Csaadajev, Pjotr ​​Jakovlevics

Pjotr ​​Jakovlevics Csaadajev
Születési dátum 1794. vagy 1794. május 27. ( június 7. ) [1]
Születési hely Moszkva
Halál dátuma 1856. vagy 1856. április 14 (26) [1]
A halál helye Moszkva
Ország  Orosz Birodalom
alma Mater Moszkvai Egyetem (1811)
Irány publicista
Időszak 19. század közepe
Fő érdeklődési körök filozófia
Befolyásolók Schelling, Friedrich Wilhelm Joseph
Díjak Kulm kereszt
Wikiidézet logó Idézetek a Wikiidézetben
Wikiforrás logó A Wikiforrásnál dolgozik
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Pjotr ​​Jakovlevics Csaadajev [2] ( 1794. május 27. [ június 7. ]  Moszkva  - 1856. április 14. [26] , uo.) - orosz filozófus (saját értékelése szerint - "keresztény filozófus") és publicista . 1829-1831-ben megalkotta fő művét, a " Filozófiai leveleket ". Az első megjelenése a „ Telescope ” folyóiratban 1836-ban éles elégedetlenséget váltott ki a hatóságokban a benne kifejezett keserű felháborodás miatt Oroszország „ az emberi faj világoktatásából ” való kiközösítéséről , „ szellemi pangásról, akadályozza a felülről hivatott történelmi küldetés teljesítését " [3] . A magazint bezárták, a Nadezdin kiadót száműzték, Csaadajevet pedig őrültnek nyilvánították.   

Életrajz

Egy régi, gazdag nemesi családban született , a Csaadajev családban . A dátum 1792 és 1796 között van, de a legvalószínűbb dátum 1794. Ya. P. Csaadajev fia . Anyai oldalról - M. M. Shcherbatov akadémikus, történész unokája , az "Oroszország történelem az ókortól" 7 kötetes kiadásának szerzője és N. I. Shcherbatova hercegnő . A családi hagyomány szerint gyermekkorában az Életőrző Szemjonovszkij- ezredébe íratták be . Korán árva lett: apja a születése után következő évben, anyja pedig 1797-ben halt meg. Nagynénje, Anna Mihajlovna Scserbatova hercegnő (? - 1852) őt és bátyját, Mihailt vitte a Nyizsnyij Novgorod tartományból Moszkvába, vele laktak Moszkvában, a Szerebrjanyi utcában , a Megnyilvánult Szent Miklós-templom mellett. az Arbat [4] . Csaadajevek gyámja nagybátyjuk, D. M. Scserbatov herceg volt, akinek házában Csaadajev világi oktatásban részesült. Fiatal korától érdeklődött a tudományok iránt, saját könyvtárat gyűjtött . A dokumentumok szerint az apa unokatestvérét, Nyikolaj Petrovics Tolsztoj grófot nevezték ki hivatalos gyámnak.

1807 óta testvérével együtt előadásokat hallgatott a moszkvai egyetemen . 1808. június 30-án egy ünnepélyes aktus alkalmával a Moszkvai Egyetem hallgatói közé léptették elő, majd 1811 közepéig folytatta tanulmányait. Professzorai közül Csaadajev F. G. Bause -t és H. A. Schlozert emelte ki ; emellett több éven át bátyjával, M. Ya. Csaadajevvel [5] és unokatestvérével , I. D. Scserbatovval , valamint I. D. Jakuskinnal és A. S. Gribojedovval együtt filozófia magánórákra járt I. T. Boulet professzornál , akit fő egyetemének tartott. mentor. Csaadajev egyetemi tanulmányaiban többek között N. I. Turgenyev , M. N. Muravjov is részt vett . Ez utóbbi 1811 őszén vonzotta Csaadajevet a Moszkvai Matematikus Társaságba [6] [7] .

1812-es háború

1812 májusában a Csaadajev testvérek zászlósok lettek a Szemjonovszkij Életvédő Ezredben , amelyben korábban gyám-nagybátyjuk szolgált. 1813-ban Csaadajev hadnagyi rangban a Szemjonovszkij -ezredből, ahol testvére és barátai maradtak, az Akhtyrsky huszárezredbe költözött .

Az 1812-es honvédő háború során részt vett a borodinoi csatában (a kitüntetésért tiszthelyettessé léptették elő ), a tarutini csatában, a malojaroszlavec - i csatában , a lutzeni , bautzeni , kulmi csatákban , Párizs elfoglalásában. . Elnyerte az orosz Szent István Rendet. Anna 4. fokú , a Porosz Rend " Pour le Mérite " ( " Érdemekért " ) és a Kulm - kereszt [ 8 ] .

Életrajzírója és távoli rokona, M. I. Zhikharev ezt írta:

Bátor kirúgott, három óriási hadjáratban próbára tett, magánéleti viszonyaiban kifogástalanul nemes, becsületes és barátságos tisztnek nem volt oka arra, hogy ne élvezze társai és felettesei mély, feltétlen tiszteletét és szeretetét.

A háború alatt egyetemi barátjával, Jakuskinnal együtt ment.

világháború után

1816-ban kornetként helyezték át a Tsarskoe Selóban állomásozó Életőrség Őfelsége huszárezredébe . N. M. Karamzin Carskoje Selóban lévő házában Csaadajev találkozott A. S. Puskinnal , akire óriási befolyást gyakorolt. Puskin több versét Csaadajevnek szentelték.

