Ballif, Claude

Claude Ballif (fr. Claude Ballif, 1924. május 22., Párizs  – 2004. július 24., Saint-Dizier ) - francia zeneszerző .

Életrajz

Claude Ballif katonacsaládba született, édesanyja kovácscsaládból származott. Claude tíz testvér közül az ötödik gyermek volt.

Claude Ballif kulturális környezetben nőtt fel: a hellenista André-Jean Festougière unokaöccse volt .

Ballif hatéves korában kezdte zenei tanulmányait a hegedű megismertetésével . Első zenei benyomásai közé tartozik Chopin három Ecossaise és Debussy " A faun délutánja " című művének előjátéka (ezekről a művekről Ballif otthonában készült felvétel). 13 évesen Ballif apjával Madagaszkárra költözik . 1940-ben visszatért Bordeaux -ba , majd két évvel később, 18 évesen beiratkozott a konzervatóriumba. A szülők eleinte nem támogatják a fiú szakmai választását, de végül elfogadják.

Két évvel azután, hogy megalkotta első zeneszerzőjének Candres című opuszát , a huszonnégy éves Ballif beiratkozik a párizsi Nemzeti Konzervatóriumba, ahol Olivier Messiaennél és Tony Aubinnál tanul . Független természete azonban arra készteti, hogy még a diploma megszerzése előtt elhagyja a tekintélyes oktatási intézményt.

28 évesen Ballif találkozik Fred Goldbeckkel, aki felkéri, hogy jelentkezzen DAAD-ösztöndíjra [4] , hogy befejezze tanulmányait a Berlini Konzervatóriumban . Ballif már életének harmincadik évében ösztöndíjat kap. Ebben az időszakban fejezi be az "Introduction to Metatonality" ( "L'introduction à la métatonalité" ) című művét. 31 évesen a Berlini Konzervatórium zeneszerzés szakán végzett, tanárai között szerepel Boris Blacher és Josef Rufer . Ugyanebben az évben Ballif megkapta az első díjat a "Lovecraft" kompozícióért és az első vonósnégyest a genfi ​​nemzetközi versenyen . Jövő évtől nyári kurzusokra kezd Darmstadtban , ahol három évig John Cage , Pierre Boulez , Luigi Nono , Luciano Berio és Karlheinz Stockhausen mellett tanul.

Ballif találkozik Jean Val filozófussal , és előadássorozatot kezd olvasni a Filozófiai Főiskolán. 1959-ben csatlakozik a Pierre Schaeffer vezette Musical Research Grouphoz (GRM), ahol találkozik Giannis Xenakisszal , François Beyle -lel, Ivo Malekkel és Bernard Parmegianival, és felveszi az " Etudes au ressort " és a " Point-Mouvement " című dalokat. Ugyanebben az időszakban kezdi el az első " Solfeggietti "-t, és megkapja a zenetörténet és -elemzés professzori posztját az École Normale de Musique -ban . Házasságkötése után kilépett a kutatócsoportból, és két évvel később kinevezést kapott a Reimsi Konzervatóriumba.

1968-ban találkozott Ivan Vyshnegradsky -val . Mindkét zeneszerző kísérletezik mikrointervallumokkal és negyedhangokkal. Ballif a " La Revue Musicale " különszámát Visnyegradszkijnak szenteli. Ezzel egy időben publikálja Berliozról szóló munkáját is . Ballif zenetörténet professzori címet kap a Vincennes-i Egyetemen, ahol barátja, zenetudós és filozófus, Daniel Charles is tanít, de hamarosan otthagyja az egyetemet.

1971-ben, 47 évesen kinevezték a párizsi Nemzeti Zeneművészeti Konzervatórium elemzőprofesszorává . Három évvel később Ballif megkapja a Honegger-díjat a The Life of the Come című misztikus szimfóniájáért (oratóriumáért) . 52 évesen zeneszerzés vendégtanárként kezdett dolgozni a világ legrangosabb egyetemein (Harvard, Peking stb.).

