Rim Sin

Rim-Sin (Ri-im- d EN + ZU, szó szerint "Taurus [az isten] Sin " ) - Larsa királya , Sumer és Akkád királya , körülbelül  ie 1823-1763 között uralkodott . e.

Kudurmabug legfiatalabb fia .

Az uralkodás korai évei

Rim-Sin fiatalon került a trónra, és eleinte apja uralkodott mellette . Uralkodásának első éveit csak a gazdasági tevékenységnek szentelték, de a Rim-Sin korába lépve aktívabb katonai politikát kezdett folytatni, növelve Larsa birtokait .

Kr.e. 1809 -ben. e. újra elfoglalta Pi-Naratimot , és ie 1808 - ban. e. legyőzte az ellene irányuló nagy koalíciót, amely Urukból , Isinből , Babilonból , Rapikumból és néhány suti törzsből állt, és csatában elfogta Iradanene uruki királyt . Majd ie 1803 / 02-ben . e. meghódította Kisurát és Urukot ( Urukot egy bizonyos levéltáros, Anam irányította függetlenségének végéig ), ezzel Larsa számára felszabadította az Eufrátesz teljes folyását Nippurtól a torkolatig. Elfoglalta Der városát is Elám határában . Rim-Sinről azt tartják, hogy Rim- Anumnak , Malgium királyának szövetségese volt ebben a háborúban .

Nom Lagash mindvégig szilárdan Rim-Sin hatalmában maradt, itt egyébként elrendelte egy templom építését E-Ninmar városában . Kr.e. 1801 - től e. Rim-Sin még életében elfogadta az istenítést ( az isini hagyomány szerint korábban isteni kitüntetésben részesítették testvérét és őt is Nippurban , de ez a szokás korábban nem terjedt el Larsa más városaira . [1]

Isin leigázása

Kr.e. 1800 -ban. e. csetepaté volt Larsa és Babilon között . A babiloni király , Sin-muballit láthatóan elvesztette ezt a csatát, és úgy tűnik, hogy Rim-Sinnel szövetkezett Isin ellen . Kr.e. 1797 -ben. e. Sin-muballitnak sikerült, bár rövid időre, meghódítania Isint , de hamarosan Damik-ilis iszin király visszanyerte fővárosát . Eközben Rim-Sin fokozatosan egymás után kezdte elfoglalni az Isin erődítményeket , végül 1794-93  között . e. Isint végül elvitték . Rim-Sin király, aki különösen kedvelte a szokatlanul nagyképű randevúzási formulákat, most azonnal felhagyott velük, és innentől kezdve Isin elfoglalását permanens korszaknak tekintette (vagyis annak az eseménynek, amelytől az éveket számolják). így egyébként nagyon keveset tudunk uralkodásának további eseményeiről. Rim-Sin többször is hangsúlyozta, hogy nem rabszolgává tette Isin népét ; csak csatlakoztak Sumer és Akkád egyesült államához . Úgy tűnik, Isinnel együtt a szomszédos Kazallu úr is Larsába ment .

Így (mivel Malgium és Esnunna külsőnek tekinthető a mezopotámiai királyságokon) Alsó - Mezopotámián belül Larsa kivételével csak Babilon királysága maradt meg annak északi részén , amely ötször kisebb terület, mint Larsa . Ezért Babilon királyai Apil-Sin és Sin-muballit szorgalmasan erősítették határaikat. [2]

Háború Hammurabival

Kr.e. 1787 -ben. e. Hammurapi új babiloni király úgy döntött, hogy lecsap Larszára . Isint és Urukot elvitték ; a babiloni hadsereg egy menetnyire állt Róma-Sin fővárosától. A következő évben azonban az ellenségeskedés már sokkal közelebb volt Babilonhoz , mint Larsához , a Répa-csatorna ( Id-shumundar ) partján, amelyet Apil -Sin , Hammurapi nagyapja parancsára ástak , és ezért nem Larsa királyságának területe . Ezt követően hosszú időre fegyverszünet jön létre Babilon és Larsa között.

