Kara no Kyoukai

A Kara no Kyoukai (空の 境界 Kara no Kyokai , "Az üresség határa") Kinoko  Nasu könnyed regénye ., amelyet a Type-Moon 1998-as megalapítása előtt írt, és a takeboki amatőr művészeti oldal személyes oldalán tette közzé . 2001-ben a mű doujinshi néven jelent meg , két kötetben készült Takashi Takeuchi illusztrációival., már a Type-Moon termékek körébe tartozik. A Kodansha professzionális újrakiadása 2004-ben történt . A regény a Garan no Dou bűvészcég alkalmazottai által a japán Mifune városában zajló misztikus események sorozatának vizsgálatáról szól .

2002-ben a Magic Cage lemeztársaság kiadott egy azonos nevű rádióműsort . 2007 és 2009 között az ufotable hét animációs filmből álló sorozatot adott ki, amelyet Hikaru Kondo készített.és Atsuhiro Iwakami. A filmzenéket Yuki Kajiura szerezte , aki a Kalafina csoportot kifejezetten a Kara no Kyoukai zárószámainak előadására hozta létre .

2008-ban és 2013-ban a Kinoko Nasu további két fejezetet jelentetett meg a regény filmes adaptációjának promóciós anyagaként , amelyek közül az elsőt 2013-ban az ufotable saját adaptációjával készítette el . Szintén 2013-ban a fő filmsorozat televíziós változatát különböző japán tévécsatornákon vetítették július 6. és szeptember 28. között, ami egy 13 epizódos animesorozatot alkotott .

Telek

A regény eseményei 1998-ban a japán Mifune városában ( Jap. 観布) [1] bontakoznak ki . Két évnyi kómában , egy közlekedési baleset következményei miatt, a lány Shiki Ryogi magához tér, és felfedezi a "halálérzékelés misztikus szemének" képességét ( jap . 直死の魔眼 chokushi no magan ) - az a képesség, hogy vonalak és pontok formájában bármely entitás „halált” lássunk [2] . Bármilyen ilyen vonal mentén húzott vágás a tárgy lényegének helyrehozhatatlan megsemmisüléséhez vezet [3] . Miután megszerezte az irányítást képességei felett, Shiki állást kap a Garan no Dou cégnél, ahol különféle misztikus események után kutat Mifune városában, és megpróbálja megtalálni saját létezésének értelmét [2] .

A mű külön fejezetekből épül fel, amelyek mindegyike saját történetszálat és különböző antagonistákat tartalmaz [4] [5] . A nyomozás során kiderül, hogy Shiki mindegyik ellenfele mögött Soren Araya ( jap. 荒耶宗蓮 Araya So:ren ) bűvész állt , aki bűncselekmények elkövetésére késztette ezeket az embereket [4] . Soren Arai fő célja az volt, hogy elérje a "Forrás Spirálját" ( Jap. 根源の渦Kongen no Uzu ) - azt az erőt, amely a világ minden dimenziójának középpontjában található, és amely a mágikus energia korlátlan forrása, amely képes teljesítse a varázsló bármely vágyát. Erre Araya egy kísérleti lakókomplexumot épített Mifune-ban, benépesítette kísérleti emberekkel, majd megölte és programozott elmével másolatokkal helyettesítette őket [2] . Az egyik ilyen lándzsa, a fiatal férfi Tomoe Enjo ( jap . 臙条巴Enjo : Tomoe ) azt a javaslatot kapta, hogy ő ölte meg saját szüleit, majd kiengedték a komplexumból [5] . Tomoe aggódik amiatt, hogy az állítólagos bűncselekményre nem reagálnak a rendőrök, ezért öntudatlanul bevonja Shiki Ryougit a nyomozásba, aki a komplexum felderítése után Arayával szembesül, és megtudja, hogy misztikus szem képessége a bűvész utolsó célpontja, mivel ez az egyik megnyilvánulása. a Forrásspirálról a való világban. A Garan no Dou cég alkalmazottaival vívott csata során Soren Araya vereséget szenved, ami azonban nem akadályozza meg a városban elkövetett bűncselekmények sorozatát [6] . Shiki utolsó ellenfele elutasított hódolója - Lio Shirazumi ( Jap. 白純里 緒Shirazumi Lio ) , aki Soren Arai segítségével kedvese megtagadása miatt lett sorozatgyilkos, és fokozatosan megőrül [7] .

Főszereplők

Shiki Ryogi (両儀式Ryo :gi Shiki ) a női főszereplő, akinek tudatalatti ölni vágya [1] . Az egyetlen személy, aki közel áll Shikihez, az egykori osztálytársa, Mikiya Kokuto. Az iskolás években két különböző személyiség élt Shikiben – a női "Shiki" ( japán 式) és a férfi "SHIKI" ( japán 織) , akik belső konfliktusba keveredtek, ami a férfias elv folyamatos elnyomását eredményezte, ami , ahogy Shiki hitte, „nem tudott mást, csak gyilkosságot.” [1] . Két évvel az események előtt Shiki balesetet szenvedett, amikor megpróbált öngyilkos lenni, miután megtámadta Mikiya Kokutót, és elvesztette férfias személyiségét [2] . A Lyóval vívott csatában Shirazune először tudatosan és közvetlenül öli meg az ellenséget, amelyet korábban Mikiya hatására elkerült [7] .

Mikiya Kokuto (黒桐幹也Kokuto: Mikiya ) Shiki barátja, aki középiskola óta szerelmes belé [1] . Shiki kómás állapotában két évig udvarolt neki [2] . Alkalmazottként a Toko Aozaki cégnél kapott állást, ahol információelemző feldolgozással foglalkozik [1] . Ellensúlyozta Shiki belső késztetéseit, hogy öljön [2] . Miután a regény eseményei véget értek, feleségül vette Shikit [9] .

Toko Aozaki (蒼崎 橙子 Aozaki Toko ) egy mágus, aki bábok létrehozására specializálódott [10] . A londoni Mágusok Szövetségének (魔術 協会Majutsu Kyōkai ) varázsakadémiáján tanult Soren Arayával [11] . A Garan no Dou ( japán 伽藍の堂) cég vezetője . Közvetlenül azután, hogy Shiki kijött a kómából, segített neki megtanulni, hogyan irányítsa misztikus szemeit [2] .

Azaka Kokutō (黒桐鮮花, Kokutō : Azaka ) Mikiya húga. Annak ellenére, hogy vér szerinti rokona, gyermekkora óta szerelmes Mikiyába, és féltékeny Shikire [2] . Toko Aozaki [12] mágiára képezte ki , és fő képzését a Reien Női Akadémián ( Jap. 礼園女学院 Reien Jogakuin ) szerezte . Az akadémia kollégiumában egy szobában lakik Shizune Seo jósnővel ( jap . 瀬尾静音 Seo Shizune ) [13] . Rendelkezik azzal a képességgel, hogy varázslat segítségével gyulladást okozzon [3] .