58 évesen a párizsi Nemzeti Konzervatórium zeneszerzés docensévé nevezik ki , ahol 66 éves koráig nyugdíjazásáig szolgál. Ugyanebben az időszakban ő a "nyár zeneszerzője" a Paris estival fesztiválon . 1990-ben, miután otthagyta a párizsi konzervatóriumot, Ballef Joseph-Francois Kremer meghívására zeneszerzés és elemző osztályt nyitott a Sevran Konzervatóriumban, ahol 10 évig dolgozott. Majd 77 évesen, 2000-ben a venezuelai kormány meghívására átveszi a venezuelai zenei osztály irányítását . Itt készíti el negyedik szimfonikus versenyművét fuvolára és zenekarra (a caracasi Simon Bolivar Orchestra megbízásából) "Un delirium de mazes". Ballef 2004-ben rákban halt meg, és Poissonban temették el.

Az utolsó szimfonikus kompozíció, az "Au Clair de la lune bleue" 2006-ban, a zeneszerző halála után készült el.

Kreativitás

A zeneszerző Claude Ballif írása a kiterjesztett tonalitás (mint például a Bartokon ) és az egyénileg értelmezett szerializmus ügyes kombinációjának eredménye . Maga a zeneszerző ezt a rendszert "metatonalitásnak" ( métatonalité ) nevezi, amely lehetővé teszi az írás fő harmonikus rendszereinek (tonális, modális, soros) szabad használatát és kombinálását. Ez a rendszer lehetővé teszi a mikrointervallumok használatát is, és hatékony elemzési módszerként szolgál.

Ballif csaknem húsz éven keresztül tanított elemzést és zeneszerzést a párizsi Higher National Conservatory of Musicban , ami hatással volt zeneszerzési stílusára. Ballif metatonalitása egy olyan elmélet, amely a tonalitást a sorozatírás lehetővé teszi [5] . Egy zeneszerző számára metatonalitása nem egy atonális rendszer, hiszen a tiszta atonalitás csak elméletben lehetséges, mert a gyakorlatban az emberi agy mindig igyekszik előtérbe helyezni azt, amit így vagy úgy érzékel. Ballif szerint a mozgás megértéséhez legalább időbeli viszonyítási pontra van szükség. Tonális rendszerben ez a tonika, a legtöbb modális zeneműben a bourdon vagy végállomás, a metatonalitásban az " orient " (referencia hang). Ez a mérföldkő átmenetileg „süllyedhet” – ahogy ez például Debussy esetében is megtörténik [6] .

Reflexióinak középpontjában a metatonalitás mellett a hanganyag áll: Ballif komponálási folyamatát a kompozíció formai megfontolása előzi meg. Végső soron a zene hallása vezeti végig a komponálás folyamatán. Togla minden hang alkalommá válhat a zenére. (lásd különösen az ütőhangszerekről szóló munkáját).

Ballif alkotói folyamata a forma létrehozását irányító racionális elv és a formát kitöltő dionüszoszi elv kombinációja. Ez utóbbi a zenehallgatáshoz, a költői hangzás eszközéhez kapcsolódik. A formáció ennek a meghallgatásnak a hatására módosulhat.

A zeneszerzőről, mint íróról, az „egész” gyűjtőjéről alkotott elképzelését az 1992-ben Joseph-Francois Kremer vezetésével a „Zenetudomány” című gyűjteményben megjelent „Économie musicale” központi mű tárja fel. Ballif elsősorban vallásosként határozza meg zenéjét. Tanítványai Rameau és Messiaen után egy új zenészgeneráció atyjának tekintik .

