A filozófus ( ógörögül φιλόσοφος - szerető bölcsesség ) hivatásos gondolkodó , aki világnézeti kérdéseket dolgoz fel [1] .
Filozófusnak nevezhetjük azt a személyt is, aki egy bizonyos filozófiai irányzathoz tartozik, annak elképzeléseit megosztja, vagy ezeknek az elképzeléseknek megfelelően él, vagyis aki a filozófiát életformaként valósítja meg (lásd például Diogenészt ).
Kant szerint a filozófia fő értelme humanista felismerésében rejlik – jegyzi meg Oizerman professzor –, a filozófus olyan ember, akit önmaga és így az egész emberiség iránti abszolút felelősségének megalkuvás nélküli tudata mozgat [2] .
Platón a filozófusokat a birkózókkal hasonlítja össze [3] .
Az első filozófusok ún[ ki? ] a milesiaiak .
A „filozófus” kifejezés ( ógörögül φιλόσοφος ) régebbi, mint a „ filozófia ”, eredetileg általában tanult emberre utaltak. Abban az értelemben, ahogyan az ókorban használták , először az ókori görög filozófus , Pythagoras használta . Diogenes Laertes szerint :
A filozófia az filozófia [a bölcsesség szeretete], és Pythagoras először kezdte magát filozófusnak [a bölcsesség szeretete] nevezni... bölcs, szerinte csak Isten lehet, ember nem. Korai lenne ugyanis a filozófiát „bölcsességnek” nevezni, aki pedig gyakorolja, „bölcsnek”, mintha már a végsőkig kiélezte volna a szellemét; és a filozófus ["bölcslelkű"] egyszerűen az, aki vonzódik a bölcsességhez [4] .
Egy másik helyen pedig arra a kérdésre, hogy ki ő, Pythagoras így válaszol: „Filozófus”, ami azt jelenti, hogy „bölcs”, a filozófusok szerinte „csak egy igazsághoz” vonzódnak [5] . Pythagoras semmilyen írást nem hagyott maga után, így az első szerző, akinél a "filozófus" szó van, Hérakleitosz :
A filozófusoknak sokat kell tudniuk [6]
Hérakleitosz filozófusa – munkája hozzánk jutott töredékei alapján ítélve – „a dolgok természetének kutatója” – jegyzi meg F. H. Cassidy [7] .