Aszimmetrikus háború

Az aszimmetrikus háború  olyan ellenfelek közötti háború , akiknek katonai erőiben jelentős egyensúlyhiány ( aszimmetria ) van, vagy merőben eltérő stratégiákat és taktikákat alkalmaznak .

A hagyományos hadviselés kiegyensúlyozatlanságának kompenzálására az aszimmetrikus hadviselés gyengébb oldala a nem konvencionális eszközökhöz fordul:

A kifejezés története

Az "aszimmetrikus konfliktus" kifejezést 1975-ben találta meg Andrew JR Mack nemzetközi tudós , aki leginkább a Why Great Powers Lose Small Wars : The Politics of Asymmetric Conflict című cikkéből ismert. A szerző a nagyhatalmak paradox vereségének okait taglalta, és a következő tényezőket emelte ki:  

Andrew Mack logikáját követve tehát az aszimmetrikus konfliktus lényege a következőképpen határozható meg: „egy nagyhatalom politikai veresége egy nyilvánvalóan gyengébb ellenfél elleni háborúban, amikor a katonai erőfölény nem garantálja a győzelmet és bizonyos körülmények között. a körülmények akár kontraproduktívak is lehetnek.” [egy]

Az aszimmetria kifejezése

William Cohen amerikai védelmi miniszter még 2000-ben felhívta a figyelmet a „szuperhatalmi paradoxon” létezésére, ami azt jelenti, hogy egyetlen ország sem tudja közvetlenül kihívni az Egyesült Államokat , de aszimmetrikus konfliktusokon keresztül közvetett fenyegetést jelenthet, mint például a biológiai, vegyi anyagok felhasználásának veszélye. vagy nukleáris fegyverek. Ebben az esetben az aszimmetrikus konfliktus olyan helyzetet jelent, amikor egy gyenge szereplő tömegpusztító fegyverek (WMD) bevetésével fenyeget egy másik ország polgári lakossága ellen. Így a szeptember 11 -i amerikai események után az „aszimmetrikus fenyegetések” kifejezést használják a nemzetközi terrorizmussal kapcsolatban, valamint a terroristák tömegpusztító fegyverekhez való hozzáférésének veszélye esetén.

Az aszimmetria kifejezésének másik példája az iraki háború (2003). A nyugati országok koalíciója nem tudta az eredeti terveknek megfelelően befejezni a háborút, az ellenségeskedés gerillaháborúvá fajult. Az ellenfelek hatalmi képességei összemérhetetlenek voltak, a hadműveleti státuszban és taktikában egyértelmű aránytalanság mutatkozik meg. A megszállás vagy gyarmati uralom alatti gerillaháborúk, a nemzeti felszabadító mozgalmak már az 1960-as években aszimmetrikus konfliktusok közé sorolták.

Főbb jellemzők

  1. Az eredmény kiszámíthatatlansága a harcoló felek hatalmi képességei és státuszai közötti egyértelmű aránytalansággal;
  2. A gyenge résztvevők „az erős gyengeségei” keresési stratégiájának alkalmazása;
  3. A gyengébb fél tiltott hadieszközökhöz folyamodása ;
  4. A „közvetett” hadviselés taktikája, amelyet a gyenge oldal használ;
  5. Az erős oldal képtelensége megvédeni pozícióját és megbízhatóan elnyomni a gyengéket.

Így az aszimmetria jellemzi azokat a paradox konfliktushelyzeteket, amelyekben az erős ellenfél nem képes megvédeni magát és győzelmet aratni egy gyenge ellen. A legtöbb ilyen konfliktusban egy gyenge ellenfél nem tud katonai győzelmet aratni egy erős ellen. Ennek ellenére az elsőnek általában sikerül rákényszerítenie a másodikra ​​egy olyan típusú konfliktust, amely számára előnyös (gyenge). Ebben az értelemben a gyengék ráerőltetik akaratukat az erősekre, és ezzel politikai győzelmet érnek el, aminek érdekében tulajdonképpen a háború klasszikus definíciója szempontjából erőszakot alkalmaznak. [2]

Az aszimmetrikus konfliktusok sajátosságainak figyelembevétele mindenekelőtt abban állt, hogy az államok igyekeztek módosítani a katonai műveletek stratégiáját, figyelembe véve a viszonylag gyenge ellenfelekkel szembeni küzdelem sajátosságait.

A következő tendenciák érvényesültek:

  1. Szcenáriók kidolgozása korlátozott léptékű közvetlen katonai összecsapásokhoz ( helyi háborúk , alacsony intenzitású konfliktusok );
  2. A fegyveres erők felkészítése az ellenséges cselekmények végrehajtására speciálisan kiképzett csapatokból álló kis kontingensek által;
  3. Megelőző akciók lebonyolítása a szabálytalan alakulatok ellen, valamint a titkosszolgálati adatok és hírszerző hálózatok felhasználása;
  4. A helyi lakossággal való kapcsolattartást biztosító intézkedések végrehajtása, amelyek védelmének jelszavai alatt a gyengébb ellenfél lép fel, valamint a helyi társadalom támogatói csoportjainak katonai és anyagi támogatása;
  5. A katonai műveletek méretének korlátozása és a gyenge ellenségre gyakorolt ​​nyomásgyakorlás nem katonai módszereire való átállás. [3]

A kifejezés kritikája

Amerikai elemzők arról beszélnek, hogy ki kell bővíteni az "aszimmetria" kifejezés jelentését, és rávilágítanak az értékek, a szervezet és a célok közötti különbségekre, nem csak a módszerekben és a technológiákban. [4] Az "aszimmetrikus konfliktus" kifejezés mellett gyakran használják az "aszimmetrikus háború" kifejezést is, de a "konfliktus" és a "háború" kifejezések szinonimákként való használata illegális. A második kifejezés szűkebb, a konfliktus nem mindig csap át háborúba.

Emellett számos, az aszimmetrikus konfliktusokkal foglalkozó kutató biztos abban, hogy alanyai egyrészt államok, másrészt nem állami szereplők. Azaz szerintük egy államközi konfliktus nem lehet aszimmetrikus, így az erős és gyenge államok közötti háborúk (vagy konfliktusok) szimmetrikusak, vagyis hagyományosak.

Példák

Számos vélemény szerint az aszimmetrikus háborúk példái lehetnek:

Jegyzetek

  1. ↑ Dergilazova L.V. Aszimmetrikus konfliktus a modern amerikai politológiában - Journal of International Processes. 2. szám 2002
  2. ↑ Clausewitz K. von. A háborúról. M.: Eksmo, 2003. S. 11, 20, 21.
  3. ↑ Deriglazova L.V. Az aszimmetria paradoxona a nemzetközi konfliktusokban. - "Nemzetközi folyamatok" folyóirat 3. szám (9). 2005
  4. ↑ Stepanova E. Terrorizmus az aszimmetrikus konfliktusokban: ideológiai és strukturális szempontok. SIPRI Kutatási Jelentés 2008. 23. sz
  5. ↑ Aszimmetria a fegyveres konfrontációban (1. rész) | Katonai-politikai Szemle . Letöltve: 2012. november 2. Az eredetiből archiválva : 2012. október 22..
  6. ↑ 1 2 3 4 International Processes Journal (elérhetetlen hivatkozás) . Letöltve: 2012. október 28. Az eredetiből archiválva : 2013. október 17.. 
  7. ↑ 1 2 3 4 5 A modern hadviselés a nyugtalanság látszatát ölti . Letöltve: 2012. október 28. Az eredetiből archiválva : 2015. május 30.
  8. ↑ 1 2 3 4 5 6 Aszimmetria a fegyveres konfrontációban (2. rész) | Katonai-politikai Szemle . Letöltve: 2012. november 2. Az eredetiből archiválva : 2012. október 22..
  9. ↑ 1 2 Aszimmetria a fegyveres konfrontációban (6. rész) | Katonai-politikai Szemle . Letöltve: 2012. november 2. Az eredetiből archiválva : 2012. október 22..

Irodalom

  Ugrás a Wikidata elemre