Létrehozási előzmények

Az 1990-es évek közepén Kinoko Nasu , a Type-Moon leendő alapítója és vezető írója irodai dolgozó volt, akinek hobbija a történetírás és a fantasy játékok forgatókönyve volt . Nasu már húsz éves korában elküldte műveit különböző kiadókba, de mindenhol visszautasították, ezért később úgy döntött, hogy kizárólag kedvtelésből ír, és elbizonytalanodott saját munkái minőségét illetően [14] . 1996-ban ő írta a Mahoutsukai no Yoru dalszövegét., ahol először bemutatta a varázslatos világ alapjait , amelyek később alapjául szolgáltak későbbi munkáinak: Kara no Kyoukai , Tsukihime és Fate/stay night [15] . Azon kevesek egyike, akik ismerik Nasu szövegeit, közeli barátja, a Compile akkori alkalmazottja és törekvő mangaművész , Takashi Takeuchi volt., aki mindenben támogatta vállalkozását, és azt tanácsolta neki, hogy továbbra is próbálkozzon új művek létrehozásával. Ahogy Nasu később megjegyezte, barátja pozíciója miatt „hinnie kellett abban az emberben, akiben Takeuchi hitt” [16] .

Nasu 1998-ban, huszonöt évesen rájött, hogy élete és írói tapasztalatai alapján szeretne olyan regényt írni , amelyben korábbi munkáinak gondolatait ötvözheti a kínai filozófia kozmogenezisével [16] . Ebben a pillanatban a szerzőt szerinte a társadalom és a meglévő szórakoztatóipar elutasította , ami további motivációt jelentett a mű létrehozásához [17] . A munka megkezdésekor Nasu a cselekmény fő témájául egy belső ürességet érzett ember történetét választotta, amely akkoriban saját egója volt. Ezt követően ezt a koncepciót öt különálló aspektusra bontotta, amelyek mindegyike központi részét képezte a leendő regény öt fejezetének egyikének, amelyek önálló történetek voltak [16] . A mű felépítése nem időrendi sorrendben történt, hogy a szöveg olvasója feltételezéseket tegyen a cselekmény egyes elemeinek jelentéséről és a látott szimbólumokról, amelyek teljes értelmét csak a regény fináléjában tudták megvalósítani. . Ugyanezt a befejezést találták ki a munka kezdeti szakaszában, mivel Nasu úgy gondolta, hogy a cselekmény megfelelő befejezése nélkül nem lett volna szabad elfogadni [16] . A szerző véleménye szerint Mikiya Kokuto képe saját eszméit, értékeit és az életről alkotott elképzeléseit tükrözte, Nasu azonban sajnálattal állapította meg, hogy nem tud úgy élni, mint a saját hőse [16] .

A regény megírása során Nasu főként a szöveg szemantikai tartalmára összpontosított, és sokkal kevésbé figyelt annak stilisztikai és művészi tulajdonságaira [17] . Eredetileg úgy tervezte, hogy az ötödik, a csúcspontot tartalmazó fejezet az egész mű fő antagonistájával , Soren Arayával a legrövidebb legyen az előzőek közül, mivel nem akarta túlságosan leírni a végső csata jelenetét. Azonban végül ez a fejezet lett a leghosszabb az egész regényben, mivel Nasu úgy döntött, hogy számos párbeszédet beiktat, amelyek véleménye szerint hozzájárultak Soren Arai képének további feltárásához [16] .

Kiadások

1998 októberében a Kara no Kyoukai című regény öt fejezete elkészült, és szabadon elérhetővé tették Nasu személyes oldalán, a „takeboki”-ban (竹箒takebo :ki ) a doujinshi Works honlapján [15] . Nem sokkal ezután a szerző úgy döntött, hogy megszervezi a Shiki Ryoga és Mikiya Kokuto történetének befejezését, és két további fejezetet készített, amelyeket szintén ezen az oldalon tettek közzé 1999-ben [16] . Nasu és Takeuchi, akik addigra megalakították a Type-Moon dōjin kört , úgy döntöttek, hogy bemutatják a regény utolsó két fejezetét az 56. Comiket Vásáron , 500 példányban. A kötet könnyű regénykiadványok színvonalának megfelelő kialakításához Nasu a szöveg egyes részeit lektorálta és lekicsinyítette, hogy 200 oldalas B5-ös papírformátumba illeszkedjen , majd ezt követően két héten keresztül minden nap egy órában lemásolta a kéziratot a legközelebbi üzlet [16] . Magán a Comiketnél azonban a Kara no Kyoukai más Type-Moon termékekhez hasonlóan akkoriban nem vonzotta a fogyasztókat [14] .

A Type-Moon legújabb termékének, a Tsukihime című vizuális regényének sikere nyomán 2001-ben a Kara no Kyokai első négy fejezete bónuszként a Tsukihime Plus-Disc mellé került , és ugyanazon év decemberében két kötetben is megjelent. dōjinshi néven, így vált ismertté a nagyközönség számára [16] . 2004. június 8-án a regény kereskedelmi forgalomba került a Kodansha gondozásában [18] , a limitált sorozatból mind az 5000 példányt eladták az eladás első napján, és az eladott példányok teljes száma meghaladta az 500 000 példányt [19] . 2007-ben, a film bemutatására a könnyű regényt három kötetes formátumban újra kiadták [20] . 2018-ban, a regény huszadik évfordulója alkalmából új limitált kiadás készült, amely további fejezeteket tartalmazott, amelyek korábban nem jelentek meg a fő sorozattal [21] .

2009-ben Del Rey Manga bejelentette a regény angol nyelvű megjelenését, de 2010-ben a kiadó megszűnt, anélkül, hogy megjelent volna [22] . A kotori kiadó 2017-2018-ban megjelentette a Kara no Kyokait lengyelül [23] .

2010. szeptember 15. óta a Saizensen online magazin elkezdte kiadni a regény manga -adaptációját webképregény formátumban , Kara no Kyoukai the Garden of Siners néven , a mangaka Sufi Tenkuból, Nasu és Takeuchi [24] szerkesztette . 2011 óta a manga nyomtatásban is megjelent a Hoshizawa COMICS magazinban [24] .

Animációs filmek

Koncepció és alkotás

A könnyű regény filmadaptációjának ötlete az Aniplex producere, Atsuhiro Iwakamié volt., aki eredetileg tévésorozatot szándékozott készíteni a Tsukihime című vizuális regény alapján , de 2003-ban megelőzte a Shingetsutan Tsukihime [25] című JC Staff . 2005-ben Iwakami úgy döntött, hogy megpróbálja elkészíteni a Kara no Kyoukai anime adaptációját [25] . Az előadó szerepére egy ufotható kis stúdiót választott , mivel Iwakamit érdekelte legújabb munkájuk , a Futakoi Alternative , a producer pedig felvette a kapcsolatot a stúdió vezetőjével, Hikaru Kondoval .[25] . Kondo a maga részéről beleegyezett egy hasonló projektbe, de nem volt biztos benne, hogy engedélyt kapnak -e a Type- Moontól a film megfilmesítésére , és megkérte Iwakamit, hogy találjon alternatív lehetőséget az elutasítás esetére [25] . A koncepció kidolgozása után Iwakami ajánlatot tett a Kodansha Katsushi Ota kiadó producerének.[25] .