1817-ben, 23 évesen kinevezték az Őrhadtest parancsnokának , Vaszilcsikov tábornok adjutánsnak . 1819 - ben kapitányi rangra emelték . I. Sándor császár rokonszenvezett Csaadajevvel, és azt tervezte, hogy kinevezi adjutánsszárnynak , 1820-ban már elkészült a parancs, de aláírása elhúzódott, mivel az uralkodó távozott a troppaui kongresszusra [9] . 1820 októberében fellázadt a Szemjonovszkij Életőrezred 1. zászlóalja , ahol korábban Csaadajev szolgált. Ezekkel az eseményekkel kapcsolatban Csaadajevet a Troppauban tartózkodó uralkodóhoz küldték , akit Vaszilcsikov, az őrhadtest parancsnoka választott ki, hogy részletes jelentést készítsen a királynak. Másfél hónappal ez után az utazás után, december végén Csaadajev lemondott, és 1821. február 21-i végzéssel elbocsátották a szolgálatból anélkül, hogy a következő rangra emelték volna, ami ilyenkor szokásos. Mint rámutatnak, Csaadajev lemondott, nem tartotta erkölcsileg lehetségesnek, hogy a felkelő ezredből származó közeli barátok megbüntetése után folytathassa szolgálatát. A legsikeresebb karrierre hivatott fiatalember lemondása váratlan volt. Megdöbbentette a társadalmat, és számos verziót és legendát váltott ki: hogy kompromittálták volt katonatársai előtt azzal, hogy „feljelentést” nyújtottak be nekik, vagy azért késett a csomagjával, mert túlságosan el volt foglalva a ruhatárával (ami azonban valóban megtörtént [10] ), vagy hogy a császár mondott neki valamit, amit elutasítással fogadtak.

Ugyanakkor van egy másik nézőpont is, amely Csaadajev nagynénjének írt levelén alapul, amely M. O. Gershenzon „P. Ya. Csaadajev. Gershenzon a levelet teljes egészében idézi; különösen ezt mondja: „ Szórakoztatóbbnak találtam ezt az irgalmasságot elhanyagolni, mint keresni. Örömmel mutathattam megvetést azokkal szemben, akik elhanyagolnak mindenkit... Ebben az esetben még kellemesebb számomra egy arrogáns bolond haragját látni. "Gersenzon emellett azt írja, hogy Csaadajev lemondása után minden tisztbarátja egy percre sem fordult el tőle (ami kétségtelenül megtörtént volna legalább bizonyos mértékig, ha valóban elárulta volna az őrség és a ezred) . Az is ismert, hogy ezt a levelet lehallgatták, és ebben az esetben magyarázatot kap I. Sándor és Csaadajev szokatlanul hosszú, valamivel több mint egy órán át tartó beszélgetése.

A személyiség jellemzői

Csaadajev már a Filozófiai levelek megjelenése előtt is nagyon jól ismert személyiség volt a társadalomban.

Idősebb N. N. Raevszkij Jekatyerina lánya azt írta róla (1817 körül), hogy „ tagadhatatlanul (...) és minden összehasonlítás nélkül a legkiemelkedőbb (...) és legragyogóbb szentpétervári fiatalok közül. "Amellett, hogy nagyon művelt volt, kiváló modorú volt, de az öltözködés művészetét is (...) szinte történelmi jelentőségűvé emelte " ( M. I. Zhikharev szerint ). Barátsága keresett és büszke volt rá. 1819-ben Puskin összehasonlítja vele Jevgenyij Onegint, és hősét igazi dandyként akarja jellemezni : " Második Csadajev, az én Jevgenyim... " [11] . Becsmérlője , Vigel "az első fiatalembernek, aki aztán zsenivé nőtte ki magát" .

Kortársa így ír róla: „ Rendkívüli erkölcsi és lelki izgalmával különbözik a többi embertől... Beszélgetése, sőt puszta jelenléte is hatással volt másokra, mint egy nemes lovon a sarkantyú. Vele valahogy lehetetlen volt, kínos volt átadni magát a napi hitványságnak. Amikor megjelent, mindenki önkéntelenül körülnézett erkölcsileg-lelkileg, rendbe jött és szebb volt ” [12] .

Utazás külföldre

1823. július 6-án különösen megromlott egészségi állapota miatt utazott el Angliába, Franciaországba, Svájcba, Olaszországba és Németországba. Távozása előtt, 1822 májusában, Csaadajev megosztotta birtokát testvérével, nem szándékozott visszatérni Oroszországba.

Kronstadtból egy hajón vitorlázva Yarmouth közelében szállt partra , ahonnan Londonba ment , ahol négy napot töltött, majd a brightoni tengeri fürdőzésre távozott . Angliából Párizsba , onnan Svájcba költözött . 1825 márciusának végén Rómában köt ki, majd Carlsbadba megy , ahol Nyikolaj Turgenyev elkíséri és találkozik a vezetővel. könyv. Konstantin Pavlovics . Annak ellenére, hogy folyamatosan kezeléssel foglalkozik, egészsége csak romlik. Csaadajev Milánóban is járt . 1826 júniusában Csaadajev hazájába távozott.

Kapcsolatok szabadkőművesekkel és dekabristákkal

Még szolgálata közben, 1814-ben Krakkóban felvették a Szabadkőműves Páholyba, 1819-ben a Jóléti Unióba , 1821-ben pedig a Dekabristák Északi Titkos Társaságába . Miután belépett a dekambristák társadalmába, nem vett részt annak ügyeiben, és visszafogottan és szkepticizmussal kezelte őket. Aktívan részt vett a szentpétervári szabadkőműves páholyok életében, tagja volt a United Friends Lodge-nak, nagy hírnöke volt az oroszországi szabadkőművesség legfelsőbb testületének - a Főnix Káptalannak. Ezután elhagyta az "United Brothers" szabadkőműves páholyt [12] , de csak azért, hogy egy másik szabadkőműves szakszervezetbe – Astrea páholyába – költözhessen 1818-1819-ben. az északi barátok páholyának 1. felügyelője volt.

