Shoah | |
---|---|
Shoah | |
Műfaj | dokumentumfilm |
Termelő | Claude Lanzman |
Termelő | Claude Lanzman |
forgatókönyvíró_ _ |
Claude Lanzman |
Operátor |
William Lubchansky Dominique Chapuis Jimmy Glasberg |
Filmes cég |
Les Films Aleph Historia Film Ministere de la Culture de France |
Elosztó | New Yorker Films [d] |
Időtartam | 563 perc. |
Ország | Franciaország |
Nyelv |
Francia Lengyel Jiddis Héber Német Angol |
Év | 1985 |
IMDb | ID 0090015 |
Hivatalos oldal |
A "Shoah" ( fr. Shoah ) Claude Lanzmann francia dokumentumfilmje , amelyet 1985 -ben mutattak be világszerte . A film a holokausztnak szól – a náci Németország által kezdeményezett európai zsidó lakosság szisztematikus megsemmisítésének [1] .
A film kivételes jellemzője, hogy teljesen hiányoznak a benne leírt események előtt, közben és után készült archív dokumentumfilmek és fotóanyagok. A film Claude Lanzmann 1974 és 1980 között készített interjúiból áll. 14 országban a lengyelországi Chełmno városa melletti események résztvevőivel, az auschwitzi ( Auschwitz ), treblinkai , Theresienstadt koncentrációs táborokban . Az interjúalanyok között voltak a táborok túlélői, gyermekeik és rokonaik, volt német őrök és tisztek, az egykori koncentrációs táborok közelében élő lengyel parasztok, a második világháború idején Lengyelországba költözött németországi civilek, náci német bürokraták , történészek és politikusok. A film egyértelműen három nagy csoportra osztja az interjúalanyokat: a holokauszt áldozataira, a náci bűnözőkre és bűntársaikra, valamint a történések passzív tanúira.
A jiddis , héber és lengyel nyelvű jelenetek egymás utáni fordítást tartalmaznak , ami a film futási idejét kilenc óra huszonhárom percre (563 percre) növelte. Az angol, német és francia nyelvű jelenetek feliratozva vannak.
A film négy fő témát dolgoz fel:
A Treblinkáról szóló részek között szerepel Avraham Bomba tábori fogoly, aki fodrászként dolgozott a gázkamra "öltözőjében", Richard Glazar rab és Franz Suchomel SS -tiszt , elmagyarázva a gázkamra berendezését és kapacitását. Sukhomel azzal a feltétellel vállalta az interjút, hogy a nevét nem fedik fel, és nem azonosítják a filmben; ennek ellenére Lanzmannak sikerült lefilmeznie az interjút egy speciális, asszisztensek által elrejtett infravörös kamerával, és az interjú bekerült a filmbe. Henryk Gawkowski, a Treblinkába tartó vonatok vezetője elmondta, hogy utasai sorsát ismerve csak ittas állapotban tudta vezetni a vonatokat. Henryk Gawkowski fényképét használták fel a film marketingkampányához.
Auschwitzról a táborból megszökött Rudolf Vrba és Philipp Müller, a Sonderkommando tagja tanúskodnak, aki az egyik folyamatosan égő tűzben elgázosodás után elégette a holttesteket. Néhány helyi lakos is tanúvallomást tett, akik naponta láttak vonatokat, amelyek nagyszámú foglyot hoztak a táborba, és üresen tértek vissza. Gyorsan kitalálták az utasok sorsát.
A chełmnói tábor négy túlélője közül kettő Shimon Srebnik, akit arra kényszerítettek, hogy háborús dalokat énekeljen a nácik szórakoztatására, és Mordechai Podkhlebnik.
A varsói gettó életét és eseményeit Jan Karski , a száműzetésben élő lengyel kormány kapcsolattartója és Franz Grassler náci adminisztrátor írja le, aki kapcsolatot tartott a gettó zsidó vezetőivel. A varsói gettófelkelés túlélőinek emlékei teszik teljessé a filmet.
Raul Hilberg történész a filmben arról beszél, hogy a nácik kidolgozták a „ Zsidókérdés végső megoldásának ” gondolatát .
A film azonban számos figyelemre méltó és fontos díjat kapott nemzetközi filmfesztiválokon, heves vitákat és kritikákat váltva ki. Különösen azért kritizálták Lengyelországban, mert figyelmen kívül hagyta azokat a lengyel állampolgárokat, akik a háború alatt zsidókat mentettek meg, valamint a Wehrmacht és az SS -csapatok által a német megszállás alatt megölt lengyel állampolgárokat.
Fokeeva M.P.: „Lényegében azt mondhatjuk, hogy a Shoah nézésének élménye olyan erővel teremti újra a holokausztot, hogy a nézőnek a holokauszt eseményeivel kapcsolatos kulturális és történelmi attitűdjei összeomlanak, mégpedig azért, mert ütközés történik valóság bizonyíték, azzal az igazsággal, amelyet a bizonyíték megfogalmazásuk pillanatában generál – a holokauszt valósága” [2] .
A közösségi hálózatokon | |
---|---|
Tematikus oldalak | |
Szótárak és enciklopédiák | |
Bibliográfiai katalógusokban |