Katalógus

• 1945, Préludes pour une main aimée, pour piano .
• 1946, Cendres, op.1, pour trois groupes de percussions .
• 1945-1948, Le cortège d'Orphée, op1b, pour soprano lyrique (ou baryton) & piano, Poèmes de Guillaume Apollinaire .
• 1948, Quatre melodies sur des poèmes d' Henri Michaux , op.1c, pour soprano & piano [1. L'Oiseau qui s'efface; 2. Repos dans le malheur; 3. Deux peupliers; 4. Il est venu].
• 1949, Apparitions, op.2, pour mezzo-soprano & piano, Poèmes de Henri Michaux [1. Jelenés; 2. Dans les limbes lumineuses; 3. Extérieurs; 4. Les inacheves; március 5.; 6. Dans l'attente; 7. Œil].
• 1949, Chanson bas, op.3, pour soprano & piano, Stéphane Mallarmé versei [1. Le cantonier; 2. Le marchand d'ail et d'oignons; 3. La femme de l'ouvrier; 4. Le vitrier; 5. Le crieur d'imprimés; 6. La marchande d'habits].
• 1950, Sport és divertissements: Orchestration d'après l'œuvre pour piano d' Erik Satie .
• 1951-1977 Minuit pour les géants, op.4 (revü en 1977), pour mezzoszoprán (ou baryton) & piano; Tristan Tzara verse .
• 1951-1995, Notes et menottes, pour piano [köt. I: "À mes enfants, chantez votre létezés sur toutes les gammes" (1979); Vol. II "Libres exercices de classe à deux voix sur une gamme donnée à 11 sons" (1949-1950); köt. III (1992); köt. IV (1995).
• 1952, Quintette de cuivres, op.9, pour trompette piccolo, trompette, cor, harsona és tuba.
• 1952, Trio d'anches, op.8, pour hautbois, klarinét és nagybőgő.
• 1952, Quatre antiennes à la sainte Vierge, op.7, pour six voix solistes (S1, S2, A, HC, T, B) & ensemble instrumental (16 zenész) [I. Alma redemptoris mater; II. Ave Regina; III. Regina Coeli; IV Salve Regina].
• 1953, Quintette à vent , op.10, fuvola, hautbois, klarinét, nagybőgő.
• 1955, Diaableries, op.12b, 1955. o.), öntsön zongorát.
• 1955, Lovecraft, pour orchestra, op. 13 (d'après la Couleur tombée du ciel, de Lovecraft ).
• 1955, Quatuor a cordes , n°1, op.12, pour deux vilons, alt, violoncelle.
• 1956, Sonates pour orgue, op.14 (1. La folie de la croix; 2. Ce beau poisson d'amour qu'est Jésus mon sauveur; 3. L'agneau de dieu; 4. Ô doux et bon pélican).
• 1956, Musik im Mirabel, op.15, pour soprano & piano, Poèmes de Georg Trakl (1. Musik im Mirabel; 2. Der Schlaf; 3. Zu Abend mein Herz; 4. Nahe des Todes; 5. In ein altes Stammbuch 6. Nyár).
• 1956, Trio à cordes, n°1 op.16, pour vilon, alt, violoncelle.
• 1957, Fantasio op.21a, öntőzenekar (4.4.4.4 - 4.4.4.0 - hpe.pno.3 timb.5 perc. - kordek).
• 1957, Retrouver la parole, op.33, Cantate pour chœur a six Voix solistes & Ensemble instrumental, Roger Giroux versei.
• 1957, Sonate n°2 op.19, pour piano.
• 1958, Quatuor à cordes, n°2 op.22, pour deux vilons, alt, violoncelle.
• 1958, Quintette, op.24, pour flute et quatuor a cordes, ou fuvola, hautbois & trio a cordes.
• 1959, Quatuor à cordes, n°3 op.30, pour deux vilons, alt, violoncelle.
• 1959, Sonate, n°3 op.29, pour piano.
• 1959, Trio à cordes, n°2 op.28, pour vilon, alt, violoncelle.
• 1959-1965, Ceci et celà, op.26 (1959-1965) Premier koncert à huit pour flute, hautbois, klarinét, bőgő, cor, trompette, harsona, tuba & orchester et la mémoire d' Hermann Scherchen [3 (I, II, III+kép).3.3 (I, II+cl. pic., III+cl.b.). 3 (+2 saxh.) - 4.4.4 (III+b., IV+cb.). 2-12 százalék 4org. 9.9.6.4.4].
• 1960, Canzone à 8 (in primi toni), hangszerelés pour deux orchestres de "Canzone otta vitoni" de Giovanni Gabrieli ).
• 1960, Quatuor, op.34, pour basson, deux vilons, alt & violoncelle.
• 1960, Sonate, n°4 op. 31, öntsük zongorát.
• 1960, Vitrine (1960) pour six musiciens (cl., cb., cbn, trb., cel., hpe).
• 1961, Solfeggietto, op.36 n°1, fuvola.
• 1961, Solfeggietto, op.36 n°2, pour cor anglais.
• 1961, Trio, n°1 op.35, öntsön fuvola, bőgő és hárfa.
• 1961, Trio, n°2 op.35, pour flute, hautbois & violoncelle (constitue avec le Trio, n°3 op.35, un double trio).
• 1961, Trio, n°3 op.35, pour vilon, clarinette & cor (constitue avec le Trio, n°2 op.35, un double trio).
• 1962, Fantasio grandioso, op.21b, hangzenekar (4.4.4.4 - 4.4.4.0 - hpe.pno.3 timb.5 perc.).
• 1962 A Cor et à Cri, op. 39, öntsük zenekar.
• 1962, Passetemps, op.38, pour piano.
• 1962, Sonate, op.40, pour violoncelle et piano.
• 1963, Solfeggietto, op.36 n°3 pour vilon.
• 1963, Cahier de violon, op.42: Cinq grandes pièces pour vilon seul.
• 1963, Premier imaginaire, op.41 n°1 pour sept musiciens (vln, vlc., hpe, fl., cl., trp., trb.).
• 1963-1973, La vie du monde qui vient, op.11; A Symphony mystique premierje új bulikon.
• 1964, La musique d'Erich Zahn, zenekar, a HP Lovecraft .
• 1967, Deuxième imaginaire, op.41 n°2 pour sept cuivres (trp. picc., trp., bug. (ou cor), cor, trb. t6n., trb. b., tba cb.).
• 1967, Les Troyennes, zenekar, d'apres Jean-Paul Sartre
• 1968, Quatrième imaginaire, op.41 n°4 pour sept musiciens (orgue, trp., trp. b., trb., bug., cor, tba) [commande de l'ORTF].