1826-ban, miután visszatért Oroszországba, letartóztatták a dekabristákkal való kapcsolat gyanúja miatt - júliusban, Breszt-Litovszk határában . " Rokonainak írt leveleiben Csaadajev azt mondta, hogy örökre távozik, és ebben egy közeli barátja, Jakuskin annyira biztos volt, hogy a lázadók leverése utáni kihallgatáson nyugodtan Csaadajevet nevezte azok közé, akiket egy illegális szervezetbe toborzott. " [12] . Augusztus 26-án I. Miklós utasítására részletes kihallgatást végeztek Csaadajevtől. Csaadajev aláírást kapott arról, hogy nem vesz részt semmilyen titkos társaságban, és kategorikusan tagadta az Északi Társaságban való részvételét. Megjelent 40 nap után.

Ezt követően negatívan nyilatkozott a dekambristák felkeléséről, azzal érvelve, hogy véleménye szerint az ő késztetésük fél évszázaddal hátrébb taszította a nemzetet.

Basmanny Philosopher

Szeptember elején Moszkvába érkezik. „ Október 4-én Csaadajev állandó lakhelyre költözött nagynénje falujába Moszkva mellett, Dmitrovszkij körzetben . Csaadajev magányban él, társaságtalan, sokat olvas. Itt állandó titkosrendőri megfigyelés létesül mögötte ” [12] . Ebben az időben Avdotya Sergeevna Norova, a birtok szomszédja beleszeretett, akivel "Csadajev kultusza kialakult, közel egyfajta vallási felemelkedéshez ".

Moszkvában és egy falusi birtokon élt (Scserbatova néninél a Dmitrijevszkij járásban, majd a Levasevs házában a Novaja Basmannaján ), 1829-1831-ben megalkotta híres Filozófiai leveleit (Levelek a történelem filozófiájáról, címzett Mrs. E. D. Panova [13] ). 1830 tavaszától kezdődően listáik kézről kézre jártak az orosz művelt társadalomban. 1831 májusában vagy júniusában Chaadaev ismét megjelent a társadalomban.

Az első „Levelek” 1836-os kiadása igazi botrányt kavart, és „ egy sötét éjszakán eldördült lövés ” benyomását keltette ( Herzen ), felkeltette I. Miklós haragját, aki ezt írta: „ Miután elolvasta a cikket, úgy találom, hogy a benne lévő őrülthez méltó, szemtelen ostobaságok keveréke ."

A Teleskop folyóiratot, ahol a Levelet nyomtatták, bezárták, N. I. Nadezdin szerkesztőt száműzték, A. V. Boldirev cenzort (a Moszkvai Egyetem rektorát) elbocsátották [14] . Csaadajevet beidézték a moszkvai rendőrfőnökhöz, és bejelentették, hogy a kormány rendelete alapján elmebetegnek minősül. Mivel a császár „ őrültnek ” tartotta Csaadajevet, az év során minden nap orvosok jártak hozzá vizsgálatra [15] ; házi őrizetben volt, csak naponta egyszer volt joga sétálni. A „ betegek ” rendőrorvosi felügyeletét 1837-ben megszüntették, azzal a feltétellel, hogy „ nem mer írni semmit ”. Egy legenda szerint a megfigyelésre hívott orvos az első találkozáskor azt mondta neki: " Ha nem a családom, a feleségem és a hat gyermekem lenne, megmutatnám nekik, ki az igazán őrült ".

A Csaadajevet őrültnek nyilvánított eset a „ büntető pszichiátria ” egyik első példája Oroszországban [15] .

Ebben az időszakban Csaadajev saját országában prófétaként vállalta a szerepet (amit megerősített tisztelői hozzáállása is). 1827-ben A. V. Yakushkina így ír róla: „ ... rendkívül magasztos és teljesen telített a szentség szellemével (...). Minden percben eltakarja az arcát, kiegyenesedik, nem hallja, amit mondanak neki, majd mintha ihletett volna, beszélni kezd . A tisztelőivel való kommunikációhoz aktívan használta a levél műfaját.

Csaadajev következő munkája az „Egy őrült bocsánatkérése” volt (életében nem jelent meg; N. G. Csernisevszkijnek 1860-ban a „ Sovremennik ” -ben unokaöccse és levéltáros, M. I. Zsiharev hozott egy kiadatlan kéziratot). Élete végéig Moszkvában maradt, aktívan részt vett minden moszkvai ideológiai találkozón, amelyen az akkori kor híres emberei gyűltek össze (Homjakov, Kirejevszkij, Herzen, K. Akszakov, Szamarin, Granovszkij stb.)

Herzen ezt írta róla ebben az időszakban:

A krími háború után , mivel nem látott javulást Oroszország helyzetében, öngyilkosságra gondolt. Tüdőgyulladásban halt meg, így az anyagi ügyek teljes zűrzavarban voltak. A moszkvai Donskoy temetőben temették el . Halála előtt szerette volna eltemetni " a Donskoy kolostorban, Avdotya Sergeevna Norova sírjának közelében, vagy Pokrovszkijban, Jekaterina Gavrilovna Levashova sírja közelében ".