Ahogy Kinoko Nasu felidézte, akkoriban már több stúdió is megkereste a könnyed regény adaptációjával, de mivel véleménye szerint a tévésorozat merev formátumán belül lehetetlen lenne a nézőnek érzékelni az eredeti mű szerzői szándékát, minden javaslatot elutasított [26] . 2006-ban Katsushi Ota felvetette Iwakami ötletét, hogy Type-Moon forgatókönyvíró legyen a regény fejezetei alapján filmadaptáció [26] . Nasu okoskodás után arra a következtetésre jutott, hogy a leendő néző moziba kerülésének ténye növelte a figyelem koncentrációját, ami hozzájárulhat a cselekmény részleteinek jobb asszimilációjához, és beleegyezését adta a munka megkezdéséhez [26] .

Az Aniplexszel készült kép teljes költségvetésének jóváhagyása során úgy döntöttek, hogy megállnak egy hét filmből álló formátumnál, összesen 420 perces futási idővel (később 500 percre növelték) [27] . A sorozat iránti nézői érdeklődés felkeltése érdekében úgy döntöttek, hogy viszonylag rövid időközönként (körülbelül négy hónaponként) új részeket adnak ki, valamint a Kara no Kyoukai [26] különféle termékeinek terjesztésével promóciókat hajtanak végre . A 2000-es évek közepén az animeiparban tömegesen kezdtek megjelenni különféle újítások a számítógépes utófeldolgozás, a digitális filmezés és a HD formátum bevezetésével kapcsolatban , amelyek jelentősen eltértek az ufotable stúdióban alkalmazott DLP vizuális kimeneti technológia fókuszától [28]. ] . Emiatt Kondo úgy döntött, hogy egy új projekt részeként elsajátítja ezeket a technológiákat, és a Kara no Kyoukai adaptációját kísérleti munkának fogta fel, amelyben a stúdió legtöbb munkatársát tervezte felhasználni [28] . Masaki Hiramatsut nevezték ki a forgatókönyvírói posztra, a rendezői pozíciókat minden hasonló végzettségű alkalmazott között elosztották Ei Aoki , Takayuki Hirao, Takahiro Miuru és mások), míg a műalkotást Takuya Nonakára bízták[28] . Létrehoztak egy további kezelői pozíciót is, amely a legvalósághűbb képrészletek létrehozásáért volt felelős (például megakadályozza a különböző textúrák monokromatikusságát, a hátterek vetületét és a rájuk való tükröződést stb.), amelyre Yuichi Terao-t jóváhagyták. Később Terao megjegyezte, hogy munkája legnehezebb része a kés fémes fényének átadása volt, és számos más elemet (esőcseppek és vér vizuális effektusai) kezdetben azzal a tudattal hoztak létre, hogy a mozik közönsége nem tenné. sőt képes legyen igazán értékelni az ilyen részleteket [29] . A kép utómunkájának számítógépes részének elvégzése érdekében a stúdió a Sony PCL - hez fordult[28] .

Az ufotable már a sorozat tervezési szakaszában úgy döntött, hogy a filmeket a könnyed regény fejezeteinek sorrendjében adja ki, és nem kronológiai sorrendben, ahogy Kinoko Nasu tanácsolta nekik. Erre azért került sor, mert Masaki Hiramatsu ily módon akarta hangsúlyozni a mű hangulatát, "telve alábecsüléssel és találós kérdésekkel" [26] . Az első film előkészítéséhez Nasu a könnyed regény első fejezetének részleges átírását javasolta, mivel azt tartotta a legkevésbé sikeresnek az egész regényben és meglehetősen kaotikusnak, azonban ezt az ötletet is figyelmen kívül hagyta a forgatókönyv írója. sorozat [26] . Ahogy Ei Aoki megjegyezte, a forgatókönyv kidolgozása során a karakterek kulcsfontosságú történetszálait elszigetelték a regény szövegétől, és a cselekmény oldalsó részét főként a merev időzítési keretnek megfelelően redukálták [27] . A stúdió azonban nem merte eltávolítani néhány jelenetet a szereplők viselkedésén keresztül közvetített művészi arculatuk elemeinek fontossága miatt, bár az ilyen akciók a jelenetek időtartamának jelentős növekedéséhez vezettek az eredetihez képest. tervezett. A varázslatos világ díszlete elemeinek részletes leírását is redukáltuk, mivel a hosszadalmas monológok formájában történő adaptálási kísérletek a rendező stábja szerint a nézők érdeklődésének elvesztéséhez vezetnének a jelenetek iránt. Ehelyett Hikaru Kondo úgy döntött, hogy a látványon keresztül ezekre a részletekre összpontosít, és kivágott közülük néhányat, amelyekhez a közönségnek alaposan meg kellett értenie a cselekményt [27] . Hiramatsu azt is megjegyezte, hogy a Kara no Kyoukai -n való munka során szerzett tapasztalatok nagyon különböztek az ufotable korábbi fókuszától, és megkívánta tőle, hogy eltávolodjon saját előadásmódjától, és közelítsen Kinoko Nasuhoz, akivel az egyes filmek forgatókönyvét egyeztették [27]. . Nasu maga utólag bevallotta, hogy ezt az adaptációt nem tudta eredeti műként felfogni, és bár felismerte az ufotable munkáinak minőségét, az első film megismerése után arra a következtetésre jutott, hogy a könnyed regény nem volt filmadaptáció tárgya. mind [17] .

A karakterek mozgását úgy végezték, hogy elkerüljék az egyes epizódok esetleges groteszkjét. Konkrétan a harci jeleneteket az animációs csapat több storyboardban is előállította , amelyeket aztán Hikaru Kondo [27] véglegesített . A karaktertervet is átdolgozta a stúdió a light novel verzióhoz képest. Takashi Takeuchi Type-Moon illusztrátoregyetértett az ufotable követelményeivel és finomította a szereplők jelmezének és frizurájának részleteit, valamint teljesen újratervezte Toko Aozaki hősnő megjelenését [30] . Az előzetes forgatókönyv fejlesztése során döntés született a szexuális erőszak jeleneteinek bemutatásáról , annak ellenére, hogy az EOCS szerint nőtt a film korhatára .[26] .

A kép forgatókönyvírója szerint a karakter legnehezebb képe az egyes jelenetek színpadra állításához Mikiya Kokuto volt, valamint Shiki Ryogi férfi és női személyiségének viselkedésének megkülönböztetése [27] . Prioritást élveztek magának a stúdiónak a szinkronszínészei is, ami a 2002 -es rádióműsorhoz képest szinte teljesen új szereplőgárdát eredményezett. Az egyetlen kivétel Soren Arai szerepének előadója - Joji Nakata volt, akinek hangja az ufotable munkatársai szerint nagyon passzolt Kinoko Nasu [26] alkotásainak antagonistáinak képeihez . Maaya Sakamotót hagyták jóvá Shiki Ryogi szerepére , mert a rádióműsorban a hősnőt megszólaló Tomoko Kawakamival ellentétben neki alacsonyabb volt a hangszíne , ami a rendezők szerint inkább moziműsorhoz való [26] . Amikor színésznőt választottak Azaki Kokuto szerepére, a bizottság dilemmával szembesült a karakter ragyogásának bemutatása és a hősnő karakterének megváltoztatása között, hogy az illeszkedjen a film általános atmoszférájához. Ennek eredményeként a stúdió választása az utóbbira esett, a szerepet pedig Ayumi Fujimura kapta .[26] .

