A horvátok etnogenezise

A horvátok eredete a szlávok nagy népvándorlása előtt ismeretlen marad. A korabeli horvátok kétségtelenül szlávok , azonban a szláv telepesek vándorlásának régészeti és egyéb történelmi bizonyítékai, Horvátország jelenlegi területén az őslakos lakosság természete, valamint kapcsolataik különböző történelmi hatásokat igazolnak.

A horvátok etnogenezise

A horvát etnogenezis definíciója az etnicitás meghatározásával kezdődik [1] , amely szerint az etnosz azoknak az embereknek a társadalmilag meghatározott kategóriája, akik hosszú távú közös törzsi, társadalmi, kulturális vagy egyéb tapasztalat alapján azonosítják magukat egymással. időtartam [2] . Horvátország esetében kétségtelen, hogy a kora középkorban egy bizonyos csoport a Hrvati (horvátok) etnonimával azonosította magát, másokat pedig ezen a néven neveztek [3] . Ennek az etnonimának politikai konnotációja is volt, és a késő középkor óta egyértelműen a nemzettel azonosították [3] .

A modern horvát nemzet esetében több, az etnogenezist befolyásoló összetevő, fázis különböztethető meg:

Egyéb történeti források

A horvát Hrvat etnonim bizonyos törzsként való említése a 9. század előtt még nem nyert teljes megerősítést.

Az i.sz. 3. századi Tanais -i ( Rosztov-Don ) tábláin rögzítették . e. a Chorouatos, Horoatos, Horoatos (Χορούαθ[ος], Χοροάθος, Χορόαθος) neveket a kutatók a horvát etnonim [ 91 " ] 0 . Alekszandr Lvovics Pogodin [12] volt az első, aki 1902-ben hívta fel a figyelmet a személynevek és a horvátok kapcsolatára , Konstantin Josef Irechek pedig 1911 -ben horvátként [13] . Fontos megjegyezni, hogy a kutatók inkább az etimológia magyarázatára használják ezeket a táblákat , nem pedig az etnogenezist [12] .

VII. Konstantin A Birodalom igazgatásáról című munkája (X. század) szerint a Fehér Horvátországban élő fehér horvátoktól elvált horvátok egy csoportja, akik szabad akaratukból érkeztek, vagy I. Hérakleiosz bizánci császár hívta őket. (610-641), Dalmáciába , ahol harcoltak és győzelmet arattak az avarok felett , végül létrehozták saját államalakulatukat [14] . Az ebben az értekezésben leírt legenda szerint öt testvér vezette őket κλουκας (felhők), λόβελος (lobelos), κοσέντζης (cosentzis), μουχλώ (moukhlo), χρωάτος τγ és β ο τ τ τ y és β ο β γ γ τ y és β ο β γ γ τ y és β ο β β β γ (cosentzis ) , μουχλώ ( Moukhlo ) , az akkori arkhónjuk pedig Porg atya volt , és Porg uralkodása alatt keresztelkedtek meg a 7. században [16] .

A régi történelmi források nem adnak pontos jelzést e korai horvátok etnogeneziséről. VII. Konstantin nem azonosítja a horvátokat a szlávokkal, és nem mutat rá a köztük lévő különbségekre [17] . John Skylitsa a madridi Skylitsa című művében a horvátokat és a szerbeket szkítákként azonosította . Nestor , a krónikás az elmúlt évek meséjében a fehér horvátokat a Visztula folyó nyugati szlávjaival azonosította , más horvátok pedig beléptek a keleti szláv törzsszövetségbe. Dukljanin pap krónikája a horvátokat gótokként határozza meg, akik azután maradtak meg, hogy Totila király elfoglalta Dalmácia tartományt [18] . Hasonlóképpen Spliti Tamás is megemlíti a Historia Salonitana című művében, hogy hét-nyolc nemesi törzs, akiket "Lingonesnek" nevezett, a mai Lengyelországból származott, és Totila vezetésével Horvátországban telepedett le [18] .

Antropológiai és genetikai vizsgálatok

A horvát lakosság körében végzett antropológiai kraniometriai mérések kimutatták, hogy a horvátországi horvátok túlnyomórészt dolichocephalikus (Dalmácia) és brachycephalikus (Közép-Horvátország) [19] .

