Rabszolgaság a judaizmusban

Az ókori zsidók között a rabszolgák különböző származásúak; jogi helyzetük attól függött, hogy külföldiek vagy zsidók. Az elsők közé tartoztak a kánaániak leszármazottai , hadifoglyok, valamint a szomszédos népektől, például a föníciaiaktól , híres rabszolgakereskedőktől vásároltak. A mester életre szóló tulajdonát képezték, aki legalább külföldre eladhatta, eladományozta, hagyatéka. Mózes törvénye azonban különbséget tett az anyagi és a személyes tulajdon között: a testi épséget garantálták a rabszolgának; a rabszolga megcsonkítása a szabadon bocsátását vonja maga után, a rabszolga meggyilkolása pedig a gazdát terhelte (Pl. XXI, 20 kk.).

A kapcsolatok felpuhulásához jelentősen hozzájárult az a körülmény is, hogy a rabszolgát körül kellett metélni (1Móz., XVII, 12; a talmudi időkben, ha a rabszolga megtagadta, az úr egy évet várhatott, majd újabb megtagadás esetén , el kellett adnia egy nem hívőnek). A rabszolga részt vehetett a kultuszban és a zsidó ünnepeken a szombati nyugalom felhasználásával (5. Móz. 4; XII, 12; XVI, 11; Exod. XII, 44; Lev. XXII, 11).

A rabszolgák gyakran ágyasok voltak, és tilos volt eladni őket más kézre, de előírták, hogy szabadon engedjék: egy hadifogoly rabszolga kedvezményes hónapot kapott rokonai gyászáért.

A bennszülöttek vagy úgy lettek rabszolgák, hogy szüleik eladták őket szegénységből (XXI. példa, 7), vagy bírósági ítélettel lopásért (XXII. példa, 2) vagy adósságért (II. módosítás, 6.). 6 év rabszolgaság után szabaddá váltak, de ha az úr házában alapítottak családot, akkor az utóbbinál maradt. A felesége és a gyermekei iránti szeretet nem egyszer arra kényszerítette az ilyen rabszolgákat, hogy lemondjanak szabadságukról. Ebben az esetben az úr az ajtóhoz vezette a rabszolgát (mezuza) és átszúrta a fülét, ami után egy életre rabszolga lett (XXI. példa, 2).

A rabszolgák, akiket többnyire ágyasként árultak, kezdetben nem kaptak szabadságot; később őket is szabadon engedték. Később felmerült a vágy (XXV. Lev. 29), hogy a rabszolgaságot összeegyeztethetetlennek tekintsék egy izraelita méltósággal. A jubileumi év (XXV. Lév, 39.) megállapítása a zsidó rabszolgák emancipációját is szem előtt tartotta azokban az esetekben, amikor a 7. évről szóló törvényt nem vették figyelembe. Ugyanakkor a rabszolga visszakapta telkét.

Azon természetes izraeliták számára, akiknek szerencsétlenségük volt, különösen az idegen uralom későbbi korszakaiban, hogy idegen rabszolgába essenek, a törvény a jubileumi év kezdete előtt megteremtette a megváltás lehetőségét. Ennek összegét a rabszolga vásárlásakori árától és a jubileumi évig hátralévő évek számától függően határozták meg.

A rabszolgák száma különböző volt a különböző korszakokban. Ábrahám 318-at említ belőlük ; Zerubbábel alatt 7337-en tértek vissza 42360 szabadhoz (nem szabad elfelejteni, hogy nem a leggazdagabb zsidók tértek vissza). Egy rabszolga átlagos ára 30 ezüst sékel (Ex. XXI, 32). Általánosságban elmondható, hogy a zsidó rabszolgák helyzete nem volt nehéz, családtagoknak számítottak, és ugyanolyan függőségben voltak, mint a feleség és a gyerekek; a velük való kapcsolatok humánusak voltak; az urak gyakran tanácskoztak a rabszolgákkal (I. Királyok IX, 5), rokonságba kerültek velük (XXIV. Gen. Felvonulás I, 2, 34; Ex. XXI, 9). A jámborság megkövetelte a rabszolgákkal szembeni tisztességes és szelíd bánásmódot (XXI. Jób, 13; Példabeszédek XXX, 10). Nehémiás alatt megkezdődött az elfogott és idegenek rabszolgájává tett zsidók hatalmas váltságdíja. Az esszénusok elutasították a rabszolgaságot, mint természetellenes intézményt.

Irodalom

• Vasziljevszkij M. G. , Lipovszkij A. L. , Turaev B. A. Rabszolgaság // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára  : 86 kötetben (82 kötet és további 4 kötet). - Szentpétervár. , 1890-1907.
• Rabszolgaság // Brockhaus és Efron zsidó enciklopédiája . - Szentpétervár. , 1908-1913.
• Mielziner, "Die Verhältnisse der Sklaven bei den alten Hebräern" (Koppenhága, 1859);
• Mandl, "Das Sklavenrecht des alten Testaments" (Gamb., 1886);
• Grünfeldt, "Die Stellung der Sklaven bei den Juden" (Halle, 1886).

Bibliográfiai katalógusokban	J9U : 987007291085105171 LCCN : sh00002225