Kreativitás

Csaadajev munkájának megértéséhez figyelembe kell venni az általa átélt személyiségi válságokat. Az 1823 előtti években Csaadajev átélte az első lelki válságot - a vallás irányában. Csaadajev, aki addig sokat olvasott, ekkor kezdett érdeklődni a misztikus irodalom iránt ; Jung-Stilling írásai különös hatással voltak rá . Egészsége a rendkívüli lelki feszültség miatt megrendült, egészségi állapotának javítása érdekében külföldre kellett mennie, ahol 1826-ig maradt (ami megmentette a haláltól, hiszen rendkívül közel állt a legjelentősebb dekabristákhoz). Amikor visszatért külföldről, Csaadajevet letartóztatták, de hamarosan szabadon engedték, és visszatérhetett Moszkvába, ahol egy második válságot élt át - több évre teljes visszavonulttá vált, és nagyon nehéz szellemi munkába került. A teljes magányban eltöltött évek alatt (1830-ig) Csaadajev kifejlesztette teljes filozófiai és vallási szemléletét, amely (1829-ben) számos, betűk formájában írt vázlatban nyilvánult meg” [17] .

Jellemzők

A német klasszikus filozófia legerősebb hatását Schelling személyében élte meg, akinek gondolataival 1823-1826 -os európai utazásai során találkozott . Az Európában eltöltött évek alatt tovább tanulmányozta a francia katolikus tradicionalista filozófusok ( J. de Maistre , L. de Bonald , P.-S. Ballanche , korai Lamennet ) munkáit [16] , amelyek fontos szerepet játszottak az alakításban. filozófiai és történelmi nézeteit [18] .

Bár Csaadajevet megfosztották a publikálás lehetőségétől, munkái felkerültek a listákra, és továbbra is befolyásos gondolkodó maradt, aki jelentős hatást gyakorolt ​​(főleg Oroszország történelmi sorsának felvetése révén) a különböző irányzatok képviselőire. Csaadajev jelentős hatással volt az orosz filozófiai gondolkodás további fejlődésére, sok tekintetben vitát kezdeményezett a nyugatiak és a szlavofilek között . A. Grigorjev szerint ez a hatás „ volt az a kesztyű, amely egyszerre választott el két eddigi, ha nem is egyesült, de el nem választott gondolkodó és író embertábort. Ebben először vetődött fel nemzetiségünk, önvalóságunk, partikularitásunk értelmének kérdése absztrahálatlanul, addig békésen pihenve, addig megérintve, senki által fel nem vetve .

Filozófiai levelek

1829-1831-ben. létrehozza fő művét - "Levelek a történelem filozófiájáról" (franciául írva), amely a " Teleszkóp " folyóiratban való megjelenés után a "Filozófiai levelek" címet kapta.

1836. október elején jelent meg a 15. számú Telescope magazin , ahol eredeti címmel jelent meg egy cikk: „Filozófiai levelek Mrs. ***-nak. Első levél." A cikket nem írták alá. Aláírás helyett ez állt rajta: „Nekropolisz. 1829, december 1" [20] . A kiadványt szerkesztői megjegyzés kísérte: „ E leveleket egyik honfitársunk írta. Számos közülük egy egészet alkot, egy szellemtől átitatott, egy fő gondolatot fejlesztve. A téma magasztossága, a nézetek mélysége és szélessége, a következtetések szigorú sorrendje és a megnyilvánulás lendületes őszintesége külön jogot ad a gondolkodó olvasók figyelmébe. Az eredetiben franciául vannak írva. A javasolt fordítás nem rendelkezik az eredetinek minden előnyével a külső megjelenés tekintetében. Örömmel értesítjük olvasóinkat, hogy engedélyünk van lapunkat e levélsorozatból másokkal is díszíteni. »

Az első levél közzététele éles elégedetlenséget váltott ki a hatóságokban a benne kifejezett keserű felháborodás miatt Oroszország „ az emberi faj világméretű neveléséből ” való kiközösítéséről , a szellemi megtorpanásról, amely gátolja a felülről hivatott történelmi küldetés teljesítését. . A magazint bezárták, Csaadajevet pedig őrültnek nyilvánították.

Csaadajev „Filozófiai levele” (1836), amely a Teleskop folyóiratban jelent meg (feltehetően Al. S. Norov fordításában [21] ), erőteljes lendületet adott az orosz filozófia fejlődésének. Támogatói nyugatiakként, kritikusai szlavofilként öltöttek formát. Csaadajev az orosz filozófia két fő gondolatát fogalmazza meg: az utópia megvalósításának vágyát és a nemzeti identitás keresését. Vallásos gondolkodóként határozza meg magát, felismerve a Legfelsőbb Elme létezését, amely a Gondviselésen keresztül nyilvánul meg a történelemben. Csaadajev nem tagadja a kereszténységet, de úgy véli, hogy fő gondolata az, hogy " Isten országát megalapítsa a Földön ", és az Isten Királysága egy igazságos társadalom metaforája, amelyet már Nyugaton is megvalósítanak (a későbbi nyugatiak erre összpontosítottak). ). Ami a nemzeti identitást illeti, Csaadajev csak az orosz identitás gondolatát jelöli. „ Nem tartozunk sem a Nyugathoz, sem a Kelethez  – írja  –, mi kivételes nép vagyunk . Oroszország célja, hogy lecke legyen az egész emberiség számára. Csaadajev azonban távol állt a sovinizmustól és Oroszország kizárólagosságába vetett hittől. Számára a civilizáció egy, és minden további eredetiségkeresési kísérlet a „ nemzeti előítéletek ” lényege.

Madman's Apologia

Az Egy őrült bocsánatkérése (1837), amelyet Csaadajev a hazaszeretet hiányával kapcsolatos vádak miatt írt, a szerző életében kiadatlan maradt. Ebben Oroszországról szólva Csaadajev amellett érvelt, hogy " ... arra vagyunk hivatva, hogy megoldjuk a társadalmi rend legtöbb problémáját... hogy megválaszoljuk az emberiséget foglalkoztató legfontosabb kérdéseket ."