Probléma

Az első film premier vetítésére 2007. december 1-jén került sor a tokiói Sindzsuku kerületben található moziban [31] . Atsuhiro Iwakami kezdetben úgy gondolta, hogy a mű nem lesz túl népszerű, ezért korlátozott számú helyszínen vetítéseket szervezett, feltételezve, hogy csak az eredeti művet ismerő rajongók lesznek ennek a franchise-nak a nézői [32] . Azonban már néhány nappal a kölcsönzés kezdete után megnőtt azoknak a moziknak a száma, ahol a képet vetítették, a nagy izgalmak miatt, akik minden jegyet megvásároltak, így a reggeli előadásokra is. Annak ellenére, hogy az első filmet eredetileg mindössze négy hétig, 2008. január 26-tól február 8-ig mutatták be, az Aniplex a sorozat harmadik részének megjelenésével együtt további vetítéseket is szervezett a korábban megjelent filmek alapján [31] . Ezt követően több mint 40 helyszínen mutatták be a filmeket Japánban. A fő sorozat utolsó filmjét 2009. augusztus 8-án mutatták be, és a március 14-i vetítés előtt az első hat rész 60 perces kronológiai vágása előzte meg Remix - Gate of seventh heaven- [32] címmel .

Az összes film kölcsönzésének eredménye szerint a nézőszámuk körülbelül 262 ezer fő volt, a kasszabevétel pedig 306 millió jen [32] . A filmek DVD-kiadása is több mint 700 000 példányban kelt el [32] , a Kara no Kyokai pedig a második legtöbbet eladott anime produkció volt 2008-ban , csak az Evangelion 1.11: You Are (Not) Alone [ 33] mögött . 2009-ben a Bakemonogatari című tévésorozat mellett a Kara no Kyokai eladásai az év harmadik legkelendőbb forgalmazójává tették az Aniplexet Japánban [34] . 2011. február 2-án megtörtént a filmek Blu-ray Disc kiadásának megjelenése , amely kiegészítő anyagként egy OVA -sorozatot tartalmazott , amely a történet epilógusa volt [35] . Az értékesítés első hetében 25 000 példány kelt el [36] . 2013-ban a Mirai Fukuin egy további fejezete alapján készült film bemutatásával együtt a sorozat frissített első részének - Fukan Fuukei , 3D formátumban [37] - kiegészítő vetítése, amely mellett egy filmadaptáció bemutatták a yonkoma Fate/Zero Cafét [38] . Szintén 2013-ban július 6. és szeptember 28. között a Tokyo MX -en , a Nippon BS Broadcastingen, ABS , Niconico , Bandai Channelés az Animax bemutatta a filmek tévéváltozatát [39] .

Japánon kívül a filmeket az ötödik óta Észak-Amerikában vetítette a helyi Aniplex [40] . A sorozatot az ausztráliai Madman Entertainment [41] , az MVM Films engedélyezte különböző médiában való terjesztésre.- az Egyesült Királyságban és Írországban [42] , Anime Virtual— Németországban és Svájcban Kazé– Franciaországban [43] .

További fejezetek

Takashi Takeuchi filmjeinek megjelenése után, aki a Type-Moon vezérigazgatója lett , Kinoko Nasut jelölteegy kérés, hogy írjanak egy rövid folytatást a Kara no Kyoukai történethez a 2008 -as nyári komikethez [44] . Mivel Nasu a regény fő történetét teljesen befejezettnek tartotta, visszautasította ezt az ajánlatot, arra hivatkozva, hogy számára ez "kísérlet egy holttest újraélesztésére vagy egy Frankenstein-szörny létrehozására" . Mindazonáltal Takeuchi rábeszélése után, aki ragaszkodott a szerzőnek a rajongókkal szembeni kötelezettségeihez, Nasu beleegyezett, hogy egy kiegészítő fejezetet hozzon létre az eredeti műhöz [17] .

Az új szöveggel kapcsolatos munka leghosszabb szakasza egy melléktörténet kidolgozása volt, aminek szorosan kapcsolódnia kellett volna a már felvázolt könnyed regény helyszínéhez [17] . A korábban röviden emlegetett, előrelátó képességgel rendelkező Shizune Seo karaktert választották cselekménynek , aminek köszönhetően az egész új fejezet a "Mirai Fukuin" nevet kapta ( Jap. 未来福音 Mirai Fukuin , "A jövő evangéliuma") [17] . A munka céljai között szerepel Nasu, hogy bemutassa Shiki Ryogi és Mikiya Kokuto kapcsolatának alakulását egy évtizeddel a fő cselekmény vége után [44] . Egy sorozat film megtekintése után a szerző úgy döntött, hogy egyszerűbb mondatszerkezetű szöveget ír, hogy az olvasók jobban érzékeljék. Az ív fő antagonistájának kiválasztása olyan karakter javára történt, aki realisztikus képességekkel és józan szindrómával rendelkezett , hogy ne adjon túl sok drámát a történetnek [44] . A kézirattervezet áttekintése után Takashi Takeuchi kifejezte óhaját, hogy e fejezet alapján létrehozza saját doujinshi mangáját , a Mirai Fukuin - Extra Chorus - t, amely három rövid fejezet formájában készült a következő Comiket számára [17] .

2012-ben, a Fate/Zero ufotable befejezése után Atsuhiro Iwakami javasolta Mirai Fukuin filmadaptációját , amelyet Hikaru Kondō stúdióvezető támogatott[17] . Tomonori Sudo -t megerősítették a film rendezőjének., a forgatókönyvíró szerepét pedig Akira Hiyama kapta. A film kiegészítéseként a producerek úgy döntöttek, hogy Takeuchi mangáját adaptálják, amelyet Ei Aokira bíztak [44] . Takeuchi ezúttal úgy döntött, hogy ellenzi a munka megkezdését, mivel kezdetben egyáltalán nem fontolgatta amatőr alkotásának filmformátumba fordítását. Nasu azonban emlékeztette a cég vezetőjét, hogyan sikerült néhány éve meggyőznie arról, hogy kezdjen el dolgozni a Mirai Fukuinon , és biztosította Takeuchit, hogy "rá lett a sor, hogy megfeleljen a rajongók elvárásainak" [17] . Ugyanezen év augusztus 8-án tájékoztatták a közvéleményt a készülő filmadaptációról [45] .

Ei Aoki rendező-producer, aki a sorozat első filmjének forgatása közben is ugyanebben a pozícióban tevékenykedett, bevallotta, hogy ha a Fukan Fuukei megalkotásakor rendelkezett volna Mirai Fukuin forgatókönyvvel , akkor nem vágott volna ki a tartalom egy részét. mivel ez a fejezet számos részletet tartalmazott, amelyek Nasu későbbi munkájához kapcsolták [44] . A rendezők azt is megjegyezték, hogy az új fejezet feltűnően eltér az eredeti forrástól a szöveg tekintetében, amely Kinoko Nasu stílusának átalakulásáról szólt az évtized során. Ei Aoki a Takeuchi manga adaptációjához kifejezetten átírta a karakterek párbeszédét, hogy jobban illeszkedjen az eredeti karakterek beszédmódjához [44] . Az összes új karakter tervét Takeuchi előzetesen jóváhagyta, majd a stúdió művészei feldolgozták. Az animátorok azt is megjegyezték, hogy Type-Moon művének stílusát csak a Fate / Zero [44] adaptációja után értették meg . Tomonori Sudo szerint, akinek ez az alkotás volt az első rendező-producer poszton, filmjének gyártása elmaradt a tervezett ütemtervtől, ami miatt az ufotable vezetése kénytelen volt bevonni Takaya Nonakát beosztottaival és elhagyni a Sudót. a folyamat általános vezetése és a storyboardok létrehozása [46] .

