Gaudium és Spes

A Gaudium et Spes (  latinul  „ öröm és remény”) a Katolikus Egyház II. Vatikáni  Zsinatának lelkipásztori alkotmánya . A teljes cím: „Gaudium et spes” a lelkipásztori alkotmány az egyházról a modern világban. Pál pápa hagyta jóvá 1965. december 7-én , miután a tanács jóváhagyta. A zsinat 2307 résztvevője az alkotmány végleges változatára szavazott, ellene 75. Nevét a katolicizmusban elfogadott gyakorlatról kapta első két szavában.

A zsinat összehívása előtt nem terveztek ilyen jellegű dokumentumot, de már a zsinat ülésein felmerült a gondolat, hogy alkotmányt adjanak ki az egyházról a modern világban. A Tanács első három ülésén ez a dokumentum a „XIII. rendszer” kódnevet viselte, majd ezt követően kapta jelenlegi nevét. Létrehozásának fő kezdeményezője XXIII. János pápa és két bíboros volt : Giovanni Battista Montini (aki VI. Pál pápa lett az első és a második ülés között) és Leon-Joseph Xuenan . A dokumentum elkészítésében jelentős szerepet játszott Karol Wojtyla, a leendő II. János Pál pápa [1] .

A Gaudium et Spes az egyház egyfajta válasza lett a társadalmi rend gyors változásaira és a 20. század új kihívásaira, mint például az ateizmus növekedésére , a szekularizmusra , a szocialista országok megjelenésére, a világháborúk borzalmaira . Ennek eredményeként az alkotmány a tanács egyik legvitatottabb és legvitatottabb dokumentumává vált. 1964 októberében , a Tanács harmadik ülésszakának negyedik hetében ezt a dokumentumot megpróbálták levenni a Tanács napirendjéről, a dokumentum számos támogatója is felismerte, hogy komoly átdolgozásra szorul. 1965. szeptember 14-én, a negyedik ülés összehívásának napján a dokumentumtervezet már új kiadásban készült, jelentős számú módosítás történt rajta. Ez a változat képezte a végleges kiadás alapját. A dokumentum elkészítésében számos neves teológus vett részt aktívan: Yves Congar , Henri de Lubac , Jean Danielou és mások [1] . Az alkotmány végleges változata az egyik legkiterjedtebb zsinati dokumentum lett. Kiadáskor kritikai elismerést kapott.

Szerkezet

A Gaudium et Spes alkotmánya 93 cikkből áll. A fő szöveg két részre oszlik, és egy bevezető és egy bevezető rész előzi meg. Az első rész négy, a második öt fejezetből áll.

1. Bevezetés (1-3. cikk)
2. Bevezető rész - "Az ember helyzetéről a modern világban" (4-10. cikk)
3. Az első rész - "Az egyházról és az ember hivatásáról" (11-45. cikk)
   1. Az emberi személy méltóságáról (12-22. cikk)
   2. Az emberi közösségről (23-32. cikk)
   3. Az emberi tevékenységről világszerte (33-39. cikk)
   4. Az Egyház szolgálatáról a modern világban (40-45. cikk)

1. A második rész – „A legsürgetőbb problémákról” (46–93. cikk)
   1. A házasság és a család méltóságának megőrzéséről (47-52. cikk)
   2. A kultúra fejlődésének szükséges előmozdításáról (53-62. cikk)
      1. A kultúra helyzetéről a modern világban (54-56. cikk)
      2. A kultúra megfelelő fejlődésének néhány alapelvéről (57-59. cikk)
      3. A keresztények kultúrával szembeni legsürgetőbb kötelességeiről (60-62. cikk)
   3. A gazdasági és társadalmi életről (63-72. cikk)
      1. A gazdasági fejlődésről (64–66. cikk)
      2. Az egész gazdasági és társadalmi életet szabályozó egyes elvekről (66-72. cikk)
   4. A politikai közösség életéről (73-76. cikk)
   5. A béke fenntartásáról és a nemzetközi közösségnek nyújtott segítségről (77-93. cikk)
      1. A háború megelőzéséről (79-82. cikk)
      2. A nemzetközi közösség felépítéséről (83-93. cikk)