Genetikailag az Y-kromoszóma vonal mentén a horvátországi horvátok többsége (> 85%) a három legnagyobb európai Y-DNS haplocsoport - I - egyikébe tartozik (38% [20] [21] [22] -44% [ 23] ), R1a (27% [23] -34% [20] [21] [22] ) és R1b (12,4% [23] -15% [20] [21] [22] ), míg a kisebbség ( > 15 %) főként az E haplocsoportba (9% [23] ), valamint a J (4,4% [23] ), N (2% [23] ) és G (1% [23] ) csoportba tartozik.

Genetikailag az X kromoszóma anyai vonalán a horvátországi horvátok többsége (> 65%) (a tengerpartról és a szárazföldről) a tizenegy fő európai mtDNS haplocsoport közül háromhoz tartozik - H (45%), U (17,8 ). -20,8%) és J (3-11%), míg jelentős kisebbség (>35%) sok más kis haplocsoporthoz tartozik [24] .

A mai Horvátország vidéke az északi lakosság menedékhelyéül szolgálhatott az utolsó jégmaximum idején [ 23 ] . Az Adria keleti partja sokkal délebbre volt [21] . Ennek a tengernek északi és nyugati része sztyeppék és síkságok voltak, míg a modern horvát szigetek (a paleolit ​​régészeti lelőhelyekben gazdagok) dombok és hegyek voltak [21] [23] . A régió különleges szerepet játszott az európai és különösen a szláv apai genetikai örökség strukturálásában, amelyet az R1a és I túlsúlya, valamint az E-vonalak hiánya jellemez [22] . A DNS azonban nem lehet meggyőző bizonyíték egy adott etnikai összetevőre, hanem csak indikátorként szolgálhat [25] .

Jegyzetek

  1. ↑ Heršak & Nikšić (2007) , p. 251.
  2. ↑ Heršak & Nikšić (2007) , p. 251-252.
  3. ↑ 1 2 Heršak & Nikšić (2007) , p. 252.
  4. ↑ 1 2 3 Heršak & Nikšić (2007) , p. 253.
  5. ↑ Heršak & Nikšić (2007) , p. 253-254.
  6. ↑ Heršak & Nikšić (2007) , p. 256.
  7. ↑ 1 2 3 4 Heršak & Nikšić (2007) , p. 254.
  8. ↑ 1 2 Heršak & Nikšić (2007) , p. 254-255.
  9. ↑ Ante Skegro. Két nyilvános felirat a görög Tanais kolóniáról az Azovi-tengeren, a Don folyó torkolatánál  //  Revue für kroatische Geschichte = Revue d'histoire croate. — 2005-12-15. — Vol. I , iss. 1 . - P. 9-28 . — ISSN 1845-4380 . Az eredetiből archiválva : 2019. november 19.
  10. ↑ Alemko Gluhak. A Hrvat  (horvát) etnonim eredete  // Jezik : Periodika a standard horvát nyelv kultúrájához. - 1989-12-01. — Vol. 37 , sv. 5 . — Str. 129-138 . — ISSN 0021-6925 . Archiválva az eredetiből: 2020. február 17.
  11. ↑ Matasovic, Ranko . Poredbenopovijesna gramatika hrvatskoga jezika  (horvát) . - Zágráb: Matica hrvatska, 2008. - P. 44. - ISBN 978-953-150-840-7 .
  12. ↑ 1 2 Sanja Lazanin, Emil Heršak. Veze srednjoazijskih prostora s hrvatskim srednjovjekovljem  (Cro.)  // Migráció és etnikai témák. — 1999-06-30. — Vol. 15 , sv. 1-2 . — Str. 15-34 . — ISSN 1333-2546 . Az eredetiből archiválva: 2018. október 5.
  13. ↑ Marko Koscak. V objemu Temenice in Mirne: celostni razvoj podeželja in obnova vasi v občini Trebnje : Baraga. — Obina, 1995.
  14. ↑ 1 2 Heršak & Nikšić (2007) , p. 258.
  15. ↑ Živković, 2012 , p. 113.
  16. ↑ Živković, 2012 , p. 54-56, 140.
  17. ↑ Goldstein, 1995 , p. 23.
  18. ↑ 1 2 Heršak & Nikšić (2007) , p. 259.
  19. ↑ Grbeša, 2007 , pp. 1121–1125.
  20. ↑ 1 2 3 Barać et al., 2003 .
  21. ↑ 1 2 3 4 5 Rootsi et al., 2004 .
  22. ↑ 1 2 3 4 Pericic et al., 2005 .
  23. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Battaglia et al., 2008 .
  24. ↑ Cvjetan et al., 2004 .
  25. ↑ Heršak & Nikšić (2007) , p. 264.

Irodalom