A Mezopotámiába irányuló elámi offenzíva során (1765-1764) Hammurapi sürgősen nagyköveteket küldött Larszába, hogy tárgyaljanak a két királyság közötti védelmi szövetségről. A babilóniaiak kritikus helyzetét jól jellemzi Yarim-Addu, aki akkoriban Mari királyság főkövete volt Hammurapi udvarában:

„Az ellenséges hadsereg tábort vert Upi városában, és most ott van. Hammurabi milíciája felsorakozott szemben, és várta a csatát. Figyelik egymást. Azon a napon, amikor ezt a táblát elküldtem a gazdámnak, Hammurabi általános mozgósítást hirdetett országában. Összehívott egy sereg tamkárt és minden más embert, egészen a felszabadult rabszolgákig, és készenlétben tartja őket. Annak érdekében, hogy [szerezzen egy másik] hadsereget, magas rangú méltóságait Rim-Sinbe küldte. Folyamatosan, minden nap küldik nagyköveteit Mashkan-shapirba. De a mai napig nem kaptam hírt ennek a hadseregnek a megérkezéséről. E táblám után teljes beszámolót fogok írni uramnak arról, amit tanultam."

Végül a Larsába küldött diplomaták Rim-Sin válaszával tértek vissza. Yarim-Addu Zimri-Limnek írt első levelében meglehetősen optimista hangnemben fogalmazta meg:

"Rim-Sin így írt Hammurabinak: "A csapataim készen állnak az én országomban. Legyenek készen a te csapataid a te országodban is! Ha az ellenség megtámad, csapataim és hajóim csatlakoznak hozzád. Ha az ellenség megtámad, akkor hadd csatlakozzanak hozzám a csapataid és a hajóid!" Íme, amit Rim-Sin írt Hammurapinak. De csapataik még nem csatlakoztak. Erről az ügyről még nem küldtem teljes jelentést a mesteremnek.

Nem sokkal ezután Yarim-Addu pontosabb jelentést küldött gazdájának:

"Íme az üzenet, amit hoztak: "Hallgattam, amit folyamatosan írsz a csapatokról, de információim szerint az ellenség egy másik országot szándékozik megtámadni. Ezért nem küldtem el hozzád csapataimat. A csapataim azonban Ha az ellenség ellened akar menni, csapataim a segítségedre lesznek, és ha az ellenség ellenem akar menni, hadd jöjjenek a csapataid a segítségemre! Ezt írta Rim-Sin Hammurapinak."

Nyilvánvaló, hogy mindkét dokumentum Rim-Sin ugyanarra a Hammurabihoz írt levelére vonatkozik, de ha az első szövegből arra lehet következtetni, hogy Larsa királya valóban hajlandó volt védelmi szövetséget kötni, a második dokumentum azt mutatja, hogy a valóságban és egy ujját sem mozgatta ennek az ötletnek a megvalósítására, elutasítását távoli ürüggyel támasztva alá. Hogy Rim-Sin miért nem csatlakozott az Elam-ellenes koalícióhoz, azt egyetlen dokumentum sem fejezi ki egyértelműen, de az ismert, hogy családja valamilyen módon kapcsolatban állt Elámmal; Rim-Sin apja és nagyapja még elámi nevet is viselt.

Így Rim-Sin volt az egyetlen mezopotámiai uralkodó, aki nem vett részt az elamiták elleni harcban. Hammurapi és szövetségeseinek győzelme szintén nem tett rá különösebb benyomást; portyái babiloni területen csak fokozódtak. Erről a helyzetről Hammurabi levelében találunk említést:

„Íme, Larsa (= Rim-Sin) embere rablással rosszat tett hazámmal. Miután a nagy istenek kicsavarták az elamiták karmait ebből az országból, sok szívességet tettem Larsa emberének, de cserébe nem tett jót nekem.

Larsa bukása

Végül, ie 1764 -ben. e. , aki tapasztalattal bölcs, és addigra számos győzelmet aratott a szomszédos államok és törzsek felett, Hammurapi ismét Rim-Sin ellen mozgatta seregét. Larsa meghódítása két szakaszban zajlott. Először a babiloniak és szövetségeseik erői elfoglalták Mashkan-shapir városát , Larsa egyfajta északi kapuját. Csak ezután kezdődött a főváros ostroma.

Az a beszéd, amellyel Hammurabi a Mashkan Shapir ellen küldött csapatokhoz fordult, sok szempontból meglepő. Egyrészt a babiloni király bejelentette katonáinak, hogy ellene vannak a hamisított városnak, "amely megszegte az esküt Shamash és Marduk ellen" : tehát ez egy szent háború volt, amelyet az istenek beleegyezésével vívtak. Másrészt Hammurapi irgalmasságot hirdetett; nyilvánvalóan azt akarta, hogy Mashkan-shapir harc nélkül adja meg magát, csak a babiloni csapatok láttán. Ugyanebből a levélből láthatjuk, hogy Rim-Sin testvérét, valamint három magas rangú katonai vezetőt és egy több ezer fős hadsereget Mashkan-shapirba zártak.

