| Kvázi teknős | |
|---|---|
| gúnyteknős | |
| Alice a griff és a kvázi teknős között ül | |
| Teremtő | Lewis Carroll |
| Műalkotások | Alice Csodaországban |
| Padló | férfi |
Gúnyteknős Lewis Carroll Alice Csodaországban című filmjének szereplője ; félig borjú , félig teknősbéka (a fej, a hátsó lábak és a farok borjúhús).
Az orosz fordításokban ennek a karakternek különböző nevei vannak: „teknős borjúfejjel”, „hamis teknős”, „fésűkagyló izom”, „telepakha”, „teknős-borjúláb”, „állítólagos teknős” (egy teknős, amely állítólag) [1] stb. N. M. Demurova fordításának különböző kiadásaiban a következő nevek szerepelnek:
A Quasi képét a Quasi Turtle (hamis) leves receptjéből kölcsönözték, amelyet borjúhúsból készítettek, így Tenniel illusztrátor a Quasi Turtle-t félig teknősként és félig borjúként ábrázolta. Ugyanakkor magában a mesében nincs szóbeli leírás a Kváziteknősről.
A kvázi teknőst, akárcsak legközelebbi barátját, a Griffint , szentimentális oxfordi diplomások paródiájaként ( rajzfilmjeként ), a szellemi munkások és bürokraták prototípusaként hozták létre . Ha a Teknős karakterét összességében nézzük, tipikus fehérgalléros – lassú, lelkiismeretes és önközpontú bürokrata (és nagyon nagy pesszimista is ). Magát a „gúnyolódás” kifejezést Carroll azért vette, hogy fokozza a kisebbrendűségének hangsúlyozását. Ez hangsúlyozta az akkori egyetemi végzettségűek és szellemi dolgozók természetét, akik többnyire hiányosak voltak a képességeikből, és nem voltak kreatívan megvalósítva [Forrás??].
A teknős története, ahogyan azt Alice-nek elmesélték a könyvben (a leírás szerint Carroll angliai középiskolai oktatásának paródiája , drága és nem hatékony):
„Egyszer igazi Teknős voltam. Amikor kicsik voltunk, a tenger fenekén jártunk iskolába. A tanárunk egy idős ember volt – Teknős. Sprutiknak hívtuk (mert mindig gallyal járt). Mi kaptuk a legjobb oktatást, és nem csoda – elvégre minden nap iskolába jártunk... az iskolánkban mindig hozzátették a számlát: „Francia, zene és mosoda plusz.” Mosni amúgy sem tudtam, nem engedhettem meg magamnak. Csak kötelező tárgyakat tanultam. Először, ahogy az várható volt, tüsszögtünk és nyikorogtunk, majd nekiláttunk az aritmetika négy akciójának: siklásnak, siránkozásnak, gyengédségnek és kimerültségnek. Voltak zátonyaink is – az ókori Görögország és az ókori Róma, a piszkos írás és a csikóláb. És még több Mimic kísérlet; A mimikánk egy öreg angolna volt, hetente egyszer jött. Trikonometriát, fiziognómiát is tanított nekünk... az órák ideje tőlünk függött: amint mindent átveszünk, befejezzük.
A Kwazii teknős előadja az "Evening Food" című dalt , amely J. M. Sales "Evening Star" című romantikájának paródiája:
Esti kaja, kedvenc tengeri leves!
Amikor ragyogsz, zölden és sűrűn, -
Ki nem szív be, ki nem érte meg akkor,
Esti étel, boldogító Étel!
Esti kaja, boldog kaja!
N. M. Demurova fordításának első kiadásában, ahol ezt a karaktert Pod-Kotiknak hívták, a parodisztikus romantikát a macska alatti muffnak szentelték.
A fekete muff puha, gyengéd,
Elrejti az esti alkonyat.
Ki ne értékelné a varázslatos szőrmét?
A fekete muff mindenkit magával ragad.
Kiváló kuplung macskának!
Chu-u-dnaya mu-u-fta!
Chu-u-dnaya mu-u-fta!
Esti muff egy macskának!
Turtle Quasi egy nagyon ütős szomorú dalt ad elő: "A tőkehal azt mondja a csigának..." , amely Mary Howitt verseinek paródiája: "A pók azt mondta..." . Az eredeti verzióban Quasi a következő dalt énekelte:
– No, siess velem a fenékre –
Olyan jók ott a homárok,
És szívből táncolnak velünk,
Cod, galambom.
Énekkar:
„Tőkehal, egyenesen és oldalt is,
Pislogj, csóváld a farkát!
Sok hal van – de nincs mérföldnyi
Cod my dove.
A dal eredeti mulatságos változata egy néger dal paródiája volt, melynek refrénje így kezdődik: "Hey Selly, egyenesen és oldalra, Hey Selly, taposd a sarkad!" .