Főbb ötletek

Kapcsolat a történelemmel

Csaadajev úgy vélte, hogy a „ mindennapi ” történelem nem ad választ. „ Mindennapi ” történelemnek empirikus-leíró megközelítésnek nevezte, erkölcsi irányultság és az emberi tevékenység megfelelő szemantikai eredménye nélkül. Úgy vélte, egy ilyen történet csak a szüntelenül felgyülemlő eseményeket és tényeket sorolja fel, bennük csak „ oktalan és értelmetlen mozgást ”, végtelen ismétléseket lát a „ világ nyomorult komédiájában ”. A valóban filozófiailag értelmes történelemnek „ a dolgok menetében fel kell ismernie egy tervet, szándékot és okot ”, fel kell fognia az embert erkölcsi lényként, amely kezdetben sok szállal kapcsolódik az „ abszolút értelemhez ”, „a legfelsőbb eszméhez ”, „ Istenhez ” . 22] , " és egyáltalán nem elszigetelt és személyes, egy adott pillanatban korlátozott lény, vagyis egy májusi légy rovar, amely ugyanazon a napon születik és hal meg, és mindennek a teljességéhez kapcsolódik egyedül a születés és a pusztulás törvénye által. . Igen, fel kell fedezni, miben él valójában az emberi faj: meg kell mutatni mindenkinek azt a titokzatos valóságot, amely a spirituális természet mélyén rejlik, és amely még mindig különleges belátással látható .

Csaadajev feladatát "az egyes népek és az egész emberiség erkölcsi személyiségének magyarázatának " nevezte, de valójában nem a különböző nemzetek sorsának kutatásával foglalkozott, hanem az emberi történelem egyetlen koherens szövegként történő értelmezésével. GV Florovsky azt írja, hogy Csaadajev fő és egyetlen elve „ a keresztény történelemfilozófia posztulátuma. A történelem számára a teremtés Isten Királyságának világában. Csak ennek a Királyságnak a felépítésével lehet belépni a történelembe, vagy bekerülni abba .” [23] A történelem értelmét tehát a Gondviselés határozza meg, a történelem irányadó és folyamatosan feltáró gondolata pedig a az emberiség vallási egysége, amelyet a keresztény vallás hozott a világra és őriz meg. Az ókori civilizációk éppen azért bizonyultak pusztulásnak, mert megtestesítették a „ pogány széthúzás ” gondolatát, vagyis csak anyagi, földi érdekük volt, a valódi spiritualitás és hatalmas erkölcsi potenciál pedig a „ titokzatosan egyesült ” kereszténység kiváltsága. és mivel csak a szellemi érdeklődés „ természeténél fogva végtelen ”, csak a keresztény nemzetek „ mennek folyamatosan előre ”.

A katolicizmushoz való viszony

Csaadajev szerint a nyugat-európai sikerek a kultúra, a tudomány, a jog és az anyagi jólét terén a katolicizmus, mint „ politikai vallás ” közvetlen és közvetett gyümölcsei.

Csaadajev számára a katolikus egyház az apostoli egyház közvetlen és törvényes örököse. Ő az egyetlen hordozója a konziliáris, katolikus elvnek. Sokkal hidegebben kezeli az ortodoxiát. Csaadajev bírálta az ortodoxiát társadalmi passzivitása miatt, és amiatt, hogy az ortodox egyház nem ellenezte a jobbágyságot. Csaadajev szembeállította az orosz ortodoxia izolacionizmusát és államiságát a katolicizmus egyetemességével és nemzetek feletti természetével. A filozófus arról a napról álmodozott, amikor minden keresztény felekezet újra egyesül a pápaság körül, amely szerinte „ állandó látható jel ” és a világkereszténység egységének központja. Miután megismerkedett Csaadajev munkásságával, I. Miklós császár „ a szemtelen ostobaság egy őrülthez méltó keverékének ” nevezte, ami után Csaadajevet őrültnek nyilvánították [24] .

Csaadajev rokonszenve a katolicizmussal, mint egy ezer éves európai civilizáció részeként, hatással volt a 19. századi orosz filokatolikusokra (például Ivan Gagarin jezsuita herceg azt állította, hogy az ő hatására tért át a katolicizmusra), és reakciót váltott ki kritikusaiból és pletykáiból. saját katolicizmusra való áttéréséről ( Denisz Davydov " kis apátjának " nevezte, Jazikov ezt írja róla: " megcsókolod apa cipőjét ").

Ugyanakkor Csaadajev nem mondott le az ortodoxiáról, rendszeresen gyónt és úrvacsorát vett, halála előtt egy ortodox paptól vett úrvacsorát, és ortodox szertartás szerint temették el [25] . Gershenzon azt írja, hogy Csaadajev furcsa következetlenséget követett el azzal, hogy nem fogadta el a katolicizmust, és nem tért át formálisan úgymond „ katolikus hitre ”, a megállapított rituálénak megfelelően [12] .

A „Filozófiai levelekben” a katolicizmus számos elvének hívének vallotta magát, Herzen azonban „ forradalmi katolicizmusnak ” nevezte világnézetét, mivel Csaadajevet az ortodox katolicizmusban irreális elképzelés ihlette – „ az emberiség jövőbeli boldogságába vetett édes hit ” . , támaszkodva az emberek földi törekvéseinek teljesülésére, mint racionális egészre , felülkerekedve az egoizmuson és az individualizmuson, mivel nem egyeztethető össze az ember egyetemes céljával, hogy a legfelsőbb elme és a világakarat irányítása alatt a világegyetem motorja legyen [3] . Csaadajevet nem érdekelték a bűn, az egyházi szentségek stb. témái, a kereszténységre mint spekulatív erőre összpontosított. A katolicizmusban vonzotta a vallásnak a politikával, a tudománnyal és a társadalmi átalakulásokkal való ötvözése – ennek a hitvallásnak a történelembe való „ beillesztése ” [26] .