Úgy tűnik, Mashkan-shapir harc nélkül, tárgyalások útján megadta magát. Törvényeinek prológusában Hammurabi így beszél magáról:

„A királyok Ura, a csatában, amelynek senki sem tud ellenállni, aki életet adott Mashkan-shapir városának, és bőséges italt adott Emeslamnak (a város fő temploma, amelyet Nergal istennek szenteltek).

A Mari tesztjei nem teszik lehetővé, hogy pontosan megállapítsuk Mashkan-shapir (valamint a Rim-Sin királyság teljes északi részének) elfogásának dátumát. Megjegyzendő azonban, hogy a nippuri szövegek a 30. év negyedik hónapjának végétől kezdik Hammurapi éveinek datálását, az Isin-i dokumentumok pedig az ötödik hónap közepétől kezdődnek, ami Hammurapi tekintélyének megalapozását jelzi. ezek a központok, amelyek korábban Rim-Sinnek voltak alárendelve. Így helyénvaló feltételezni, hogy Mashkan Shapir elfoglalása után Larsa királyságának jelentős része a babilóniaiak ellenőrzése alatt állt.

Mashkan-shapir elesése után a régió lakossága átment a hódító oldalára, és még a seregéhez is sikerült csatlakoznia. Ne felejtsük el, hogy Mashkan-shapir és Larsa között régóta fennálló ellenségeskedés volt: egy időben a várost Larsa Nur-Adad királya (1866-1850), Varad-Sin (1835 ) idején pedig annektálta. -1823) Mashkan-shapir elfojtották a lázadást.

Aztán Hammurabi megkezdte Larsa ostromát.

„Amint meghódította Mashkan-shapirt, Jamutbal egész országa így kiáltott Hammurabihoz: „Éljen, uram!” Yamutbala hadserege egy táborban állt Hammurabi hadseregével. Hammurapi vezette ezeket a csapatokat, és megkezdte Larsa ostromát.

Ez az ostrom körülbelül hat hónapig tartott. A "felszabadított" Yamutbal által megnövelt babiloni hadsereg nem volt az egyetlen erő, amely Larsát ostromolta. Hammurapi kérésére néhány szövetségese elküldte csapatait. Tehát Malgium királya ezer katonát tudott kiosztani. Zimri-Lim , Mari királya is sietett több ezer embert küldeni egyik tábornoka, Zimri-Addu parancsnoksága alatt. Az ostromról, mint olyanról, az expedíció tagjai által Marinak küldött levelekből kaphatunk némi információt. Az egyik levél tornyokról és ütőkosokról beszél , a másik pedig a Hammurapi rendelete alapján megkezdett munkákat említi a földtöltés építésén. Vannak beszámolóink ​​néhány figyelemre méltó eseményről, amelyek e hosszú ostrom alatt történtek. Tehát a Qatna királya által Rim-Sinnek küldött üzeneteket a babilóniaiak elfogták, és azt gyanították, hogy ezek a levelek katonai segítségnyújtásról szólhatnak. Ugyanakkor Zimri-Limhez eljutott egy történet arról, hogy Hammurabi mennyire el volt ragadtatva, amikor megtudta a sukkal halálát; a pletyka azonban eltúlzottnak bizonyult - Elám uralkodója csak súlyos beteg volt. Számos jel utal arra, hogy Larsa ostroma sokkal tovább tartott, mint azt Babilon királya feltételezte.

Végül Larsát elvitték; a város kimerítette a rendelkezésre álló gabonakészleteket. Ellul végétől ( augusztus  - szeptember ) i.e. 1763 . e. van egy dokumentum Larsa város királyi gazdaságának kiadásairól. Látható belőle, hogy idén az első félévben (vagy valamivel kevesebben) a háború kapcsán Larsban másfélszeresére nőttek a palota kiadásai a királyi személyzetnek való kiadatásra, illetve a tényleges palotára. az igények 6,5-szeresére csökkentek. Másrészt a rendkívüli szükségletekre az ostrom alatt (nyilván egy hónap alatt) többet vettek el a palota tartalékaiból, mint az egész elmúlt évben, mégpedig 26 000 liter árpát, és ez még mindig nagyon kevés, kevesebb, mint egy havi adag. 300 katona. Ebből látható, hogy az ostrom alatt a palotatartalékokból egy nagyon kis különítményt tartottak meg (és ha nagyot, akkor csekély adagon). Úgy tűnik, Rim-Sin alábecsülte az ostrom veszélyét, és nem biztosított elegendő élelmiszert.

