Albion (Albion) William Blake számos irodalmi és vizuális művének szereplője . Blake összetett mitológiájában Albion ősi, primitív vagy ősember. Albion egy óriás, amely nemcsak Angliát , amelynek szimbóluma, hanem minden népet, az egész emberiséget is befogadja a kezdetektől a történelem végéig. Ez is az Isten-Ember vagy Örök Ember. Luva (a szerelem hercege és az érzelmek világának uralkodója) megölte, úgy alszik, mint egy halott álom. Albion bukása azt eredményezi, hogy négy Zoára osztották fel: Urizen , Tharmas , Luva és Urthona (Érzület, Szenvedély, Érzés és Ösztön), akik háborúba indultak egymás és önmaga ellen is.
Albion (Albion, görögül Ἀλβιών) Nagy- Britannia szigetének ősi és mitológiai neve , Anglia nevét az ókori görögök és rómaiak használták. A szó valószínűleg az "albus" (fehér) szóból származik, és Dover fehér szikláira utal . Más források szerint azonban ez a szó protokelta, sőt protoindoeurópai eredetű. Nagy-Britannia megalapításának mitológiai történetében Albion az ókori görögök tengeristenének , Poszeidónnak az óriásfia volt. A legenda szerint Albiont Herkules ölte meg . Azt hitték, hogy az óriás Albion hódította meg a brit szigetet, aki saját magáról nevezte el, és 1100 évig uralkodott ott, mielőtt Julius Caesar megtámadta a szigetet. A Holinshed krónikájában (1577) a klasszikus Albiont egy helyi óriással azonosítják, amelyet a trójai Brutus ölt meg .
Blake a "Költői vázlatokból" szereplő "King Edward, the Third" című korai drámájában a trójaiakról mesél, akik Albion sziklás partján landoltak, és "anyának" nevezték. A János király prológusában is Blake az Albion szót nőnemű alakban használja, arról az időről beszélve, "amikor Zsarnokság megfesti a gyönyörű Albion melleit fiai vérében".
Viktor Zsirmunszkij ezt írta: „Albion (Anglia) képe Blake számára az emberiség mitológiai allegóriájává válik, amelyet elnyomott a társadalmi elnyomás és az erőszak, valamint az anyagi valóságból származó személy feletti hatalom, és több ezer éves gyötrelem után feltámad egy új, boldog és szabad életre. élet. Albion zöld rétjein Blake próféciája szerint „új Jeruzsálemet” emelnek majd – az egyenlőség és igazságosság jövőbeli birodalmának társadalmi utópiáját:
Lelkem a harcban elpusztíthatatlan, A láthatatlan kard mindig velem van. Mi felépítjük Jeruzsálemet Zöld Angliában őshonos. [2]Blake későbbi írásaiban azonban Albion az „örök ember”, az emberiség ősatyja. Bukása után, az emberi történelem során az Utolsó Ítéletig, alszik, előtte Urizen kezébe adta a kormány gyeplőjét. Tehát a „Vala, avagy négy Zoa” (1795-1804) című költeményben arról van szó, hogy Albion a mennyei Édenben (vagy az örökkévalóságban) él, mint a halhatatlanok isteni családjának tagja, akik együtt alkotják az „Egy embert”. vagy Krisztus . Albionban, mint minden más emberben, négy Fenevad vagy Zoa (amely görögül "élőlény") él és működik. A Tetramorf ( görögül τετραμορφος - négydimenziós) négy Zoa (A Négy Zoa) része Ezékiel próféta látomásában leírt négy szárnyas lény , egy, négy arccal (ember, oroszlán, bika és sas). mint a teológus János Kinyilatkoztatásában , aki "négy állat" formájában jelent meg az elbeszélőnek, őrködve az Úr trónjának négy sarkán és a Paradicsom négy határán. Blake a következő neveken nevezi őket: Urizen (Urizen) – az ember elméje; Luvah – szenvedélyei, érzelmei; Tarmas (Tharmas) - teste, érzései és érzései; Urthona – ösztöne, intuíciója, képzelete.
E négy Zoa egysége megszakadt, amikor az ember passzívvá vált és elhagyta az Édent. Az Embertől elszakadva a négy Zoa háborúba szállt egymással. Urizen és Luva (az ember elméje és szenvedélyei) az abszolút hatalom mellett érveltek, míg Urizen megtagadta az ember szolgálatát, Luva pedig Vala kisugárzásával – a természet megszemélyesítőjével – elcsábította az embert. Tarmas és Urthona (testi és intuitív) is konfliktusba került. A hanyatló állapotba került négy Zoa magával rántotta az Embert. Mindannyian elváltak emanációiktól, és megtörtént az Ember úgynevezett „bukása”, ami az egységtől való visszavonulást, az elidegenedésbe és az anyagi világ elhaltságába való visszavonulást jelenti. Az ókori ember elalszik és alszik az emberiség történelme során az utolsó ítéletig. Los /Urtona az Ősi Ember védelmezőjévé válik , Jézus pedig a Megváltója .