• 1968, Solfeggietto, op.36 n°4 pour hautbois.
• 1968, Solfeggietto, op.36 n°5 pour clarinette.
• 1969, Trio a cordes, n°3 op.43, hegedű, alt, hegedű, 16 perc.
• 1969, Troisième imaginaire pour huit musiciens (2 a, vlc., cb., cl., cor, bn).
• 1971, Prière à la saint vierge, op.44 n°1 pour chœur.
• 1971, Les battements du cœur de Jesus, op.46, pour double chœur, trp, tb.
• 1972, Chapelet, op.44 n°2, pour chœur à 4 voix mixtes.
• 1972, Prière du seigneur, op.45 pour ch, tp, tb
• 1974, Sixième imaginaire, op.41 n°6, pour 11 inst. A cordes solistes.
• 1974, Fragment d'une ode à la faim, op. 47, öntsön 12 voix keveréket.
• 1975, Quatuor, op.48, pour v., al., vcl., perc.
• 1976, Solfeggietto, n°6 op. 36 önthető gitár.
• 1976, Premier koncert szimfonikus: Ivre-moi-Immobile, op.49 n°1 pour clarinette et orchestre.
• 1977, Poème de la félicité, op.50, pour 3 voix de femme, perc., guit.
• 1977, Timbres et posts, op.51 pour 6 perc.
• 1978, Sonate, op.52, pour clarinette et piano.
• 1979, Un coup de dés, , op.53, contre-sujet musical pour chœur symphonique,6 musicien et un ruban sonore.
• 1980, L'Habitant du Labyrinthe, op.54, pour 2 perc.
• 1980, Rêveries, op.55, Trio pour vilon, klarinét és zongora.
• 1980, Solfeggietto, op.36 n°7, pour tuba contrebasse (ou tuba).
• 1981, Poèmes lents, op.57, Mélodies pour soprano colorature, soprano lyrique, basse & piano en trio vocal (ou solo, 2 instruments remplaçant ad lib. les 2 voix manquantes), versek d'André Brochu.
• 1981, Solfeggietto, op.36 n°8 pour saxophone .
• 1982, Solfeggietto, op.36 n°9 pour hárfa.
• 1982, Solfeggietto, op.36 n°10 pour clavecin .
• 1982-1984, Dracoula, op.58, dráma nocturne en deux actes pour six Voix solistes & Orchestra D'après une idée d'Alain Germain, Livret de Viorel Stefan (commande d'État).
• 1984, Távollét, hangszerelés ön szoprán és ensemble instrumental: n°4 des "Nuits d'été" op.7 d' Hector Berlioz ).
• 1984, Le livre du serviteur: deuxième Symphonie mystique, op. 59 pour baryton léger, trois chœurs, maîtrise d'enfants & orchester (Extraits des Letres de Saint Paul et de la prière de Saint François; fordítás: RP Michel Quesnel; Dans memoriam Charles Ravier (Commande de Radio France).
• 1984, Solfeggietto, op.36 n°11, pour basson .
• 1984, Solfeggietto, op.36 n°12, pour ütőhangszerek.
• 1984-1988, Haut les rêves, op.49 n°2, Clara Bonaldi violistája; Deuxième concert symphonique pour vilon & orchester de chambre [2 (I, II+pic.).2.1(I=cl. en la).1 - 2.0.0.0 - 7.0.2.2.1; Commande des Affaires Culturelles de Champagne-Ardenne pour le centenaire de Gaston Bachelard ].
• 1985, Solfeggietto, op.36 n°13, pour violoncelle .
• 1986, Solfeggietto, op.36 n°14, pour trompette
• 1987, Quatuor à cordes, n°4 op.61, pour deux vilons, alt, violoncelle (Commande du Festival de jazz "Banlieues Bleues").
• 1987, Un moment de printemps, op.60, quintette pour flute, klarinét, hegedű, hegedű és zongora (commande de l'ensemble instrumental de Ville-d'Avray).
• 1988, Rondes nocturnes, op.62, pour deux pianos.
• 1988, Solfeggietto, op.36 n°15, pour cor .
• 1989, Quatuor à cordes, n°5 op.63, pour deux vilons, alt, violoncelle (Commande de Radio-France).
• 1990, Le Taille-Lyre, op. 64 n°1, pour sept hangszerek (fl., cl. sib, a., vlc., pno, trb., acc.).
• 1990-1991, Il suffit d'un peu d'air, op.65: Farce lyrique en quatre tableaux d'après la pièce Renald Tremblay öntsön szoprán líra, mezzoszoprán, tenor, baryton és zenekari zenekar (Modern Ensevel Common) de Montreal).
• 1992, Trio à cordes, n°4 op.66.
• 1993-1996, Réverb'airs, op.68: Priamelnen nn°1 à 8 pour piano a quatre mains.
• 1994, Les retours du soir, op.70: quintette pour cloches & quatuor de timbales.
• 1994, Sonate, n°6 op.69, pour piano.
• 1995, Chanson d'Atanasio: darab facile pour marimba .
• 1995, Chant du petit matin: pièce facile pour clarinette en si bemol.
• 1995, Quatuor, op.71, öntött szaxofonok Bordeaux, 1998.
• 1995, Solfeggietto, op.36 n°16, pour marimba.
• 1995, Solfeggietto, op.36 n°17, pour accordéon .
• 1995, Solfeggietto, op.36 n°8, pour contrebasse .
• 1996, Battez sons pleins, op.73: quatuor pour glockenspiel .
• 1996 Refrains du petit menestrel: facile pour vilon.
• 1999, Solfeggietto, op.36 n°19, pour alto (commande pour le concours du CNSMD de Paris, 1999).
• 1999-2000, Un délire de Dédales: Quatrième concert symphonique pour flute & orchestra (commande de l'Orchestre Simon Bolivar, Caracas).
• 2000-2001, Au clair de la lune bleue, pour orchester (Commande de Radio France).
• sd., Joies, pour orgue (Extrait de "Troisième symphonie mystique" op.67).
• sd., Præludia à la troisième symphonie mystique, op.67 pour double quintette de cuivres & orgue.
• sd., Six petits préludes transfigurés, op.67, pour orgue (Extrait de "Troisième symphonie mystique", op.67).