Hogy meddig tartottak ki az ostromlott, azt pontosan nem tudni, de mindenesetre az iratok Hammurabi uralkodása óta datálhatók Kutallában legkésőbb Nisantól ( március  - április ), Larsban pedig legkésőbb Simantól ( május ).  - június ) 1762 -től n. e. . Megjegyzendő azonban, hogy az ulultól (augusztus-szeptember) Kr.e. 1763 . e. Niszán (március-április) szerint Kr.e. 1762 e. ezekből a városokból egyetlen dokumentum sem jutott el hozzánk.

A levél, amely Zimri-Limet tájékoztatja Larsa bukásának híréről, költői stílusban készült, és nem teszi lehetővé Larsa bukásának pontos körülményeinek megismerését:

„Bár korábban is láttam a kániták bátorságát, soha nem láttam bennük [ilyen mértékben]. Ma uram istene csapatai előtt járt, és eltörte a gazember és az ellenség lándzsáját. Larsa városát elfoglalják. Nem volt pótolható kár vagy veszteség. Mesterem csapatai rendben vannak. Ne jöjjön szorongva. Jól vagyunk. Örüljön az én uram!"

Egy másik tudósító pontosabb volt:

„A babiloni hadsereg belépett Larsába, és elfoglalta az erődöt (talán a királyi palotát). Reggel történt. És Rim-Sint élve kihozták.”

31. évének címében Hammurabi a Larsa felett aratott győzelmet így írja le:

"Az év, amikor Hammurapi király Anuban és Enlilben hitt, csapatai és a nagy istenek által neki adott felsőbb hatalom előtt járva legyőzte Jamutbala csapatait, rabszolgává tette Rim-Sin királyukat, és elhozta Sumer lakóit és Akkad az ő uralma alatt."

Család

Rim-Sin három felesége ismert, akik közül kettő (kivételes tény!) saját feliratot hagyott maga után.

• Simat-Ishtar megemlíti egy templom építését Nin-egal tiszteletére (talán a palota kápolnájának ennek az istennőnek való felszentelésére utal).
• Rim-Sin-Shala-bashtash egy diorit vázát szentelt Inannának, és arra kérte az istennőt, hogy hosszabbítsa meg férje és lánya életét (akik nyilvánvalóan súlyos szembetegségben szenvedtek).
• Beltani . Egy feliratos hengerpecsét került le hozzánk róla.

Figyelemre méltó, hogy e három nő közül egyik sem tartozott különösebben a királyi családba, bár a dinasztikus házasságokat akkoriban gyakran használták a már meglévő politikai szövetségek megerősítésére vagy újak létrehozására.

Rim-Sin dátumozási formuláinak listája

Jegyzetek

1. ↑ Az ókori Kelet története. A legrégebbi osztálytársadalmak eredete és a rabszolgabirtokos civilizáció első központjai. 1. rész Mezopotámia. - S. 341.
2. ↑ Az ókori Kelet története. A legrégebbi osztálytársadalmak eredete és a rabszolgabirtokos civilizáció első központjai. 1. rész Mezopotámia. - S. 341-342.

Irodalom

• Az ókori Kelet története. A legrégebbi osztálytársadalmak eredete és a rabszolgabirtokos civilizáció első központjai. 1. rész Mezopotámia / Szerk.: I. M. Dyakonov . - M .: A Nauka kiadó keleti irodalmának főkiadása , 1983. - 534 p. - 25 050 példány.
• Bottero J. et al.: A Közel-Kelet korai civilizációi. A föld legősibb államainak kialakulásának és fejlődésének története / Jean Bottero, Dietz Otto Edzart, Adam Falkenstein, Jean Verkutter; per. angolról. A. B. Davydova, S. V. Ivanova. - M. : ZAO Tsentrpoligraf, 2016. - 447 p. — ISBN 978-5-9524-5202-2 .
• Ru J. Mezopotámia nagy civilizációi. Az ókori Mezopotámia: Sumer, Akkád, Babilónia és Asszír királyságai. i.sz. 2700–100 időszámításunk előtt e. / Per. angolról. A. B. Davydova. - M. : ZAO Tsentrpoligraf, 2019. - 448 p. - ISBN 978-5-9524-5391-3 .
• Az ókori Kelet és az ókor . // A világ uralkodói. A világtörténelem kronológiai és genealógiai táblázatai 4 kötetben. / Összeállította VV Erlikhman . - T. 1.
• Larsa uralkodói, M. Fitzgerald, Yale Egyetemi Értekezés, 2002

Szótárak és enciklopédiák	Nagy orosz Britannica (online)