Maga Nasu is 2013-ban kapott megbízást Hikaru Kondōtól, hogy írjon valami újat a Kara no Kyoukai témában promóció céljából az új film vetítése során. Nasu azonnal megtagadta a kérés elfogadását, mivel úgy vélte, hogy a Fate univerzummal ellentétben a Kara no Kyoukai története nem terjeszthető ki. Mindazonáltal Takeuchinak ismét sikerült meggyőznie, hogy kezdje el a munkát, Shuumatsu Rokuonnak hívják [17] . Nast még a forgatókönyv-fejlesztési szakaszban megkeresték az Aniplex képviselői azzal a követeléssel, hogy két hét múlva készítsen legalább egy koncepciót a jövőbeli munkáról, amely egy újabb filmadaptáció alapját képezné. Nasu nem tudta időben elvégezni ezt a feladatot, ami a könnyű regény lehetséges új részeinek filmadaptációinak finanszírozására irányuló tervek teljes törléséhez vezetett. Új fejezet készült a film 2013. szeptember 28-i bemutatójára. Kinoko Nasu visszautasította az esetleges kereskedelmi terjesztést, mert úgy ítélte meg, hogy az új műnek nincs önálló jelentősége a mű teljes cselekményében [17] . Maga a film Japánban október végéig volt látható a mozikban, és 116,5 millió jen bevételt hozott [47] . A film Blu-ray Disc és DVD megjelenésére 2014. február 19-én került sor; az értékesítés első hetében a kép felvételei lettek a legkelendőbbek az összes anime produkció között [48] .

Zene és rádióműsorok

2002. augusztus 9-én a Magic Cage lemeztársaság kiadta a Kara no Kyoukai című rádiójátékot , amely az eredeti regény változata volt, amelyet a stúdió forgatókönyvírója, Gohan Omori új jelenetekkel bővített [49] . A narrátor szerepét Soren Araya szerepének előadójára, Jōji Nakatára bízták . A produkció bónusz CD -felvételeként a Kinoko Nasu és a Nitroplus Gen Urobuchi forgatókönyvírója [14] közös interjúját tartalmazó füzetet is mellékeltek .

A filmsorozat zeneszerzői szerepét 2006 végén Yuki Kajiura bízta meg, aki egy klasszikus crossover stílusában írta a háttérzenét . Kifejezetten a filmek zárókompozícióinak megalkotására Kajiura megalakította a Kalafina [50] zenei csoportot , amelynek hét dalát a Kara no Kyoukaiban mutatják be ("Oblivious", "Kimi ga Hikari ni Kaete Iku", "Kizuato", " Aria, "Sprinter", "Fairytale" és "Seventh Heaven") [51] képezték a 2009. március 4-én megjelent Seventh Heaven című debütáló albumuk alapját [52] . 2013-ban Kajiura és Kalafina részt vett a Mirai Fukuin filmadaptációjában is , az "Alleluia" és a "dolce" című dalokat rögzítették, amelyek ugyanabban az évben jelentek meg kislemezként [53] .

A filmek fő sorozatának kezdetére 2007. november 27-én az Animate Times internetes állomáson egy új rádióműsort, a Kara no Kyoukait sugározták Ayumi Fujimura állandó műsorvezetővel(Azaka Kokuto), aki vendégként a filmadaptáció többi szinkronszínészének adásait vezette [ 54 ] . A rádióműsor három részből állt: a „hallgatók kertjéből” [55] , „a vándorok kertjéből” [56] és a „megmondók kertjéből” [57] 7, 22, illetve 7 számból, és tartós. 2009. október 27-ig. Ezt követően a program felvételei CD-ROM-on is megjelentek [57] .

Kritika

Szerkezet és cselekmény

A regény megjelenése és a mű cselekménye pozitív kritikákat kapott a bírálóktól. A tanuki.pl portál lektora tehát megjegyezte, hogy a Kara no Kyokai egészen más, mint a könnyű regényformátum átlagos képviselője . Különösen az illusztrációk számát a kiadásban minimálisra szorították, és csak a fejezetek címlapjait kísérik; a mű szövege nem volt tele a cselekmény megértéséhez fontos szempontok ismétlésével, meglehetősen összetett és gazdag nyelven íródott [5] . Mindez – a kritikus felfogása szerint – közelebb hozta Kara no Kyokait a klasszikus értelemben vett regényhez, és megkívánta az olvasótól, hogy szorgalmasan belemerüljön az elbeszélés részleteibe [5] .

A fejezetek nem kronologikus sorrendje ellenére a lektorok megjegyezték, hogy ez nem okoz zavart a cselekmény közönség általi észlelésében [2] [3] [11] , hanem a The Fandom Post bírálója, Chris Beveridge szerint a ellenkezőleg, a cselekmény minden aspektusát a megfelelő pillanatban mutatta be, és lehetővé tette az olvasó számára, hogy önállóan feltételezéseket tegyen az egyes rejtvények megoldásáról [2] . Számos kritikus rámutatott a regény első fejezetének megértésének lehetséges nehézségeire a fő történetszál kaotikus kifejtése miatt , amely azonban a második vagy harmadik fejezetben megoldódott [5] [9] . A tanuki.pl lektora kiemelte a narráció szokatlan átmeneteit az egyik szereplő arcáról a másikra, amelyek bár lehetővé tették a leírt helyzetek különböző nézőpontokból történő szemlélését, némileg megtörték az elbeszélés gördülékenységét [5] . Forrest Greenwood tudományos cikkében, amely a bishōjo lányok történetekben betöltött főszereplői szerepét vizsgálta, ezt a szempontot számos kronológiai átmenettel kombinálva a vizuális regényíráshoz hasonlóként írták le , ami megköveteli a közönségtől, hogy elmélyüljön a történetben [58] .

Az UK Anime Network kritikusa, Robert Fraser szerint a mű kontextusát könnyen megértette a Kinoko Nasu más műveit ismerő közönség, és számos utalás is volt rájuk [4] . Erényként emelte ki a merev osztályrendszer hiányát is a Sors/maradj éjszaka című vizuális regényben , ami a történetszálak fejlődését a lineáris japán szerepjátékok áramlásától eltérővé tette [4] . A tanuki.pl recenzens szerint a regény fantasy komponensét sikeresebben írták be a város valóságába, mint a Type-Moon más termékeibe [10] . Az Anime News Network lektora, Gabriella Eakins véleménye szerint azonban számos hétköznapi jelenetben a Kara no Kyoukai szereplői a mű komolyabb atmoszférája miatt kevésbé tűntek érdekesnek, mint a Sors/maradj éjszakában [13] .