Szolfézs: Katalógus

• 1961, Szolfézs op. 36 n 1 furulyára
• 1961, Szolfézs op. 36 n 2 cor anglais esetén
• 1963, Szolfézs op. 36 n 3 hegedűre
• 1968, Szolfézs op. 36 n 4 oboára
• 1968, Szolfézs op. 36 n 5 klarinétra
• 1976, Szolfézs op. 36 n 6 gitárhoz
• 1980, Szolfézs op. 36 n 7 nagybőgő tubához (vagy tubához)
• 1981, Szolfézs op. 36 n 8 altszaxofonra
• 1982, Szolfézs op. 36 n 9 hárfára
• 1982, Szolfézs op. 36 n 10 csembalóra
• 1984, Szolfézs op. 36 n 11 fagottra
• 1984, Szolfézs op. 36 n 12 dobokhoz
• 1985, Szolfézs op. 36 n 13 csellóra
• 1986, Szolfézs op. 36 n 14 csőhöz
• 1988, Szolfézs op. 36 n 15 kürtre
• 1995, Szolfézs op. 36 n 16 marimba
• 1995, Szolfézs op. 36 n 17 harmonikára
• 1995, Szolfézs op. 36 n 18 nagybőgőhöz
• 1999, Szolfézs op. 36 n 19 brácsára (megrendelésre, a Párizsi Nemzeti Konzervatórium versenyére, 1999)

C. Ballif műveit a következő kiadók adják ki: Éditions musicales transatlantiques, Choudens (Wise Music klasszikus), Durand-Salabert-Eschig és Bote & Bock (Boosey & Hawkes).