Tartalom

A Gaudium et Spes alkotmány a II. Vatikáni Zsinat négy alkotmányának egyike és az általa elfogadott egyik legfontosabb dokumentum lett. Összefoglalja a katolikus tanítást az Egyház és a modern társadalom kapcsolatáról , részletesen elemzi az egyház elképzeléseit az ember modern világban elfoglalt helyéről, különös tekintettel az emberi élet gazdasági, kulturális és társadalmi vonatkozásaira. Az alkotmány részletesen foglalkozik a társadalmi haladás , a békéért folytatott harc és a keresztények politikában való részvételének kérdéseivel . Az alkotmány foglalkozik a házasság és a család méltóságának megőrzésével, valamint az Egyház előmozdításával az emberiség kulturális fejlődésében.

Az első rész az emberi személyiségnek és a társadalomnak szól. Az alkotmány így szól: "Az ember ugyanis belső természeténél fogva társas lény, és a többi emberrel való kapcsolaton kívül nem élheti meg és nem fejlesztheti tehetségét." Az első rész az Egyház modern tanítását is megfogalmazza a másként gondolkodókkal és ateistákkal kapcsolatban :

A tiszteletnek és a szeretetnek ki kell terjednie azokra is, akik társadalmi, politikai, sőt vallási kérdésekben másképp gondolkodnak vagy cselekszenek, mint mi, mert minél mélyebbre hatolunk emberséggel és szeretettel gondolkodásmódjukban, annál könnyebb lesz lépni velük.kommunikáció. De természetesen ez a szeretet és kegy semmiképpen sem tehet közömbössé bennünket az igazság és a jóság iránt [2]

Ő (az Egyház) azonban igyekszik megérteni Isten tagadásának okait, amelyek az ateisták gondolkodásában rejlenek, és felismerve az ateizmus által felvetett kérdések jelentőségét, a minden ember iránti szeretettől vezérelve úgy véli, hogy ezeket az okokat kell komoly és mély megfontolás alá kell vetni... Az Egyház, még ha teljesen elutasítja az ateizmust is, őszintén vallja, hogy minden embernek – hívőnek és nem hívőnek egyaránt – hozzá kell járulnia annak a világnak a megfelelő megteremtéséhez, amelyben együtt él; és ez természetesen nem történhet meg őszinte és bölcs párbeszéd nélkül [3]

A második rész öt konkrét kérdést vizsgál, amelyek a zsinat atyái szerint a legrelevánsabbak az Egyház és a modern társadalom kapcsolatának témájával kapcsolatban: a házasság és a család méltóságának megőrzése, a kultúra fejlődésének elősegítése, gazdasági és társadalmi tevékenység, a keresztények részvétele a politikában és az Egyház hozzájárulása a béke fenntartásához és a nemzetközi közösség tevékenységéhez.

Az egyház kijelenti, hogy támogatja a házasság intézményét, mint egy férfi és egy nő Isten által létrehozott szövetségét, tagadja a „ többnejűséget , a válás őrületét , az úgynevezett szabad szerelmet és egyéb eltéréseket”. Az abortuszt és a csecsemőgyilkosságot kategorikusan „szörnyű bűnökként” ítélik el. A második fejezet a modern világ kultúrájával foglalkozik, kiemeli az Egyház szerepét a kulturális fejlődésben a történelem során, és külön kimondja, hogy az Egyház elismeri a modern világ kulturális hagyományainak sokszínűségét:

Ugyanakkor az Egyházat, amely minden korszak és ország minden népéhez küldik, nem fűzi kizárólagos és felbonthatatlan kötelékek egyetlen fajhoz vagy néphez sem, semmilyen különleges erkölcsi intézményhez, semmilyen ősi vagy új szokáshoz. Saját hagyományához ragaszkodva, ugyanakkor egyetemes küldetésének tudatában közösségre léphet a kultúra különféle formáival, ezáltal gazdagítja magát az Egyházat és ezeket a különféle kultúrákat [4].