Oroszország értékelése

Az 1. levélben negatív tényezőként értelmezik Oroszország jelenlegi állapotát meghatározó történelmi lemaradását.

Oroszország sorsáról így ír:

... egy unalmas és komor, erőt és energiát nélkülöző lét, amely nem éltetett mást, csak az atrocitásokat, nem lágyított semmit a rabszolgaságon kívül. Nincsenek lebilincselő emlékek, nincsenek kecses képek az emberek emlékezetében, nincsenek erőteljes tanítások a hagyományukban... A jelenben élünk, annak legszűkebb határaiban, múlt és jövő nélkül, holt pangás közepette.

Csaadajev értelmezése a kereszténység 1. levelében a történelmileg előrehaladó társadalmi fejlődés módszereként, a kultúra és a felvilágosodás abszolút jelentőséggel, az eszmék erejével, a fejlett igazságérzettel, a kötelességtudattal stb. szolgált éles alapjául. bírálta Oroszország jelenlegi helyzetét és a történelem folyamatát, amely ebbe az állapotba hozta. Azt írja, hogy az ortodox egyház kilépése a „ világtestvériségből ” az egyházszakadás idején, véleménye szerint a legfájdalmasabb következményekkel járt Oroszország számára, hiszen a hatalmas vallási tapasztalat, a „ nagy világmunka ”, amelyet az egyházközségek elméje végzett. Európa 18 évszázadon át nem érintette Oroszországot, amely „ hitünk gyengesége vagy dogmáink tökéletlensége ” miatt ki lett zárva a Gondviselés „ jótékony cselekvésének ” köréből [27] . Elszakadva a katolikus nyugattól, " tévedtünk a vallás igazi szellemében ", nem fogadtuk el a " tisztán történelmi oldalt ", a társadalmi és átalakító elvet, ami az igazi kereszténység belső tulajdonsága, és ezért nem . összeszedjük az összes gyümölcsét, bár engedelmeskedtünk a törvényének ” (vagyis a tudomány, a kultúra, a civilizáció, a jól rendezett élet gyümölcseit). „ Van a vérünkben valami, ami ellenséges minden valódi haladással szemben ”, mert „ eltekintünk attól az általános mozgalomtól, amelyben a kereszténység társadalmi eszméje kifejlődött és megfogalmazódott ” [28] .

És mégis, még akkor is azt írja, hogy Oroszország puszta földrajzi helyzete a Nyugat és a Kelet között, mintegy két nagy elv – a képzelet és az értelem, vagyis a történelem tárolóhelyeként szolgált. az egész világé. Csaadajev arra a következtetésre jutott, hogy közeledni kell Oroszország és a Nyugat között, valamint az orosz ortodox egyház – amelynek misztikus szellemét a Nyugatnak asszimilálnia kell – újraegyesítése a katolikus egyházzal, amelynek szigorú szervezetét Oroszországban alkalmazni akarta [29] .

Az "Egy őrült bocsánatkérésében" pedig Oroszországról szólva azt állítja, hogy " ... arra vagyunk hivatva, hogy megoldjuk a társadalmi rend legtöbb problémáját... hogy válaszoljunk az emberiséget foglalkoztató legfontosabb kérdésekre ."

Csaadajev életének és munkásságának egy bizonyos szakaszában észrevehető változás következik be az orosz történelemről alkotott felfogásában. A Filozófiai levelek korszakának élesen kritikus hozzáállását az Oroszország jövőjébe vetett bizalom váltja fel, amely a harmincas évek második felére és a 40-es évek elejére jellemző. Az orosz történelem és az orosz szellem sajátosságai, a világtörténelmi folyamatban való részvételük hiánya - most úgy tűnik, hogy Oroszország nem hátránya, hanem előnye, amely lehetővé teszi számára, hogy gyorsan elsajátítsa az érdemeket és elérje a nyugati szintet. az európai civilizáció, miközben elkerüli annak eredendő bűneit. A 40-es évek második felétől és az 50-es évek elejétől. A kritikai motívumok is ismét erősödtek, de most konkrét célpontjaik vannak, és nem viselik az általános negativizmus jellegét vagy látszatát [30] .

Az orosz és a nyugati kultúra kapcsolatának felfogása is megváltozott; az orosz élet mély alapjaira való elégtelen figyelem, amelyek közül sok feledésbe merült és megsérült a legrosszabb nyugati civilizációval való érintkezés során, kezdték hátrányként vagy problémaként felfogni, de éppen ezeket az alapokat, amelyekből Csaadajev nem volt túl sok. elfeledett, csak a vallást látja, a vitézség és a boldogság forrásának tekintették Oroszország őseit és jövőjét egyaránt. Csaadajev már a negyvenes évek végén írja:

„ ... Nem az csodálkozik, hogy Európa elméje számtalan szükséglet és féktelen ösztönök nyomása alatt nem érti ezt az ilyen egyszerű dolgot, hanem hogy mi, a nekünk átadott szent eszme magabiztos tulajdonosai nem értjük. . És közben végül is ez az ötlet bennünk már jó ideje. Akkor miért nem valósítottuk meg a világgal kapcsolatos célunkat? Nem ugyanaz az önmegtagadási lelkület az oka ennek, amelyre ön joggal utal nemzeti jellemünk megkülönböztető vonásaként? Hajlamos vagyok erre a véleményre, és ezt szerintem különösen fontos igazán megérteni. ... Az ég kegyelméből ennek az értéktelen civilizációnak csak valami látszatát hoztuk magunkkal, csak ennek a veszedelmes tudománynak a jelentéktelen művei, maga a civilizáció, a tudomány egésze maradt idegen számunkra. Mindazonáltal kellőképpen megismertük Európa országait ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni a mélyreható különbséget társadalmuk természete és annak a társadalomnak a természete között, amelyben élünk. E különbségre gondolva természetesen jó elképzelésünk van saját intézményeinkről, még mélyebben kötődnünk kell hozzájuk, meg kell győződnünk felsőbbrendűségükről… ” [31]

Lásd még: (1835) az orosz hadsereg 1813-1814-es külföldi hadjáratára utalva: „ ... megszakad történelmünknek Nagy Péter keze által írt sorsdöntő lapja; mi, hála Istennek, már nem tartozunk Európához: tehát ettől a naptól kezdődően egyetemes küldetésünk ” [32] .