Megjelent munkák (cikkek, tanulmányok, interjúk)

• Aller aux sons d'une oreille active et nouvelle / Dans "Panorama" (36), 1971.
• Berlioz. Solfeges, Seuil, Párizs, 1968.
• Doit-on se mettre en forme / Dans "Colloque Claude Ballif", Centre Sèvres, 1986.
• Du silence en forme de variations / Dans "Ex" (2), alinéa, Aix-en-Provence, 1983.
• Economy musicale. Souhaits entre symboles. Méridien Klincksieck, gyűjtemény Musicologie dir. JF Kremer, Párizs, 1988.
• Entretiens avec Marie-José Chauvin / Dans "Le Courrier musical de France" (41), Párizs, 1973.
• Entretiens avec Maurice Pinson / Dans "La Grive" (154), Charleville-Mézières 1972.
• Fragments retrouves / Dans "La Revue musicale" (370-371), Richard Masse, Párizs, 1984.
• Bevezetés a la metatonalite. Richard-Masse, Párizs, 1956.
• L'Ars Nova en France et Guillaume de Machaut / Dans "Encyclopédie des musiques sacrées" (II), Labergie, Párizs, 1968.
• La musica d'aujourd'hui: enquête menée par André Boucourechliev / Dans "La Revue musicale" (263), Richard Masse, Párizs, 1968.
• La Musique et le Musicien / Dans "Panorama de l'art musical contemporain", 1963.
• La Renaissance de l'orgue de Bordeaux / Dans "La Petite Gironde", 1947.
• Les mouvements de l'azur mallarméen / Dans "Six musiciens en quête d'auteurs", propos recueillis Alain Galliari, Pro Musica, 1991.
• Les paradoxes du musicien. Dans "Silex" (17), Grenoble, 1980.
• Les Trois Russes, Wyschnegradski, Obouhov et Scriabine / Dans "La Revue musicale" (290-291, speciális), Richard Masse, Párizs 1972.
• Lettres à Daniel Charles / Dans "Digraphe" (28), Maeght, Párizs, 1982.
• Lettres à Dick Higgins / Dans "Revue d'esthétique" (n. 4), 1982.
• Pontok, mozgások / Dans "La Revue musicale" (263), Richard Masse, Párizs, 1968.
• Propos de Claude Ballif recueillis Bernard Bonaldi, Francis Bayer és Francis Pinguet / Dans "La Revue musicale", n° 370-371, Richard Masse, Párizs, 1984.
• Voyage de mon oreille, Párizs, Union générale d'éditions, "10/18" ( n° 1351), 1979.

Írásainak többségét az Ecrits, vol. 1 (Introduction à la métatonalité, Economie musicale et autres textes) et vol. 2 (Voyage de mon oreille et autres textes), szerk. Hermann, 2015.

Diskográfia

- Solfegietto pour gitare op. 36 no 6 [avec des oeuvres pour gitare de Tristan Murail, Yoshihisa Taïra, Philippe Drogoz és Michèle Reverdy] Rafaël Andia (gitár) Kiadó: Adda, 1990 [581283 - AD 184].

— Pieces detachees op. 6 [1] ; Bloc Notes op. 37 [1] ; 5e Sonate pour piano op. 32 [1] ; Passe-Temps op. 38. sz. 1 [1] ; Sonate hegedű és zongora op. 17 [2] ; Sonate pour violoncelle et piano op. 40 [3] Jean Martin (zongora) [1] ; Clara Bonaldi (hegedű), Sylvaine Billier (zongora) [2] ; Pierre Penassou (hegedű), Jacqueline Robin (zongora) [3] Címke: Arion, 1991 [ARN 68177].

— À Cor et à cri [1] ; Quatuor à cordes no 3 [2] ; Concerto "Haut les rêves" [3]; Sonate pour flute et piano [4] Orchestra National, dir. : Lucas Vis [1] ; Quatuor Kronos [2] ; Clara Bonaldi (hegedű) et Nouvel Orchestra philharmonique, dir. : Michel Tabachnik [3] ; Pierre-Yves Artaud (fuvola) és Christian Ivaldi (zongora) [4] Címke: Adda/MFA, 1991 [581283 - AD 184].

