|
1 (C21=A50)
Nû alrêst lebe ich mir werde,
sît mîn sündic ouge siht daz
here lant und ouch die erde,
der man sô vil êren giht.
ez ist geschehen, des ich ie bat,
ich bin komen an die stat,
dâ got menischlîchen trat.
2 (C22=A51)
Schoeniu lant, rîch unde hêre,
swaz ich der noch hân gesehen,
sô bist dûz ir aller êre.
waz ist wunders hie geschehen!
daz ein magt ein kint gebar,
hêre über aller engel schar,
was daz niht ein wunder gar?
3 (C23=A52)
Hie liez er sich reine toufen, daz
der mensche reine sî.
dô liez er sich hie verkoufen, daz
wir eigen wurden frî.
anders waeren wir verlorn.
wol dir, sper, kriuz unde dorn!
Wê dir, heiden! daz ist dir zorn!
4 (C24)
Dô er sich wolte übr uns erbarmen,
hie leit er den grimmen tôt,
er vil rîche übr uns vil armen, daz
wir komen ûz der nôt.
daz in dô des niht verdrôz,
dâst ein wunder alze grôz,
aller wunder übergnoz.
5 (C25=A53)
Hinnen vuor der sun ze helle,
von dem grabe da'r inne lac.
des was ie der vater geselle
und der geist, den nieman mac
sunder scheiden, êst al ein,
sleht und ebener danne ein zein,
als er Abrahâme erschein.
6 (C26=A54)
Do er den tiefel dô geschande daz
nie keizer baz gestreit,
dô vuor er her wider ze lande.
dô huob sich der juden leit: daz
er, hêrre, ir huote brach
und daz man in sît lebendig sach,
den ir hant sluog unde stach.
6.1
Dar nâch volt er in dem
lande vierzic tage: dô vuor er dar,
dannen in sîn vater sande.
sînen geist, der uns bewar,
den sant er hin wider ze hant.
heilig ist daz selbe lant:
fia neve, der ist vor got erkant.
7 (C27=A55)
In diz lant hât er gesprochen
einen angeslîchen tac,
dâ diu witwe wirt gerochen
und der weise klagen mac
und der arme den gewalt,
der dâ wirt mit ime gestalt.
wol im dort, der hie vergalt!
8 (C28)
Unser lantraehtere tihten
fristet dâ niemannes klage,
wan er wil zestunden rihten.
sô ez ist an dem lesten tage:
und swer deheine schult hie lât
unverebent, wie der stât
dort, dâ er pfant noch bürgen hât!
8.1
Ir enlât iuch niht verdriezen,
dâz ich noch gesprochen hân.
sô wil ich die rede entsliezen
kurzwîlen und iuch wizzen lân,
swaz got wunders noch ie
mit dem menschen
erwege daz huob sich und endet hie.
9 (C29=A56)
Kristen, juden und die heiden
jehent, daz diz ir erbe sî.
got müez ez ze rehte scheiden
durch die sîne namen drî.
al diu welt, diu strîtet her:
wir sîn an der rehten ger.
reht ist, daz er uns gewer.
Mê dann hundert tûsent wunder
hie in disem lande sint,
dâ von ich niht mê besunder
kan gesagen als ein kint,
wan ein teil von unser ê.
swem des niht genuoge, der gê
zúo den juden, die sagent im mê.
Vrowe min, durch iuwer güete
nu vernemet mine clage, daz
ir durch iuwer hochgemüete
nicht erzuernet, waz ich sage.
Vil lihte daz ein tumber man
misseredet, als er wol kann.
daran solt ir iuch nicht keren an.
|
1
Mert először magamban élek,
mert bűnös szemem
a nemes földet nézi, és azt a földet is
, amely oly sok tiszteletet kapott.
Ez megtörtént, amiért valaha is imádkoztam:
eljöttem arra a helyre,
ahol Isten emberi formában járt.
2
Ilyen szép vidékek, gazdagok és nemesek,
mint máshol is láttam,
te vagy mindannyiuk becsülete,
micsoda csodák történtek itt!
Hogy egy szobalány gyermeket szült,
ura az egész angyali seregnek,
nem tökéletes csoda?
3
Itt, mivel tiszta, megkeresztelkedett,
hogy az ember tiszta legyen.
Ott hagyta magát eladni,
hogy szabadok legyünk mi, borzasztók;
különben elvesznénk.
Üdv neked, lándzsa, kereszt és tövis!
Jaj nektek, pogányok, ez felháborodás nektek!
4
Mivel könyörülni akart rajtunk,
itt szenvedett zord halált,
ő, a leggazdagabb, rajtunk, a legszegényebbeken,
hogy megmeneküljünk a jaj elől.
Hogy ez nem bosszantotta,
ez túl nagy csoda,
minden más csodán túl.