A harmadik fejezet egyrészt üdvözli a modern gazdaság és társadalmi viszonyok fejlődését, ami az életkörülmények javulásához, a társadalmi egyenlőtlenségek mérsékléséhez és a szegénység mérsékléséhez vezet. Ugyanakkor egy figyelmeztetés hangzik el, hogy a gazdaság rohamos fejlődése nem vezethet az ember rabszolgasorba ejtéséhez és személyisége méltóságának megalázásához.

A modern gazdasági és társadalmi fejlődésben aktívan részt vevő, az igazságosságért és a szeretetért küzdő keresztényeknek meg kell győződniük arról, hogy nagyban hozzájárulhatnak az emberiség jólétéhez és a világ békéjéhez [5]

A keresztények politikai életben való részvételét illetően a Tanács alkotmánya üdvözli a háborúk megelőzésére irányuló tevékenységet, a nemzetközi békefenntartó tevékenységet, valamint a szegény és fejlődő országok megsegítését. Az Alkotmány jóváhagyja olyan nemzetközi szervezetek létrehozását, amelyek tevékenysége egy igazságosabb világrend megteremtésére irányul, és arra ösztönzi a keresztényeket, hogy járuljanak hozzá egy biztonságosabb és virágzóbb világ megteremtéséhez.

A keresztények nemzetközi tevékenységének kétségtelenül figyelemre méltó formája az a segítség, amelyet akár önállóan, akár egymással együttműködve a nemzetközi együttműködés fejlesztését szolgáló, már megalakult vagy megalapítás előtt álló intézményekben nyújtanak. Emellett a különböző katolikus nemzetközi egyesületek, amelyeket meg kell erősíteni, szolgálhatják a békében és szeretetben élő népek közösségének építését [6].

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 D. Weigel. A remény tanúja II. János Pál
2. ↑ Gaudium et Spes.&28 . Letöltve: 2009. november 15. Az eredetiből archiválva : 2009. október 25.. (határozatlan)
3. ↑ Gaudium et Spes.&21 . Letöltve: 2009. november 15. Az eredetiből archiválva : 2009. október 25.. (határozatlan)
4. ↑ Gaudium et Spes.&58 . Letöltve: 2009. november 15. Az eredetiből archiválva : 2009. október 25.. (határozatlan)
5. ↑ Gaudium et Spes.&72 . Letöltve: 2009. november 15. Az eredetiből archiválva : 2009. október 25.. (határozatlan)
6. ↑ Gaudium et Spes.&90 . Letöltve: 2009. november 15. Az eredetiből archiválva : 2009. október 25.. (határozatlan)

Irodalom

• "Az egyház és a modern világ" fejezet // Weigel D. A remény tanúja II. János Pál.
• Tyushagin V.V. Gaudium et spes  // Orthodox Encyclopedia . - M. , 2005. - T. X: " Deuteronomium  - George ". - S. 452-457. — 752 p. - 39.000 példány.  — ISBN 5-89572-016-1 .
• Alberigo, Giuseppe . Vatikáni Zsinat története: a zsinat és az átmenet, a negyedik időszak és a zsinat vége, 1965. szeptember – 1965. december. Maryknoll: Orbis Books. ISBN 1-57075-155-2 .

Linkek

• Gaudium et Spes a Vatikán hivatalos honlapján   (német) (angol) (spanyol) (francia) (olasz) (lat.) (Port.)          
• Gaudium et Spes oroszul

Bibliográfiai katalógusokban	NKC : kon2006374312