– Prière à la Sainte Vierge op. 44 [1], Chapelet op. 44 no 2 [1], Les Battements du coeur de Jesus op. 46 [1], Prière au Seigneur op. 45 [1], Fragment d'une ode à la faim op. 47 [2] Ensemble choral Arsène Muzerelle, dir. : Arsène Muzerelle [1] ; Un ensemble vocal de Radio France, dir. : Dominique Debart [2] Címke: Arion, 1992 [ARN 68189].

Cendres pour trois groupes de percussions op. egy ; L'Habitant du labirinthe op. 54; Timbres et posts, une symphonie pour six percussionnistes op. 51 Ensemble de percussions Rhizome (Olivier Fiard, Patrie Legeay, Didier Breton, Hedy Rejiba, Hugo Le Henan, Bruno Lemaître), dir. : Alexandre Damnjanovic Címke: Arion, 1994 [ARN 68289].

– Le Taille-Lyre op. 64 no1 [avec la Symphonie op. 21 d'Anton Webern] Ensemble Intervalles, dir. : Joseph-François Kremer Címke: Instant Present, Lyon, 1994 [1010].

– Le Livre du Serviteur, deuxieme Symphonie Mystique op. 59 pour baryton, trois choeurs, choeur d'enfants et orchester André Cognet (baryton), Choeur et Maîtrise de Radio France, Michel Tranchant és Denis Dupays, chefs de choeur ; Orchestra philharmonique de Radio France, dir. : Bruno Ferrandis Kiadó : Radio France/MFA, 1997 [MFA 216017/18], 2 CD.

— Airs komprimes op. 5; Bloc Notes op. 37; Darabok detachees op. 6; Passe-temps no 1à 6 op. 38 Philippe Keler (zongora) Címke: Grave, 1997 [GRCD 5].

- Solfeggietto pour violoncelle, op. 36 no13 [avec des oeuvres de Xenakis, Aperghis et Kagel] Christophe Roy (violoncelle) Címke: Grave, 2000 [GRCD 16].

— Un Délire de dédales, quatrième Concert Symphonique op. 49 no 4; Sonate pour flute et piano op. 23; Mouvements pour deux pour flute et piano op. 27; Solfegietto pour flute seule op. 36 no 1; Chant de l'innocent, pièce facile pour flute seule José Garcia-Guerrero (fuvola), Philippe Keler (zongora), Orchestre Symphonique Simón Bolivar, dir. : Manuel Hernández Silva Label : Musique Média/Nocturne, 2002 [IS 204 - NT 100].

— Points-Mouvement [CD "50 ans de musique électroacoustique au Groupe de Recherches Musicales, Paris 1948-1998", avec des oeuvres électroniques de Robert Cohen-Solal, François Donato, Pierre Schaeffer et al.] François M-Ber INA-GRM/Teatro Massimo Fondazione, 2001 [FTM 002 AB].

— Points-Mouvement [CD " Archives GRM : Les visiteurs de l'aventure concrète ", avec des oeuvres électroniques de André Hodeir, Pierre Boulez, Jean Barraqué, Darius Milhaud, et al.] Címke: INA-GRM [], 2705142 .

– Solfeggietto pour vilon, op. 36 no3 [avec des oeuvres de Luciano Berio, Édith Canat de Chizy et al.] Diego Tosi (hegedű) Címke: Disques du Solstice, 2005 [SOCD 225].

Díjak

• Párizsi Nagydíj a zene területén (1980).
• SACEM -díj a szimfonikus zenéért (1986)
• Nagy Nemzeti Zenei Díj (1999).

Díjak

• A Művészetek és Irodalmi Rend Lovagja (1984).
• A Nemzeti Érdemrend lovagja (1996).

