Nem harcolók ( nem harcolók , fr. non-combattants - "nem harcolók") - a fegyveres erők részét képező személyek , akiknek funkciói a fegyveres erők harci tevékenységének kiszolgálására és biztosítására korlátozódnak, és akik rendelkeznek fegyverhasználat joga csak önvédelem céljából .
A nemzetközi jogban a nem harcoló személyeket olyan személyeknek ismerik el, akik nem részei a hadviselő államok fegyveres erőinek, és ugyancsak részei az aktív hadseregnek (szolgálati személyzetként), de nem vesznek közvetlen részt a hadviselő államok fegyveres erőiben. fegyverrel a kezükben harcolnak.
A háború áldozatainak védelméről szóló 1949 - es genfi egyezmények és ezen egyezmények 1977. évi I. Kiegészítő Jegyzőkönyve szerint a nem harcolók közé tartoznak az orvosok , a hadnagyok , a katonai ügyvédek, a tudósítók , a papok [1] .
A nemzetközi jog különbséget tesz ezen személyek és harcosok ( katonák , tisztek és tábornokok , akik közvetlenül részt vesznek a harcban és az ellenségeskedésekért) között, és a nem harcoló személyeknek különleges jogi státuszt ír elő, ha az ellenség fogva tartja őket.
Ha a nem harcolók közvetlenül részt vesznek az ellenségeskedésben, elvesztik státuszukat – harcosokká válnak, és csak ezután lehet fegyvert bevetni ellenük.
A nem harcoló személyek nem lehetnek közvetlen tárgyai az ellenség fegyveres támadásának, mivel a harcosokkal ellentétben ők nem alanyai erőszaknak egy katonai konfliktusban ( a IV. Hágai Egyezmény meghatározása szerint ). Ennek megfelelően, ha az ellenség az ellenségeskedés során fogva tartja őket, nem tekinthetők hadifoglyoknak ; minden szükséges eszközt meg kell adni nekik ahhoz, hogy orvosi és lelki segítséget nyújtsanak a hadifoglyoknak; nem szabad olyan munkára kényszeríteni őket, amely nem kapcsolódik egészségügyi és vallási feladatok ellátásához [2] .
Nemzetközi törvény | |||||
---|---|---|---|---|---|
Általános rendelkezések | |||||
Jogi személyiség | |||||
Terület |
| ||||
Népesség |
| ||||
Iparágak |
|