EU fejlesztési politika

Az EU fejlesztési politikájának célja a fejlődő országok fenntartható fejlődésének előmozdítása a szegénység felszámolása érdekében. Ez az EU külvilággal fenntartott kapcsolatainak sarokköve, és hozzájárul az EU külső fellépésének céljaihoz, valamint a külpolitikához a biztonság és a kereskedelem területén (és más stratégiák nemzetközi vonatkozásaihoz, mint például a környezetvédelem, a mezőgazdaság és halászat) [1] .

Az EU fejlesztéspolitikája elsősorban a 2006-os Európai Fejlesztési Agendán alapul, amely szerint az EU fejlesztéspolitikája az EU és a tagállamok közös hatásköre, a fejlesztéspolitika fő célja a szegénység leküzdése a fenntarthatóság keretein belül. fejlesztési célok elérése és a Fejlesztési Célok millennium elérése.

Célok

A fejlesztéspolitika az Európai Unió külpolitikájának középpontjában áll. Célja a szegénység felszámolása, a fenntartható növekedés előmozdítása, az emberi jogok és a demokrácia védelme, a nemek közötti egyenlőség előmozdítása, valamint a környezeti és éghajlati problémák kezelése. Az EU ebben az irányban dolgozik globális szinten, és a világ legnagyobb fejlesztési befektetője. Az EU az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljaival [2] összhangban jár el .

Történelem

A fejlesztéspolitika volt az EGK , majd az EU közös külpolitikájának kiindulópontja , 1957-ig nyúlik vissza, amikor a Római Szerződés létrehozta az Európai Fejlesztési Alapot . Az Európai Bizottságban az Alap által kibocsátott források felhasználásának ellenőrzésére hozták létre a Külkapcsolatok Főigazgatóságát, az Európai Külügyi Szolgálat elődjét .

Az EU fejlesztéspolitikája kezdetben a dekolonizációs folyamathoz kapcsolódott, majd elsősorban Franciaország és Belgium, az Európai Gazdasági Közösség fő gyarmati hatalmai támogatták, a címzett pedig az EGK 18 volt gyarmata volt. a szubszaharai Afrika tagállamai [3] . 1963-tól 1971-ig ezen országok és az EGK közötti kapcsolatok alapja a 2. Yaoundei Egyezmény volt, amely szerint az EGK és 18 trópusi afrikai állam között kölcsönös preferenciális kereskedelmi rendszer jött létre [4] .

Az EGK fejlesztési politikájának második szakasza az 1970-1990-es évek. 1973-ban megtörtént az EGK első bővítése  - Nagy-Britannia, Írország és Dánia csatlakozott a közösséghez, és az EGK fejlesztési politikája teljesen új földrajzi hatókört kapott. 1975-ben írták alá a Yaoundei Egyezményeket felváltó Loméi Egyezményt, 1979-ben pedig a 2. Loméi Egyezményt. Az EGK és 58 afrikai, karibi és csendes-óceáni ország tagja volt a Lome-i Egyezménynek.

Az 1990-es években az EU fejlesztéspolitikája vektort váltott: a szocialista blokk bukása után új államok jelentek meg az EU határain, a fejlesztéspolitikai prioritásokat a partner földrajzi közelsége kezdte meghatározni, a finanszírozás újraelosztása a szocialista blokk javára történt. Kelet-Európa [5] . A 2000-es években az EU új fejlesztéspolitikai eszközöket hoz létre, amelyek közül a legfontosabb az európai szomszédságpolitika .

Jogi keretek

A fejlesztési együttműködés az EU közös hatásköre: az Unió közös fejlesztési politikát folytathat, ha ez nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy ebben az ügyben saját hatáskörüket gyakorolják. Az együttműködés szintje olyan, hogy a tagállamok fejlesztési ügynökségei gyakran hajtanak végre uniós finanszírozású programokat [2] .

Az EU fejlesztéspolitikája a következő Európai Uniós Szerződéseken alapul :

A fejlesztéspolitika végrehajtását az Európai Unió szerződésein kívül más dokumentumok is szabályozzák:

Ha a 2006-ban elfogadott európai fejlesztési konszenzusnak az volt a célja, hogy demonstrálja az EU elkötelezettségét az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljai mellett, a 2017-es új európai fejlesztési konszenzus annak felülvizsgált változata, amely összhangban van a 2030-ig szóló Fenntartható Fejlődési Menetrenddel [6] [7]. . A 2011-ben elfogadott Változási Agenda fő célja az EU fejlesztési politikája hatékonyságának javítása. Fő elvei a következők voltak: a legszegényebb és leginstabilabb államok kiemelt támogatása, a partnerország gazdaságának legfeljebb 3 szektorában való részvétel, közös tervezés és a közös eredményre való összpontosítás. A Változási Agenda fő prioritásai a következők voltak: emberi jogok, demokrácia és a felelősségteljes kormányzás egyéb kulcselemei; inkluzív és fenntartható emberi fejlődés növekedés [8] .

Finanszírozási eszközök

Az EU külső finanszírozási eszközei feltételesen földrajzi és tematikusra oszthatók. A földrajziak a következők:

A tematikus finanszírozási eszközök a következők:

Létezik egy finanszírozási eszköz is, amely egyesíti a földrajzi és tematikus elveket:

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Európai fejlesztési politika – Európai Bizottság . ec.europa.eu. Letöltve: 2018. november 29. Az eredetiből archiválva : 2018. december 16.
  2. ↑ 1 2 3 4 A fejlesztéspolitika általános áttekintése | Tájékoztatók az Európai Unióról | Európai Parlament  (angol) . Archiválva az eredetiből 2018. december 27-én. Letöltve: 2018. november 29.
  3. Araştırma Görevlisi. Az Európai Unió fejlesztési együttműködési politikájának alakulása a szubszaharai Afrika felé: eredmények és kihívások  (angol)  // SELÇUK ÜNİVERSİTESİ. - 2017. - S. 183-191 . Archiválva az eredetiből 2019. január 6-án.
  4. Partnerség Afrikában: a Yaoundei Szövetség / Európai Közösségi Információs Szolgálat. — Európai Közösségi Információs Szolgálat. - Yeovil, Anglia: Edwin Snell & Sons, 1966. - 8-9. — 22 s. - ISBN http://aei.pitt.edu/34505/1/A674.pdf .
  5. EU Fejlesztési Együttműködés: A modelltől a szimbólumig / Arts, Karin és Anna K. Dickson, szerkesztők. - Manchester, UK: Manchester University Press, 2004. - P. 8. - 172 p. - ISBN 978-1-84779-070-5 .
  6. A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanácsban ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság közös nyilatkozata az Európai Unió fejlesztési politikájáról: „Az európai konszenzus” (2006/C 46/01) / AZ EURÓPAI KONSZENZUS A FEJLESZTÉSRŐL https://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ%3AC%3A2006%3A046%3A0001%3A0019%3AEN%3APDF Archiválva : 2019. május 28. a Wayback Machine -nél
  7. A TANÁCS ÉS A TAGÁLLAMOK KORMÁNYAI TANÁCSON TALÁLÓ KÉPVISELŐINEK, AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG KÖZÖS NYILATKOZATA (2017. június 7., ÚJ EURÓPAI OURVELDORFULDÚR CONSENSENG. https://ec.europa.eu/europeaid/sites/devco/files/european-consensus-on-development-final-20170626_en.pdf Archiválva 2019. június 3-án a Wayback Machine -nél
  8. A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK (2011.10.13.) / Az EU fejlesztési politikájának hatásának növelése: https://eeas for Change .europa .eu/sites/eeas/files/com3a20113a06373afin3aen3atxt.pdf Archiválva : 2018. szeptember 28. a Wayback Machine -nél