Bibliográfia

• Bergier Jacques és Pauwels Louis, Dictionnaire des responsables. Claude Ballif, a realisme fantastique zenész", dans Plante (9), Párizs, 1963.
• Ballif Claude, L'Habitant du labyrinthe : entretiens avec Alain Galliari , Isles-lès-Villenoy, Pro Musica, coll. Témoignages, 1992.
• Candé Roland, "Claude Ballif", dans Nouveau dictionnaire de la musique , Párizs, Éd. du Seuil, 1988.
• Charles Daniel, "Claude Ballif", a The Grove zenei és zenészek szótárában. 2 , London, Mc Millan, 1980, 847-848.
•  — "De Ballif à Mallarmé", dans " Digraphe " (28), Párizs, Maeght, 1982.
•  - "La poétique de Claude Ballif", dans La Revue musicale (370-371), Párizs, Richard Masse, 1984.
• "Claude Ballif, compositeur de l'été", La Revue musicale (370-371), Párizs, Richard Masse, 1984.
• "Claude Ballif: esszék, etűdök, dokumentumok", dans La Revue musicale (263, speciális), Richard Masse, Párizs, 1968 [Charles Daniel, "Ballif le médiateur", pp.19-49; Maurice Fleuret, "Claude Ballif", pp. 11-18].
• "Claude Ballif", Carnet kritikája (264) [kiegészítés au numéro spécial n°263 pour la journée de l'ARC du mars 7, 1968], La Revue musicale , Párizs, Richard Masse, 1968.
• "Claude Ballif", dans Les Cahiers du CIREM , Centre International de Recherche et d'esthétique musicale (20-21), Rouen, 1991.
• Golea A., La Musique de la nuit des temps aux aurores nouvelles. 1 , Leduc, Paris 1977, pp. 847-848.
• Massin Brigitte, "Claude Ballif", dans Encyclopedia universalis (18), P. , Párizs, 1974.
• Sappay B., "Quatre sonates pour orgue, op. 14, de Claude Ballif", dans L'Orgue : histoire, technika, esztétika, zene (154) 1975.
• Serrou B., Claude Ballif : un musicien de la reévélation : entretien avec Bruno Serrou , Paris, Éd. INA / Michel De Maule, Paroles de musicien gyűjtemény, 2004.
• Tosi M., L'Ouverture metatonale , Párizs, Durand, 1992.
• Wahl J., "Claude Ballif ou La quête de l'éclat intérieur", dans Encyclopédie des musiques sacrées. 3 , Labergie, Párizs, 1970, 158-159.

Filmográfia

Claude Balliff. Jacques Trebuta filmje Pierre Vozlinsky "Ember és zene" című televíziós sorozatához, Párizs, INA Archívum, 1969

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Claude Ballif // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
2. ↑ 1 2 Claude Ballif // GeneaStar
3. ↑ 1 2 Claude Ballif // Babelio  (fr.) - 2007.
4. ↑ Deutscher Akademischer Austauschdienst: irodai allemand d'échanges interuniversitaires.
5. ↑ En fait, dans une œuvre, il peut utiliser une série, un ton de référence, un mode ou une échelle de base. Puis il abandonne un de ces systèmes pour l'échanger ou le Combiner à un autre selon l'inspiration ou le mouvement recherché. Il peut travailler sur un seul système ou sur tous en même temps s'il le désire. C'est en ce sens que la metatonalité est un système sans esprit de système.
6. ↑ Pour comprendre en datail sa theorie, voir L'ouverture metatonale de Michèle Tosi.

Linkek

• Claude Ballif archiválva 2022. február 10-én a Wayback Machine sur le site l' Ircam oldalán
• https://www.claudeballif.com/ Archivált : 2022. február 10. a Wayback Machine -nél
• https://www.durand-salabert-eschig.com/fr-FR/Composers/B/Ballif-Claude.aspx Archiválva : 2022. február 10. a Wayback Machine -nél
• https://www.wisemusicclassical.com/catalogue/works/?search=%22claude+ballif%22&yearComposed=%5B0%2C2021%5D Archiválva : 2022. február 10. a Wayback Machine -nél
• Entretiens avec Bruno Serrou https://entretiens.ina.fr/musiques-memoires/Ballif/claude-ballif Archiválva : 2022. február 10. a Wayback Machine -nél
• A ContemporaryMusicOnline (kortárs zenei portail) Claude Ballif archívumainak hangjai.

Tematikus oldalak	diszkók MusicBrainz
Szótárak és enciklopédiák	Nagy dán litván univerzális Brockhaus Universalis
Bibliográfiai katalógusokban BIBSYS: 90593376 BNE : XX1040226 BNF : 13891103c CONOR : 103769187 GND : 11917300X ISNI : 0000 0001 0938 6219 J9U : 987007444724905171 LCCN : n82025145 NKC : jn20000700110 NLP : A12066199 NTA : 069188106 NUKAT : n00094624 LIBRIS : hftw02814xsqrlk SUDOC : 027774783 VcBA : 495/280226 VIAF : 116577961 WorldCat VIAF : 116577961