Csaadajev portréjához

A menny legmagasabb akaratából születik
a királyi szolgálat bilincsei között; Ő lenne Brutus
Rómában , Periklész Athénban , és itt a huszárok tisztje.

Alekszandr Puskin

A „Filozófiai levelekben” ezt írta Oroszországról: „Az idők tapasztalata nem létezik számunkra. Évszázadok és generációk teltek el számunkra eredménytelenül. Ránk nézve elmondhatjuk, hogy velünk kapcsolatban az emberiség egyetemes törvénye semmivé redukálódott. Magányosak vagyunk a világban, semmit sem adtunk a világnak, semmit nem vettünk el a világtól, egyetlen gondolattal sem járultunk hozzá az emberi eszmék tömegéhez, nem járultunk hozzá semmilyen módon az emberi elme előremozdításához, és mindent eltorzított, amit ebből a mozgalomból kaptunk…” [33] .

D. S. Lihacsev akadémikus szerint Csaadajev „fájdalommal írt, és szándékosan szította magában ezt a fájdalmat Oroszországnak, ellenvetéseket keresve” [34] .

A kultúrában

Csaadajev irodájáról
M. Zhikharevtől kapott fényképre

Ünnepbe öltözve, fontos, merész testtartással,
Amikor megjelent a fehér közönség előtt
Ragyogó elméjével
Minden önkéntelenül megalázkodott előtte!
Puskin barátja, szeretett, őszinte,
Barátja volt az akkori összes hírességnek;
Elragadtatva a beszélgetés elméje,
Egy kör zsúfolt elméje körül;
És ki nem fogott vele kezet áhítattal?
Ki nem dicsérte az elméjét?

Glinka Fedor
  • A "P. Ya. Chaadaev portréjához" ("P. Ya. Chaadaev emlékére") című dalt, amely Puskin verseiből készült improvizáció, V. Turijanszkij bárd írta [36] .

Művek

Kiadások

  • Csaadajev válogatott műveinek külföldi kiadása 1862-ben Párizsban , francia nyelven Ivan Szergejevics Gagarin .
  • Művek és levelek 2 kötetben, szerk. M. Gershenzon. M., Way, 1913-1914.
  • 1935-ben az Irodalmi Örökségben öt Csaadajev filozófiai levele jelent meg, amelyek korábban ismeretlenek és régóta kerestek a kutatók számára.
  • Chaadaev P. Ya.  Komplett művek és válogatott levelek 2 kötetben. - M .: Nauka, 1991. ( A filozófiai gondolkodás emlékei ).

