kánaáni nyelvek | |
---|---|
Taxon | ág |
Ősi otthon | Kánaán |
terület | Közel-Kelet |
Osztályozás | |
afroázsiai nyelvek sémi nyelvek Nyugat-szemita nyelvek Közép-szemita alágazat Northwest Semitic Supergroup | |
Összetett | |
föníciai, héber | |
Nyelvcsoport kódjai | |
ISO 639-2 | — |
ISO 639-5 | — |
A kánaáni nyelvek (más néven kánaáni [1] ) a sémi nyelvek alcsaládja , amelyeket az ókori kánaáni népek - zsidók , amoriták , moábiták , edomiták , föníciaiak és Afrika északi részének - karthágóiak (a föníciai gyarmatosítók leszármazottai) beszéltek. Mindezek a nyelvek korszakunk elején megszűntek beszélni (amikor a pun (föníciai) meghalt, nem ismert). A zsidók és szamaritánusok körében folyamatosan a héber maradt az irodalmi és liturgikus nyelv .
Ennek az alcsaládnak a két fő ága a héber és a föníciai. A kánaáni nyelvek az arámi és ugariti nyelv mellett egy észak-szemita alcsoportot alkotnak.
A hannanita nyelvek tipológiai jellemzői az arámihoz képest:
A kánaáni nyelvek tanulmányozásának fő forrásai a Tanakh és az ősi feliratok:
Dyakonov I. M. Az ókori Nyugat-Ázsia nyelvei. M., 1967
![]() | |
---|---|
Bibliográfiai katalógusokban |
|
sémi nyelvek | |||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
protoszemita † ( proto-nyelv ) | |||||||||||||||||||||
keleti | akkád †, Eblaite † | ||||||||||||||||||||
Nyugati |
|