Saint-Remy, Jean Lefevre de

Jean Lefevre de Saint-Remy
fr.  Jean Le Fèvre de Saint-Remy
Születési dátum 1395 [1]
Születési hely
Halál dátuma 1468. június 16.( 1468-06-16 ) [2]
A halál helye
Ország
Foglalkozása történész , krónikás
Díjak és díjak

Jean Lefebvre seigneur de Saint-Remy ( fr.  Jean Le Fèvre de Saint-Remy , még Jean Lefebvre de Saint-Remy vagy Jean Charolais ; 1395 , Abbeville [3]  - 1468. június 16. , Bruges [4] [5] [6 ] ) - burgundi lovag, krónikás és heraldika . Saint Remy, La Vacrie , Avena és Maurienne birtokosa. A százéves háború utolsó időszakának résztvevője és egyik kiemelkedő krónikása, VI. Károly francia király krónikája vagy az Aranygyapjú krónikája szerzője. Az Aranygyapjú Rend királya ( Fr. Ordre de la Toison d'or ) lévén az "Aranygyapjú" ( Fr. Jean Toison d'Or ) becenevet kapta kortársaitól [7] .   

Életrajz

1395 körül született Abbeville- ben (a mai Somme Department ) [8] . A burgundi lovagrend szülötte, fiatal kora óta részt vett a százéves háborúban , és a britek oldalán harcolt az agincourti csatában (1415) [9] . Jó Fülöp burgundi herceg 1430-ban megalapította az Aranygyapjas Rendet, a rendkáptalan 1431 novemberi lille-i ülésén a rend fegyveres királyává [10] nevezték ki , és hamarosan elnyerte . befolyása a burgundi udvarban.

Jó Fülöp herceg tanácsadói posztját elfoglalva többször is részt vett ez utóbbi tárgyalásaiban az idegen hatalmakkal. A genealógia és a heraldika elismert szakembereként bíróként és intézőként tevékenykedett a lovagi versenyeken .

Az Aranygyapjú Lovagrend fegyveres királyaként tagja volt a Burgundi Hercegség Nagytanácsának ( fr. Grand Conseil ) Haditanácsának ( fr.  Conseil de guerre ) [11] .  

1461-ben Fülöp herceg Arrasba küldte, hogy hagyja abba az indokolatlanul fellángolt boszorkányüldözést [12] .

Georges Chatelain hivatalos burgund történész Az időm krónikájában meghatóan írja le az 1468 májusában Brugge -ban történt szertartást , amikor az idős Jean Lefevre lemondott fegyverkirályi hatalmáról [13] , majd röviddel ezután, az év június 16-án. Lefevre természetes halállal halt meg [14] .

Kompozíciók

Jean Lefebvre de Saint-Remy fő történelmi munkája a Krónika, avagy Emlékiratok az Aranygyapjú Rend alapításáról ( Fr.  Chronique ou Mémoire sur l'institution de la Toison d'Or ) címet viseli, de a gyakran nevezik Krónikának, vagy VI. Károly francia király történetének” ( francia  Chronique ou Histoire de Charles VI, roy de France ). Középfrancia nyelven íródott 1462 és 1468 között [6] , 1408 óta számol be az eseményekről , részben pedig Enguerrand de Montstrelet burgund történész krónikájának megújítása [8] , jelentősen kiegészítve az 1428-tól tartó időszakra vonatkozó eredeti információkkal. 1436 [9] .

Fiatalabb kortársához , Olivier de Lamarche -hoz hasonlóan Lefebvre de Saint-Remy krónikájának prológusában arról számol be, hogy az emlékiratok írásába fogva szándékában áll elküldeni azokat az udvari krónikásnak, „a nemes szónoknak , Georges Chatelainnek ”. hogy ezeket „felhasználhatta történeteiben és krónikáiban”. Nyilvánvalóan ennek a történetírónak is készített írásos jelentéseket, különösen az Aranygyapjas Rend káptalanairól [15] . Lefebvre, aki hosszú éveken át szolgálta a burgundi hercegeket, számos hadjáratban vett részt és diplomataként számos utat tett külföldi uralkodókhoz, nemcsak fontos információkat tartalmaz katonai és politikai ügyekről, hanem érdekes részleteket is tartalmaz az udvarról. élet, katonai és udvari kultúra , burgundi lovagság . Van egy olyan hipotézis, hogy Lefebvre birtokolja a híres burgundi lovag és tornaharcos , Jacques de Lalen [ 16] hőstetteiről szóló történetet , amelyet személyesen ismert, és amelyet Chatelain krónikájának ismert kéziratai őriznek.