A „ Jeruzsálem, Albion óriásának kisugárzása” (1804-1820 körül) című költemény Albion óriásának az egoizmus (vagy én) állapotába való bukásának történetét meséli el. A bevezető leírja Los utazását Albion belsejébe és az emberiség átalakulását a bűnök bocsánatán keresztül. Az első jelenetben Albion száműzi Jeruzsálemet és Jézust, tönkretéve a természetet, a kultúrát és a belső életét. Los megküzd a Szellemével, és arra kényszeríti, hogy Albion újjáépítésén dolgozzon. A Temze partján építi Golgonoozát , a művészetek és a kézművesség városát, a "szellemi Londont", amelyen keresztül beléphet a mennyei örökkévalóságba . A racionális Urizen megtámadja Jeruzsálemet, Albion emanációját, és beburkolja az értelem életét. Los ez ellen küzd azzal, hogy Nagy-Britanniát Izrael területére viszi. Sötét szelleme azonban dühvel és szégyennel fertőzi meg, kísérti Albion lányait, és Albion harcias fiait Jeruzsálem száműzetésére ösztönzi. Los és egy sereg angyali Halhatatlan próbálja megmenteni az óriási Albiont. Los szellemét és kisugárzását menekültként mutatják be, akik Albionból menekülnek, és elmesélik a bukásának saját verzióit. Los mélyen behatol Albionba, ahol a vérszomjas Valát (természetet) imádják. Los korlátozza Reuben érzéseit (Blake, az egyik fia szerint) azáltal, hogy igyekszik uralkodni vágyakozásán, míg Jézus megalapozza az emberiség megbocsátását. Az angyali halhatatlanok (székesegyházi városok) segíteni próbálnak Albionnak, de őket is sújtja az önzés (Én). Los felébreszti őket, de Albion úgy dönt, hogy fogságban marad. Los tovább építi a Golgonoozát. Amikor eljön az idő vége, az isteni lehelet életre kel. Albion felébred és látja, hogy Los Krisztus, Krisztus pedig Los. Los lángjaiba veti magát, amelyek az élő víz forrásaivá válnak. Az összetört Négy Zoa szerelmi háborúkban találkozik újra a Jeruzsálemi Énekben. Minden élőlény a nagy isteni testté válik.
Az Albion lányait Blake „Visions of the Daughters of Albion” (1873) című költeményében említi először, mint angol nőket, akiket koruk társadalmi korlátai nyomasztottak, akik sírva siratják bánatukat, álmodozva a nők számára biztosított szabadságról. Amerika. A "Vala vagy négy Zoa" (1795-1804 körül) című versében Blake Albiont az egész emberiség atyjának nevezi. [3] Ott azonban pontosabban 12 lánya és 12 fia szerepel. Íme a lányok eredeti listája (ii:61) :
A későbbi „Jeruzsálem, az óriás Albion kisugárzása” (1804-1820) [4] című versében ez a lista megismétlődik Bodicea Guiniverrával való helyettesítésével és a megváltozott sorrendben: Campbell, Gwendolen, Conwenna, Cordella, Ignoge, Guineverra, Gwinifred, Honorilla, Sabrina, Estrilda, Mehetaveel és Ragan. E nevek többségét Geoffrey of Monmouth és John Milton brit történelemkönyveiből kölcsönözték . Alapvetően ezek szerencsétlen királynők, katonai vezetők, csábítónők, szeretők, féltékeny feleségek, szerencsétlen lányok, törvénytelen gyerekek. [5] Itt "az Albion Sons tizenkét csodálatos emanációjának" nevezik őket. Blake Albion lányai mitikus karakterek, akik irányítják a „vegetatív erőket minden emlőben” [6] , vagyis az emberi test létfontosságú funkcióit. Emésztő- és szaporodási szerveinkben élnek. Olyan „szöveten” dolgoznak, amelyre a „testet” – lelkünk ruháját – fonjuk, amely csak az elme vagy az értelem látható és külső része. Albion lányai elől nem lehet elrejteni mindent, ami az anyaméhhez, az anyaméhhez vagy az ágyékhoz tartozik. Az ő látomásaik a „Méh szeme” látomásai, nem a „Fej szeme” vagy a „Szív szeme”. A női vágyakat képviselik, bájaikkal dühöt keltenek a harcba induló harcosokban. [5]
Ugyanitt [7] található Albion 12 fiának listája:
Ez a lista Blake ellenségeinek és ellenségeinek neveit sorolja fel: Hand - Lee Hunt (vagy testvére, Robert Hunt); Haile – William Hailey John Quantock, John Peachey, William Brereton – a bíró tagjai a Blake elleni hazaárulási perben; Hutton – Halton hadnagy, aki az ügyészség mellett szólt; Scofield és Cox - katonák Scofield (vagy Schoalfield) és Cock; Bowen – valószínűleg Thomas Barton Bowen, az udvar tagja. Koban, Slade és Kotop nevét nem sikerült megfejteni. Amikor Albion halálos álomba merült, fiai "kibújtak a mellkasából". Albion érzéseit és érzelmeit képviselik, „középpontjának” vagy szívének állapotait. [8] Albion fiainak "csillagkerekei" (lásd a fenti ábrát) gondolkodásuk materializmusát és ennek megfelelően a mechanikus newtoni univerzumot képviselik. [9] " Ulro " - írja Blake - "Albion fiai szörnyű csillagkerekeinek birodalma." [tíz]
A "Vala, avagy négy Zoa" (1795-1804) című könyv azt mondja, hogy a "bukott" vagy "alsó" világban Albion és Vala (Természet) fia Urizen , a Fény hercege. [tizenegy]
| William Blake | ||
|---|---|---|
| Költészet |
| |
| Próza |
| |
| Vegyes műfajok |
| |
| Festészet és grafika |
| |
| Mitológia | ||
| Kategória | ||