Az álivás (más néven áldipszománia, hamis dipsománia, hamis falás [1] ) az első vagy második stádiumú alkoholistáknál időszakosan előforduló állapot, amelyet az elfogyasztott alkoholmennyiség kontrolljának csökkenése jellemez. A kifejezést A. G. Hoffman vezette be 1985-ben [2] .
Az álfaló kezdetének oka nem magának az embernek a belső vágya, hanem a külső körülmények - például egy nyaralás, fizetés, egy hétvége kezdete vagy egy társadalmi kör nyomása. A pszeudo-falás általában legfeljebb tíz napig tart, és a szociális kötelezettségek miatt spontán véget ér, bár ennek az állapotnak a végén az ember fizikailag képes folytatni az alkoholos italok fogyasztását és berúgni őket [2] [3 ] ] . Ez a pszeudo-falás eltér a valódi mértéktelenségtől. Borisenko V.V. úgy véli, hogy a fő különbség a valódi és az álfalósság között az, hogy az álfalóság külső körülményektől függ, és az igazi mértéktelenség biológiailag meghatározott, azonban mind az igaz, mind a hamis mértéktelenség az alkoholfüggőség ugyanazon a mechanizmusán alapul, a külső körülmények csak elfedik ennek a mechanizmusnak a jelenlétét. A pszeudodipsomániával fokozatosan jelentkezik, nincs a kemény italozásra jellemző ciklikusság [4] . A pszeudo-falás abban is különbözik a valódi mértéktelenségtől, hogy a pszeudo-faláskor jelentkező absztinencia szindróma helyett az ivó másnapossági szindrómát tapasztal : az ismételt alkoholfogyasztás nem javítja a beteg szomatikus állapotát, mint az úgynevezett "másnaposság", hanem , ellenkezőleg, romlik [3] . Ugyanakkor a páciens nem érez ellenállhatatlan vágyat az alkohol után, és még mindig megtagadhatja a visszaélést mind önállóan, mind külső segítséggel, különösen a pszichoterápiának köszönhetően . Ezt követően az alkoholizmus második vagy harmadik szakaszában az alkoholfüggőség felerősödik, és a pszeudo-falás valódi dipsomániává változhat [2] [3] [4] .
| Alkohol | |
|---|---|
| A fogyasztás kultúrája | |
| ivóhelyek | |
| Egészségügyi hatás | |
| Befolyás a pszichére | |
| A részegség megszemélyesítései |
|
| Egyéb | |