A rendezőpálya az újrahasznosított kocsik felhalmozására szolgáló vágány ( válogató ) flotta a formációs terv céljainak megfelelően, és rendelkezik a szükséges műszaki berendezésekkel. A rendezőpályaudvar rendezőkészletének része a rendezőpályaudvar után és az indulási park előtt .
A rendezőpályaudvaron legördülő vagon vagy vágó bemegy az elosztó területre, ahol kitérők vannak , a kocsikat a rendeltetési helyüknek megfelelő rendezőpálya vágányaira irányítva (elosztva). A park ösvényei több száz méteren keresztül párhuzamosan futnak egymással, majd ismét összefolynak, és két-három kipufogóvágány köti össze az indulási parktal. A tolatómozdony , hogy a válogatópályákon helyet biztosítson az új és új kocsik számára, a domboldalról behajt a válogatópark vágányaiba, és a kocsikat mozgatva összekapcsolja azokat, majd az így keletkezett szerelvényt a dombhoz húzza . a pályák vége a dombtól távol. [1] A vonatokká formált kocsikat tolatómozdony ellenőrzi és az indulási parkba helyezi, ahonnan a mozdonyral a kívánt irányba indulnak.
A rendezőpályaudvar a rendezőpálya fő része. A rendezővágányok összlétszámát és hosszát a vonatképzési technológia és a munkakör határozza meg a rendezőberendezések szabványos megoldásaira és állomásokon való elhelyezésére irányadó szakosztályi előírásoknak megfelelően a vonatszerelvények kialakítására és a kocsik áruszállítási pontjaira. [2] Az utak száma elérheti az 50-70-et. Mindegyik speciális, azaz mindegyiket bármilyen célú autóhoz tervezték. A rendezőpálya pályaszakosodása biztosítsa a tolatómozdonyok közötti egyenletes munkaelosztást, a kipufogóvágányok egyenletes terhelését, a tolatási műveletek biztonságát, kapcsolódjon az induló flotta vágányainak szakosításához és a formációs terv kiosztásához ( beleértve az üres autók kiosztását). Általános szabály, hogy a formációs terv minden hozzárendeléséhez külön rendezési útvonal van kijelölve. A napi 200 személygépkocsi- forgalmat meghaladó találkozókhoz két pálya van kijelölve. [2] Ezen kívül vágányokat osztanak ki azoknak a kocsiknak, amelyek magának az állomásnak a címére érkeztek, a hibás kocsikra, a mellékvágányokon követő kocsikra . [1] A rendezőpályák hasznos hosszát a fogadó és induló vágányok hosszától, az állomás technológiai folyamatának sajátosságaitól, a feldolgozott kocsik napi számától függően határozzák meg. A válogatópálya hasznos hosszának meg kell felelnie a kialakított vonat hosszának legalább 10%-kal növelve, vagy a maximális csoportkínálat hosszának 10%-kal növelve. [2]
Rendező pályaudvarokon, ahol a kocsik nagyon kis erők hatására mozognak, és a rendezővágányokat legtöbbször kocsik foglalják el, a pálya felépítményének kellően stabilnak kell lennie ahhoz, hogy ne legyen szükség gyakori karbantartásra és javításra. [2]
A válogatóudvarok pályájának felépítményének minden púpos udvarban rendelkeznie kell:
Az összekötő vágányban a sínkötéseknek hat csavaron kell lenniük.
A csúszdák csúszó részén és a rögzítő fékállás mögött 350-400 méteren belüli síneket lehetőség szerint legalább 150 méter hosszú ostorrá kell hegeszteni, beleértve a kitérőket is. A rendezőpályaudvarokon a hegesztett sínkorbácsokat vasbeton vagy fa talpfákra fektetik. Azokon a helyeken, ahol a sínszemek a kemény típusú cipőkhöz és a kocsi lassítókhoz csatlakoznak, javasolt 12,5 méter hosszú szintezősíneket fektetni. A pályacipők vasbeton talpfával történő összekapcsolásakor a sínkötők 6,0-6,5 méteres távolságban lévő végeit fa talpfákra fektetik.
Az újonnan kialakított rendezőberendezéseknél a pálya és a sínek mentén a kitérők egységességének követelményét be kell tartani a dombon és a hegylábi parkban.
Az állomás munkatervétől függően, amikor külön pályapark kialakítása nem szükséges, az indulási park vágányait a vágányok válogatására használják. Az ilyen parkot válogató- és diszpécserparknak nevezik.