Nagyszerű szimbolikája is volt az egyes részleteknek, amelyek első ránézésre jelentéktelennek tűntek, de hozzájárultak az egyes jelenetek hangulatának és a szereplők közötti kapcsolat részleteinek átviteléhez [3] [9] . Emiatt, valamint a cselekmény konkrét bemutatása miatt, amely Shiki Ryoga központi konfliktusának alapjait csak az utolsó fejezetben tárta fel [2] [11] [12] , a kritikusok megjegyezték, hogy a mű újbóli vizsgálata csak az elemek közötti összes létező kapcsolat kimutatásával javították a cselekmény egészének észlelését [3] [9] [11] . A tanuki.pl szerint ez "egy kis szürrealizmust vitt a cselekménybe , ami jól illeszkedik az összképbe" [3] . A recenzensek szerint a könnyed regény a jó feszültségteremtésről volt nevezetes [2] [3] [9] , és a humor szinte teljes hiánya és a sok kétségbeesés ellenére is a végéig fenntartotta a közönség érdeklődését [9] . Ugyanezt a végkifejletet a kritikusok „konzisztensnek és logikusnak” jellemezték [2] [9] [12] . A további fejezetek azonban alacsony pontszámot kaptak Gabriella Eakinstől az "unalmas történetmesélés" és a "rosszul kigondolt párbeszéd" miatt Shizune Seo "ígéretes alakítása" ellenére [13] .

A mű fő történetszála ellentmondó értékeléseket kapott. Egyes recenzensek szerint tehát a mű „érdekes tanulmánya volt a bűnözésen keresztül eltorzult erkölcsről”, jó példa volt „a miszticizmus és a filozófia szintézisére” [1] [4] , valamint a thrillerekre és a sötét fantasyra [3 ] ] . A Shikin belüli személyiség kettőssége Chris Beveridge szerint nagyon meggyőzően került bemutatásra [2] , és Robert Fraser szerint az epilógusban hangoztatott oka Platón eidos -koncepciójának megtestesítője [4] . Frazier azonban arra is rámutatott, hogy a főszereplő végső ellentét a sorozatgyilkossal meglehetősen nevetségesnek tűnt, utóbbi nyilvánvaló őrültsége miatt. Ez leértékelte Shiki morális dilemmáját, gyilkos késztetéseit "tudós pózolónak" téve, és a kritikus szerint jobb lenne, ha az ellenfelet bűntelen szereplőként mutatnák be [4] . Ő és a tanuki.pl kritikusa azonban pozitívan értékelte a „klasszikus értékrend, amelyben a szándék gyakran fontosabb, mint a cselekvés” [4] felborulását, valamint a „ jó és rossz közötti egyértelmű elválasztás” hiányát, ahol az utóbbi csak „az emberi félelmek eredménye” [3] .

Karakterek

A Shiki Ryogi és Mikiya Kokuto [1] [2] [11] romantikus vonalát pozitívan értékelték a bírálók . Gabriella Eakins az animeipar egyik legjobb szerelmi történetének tartotta, jól részletezve a karakterek viselkedését, annak ellenére, hogy nemi szerepeiket felcserélték [1] . Robert Fraser szerint ez a sor túl hosszúnak bizonyult, ami nagyrészt Mikiya Kokuto rendkívül passzív viselkedésének volt köszönhető, aki „a háremtörténetek főszereplői szintjén” adták elő, „ túl józan és unalmas gondolkodással” [4 ] . Frazier Mikiyát is "jellemtelen karakterként" írta le, akinek "belső űrje" van [4] . Más kritikákban azonban Mikiya Kokutót Shiki számára nagyon fontos személyként nevezték meg, mivel „felüdülés a mindig jelenlévő sötétségtől” [3] és „horgony az őrület küszöbén” [1] . A tanuki.pl szerint fontos szempont volt az erotikus jelenetek hiánya a főszereplők között, mivel így elkerülhető volt a leírásuk, ami Kinoko Nasu számára nehéz volt, amivel kapcsolatos problémák egyértelműen megnyilvánultak a későbbi filmek szövegeiben. eroge művek [12] . Az Anime News Network lektora, Theron Martin szerint a szereplők néhány párbeszéde, különösen az epilógusban, elhúzódott, ami Nasu munkásságának is jellemző volt [1] [11] . Ugyanerre a szempontra azonban a tanuki.pl úgy tekintett, mint a karakterek képének természetes, és nem „egy másik, az animékre jellemző álfilozófiai dialógus” [3] általi feltárására . A mágia alapelveinek ismertetése azonban esetenként túlzott részletességgel készült, pedig Nasu további munkái szempontjából rendkívül fontos volt [10] .

Theron Martin szerint Shiki Ryougi imázsa meglehetősen szokatlan módon került bemutatásra, és feltűnően különbözött a tsundere sztereotípiától [11] , amely más kritikusok szerint „a teljes Kara no Kyoukai sikerének fele volt ” [ 1] [3] . Forrest Greenwood cikkében Shiki „férfi” és „női” felére szakadt személyiségét az animeipar szempontjából eredetinek értékelték, mivel a karakter „férfi” része volt az, amely túlnyomórészt a nőiességet közvetítette. képe [58] . Chris Beveridge és a tanuki.pl véleményezői szerint a 6. fejezetben az Azaku Kokuto-ra való áttérés annak köszönhető, hogy a történet csúcspontját Soren Arayával [2] [3] kellett deeszkalálni, és ez jobb volt. Nasu tette, mint a Tsukihime [12] című vizuális regényből származó, hasonlóan jó képességű Akiha Tohno-történet .

Anime adaptáció

Az ufotable stúdió által végzett munka kritikai elismerést kapott. Robert Fraser szerint annak ellenére, hogy a Studio Deen – amely kiadta a Sors/marad éjszaka című vizuális regény két filmadaptációját – igyekezett népszerűsíteni a Type-Moon termékeket a nyugati piacon, „hagyatékát teljesen megsemmisítette az ufotable minősége. filmek" [4] . Megállapították, hogy a Kara no Kyokai adaptációja "minden panasz nélkül az első volt a Hold-típus univerzumban", és annak ellenére, hogy az akkoriban kevéssé ismert stúdiót és rendezőt választottak, hozzájárult a filmek számának bővüléséhez. Kinoko Nasu munkájának rajongói [2] .

A mű vizuális komponensét szemelték ki a megfigyelők az elsődleges közönségérdeklődés megteremtésének alapjául, amelyet tovább egészítettek ki az eredeti forrás atmoszférájával és cselekményével [1] . Sikeres elemnek számított a stúdió által használt színséma [2] [3] [4] , amely a gótikus regény [1] atmoszféráját hangsúlyozta . A csatajelenetek csekély száma és rövid időtartama ellenére a kritikusok is elismerték a szereplők mozgásának valósághű színrevitelét [11] , a CGI effektusok megfelelő alkalmazását [ 4] [9] , a választott okokat. dinamikus felvételi tervek [2] [4] , jó átviteli vér [3] [4] [11] és az animáció általános gördülékenysége [2] [3] [9] [13] . Az általános tervek azonban Robert Fraser szerint az egyes objektumok arányának megsértésével készültek [4] . A bírálók a háttérképek részletességét a "fotorealisztikus táj" példájaként szemelték ki, amely "naplemente fényében különösen látványosnak tűnt" [2] [3] . Forrest Greenwood pozitívan értékelte a vizuális észlelés folyamatos változását a harmadik és az első személyű nézetek között, ami egyidejűleg hozzájárult Mikiya Kokuto és Ryougi Shiki képeinek észleléséhez mind külső szemlélő pozíciójából, mind maguk a szereplők szemszögéből. [58] . A mágia elemeinek, különösen a tündérek megtervezését úgy ítélték meg, hogy sablonos ötletek nélkül készültek, és nagyon eredetinek tűntek [2] [3] [4] .