Peru Lefebvre de Saint-Remy birtokolja a „Címerről szóló traktátust” ( fr.  Traité du blason , 1463), a „Fegyverekről szóló értekezést” ( fr.  Traité touchant Le Fait D'Armorie , 1463), és valószínűleg szintén 1470 -ben íródott "Jacques Lalain cselekedeteinek könyve" ( fr.  Le Livre des faits De Jacques Lalaing ) [4] , amelynek szerzőjét gyakran Georges Chatelainnek tulajdonítják [17] .

Feltehetően részt vett az "Aranygyapjas Lovagrend nagy lovagi fegyverzete" ( fr.  Le grand armorial équestre de la Toison d'or ; 1435-1440) összeállításában is.

Kéziratok és kiadások

Jean Lefebvre de Saint-Remy krónikáját több 15-16. századi kézirat is megőrizte, amelyek a Francia Nemzeti Könyvtár (ms français, 5442), valamint Besançon , Boulogne városi könyvtáraiban találhatók. -sur-Mer és Doyer [4] .

Először 1663 -ban adták ki Párizsban , Jean Le Laboureur tudós pap szerkesztette és fordította .. A krónika jegyzetekkel ellátott kiadásait 1826-ban és 1838-ban jelentette meg Jean Alexandre Buchon történész és irodalomkritikus , 1876-1881-ben pedig François Morand készített kétkötetes tudományos kiadványt a Francia Történelmi Társaság számára [8] .

Szépirodalomban

Jegyzetek

  1. ↑ Jean Le Fèvre de Saint-Rémy // Az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem könyvtárának katalógusa
  2. ↑ Bibliothèque nationale de France azonosító BNF  (fr.) : Nyílt adatplatform – 2011.
  3. ↑ Le Fèvre, Jean Archiválva : 2021. május 8. a Wayback Machine -nél // Treccani. enciklopédia online. - Istituto dell'Enciclopedia Italiana Treccani.
  4. ↑ 1 2 3 Jean Le Fèvre de Saint-Remy Toison d'or Archiválva : 2019. február 7. a Wayback Machine -nél // ARLIMA . Archives de littérature du Moyen Âge.
  5. ↑ CERL tezaurusz archiválva 2021. december 21-én a Wayback Machine - Consortium of European Research Libraries-nél.
  6. ↑ 1 2 Doudet E. Jean Lefèvre de St. Rémy archiválva : 2019. szeptember 23. a Wayback Machine -nél // Encyclopedia of the Medieval Chronicle. — Leiden; Boston, 2016.
  7. ↑ Huizinga J. A középkor ősz . - M., 1988. - S. 72, 95.
  8. ↑ 1 2 3 Molinier A. Jean Lefèvre, Saint-Remy seigneur Archiválva 2021. december 21-én a Wayback Machine -nél // Les Sources de l'Histoire de France. — Vol. IV. - Párizs, 1904. - p. 190.
  9. ↑ 1 2 Le Fèvre, Jean // Encyclopædia Britannica, 11. kiadás . — Vol. 16. - Cambridge University Press, 1911. - p. 372.
  10. ↑ Gruben F. de. Les chapitres de la Toison d'or à l'époque bourguignonne (1430-1477) Archiválva : 2021. május 17. a Wayback Machine -nál . – Leuven University Press, 1997. – p. 36.
  11. ↑ Kurkin A. V. Burgundi hercegek udvara (1363-1467) A Wayback Machine 2018. június 29-i archív másolata
  12. ↑ Huizinga J. A középkor ősze. - S. 271.
  13. ↑ Buchon JA Choix de chroniques et mémoires sur l'histoire de France: avec notices Archivált 2018. július 31-én a Wayback Machine -nél . — Vol. 2. - Párizs, 1838. - p. xvi.
  14. ↑ Oschema K. Freundschaft und Nähe im spätmittelalterlichen Burgund: Studien zum Spannungsfeld von Emotion und Institution Archiválva : 2019. február 7. a Wayback Machine -nél . — Koln, Weimar, Wein, 2006. — S. 209–210.
  15. ↑ Aseynov R. M. Történelmi kultúra a burgundi hercegek udvarában: a „burgundi iskola” kérdéséről // A könyvben: Aseynov R. M. A burgundiai hercegek udvarában. - M., 2019. - S. 353.
  16. ↑ Aseynov R. M. Történelmi kultúra a burgundi hercegek udvarában ... - S. 351.
  17. ↑ Molinier A. Jean Lefèvre, Saint-Remy seigneur Archiválva 2021. december 21-én a Wayback Machine -nél // Les Sources de l'Histoire de France. — p. 191.
  18. ↑ Benzoni J. Szerelem, csak szerelem Archiválva : 2019. február 7. a Wayback Machine -nél // Secondhand Bookshelf.

Publikációk

Bibliográfia

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák