A Chetnek csipke egy csipkehorgolási technika, amelyet Shtitnik faluban hoztak létre a 20. század elején [1] . A szász származású Sontag nővérek alkották őket . A 19. században a nők főleg dohánytermesztéssel foglalkoztak . A dohányipar az 1880-as években hanyatlásnak indult. A felszabadult női munkaerő képzésével a Sontag nővérek behozták az európai divatnak megfelelő csipkekészítés kultúráját.
A 20. század elején Sontag Erzsébet és Aranka háziipar létrehozásáról döntött [2] . Az ötlet unokatestvérüktől, Katától származik, aki Párizsból hazatérve megmutatta nekik az ott tanult, divatos ír csipkét, amely akkoriban az egyik legnépszerűbb csipkefajta volt Európában. Változtattak a motívumgazdagságon, ebbe beépültek a magyar népművészet mintái. Ezzel részben elindították a tulipánmozgalmat Fölvideken. Az első kollekció 1905 nyarára készült el. Ugyanebben az évben Stitnikben szervezték meg az első tanfolyamot , amelyen 42 nő vett részt. Később a monarchia más városaiban is szerveztek tanfolyamokat, így Budapesten , Temesváron , Zágrábban , Kecskeméten , Rozsnyón . Eleinte ingyen tanítottak, majd 3 korona volt a tandíj .
„A tanárnak nem kell minden nap a dolgozó ujjait néznie, és amit egyszer megmutatott, azt a diák megértette – gyakoroljon, mert ez a fő” (Sontag Aranka)
A nővérek nőket alkalmaztak, akiket a tanfolyamokon képeztek ki. A nők fizetése napi 2-3 korona volt, a 14 éves lányok 1 koronát kaptak. Az összeg a munka minőségétől, összetettségétől és gyorsaságától is függött. A náluk dolgozó nők ingyenesen kaptak egy mintalapot az elkészítendő termékről, valamint kimért alapanyagokat. Kiadták az áruk előkészítésének és átvételének szabályait. Ide tartoznak például:
"A rendelést mielőbb el kell készíteni, 4 hét utáni kiszállítását nem tudjuk elfogadni."
„Csak azoknak tudunk munkát adni, akik főállásban dolgoznak nálunk, hiszen nem számíthatunk megbízható ellátásra azoktól, akik máshonnan rendelnek.”
1907-ben és 1908-ban a Csetneki Magyar csipke címmel kis könyv jelent meg az alaptechnikáról.
Leírta a fő motívumok horgolt mintáját. A könyvek azonban helytelen leírásokat tartalmaznak.
1907-ben Chetnek csipkét csak Resessi Béla stitniki boltjában lehetett kapni. A későbbi években egyre több budapesti üzletben lehetett csipkét vásárolni .
1910-ben az üzletek kicserélték az ipari bizonyítványt, majd 1911-ben Csetneki Magyar Csipke Szontah Sisters néven bejegyezték cégüket. Ezzel egy időben nyitottak saját üzletet Budapesten. Ez az üzlet a Párisi utca és a Városháza utca sarkán nyílik. Itt nem csak Chetnekovi csipkét lehetett vásárolni, hanem egyéb csipkéket, hímzéseket, méterenkénti termékeket, egyedi tervezésű kézimunkákra készült rajzokat, Chetnekovi csipkével kapcsolatos kiadványaikat és termékeik fényképeit tartalmazó képeslapokat is. Modelleik katalógusba kerültek, és csak megrendelésre készültek. Minden készterméket négylevelű lóherével jelöltek meg, köré a következő szöveggel: „CSETNEKI MAGYAR ČIPKE Törv. Védett."
A védjegy hátoldalára ráírták a termék nevét, modellszámát, árat és a gyártás dátumát. Erzike az üzletet irányította, míg Aranka új termékek tervezésével és gyártásával foglalkozott. Nemcsak a Chetnek csipke iránt, hanem egyéb termékeik iránt is nagy volt az érdeklődés. A nővéreknek nemcsak Európából, hanem Amerikából is voltak megrendeléseik, ahová az 1910-es években hetente mintegy 1000 korona értékben szállítottak árut. Munkáikkal számos kiállításon szerepeltek és több oklevelet kaptak. Ezek az Eperjesi Tulipán Egyesület kiállításának emléklapja, 1908-ban, és a szabolcsi járás gazdasági kiállításán 1910-ben kapott oklevél.
1912-ben, a balkáni háború kezdetén egyre gyakrabban törölték a rendeléseket. Egyre kevesebb munkást sikerült felvenniük. 1914-ben, amikor kitört az első világháború , üzletüket be kellett zárni. Aranca így ír erről:
„Keserves volt erről mesélni a cégnek, azt hittem, milyen kétségbeesett lesz a reakció, de nem volt más kiút, mert addigra már 700 munkás küldte el nekünk termékeit, és minden értékesítés leállt.”
Erzsébet 1917-ben halt meg, 61 évesen. Az első világháború után a divat megváltozott. Az eddig használt bársony helyett a georgette jött divatba, ami már nem illett a vastag körvonalú csipkéhez. A technológián változtattak, hogy lazább legyen a csipke, Aranka a betéteket vékonyabb szálakra cserélte és sok helyen meghagyta. Ezt a technikát azonban már asztalterítők készítésére is alkalmazták. 1920-ban kezdték el tanítani az új technikát, de ezúttal nem volt annyi jelentkező, mint az eredeti csipkegyártás megkezdésekor.
A második világháború alatt a kereslet ismét leáll. A háború után Aranka már nem tudta újraéleszteni a csetnik csipkét. Élete utolsó éveiben kórházban lesz, majd 1950-ben, 92 évesen meghal.
Erre a technikára 1996-ban figyelt fel egy tapasztalt debreceni Medjesi Ida Karoline csipkekészítő . Újra felfedezi az elfeledett technológiákat. A kollégákkal közösen új termékeket készítenek Aranka vázlatai alapján, majd kiállításokon mutatják be. Waghy Ida tovább kutat a Sontag-hölgyek örökösei után, és megpróbál feltérképezni mindent, ami a Chetnek csipkével kapcsolatos.
Az én Chetnek csipkéből ír csipkévé alakul. Az alap ugyanaz, a konvex motívumokat hálószerkezet köti össze. A motívumok azonban nincsenek kiütve a csipke síkjából, mint az íreknél. Csak plaszticitás van. A Sontag nővérek egy teljesen új motívumvilágot hoznak csipkéjükbe. A magyar hímzések a motívumok gazdagságából merítenek ihletet, és igazítják azokat a kor stílusához. Ilyen motívumok a különböző gránátalma, rózsa, tulipán, bajusz, kék levelek, szőlőfürtök, cseresznye és karikák. Az egyenletes csipkeszövés technikája két időszakra oszlik: az első világháború előtti (régi technika) és az első világháború utáni időszakra (új technika). A régi technika mind horgolt. A háló is horgolt. A betét szála vastag, ami némi tartást biztosít a csipkének. A motívumok szorosan és szorosan horgoltak, így egyenletes, egyenletes felületek születnek. Míg az új technika már varrja a hálót, a beillesztő szál szinte teljesen hiányzik. Így a csipke sokkal lazább és könnyebb lesz. Lazán horgolt.