Számos kritika érte Takashi Takeuchi karakterterveit. Gabriella Eakins szerint meglehetősen sajátos módon volt előre ufotható, ami akkoriban arról beszélt, hogy a filmvásznon történő adaptációjához nem volt sikeres koncepció, ami később, a Sors műveinek filmadaptációi során jelent meg . univerzum [1] . Más kritikusok Takeuchi stílusát emelték ki a mű kevés hiányossága között, mivel az egyes karakterek megjelenése „átköltözött” egyik Holdtípus-műből a másikba [9] [11] . A legnagyobb kifogások Tomoe Enjou [3] [4] [9] karaktertervére vonatkoztak: Robert Fraser megjegyezte, hogy a Sors / Maradj éjszakája Emiya Shiro főszereplőjével való túlzott hasonlóság miatt össze kellett fognia magát. arra gondolt, hogy " Sabre és Excalibur küszöbön álló megjelenésére számított a keretben ", ami jelentősen elvonta a figyelmet a kép megtekintéséről [4] .

Nagyra értékelték a sorozat Yuki Kajiura által készített zenei kíséretét is , amely véleményük szerint sikeresen kiegészítette a mű [2] [3] [4] [9] [11] atmoszféráját . A Kalafina csoport utolsó dalait , amelyek ária , rock és J-pop keverékei voltak, szintén jól választották, köszönhetően a szövegnek, amely pontosan megfelelt a témának [3] [4] [11] .

Ennek eredményeként az Anime News Network bírálói szerint a Kara no Kyoukai sorozat áttörést jelentett az ufotable stúdió számára, amely az animepiac jelentős szereplőjévé tette, és megalapozta a további gyümölcsöző munkát (a rendezői megközelítésből és a színvilágból). zenei kísérettel) a Type-Moon céggel közösen a Fate [1] [11] .