5
Innen a Fiú a pokolba lovagolt,
abból a sírból, ahol feküdt.
Mert örök társa volt az Atyának
és a Léleknek, akit senki sem
oszthat szét: Mind egyek,
egyenesebbek és simábbak a nyílvesszőnél,
ahogyan Ábrahámnak megjelent.
6
Miután ott megalázta az ördögöt,
hogy még soha nem harcolt jobban a császár,
visszautazott erre a földre.
Ekkor kezdődött a zsidók bánata:
hogy ő, az Úr kitört az őrizetükből,
és később élve látták őt,
akit a kezük megvert és átszúrt.
6,1
Ezt követően
negyven napig maradt az országban, majd elment
innen, ahová az Atyja küldte.
Lelkét, amely megmenthet minket,
azonnal visszaküldte.
Szent ez a föld:
Isten előtt ismerik a nevét.
7
Ezen a földön
szörnyű napot hirdetett,
amikor az özvegyet megbosszulják,
és az árva panaszt tehet,
és a szegény ember is az erőszak
miatt, amelyet vele elkövettek.
Üdv neki ott, aki ide kért!
8
8. [Nem], ahogy földbíráink szokták,
senkinek a panasza nem késik,
mivel egy órán belül ítéletet hoz,
úgy lesz az Utolsó napon.
Aki itt hagy adósságot
viszonzatlanul, hogyan fog ott állni
, ahol sem záloga, sem óvadéka nem lesz.
8,1
Ne zavarjon benneteket
, hogy többet beszéltem.
Röviden
elmagyarázom a rede -emet, és tudatom veled,
milyen csodákra gondol még Isten
az emberiséggel;
itt kezdődött és itt fog véget érni.
9 A
keresztények, a zsidók és a pogányok
mind azt mondják, hogy ez az ő örökségük.
Istennek ezt igazságosan,
az ő három neve alapján kell eldöntenie.
Az egész világ itt háborúzik;
igazságos követelést követünk,
tehát csakis Ő teljesíti azt.
Százezernél is több csoda
van itt ezen a földön,
amiről nem
tudok többet mondani, mint amit egy gyerek tudna,
csak a hitünk egy része.
Akinek ez nem elég, az menjen
a zsidókhoz, akik majd többet mondanak.
Asszonyom, te jóságodra,
most hallgassa meg panaszomat, nehogy
fölséges elméjével
, amit mondok, fel ne haragítsa.
Nagyon könnyen fog egy bolond ember
rosszul beszélni, amint megteheti;
ez ne zavarjon benneteket.
|
1
Végre elkezdődik az élet igazi értéke,
Bűnös szemeim most meglátják
a szent földet, a földet, mely
sokrétű dicsőséget nyer.
Megnyertem élethosszig tartó imámat:
abban az országban vagyok, ahol
az emberi alakban Isten járt.
2
Földek, a legnagyobbak, legszebbek, legszebbek,
Sok ilyen szemem látott;
Add át nekik a koronát, amit viselsz.
Gondolj bele, milyen csodák voltak itt!
A szolgálólányból kisbaba származott,
Ó, az angyal királyt fogad;
Hát nem csodálatos dolog volt?
3
Itt keresztelkedett meg vízzel,
hogy az emberek olyan tiszták legyenek, mint ő.
Itt hagyta, hogy később eladják Őt,
Hogy mi, borzalmak így szabadok legyünk.
Eltévedtünk, tudom.
Lándzsa, kereszt, tövis, a te dicséreted!
Pogányok, jaj! haragszol ezen.
5
Le a pokolba a Fiú leszállt
a sírból, ahol feküdt.
Őt még mindig az Atya
és a Szellem kísérte, akit senki sem
szakíthat el; a három egy: A
tengely olyan sima és egyenes, hogy nincs,
Ábrahámnak pedig megmutatták.
6
Amikor elfojtotta az ördögöt és véget vetett
, olyan harcot, amilyet a király még nem vívott,
ide a földre szállt fel.
Bánatot okozott a zsidóknak;
Őrségükön keresztül
Újra meglátták Őt,
akit a kezük átszúrt és megölt.
7
Itt a rettenetes idézés napja,
amelyet erre a földre jelölt ki.
Az árva hibáit és az özvegy asszonyét
az Ő keze fogja megjavítani.
Akkor a szegény ember kijelentheti, hogy
minden erőszakot el kell viselnie.
A bűnbánat itt áldást hoz oda!
9
Azt állítják, hogy ezt a földet ők öröklik a
keresztények, a zsidók és a pogányok.
Isten ítélje meg, ahol az érdem
rejlik, az Ő hármas nevében!
Az egész világ ide törekszik, látjuk;
Mégis tartjuk a jogos könyörgést:
Isten jogosan megadja.
|