias". Mivel a regény tele van utalásokkal más paranoiákra, lehetséges, hogy Pynchon más okokból választotta a zenekar nevét.
A regény végén Macho Maak, a KCUF rádióállomás lemezlovasa leírja a Beatles felfedezése során szerzett tapasztalatait. Beszél a korai " She Loves You " dalról, és utal olyan témákra is, amelyeket a Beatles később felfed. Pynchon ezt írja:
„Amikor most felteszem a fejhallgatót, igazán megértem, mit találtam benne. Amikor ezek a gyerekek azt éneklik, hogy "She loves you", nos, tudod, ő szeret, bármennyi ember, minden térben és időben, különböző színekben, méretekben, korban, formában, a halálig eltelt időben, de szeret. És a "te" minden. És ő magát. Oidipusz, : emberi hang, tudod, ez egy csoda, ami felforgatja a világodat. Szeme megtelt könnyel, ami a sör színét tükrözte. – Kicsim – mondta tehetetlenül, mert tudta, hogy nem tehet semmit, és félt érte. A tiszta műanyag fiolát az asztalra tette közéjük. A benne lévő tablettákat bámulta, majd rájött. „Ez LSD?” – kérdezte.Pynchon a Cornell Egyetem hallgatója volt, ahol Vlagyimir Nabokov (Irodalom 312) irodalomról tartott előadást . Nabokov maga nem emlékszik rá, de Nabokov felesége, Vera emlékszik Pynchon vizsgadolgozataira a kézírása miatt, „félig kézzel írt, félig nyomtatva”. Egy évvel Pynchon megjelenése előtt Nabokov Lolita című regénye jelent meg az Egyesült Államokban. Stanley Kubrick 1961-es filmadaptációja, a Lolita úttörő szerepet játszott a „nimfeta” fogalmában a kilenc és tizennégy év közötti, szexuálisan vonzó lányok leírására. A későbbi években a kifejezés jelentése kibővült, de Pynchon korai példákkal szolgál a kanonikus használatára az irodalomban. Serge, a paranoidok kontratenorja elhagyja barátnőjét egy idős ügyvédért. Vágyódását a dalban fejezi ki:
Milyen esélyei vannak egy magányos szörfös fiúnak? Egy szörfös csaj szerelmére, Ezekkel a Humbert Humbert macskákkal Olyan nagy és beteg? Nekem a babám nő volt, Számára ő csak egy nimfe.A "Lot 49 Is Shouted" elején Oedipa felidézi egy mexikói művészeti múzeumba tett utazását, ahol rábukkant Remedios Varo "Földköpeny szövése" című festményére . A festmény nyolc nőt ábrázol a toronyban, ahol állítólag elfogják őket. Hatan egy ablakon lógó kárpit szövik. A kárpit mintha a toronyon kívüli világot ábrázolná. Oidipa reakciója a kárpitra ráébreszti az olvasókat, milyen nehézségekkel kell szembenéznie annak eldöntésében, hogy mi a valóságos és mi nem.
A 49-es szám jelentése a regényben nem lehet véletlen. Mivel a regény a kommunikáció témájához kapcsolódik, 1849 lehetett a címválasztás oka. Ez volt a kaliforniai aranyláz második éve , amikor hatalmas mennyiségű telekommunikációs berendezést, köztük magánlevelezőrendszert telepítettek a Kaliforniába rohanók támogatására.