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Ekens Gabriella. Miért modern klasszikus  a Bûnösök kertje ? Anime News Network (2017. október 27.). Az eredetiből archiválva : 2018. március 18.
2. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 Chris Beveridge. The Garden Of Sinners Complete Collection Limited Edition Anime DVD Review  . The Fandom Post (2013. január 21.). Archiválva az eredetiből 2018. április 16-án.
3. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 Mitsurugi. Kara no Kyoukai: A bűnösök kertje - recenzja  (lengyel) . tanuki.pl (2011. június 4.). Letöltve: 2018. április 16. Az eredetiből archiválva : 2017. szeptember 19.
4. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 Robert Frazer. Bűnösök kertje, The - Movie  Collection . UK Anime Network. Letöltve: 2018. április 16. Az eredetiből archiválva : 2014. december 28..
5. ↑ 1 2 3 4 5 6 Grisznak. Puste graice: ogród grzeszników tom 1 - recenzja książki  (lengyel) . tanuki.pl (2017. június 1.). Letöltve: 2018. április 16. Az eredetiből archiválva : 2017. szeptember 28..
6. ↑ TM Extra, 2009 , p. 5.
7. ↑ 1 2 TM Extra, 2009 , p. 6.
8. ↑ Type-Moon 10th Anniversary katalógus : [ jap. ]  / Típus-Hold . Tokió: Winfanworks, 2011. — 260. o.
9. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Zac Bertschy. Kara no Kyoukai - a bűnösök kertje  (angolul) . Anime News Network (2011. február 9.). Letöltve: 2018. április 16. Az eredetiből archiválva : 2017. október 8..
10. ↑ 1 2 3 Grisznak. Puste graice: ogród grzeszników tom 2 - recenzja książki  (lengyel) . tanuki.pl (2018. március 24.). Az eredetiből archiválva : 2018. március 25.
11. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 Theron Martin. The Garden of Sinners: Movies+OVAs 1-10 Streaming  (angol) . Anime News Network (2017. október 24.). Archiválva az eredetiből 2018. január 21-én.
12. ↑ 1 2 3 4 5 Grisznak. Puste graice: ogród grzeszników tom 3 - recenzja książki  (lengyel) . tanuki.pl (2018. április 11.). Archiválva az eredetiből 2018. április 16-án.
13. ↑ 1 2 3 4 Ekens Gabriella. The Garden of Sinners: Sub.Blu-Ray - visszaidézték a nyári limitált kiadást  (angolul) . Anime News Network (2015. május 12.). Archiválva az eredetiből 2017. július 10-én.
14. ↑ 1 2 3 ドラマCD 空の境界 俯瞰風景 : [ jap. ]  / Típus-Hold . - Tokió: Magic Cage, 2002. — 44. o.
15. ↑ 1 2 A TYPE-MOON következő világa : 武内崇ロングインタビュー : [ jap. ]  / Type-Moon // Type-Moon ACE. - Tokió: Kadokawa Shoten , 2008年. - 1. sz. - P. 26-32.
16. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9劇場版空 の境界 : 原作者VS主演声優 ! ]  / Type-Moon // Type-Moon ACE. – Tokió: Kadokawa Shoten , 2009年. - 3. sz. - P. 56-70.
17. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 奈須きのこ: インタビュー : ] // Comptiq. – Tokió: Kadokawa Shoten , 2013年. - 11. sz. - P. 48-51.
18. ↑ TM Extra, 2009 , p. 7.
19. ↑ 空の境界：人気同人小説の劇場版アニメ 1日から公開 (japán) . Mainichi (2007. november 30.). Archiválva az eredetiből 2008. január 5-én.
20. ↑ 講談社文庫版 空の境界 上巻発売「これで劇場版の予習はバッチ ) ( unaリpable .  ) Akibaos (2007. november 15.). Letöltve: 2018. augusztus 28. Az eredetiből archiválva : 2017. augusztus 19.
21. ↑ . _  _ Itmedia.co.jp (2017. szeptember 6.). Archiválva az eredetiből 2018. január 6-án.
22. ↑ A Kodansha USA átveszi a Del Rey Manga  címeket . Anime News Network (2010. október 4.). Archiválva az eredetiből 2017. november 8-án.
23. ↑ Puste graice: Ogród grzeszników #1 – okładka  (lengyel)  (elérhetetlen link) . Kotori. Letöltve: 2018. április 14. Az eredetiből archiválva : 2017. július 2.
24. ↑ 1 2 _  _ _ Natalie (2011. október 19.). Archiválva az eredetiből 2017. július 17-én.
25. ↑ 1 2 3 4 5 岩上敦宏: インタビュー : [ jap. ] // DA VINCI. - Tokió: Kadokawa Shoten , 2007年. - 6. sz. - P. 62-65.
26. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 _  _ _ Akibablog (2007. szeptember 11.). Archiválva az eredetiből 2017. február 6-án.
27. ↑ 1 2 3 4 5 6 劇場版「空の境界」 : [ jap. ]  / Type-Moon // Type-Moon ACE. - Tokió: Kadokawa Shoten , 2008年. - 1. sz. - P. 33-41.
28. ↑ 1 2 3 4 劇場版「空の境界」俯瞰風景 パンフレット : [ jap. ]  / ufoható . - Tokió: SMB International, 2011. — 56. o.
29. ↑ 寺尾優一撮影監督の劇場版「空の境」: インタビュー : [ jap. ] // CloseUp NetTube. – Tokió, 2008. - 3. sz. - P. 37-41.
30. ↑ 1 2 HTS, 2012 , p. 84.
31. ↑ 1 2 空の境界：第一章の全上映で満員札止めを記録 テアトル新宿 (jap.) . Mainichi (2008. január 17.). Az eredetiből archiválva : 2008. március 11.
32. ↑ 1 2 3 4 _  _ _ Nikkei (2010. április 23.). Letöltve: 2018. április 14. Az eredetiből archiválva : 2018. április 14.
33. ↑ Az Amazon Japan bejegyzései 2008 legjobb 10 DVD - je, CD-je, játéka  . Anime News Network (2008. december 3.). Letöltve: 2018. április 14. Az eredetiből archiválva : 2017. augusztus 2..
34. ↑ Disney, Bandai, Aniplex Top Japan 2009- es animációs akciója  . Anime News Network (2010. március 31.). Archiválva az eredetiből 2017. június 19-én.
35. ↑ 空の境界 ： 劇場版BDボックスを11年2月発売完全新作映像も収録 (japán) . Mantan Web (2010. szeptember 11.). Az eredetiből archiválva : 2010. szeptember 13.
36. ↑ A Kara no Kyoukai BD Box 25 000-et ad el a 2. helyen  hetente . Anime News Network (2011. február 8.). Archiválva az eredetiből 2017. augusztus 3-án.
37. ↑ Kara no Kyoukai : Fukan Fūkei 3D, Mirai Fukuin Nyárra, őszre várható  . Anime News Network (2013. március 29.). Archiválva az eredetiből 2017. május 3-án.
38. ↑ A Fate/Zero Café SD 4 paneles manga filmadaptációja szerepel  a listán . Anime News Network (2013. május 3.). Archiválva az eredetiből 2017. május 2-án.
39. ↑ 奈須きのこ『空の境界』、7月よりTVアニメ放送決定 (japán) . Nicovideo (2013. június 10.). Letöltve: 2018. április 14. Az eredetiből archiválva : 2013. augusztus 22..
40. ↑ A bűnösök kertje 5. amerikai premierje az Anime  Bostonban . Anime News Network (2009. február 26.). Letöltve: 2018. április 14. Az eredetiből archiválva : 2017. augusztus 3..
41. ↑ A Madman Entertainment új akvizíciókat jelent be a Supanova Sydney  2013 -ban . Anime News Network (2013. június 23.). Az eredetiből archiválva : 2016. szeptember 13.
42. ↑ A közelgő MVM menetrend tartalmazza az  augusztusi Titokzatos Girlfriend X-et . Anime News Network (2014. május 29.). Archiválva az eredetiből 2017. június 19-én.
43. ↑ Bűnösök kertje - Végső fejezet bientôt chez Kazé  (fr.) . Manga-News (2017. április 13.). Archiválva az eredetiből 2018. január 7-én.
44. ↑ 1 2 3 4 5 6 _ _ _ _ ]  / ufoható . - Tokió: SMB International, 2013年. — 50. o.
45. ↑ Kara no Kyoukai : A Mirai Fukuin epilógus animefilmet kapott  . Anime News Network (2012. július 8.). Archiválva az eredetiből 2017. június 20-án.
46. ↑ 劇場版 Fate/stay night [Heaven's Feel] I.preage flower : 須藤友徳インタビュー : [ jap. ]  / Type-Moon // Type-Moon ACE. – Tokió: Kadokawa Shoten , 2017年. - 12. sz. - P. 66-75.
47. ↑ Japán Box Office, október 19-20  . Anime News Network (2013. október 27.). Archiválva az eredetiből 2017. augusztus 5-én.
48. ↑ Japán animációs Blu-ray lemezek rangsora, február  17-23 . Anime News Network (2014. február 25.). Archiválva az eredetiből 2017. július 5-én.
49. ↑ 待望のドラマＣＤ化決定！  (jap.) . Type-Moon (2003. július 7.). Letöltve: 2018. április 15. Az eredetiből archiválva : 2016. december 25.
50. ↑ 目標は東京ドーム!? Kalafinaがライブの魅力を語る (japán) . Ascii (2010. november 19.). Archiválva az eredetiből 2017. július 4-én.
51. ↑ . _  _ Ascii (2008. július 30.). Archiválva az eredetiből 2017. június 18-án.
52. ↑ 《空之境界》美聲團體 Kalafina 台北演唱會專訪整理報導 (kínai) . gnn.gamer.com (2008. március 10.). Archiválva az eredetiből 2013. július 22-én.
53. ↑ 「劇場版『空の境界』未来福音」来場者特典第3弾はufotableスタッはufotableスタッフ中スタッ フ中心 Animeanime (2013. október 17.). Letöltve: 2018. április 15. Az eredetiből archiválva : 2016. augusztus 18..
54. ↑ 『Fate』を生み出した鬼才たちが贈る劇場アニメ「空の境界」が境界」が12月お傊お傊傊お月ょ p . Dengeki Online (2007. november 28.). Az eredetiből archiválva : 2017. június 30.
55. ↑ DJCD Kara no Kyokai The Garden of Listeners Vol.1  (japán) . CDJapan. Az eredetiből archiválva: 2017. május 10.
56. ↑ DJCD Kara no Kyokai The Garden of Wanderers Vol.1  (japán) . CDJapan. Az eredetiből archiválva: 2017. május 10.
57. ↑ 1 2 DJCD "Kara no Kyokai" a Megmondók kertje  (japán) . CDJapan. Az eredetiből archiválva: 2017. május 10.
58. ↑ 1 2 3 Greenwood, Forrest. A lány a világ közepén: Nem, műfaj és gyógyítás a Bishōjo médiaművekben / Forrest Greenwood // Mechademia. - 2014. - 9. sz. - P. 237-252.

Irodalom

• Takashi Takeuchi _ _ ] . – Tokió: A bambuszseprű, 2012年. — 100 p.
• Type-Moon Extra: [ jap. ]  / Type-Moon // Newtype . – Tokió: Kadokawa Shoten , 2009年. — 18 óra

Linkek

• Anime hivatalos weboldala Kara no Kyoukai Archivált 2020. április 6-án a Wayback Machine -nél  (japán) .

• Anime "Kara no Kyoukai"  (angol) az Anime News Network webhely enciklopédiájában
• Anime "Kara no Kyoukai"  (angol) az AniDB adatbázisban