eltitkolta részvételét

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 https://www.biografiasyvidas.com/biografia/c/chaadaiev.htm
  2. ↑ Elavult írásmód - Chadaev vagy Chedaev
  3. ↑ 1 2 Filozófiai enciklopédikus szótár . - M., 1983. C. 767
  4. ↑ S. K. Romanyuk.  "A moszkvai sávok történetéből" Archiválva : 2013. május 14.
  5. ↑ Mihail Jakovlevics Csaadajev (1792-1866) - P. Ya. Chaadaev bátyja .
  6. ↑ felkészülni a vezérkar szolgálatára, ahová Csaadajev eredetileg be akart lépni.
  7. ↑ Császári Moszkvai Egyetem, 2010 , p. 809.
  8. ↑ Pjotr ​​Csaadajev életőr-huszárezred nyugalmazott kapitányának szolgálati listája. // "Szülőföld". - 2015. - 4. szám - P.65.
  9. ↑ Longinov M. N. Egy epizód P. Ya. Chaadaev életéből. (1820) . // " Orosz archívum ", No. 7-8, 1868. S. 1317-1328.
  10. ↑ Azt is tudni kell, hogy a huszár és a doktornő az öltözékhez képest egyszerre volt tökéletes kacér; órákat töltött a WC-n üldögélve, száját, körmeit tisztítva, dörzsölgette magát, megmosta magát, ápolta magát, parfümöt fújt. Útközben ugyanazokat a gyakorlatokat végezte el, ezért két napot késett az érkezésével. ( Vigel Philipp Filippovich "Jegyzetek" )
  11. ↑ V. A. Milchina , A. L. Ospovat . Chaadaevről és történelemfilozófiájáról // Chaadaev P.Ya. Works. M., 1989. P.3
  12. ↑ 1 2 3 4 5 A. Lebegyev. Chaadaev (elérhetetlen link) . Letöltve: 2010. április 24. Az eredetiből archiválva : 2012. július 24.. 
  13. ↑ Megőrültem, és bekerültem egy őrültekbe.
  14. ↑ M. I. Gillelson. A teleszkóp dicsőséges halála
  15. ↑ 1 2 Ivanyushkin A. Ya., Ignatiev V. N., Korotkikh R. V., Siluyanova I. V. XII. fejezet. Etikai problémák a pszichiátriai ellátásban // Bevezetés a bioetikába: Tankönyv / Szerk. szerk. B. G. Yudina, P. D. Tiscsenko. - Moszkva: Haladás-Hagyomány, 1998. - 381 p. — ISBN 5898260064 .
  16. ↑ 1 2 Milchin, uo. S. 5
  17. ↑ V. V. Zenkovszkij. P. A. Csaadajev
  18. ↑ Mihail Velizsev. Nyelv és kontextus az orosz szellemtörténetben: Csaadajev első „filozófiai írása” (hozzáférhetetlen hivatkozás) . Kiadó "Új Irodalmi Szemle" . Hozzáférés időpontja: 2016. február 20. Az eredetiből archiválva : 2016. október 23. 
  19. ↑ Osip Mandelstam. Pjotr ​​Csaadajev
  20. ↑ P. Ya. Csaadajev. Filozófiai levelek. . www.vehi.net. Hozzáférés időpontja: 2016. február 16.
  21. ↑ V. Loginov . Az N. M. Nadezhdin "Telescope" folyóirat bezárásának története
  22. ↑ B. Tarasov . "P. Ya. Chaadaev és a 19. század első felének orosz irodalma” // P. Ya. Chaadaev. Cikkek és levelek. - M., 1989. S. 9.
  23. ↑ Milchin. Ott. S. 6
  24. ↑ Hilarion (Alfejev) Orosz vallási filozófia // Ortodoxia. Hang 1
  25. ↑ Nyikolaj Berdjajev. "Az intelligencia lelki válsága"
  26. ↑ B. Tarasov . P. Ya. Chaadaev és a 19. század első felének orosz irodalma. Ott. S. 11
  27. ↑ Milchin. Ott. S. 7
  28. ↑ B. Tarasov . P. Ya. Chaadaev és a 19. század első felének orosz irodalma. Ott. S. 14
  29. ↑ Filozófiai enciklopédikus szótár. 2010.
  30. ↑ Filozófiai Enciklopédia. 5 kötetben - M .: Szovjet enciklopédia. Szerkesztette: F. V. Konstantinov. 1960-1970.
  31. ↑ (1848) Levél F. I. Tyutchevnek - P. Ya. Chaadaev. - Komplett művek és válogatott levelek 2 kötetben, 2. évf. 212. o.
  32. ↑ Levél A. I. Turgenyevnek - P. Ya. Csaadajev. - Komplett művek és válogatott levelek 2 kötetben, 2. évf. 99. o.
  33. ↑ Hogyan szeresd a szülőföldedet? Szakértő - az oroszországi hazafiságról // Szentpétervár Vedomosti. - 2020. - szeptember 16.
  34. ↑ Likhachev D.S. Jegyzetek és megfigyelések: Különböző évek jegyzetfüzeteiből - L .: Sov. író, 1989. - 608 p. — 401. o. ISBN 5-265-00585-4
  35. ↑ Yu. Tynyanov. A "Jaj a szellemességből" cselekménye
  36. ↑ V. Turiyansky. "P. Ya. Chaadaev portréjához"

Bibliográfia

  • Berdyaev N. A. Orosz ötlet. - Szentpétervár: Azbuka-klassika, 2008. - ISBN 978-5-91181-819-7 . (különösen a II. fejezet).
  • Gershenzon M. O. Gribojedovskaya Moszkva. Csaadajev. Vázlatok a múltról. - M .: Moszkvai Állami Egyetem Kiadója, 1989.
  • dekambristák. Életrajzi útmutató / Szerk.: M. V. Nechkina . - M .: Nauka , 1988. - S. 193. - 50 000 példány.  — ISBN 5-02-009485-4 .
  • Lazarev V. V. Csaadajev. - M . : Jogi irodalom, 1986. - 112 p. — ( A politikai és jogi gondolkodás történetéből ). - 5000 példány.
  • Lebegyev A. A. Csaadajev. - M .: Mol. őr, 1965. - 270 p. - ( Figyelemre méltó emberek élete . 19. szám (413)).
  • Longinov M. Egy epizód P. Ya. Chaadaev életéből (1820) // Orosz archívum, 1868. - Szerk. 2. - M., 1869. - Stb. 1317-1328. Archiválva : 2011. október 14. a Wayback Machine -nél
  • Mandelstam O. E. Pyotr Chaadaev // Összegyűjtött munkák négy kötetben, szerkesztésében prof. G. P. Struve és B. A Filippova, II. kötet.
  • Rudnitskaya E. L. Csaadajev és Csernisevszkij: Oroszország civilizációs víziója // A történelem kérdései. - 2003. - 8. sz. - S. 37-55.
  • Sverbeev D. Memories of Peter Yakovlevich Chaadaev // Orosz Archívum, 1868. - Szerk. 2. - M., 1869. - Stb. 976-1002.
  • Borisz Tarasov . Csaadajev. - 2. add .. - M . : Fiatal Gárda, 1990. - 575 p. — (Csodálatos emberek élete). - 200 000 példányban.  - ISBN 5-235-01032-9 .
  • P. Ya. Chaadaev: pro et contra. Peter Csaadajev személyisége és kreativitása az orosz gondolkodók és kutatók értékelésében: Antológia. - SPb., 1998.
  • Serkov A. I. Orosz szabadkőművesség. 1731-2000 Enciklopédiai szótár. - M .: Orosz politikai enciklopédia, 2001.
  • Császári Moszkvai Egyetem: 1755-1917: enciklopédikus szótár / A. Yu. Andreev, D. A. Tsygankov. - M .: Orosz Politikai Enciklopédia (ROSSPEN), 2010. - S. 809-810. - 2000 példányban.  — ISBN 978-5-8243-1429-8 .
  • Bredikhin A. L. , Rudenko D. A. Nyugatiak politikai és jogi nézetei Oroszországban a 19. században: a politikai ideológia és a jogi megértés kapcsolata. — M.: LitRes, Szamizdat, 2019. — 188 p.

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák