Az „Adl ( arab. عدل – igazságosság, tisztesség ) egy iszlám kifejezés , tág értelemben, egy személy erkölcsi értékelésének kategóriáját jelenti, amely igazságosságra és igazmondásra utal. Az iszlám teológus és filozófus, Abu Hamid al-Ghazali (1058-1111) ezt a kifejezést az ihsan ("őszinteség", "lelkiismeret") fogalmával összefüggésben használta.
Adl doktrínája, mint isteni igazságosság (arab. Adl al-Ilyahi ), a síita dogmák és a mutaziliták kalámának egyik alapvető eleme [1] . Ez utóbbi Allah abszolút igazságosságának állításából vezette le az emberi akarat szabadságának tézisét . Az isteni igazságosság a legmagasabb igazságosság, amely hozzáférhetetlen az emberi megértés számára. Ezért csak irgalomért fordulhat Allahhoz, de igazságért nem [2] .
Az Al-Adl név is Allah egyik jelzője [1] . Al-Adl Allah tulajdonsága, aki a jót és a rosszat egyaránt egyenlő mértékben jutalmazza [2] .
Az iszlám teológusok az Al-Adl név következő meghatározását adják:
Az adl egy személyre vonatkoztatva általános értelemben vett igazságosságot és a rossz elkövetési szándék észrevételének és megszüntetésének képességét jelenti ( jaur ). Adlemnek olyan személynek kell lennie, aki állami vagy választható tisztségre jelentkezik. Az a muszlim, akit nem látnak illetlen viselkedésben és tiltott cselekmények elkövetésében ( haram ), bármilyen fontos közfeladatot elláthat (gyámság, kezesség, tanúságtétel [1] stb.) [3] .
Adilnak számít az a muszlim, akit nem látnak elítélendő viselkedésben ( fisk, jaur ) és a saría ( haram ) által tiltott cselekedetekben. Aki nem számít adilnak, annak bűnbánatot kell tartania ( tauba ), engesztelő cselekedeteket kell végrehajtania ( kaffara ), és utána tisztességes életet kell élnie [3] .
| Dékán | ||
|---|---|---|
| Az iszlám oszlopai | ||
| Iman oszlopai | ||
| A hit alapjai | ||
| Hitetlenség (kufr) | ||
| Allah nevei | ||
|---|---|---|
| ||