| történelmi állapot | |
| Dacia | |
|---|---|
| Dacia | |
| ← 106-271 _ _ | |
| Főváros | Ulpia Traiana |
| nyelvek) |
de jure: latin , de facto: dák |
| Hivatalos nyelv | latin |
| Államforma | Monarchia |
| Sztori | |
| • 106-271 | Tartományok |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Római Dacia ( lat. Dacia Romana ) egy római tartomány , amelyet 101-106-ban alakítottak ki. n. e. Traianus császár , miután a rómaiak meghódították Dacia történelmi és földrajzi régiójának központi részét, amelyet korábban a dákok indoeurópai népe lakott . Főleg a birodalom nyersanyag-függeléke volt (arany, ezüst, vasérc kitermelése a Kárpátokban), a tartomány a 2. század második felében érte el csúcspontját, amikor római városokat alapítottak, úthálózatot fektettek le. , és az őslakos lakosság nagy része intenzív ókori romanizáción ment keresztül . A tartomány fővárosa Sarmizegetusa városa volt . Az i.sz. III. században megkezdődik a birodalom hanyatlása, gazdasági és katonai erejének gyengülése. A római Dácia hivatalosan már 272-ben megszűnt, azonban Dácia (később Erdély) vidékén a teljes középkoron keresztül megmaradt egy bizonyos román nyelvű közösség [1] .
A kompakt római Dacia tartományt meg kell különböztetni Dacia tágabb történelmi és földrajzi régiójától , mivel ez utóbbi területe messze nem volt közvetlenül a rómaiaknak alárendelve. A római Dacia Dacia területének csak egy részét, és ennek megfelelően a modern Románia területének egy részét foglalta el. A római Dáciához Románia következő modern régiói tartoztak: Erdély (Ardyal), Bánság , Olténia , valamint Délkelet-Magyarország. Bár egyes adatok, köztük a térképészeti adatok szerint i.sz. 120 körül. e. A Római Birodalom rövid ideig uralta Dacia területének nagy részét, ideértve Munténiát, Moldva déli harmadát és Besszarábiát is. A Római Birodalom idején a Balkán-félsziget északi részén, a Tisza , a Duna , a Dnyeszter és a Kárpátok között elterülő hatalmas hegyvidéki és sík területeket Daciának minősítették . Dácia a Dunától északra fekvő egyetlen római tartomány lett, amelyet a honfoglalásig a birodalom természetes északi határaként tekintettek. Ezért Dacia nagy katonai-stratégiai és gazdasági jelentőséggel bírt Róma számára, mint a birodalom fontos keleti előőrse.
A régió őslakosait , a dákokat a trák-getikus törzsek közé sorolták, és indoeurópai származásúak voltak. Rajtuk kívül szarmaták , szkíták , géták és mások is éltek a vidék perifériáján a római és római kor előtt , a gyakori portyák, különösen a Domitianus császár vezette Decebalus vezetésével , felborították a római határokat. 85-88-ban. e. voltak az úgynevezett dákok Domitianus háborúi , amelyek nem foszthatták meg a primitív közösségi dákokat a szuverenitástól .
Később Traianus császár úgy döntött, hogy megsemmisítő háborúhoz folyamodik Dacia végleges leigázása érdekében. Két hadjáratban ( i.sz. 101-102 és 105-107 ) a dákok vereséget szenvedtek , fő városukat Sarmizegetusát elfoglalták, 500 ezer fogságban élő dákot eladtak rabszolgának. Sok római gyarmatosító özönlött Dacia megszállt területére, az ország nagy részét római provinciává alakították, jelentős számú római gyarmattal.
A római Dacia élete marginális helyzetéből adódóan távol állt az itáliai, spanyolországi vagy provence-i római villák mediterrán idilljétől. A meg nem hódított dák törzsek felkelései a római uralom ellen folyamatosan fellángoltak; később felerősödik a szkíta és germán eredetű vándorcsoportok támadása. Fennállásának hiányos 170 évéből hozzávetőleg 100 éve a római Dáciát olyan felkelések nyelték el, amelyeket a római csapatok le tudtak fojtani. A tartomány állandó hadiállapot alatt állt.
A gazdag aranylelőhely volt az egyik oka Dacia területének meghódításának [2] . Mint a gyarmatosítók nevéből összegyűjtött adatok mutatják, a tartományt a római világ minden tájáról telepesek gyarmatosították, de a többségük láthatóan Észak- és Közép-Olaszországból érkezett visszavonult harcosok, akik szülőhelyükről hoztak feleséget. A Traianus-oszlopon a domborművek azt mutatják, hogyan hurcolják el a dákokat az országból. Az őslakos lakosságot tömegesen alakították rabszolgává, és adták el a Római Birodalom más tartományaiba: a néhai antik szerző , John Lida szerint, aki Traianus Titus Statilius Criton katonaorvosra hivatkozott, a rómaiak ekkor mintegy 500 ezer hadifoglyot ejtettek. . A „szabad dákok” a Kárpátoktól a hegyekbe és az északi területekre, a mai Ukrajna és Fehéroroszország területére mentek. A más tartományokból érkező lakosság viszonylag rövid idő alatt igen intenzív elrománosításon ment keresztül. Különböző becslések szerint Dacia román nyelvű lakossága körülbelül 1 millió fő volt a római uralom végén. A népies latin a régió lingua franca szerepét vette át . A román nyelv nyelvi elemzése azt mutatja, hogy a rómaiakkal együtt a korai kereszténység is belépett Dáciába , bár a nem elrománosodott vidékek láthatóan sokkal tovább pogányok maradtak. A régió távoli elhelyezkedése miatt jelentős volt az őshonos kultúra és nyelv szubsztrát hatása a tartomány életére. Dacia leghíresebb római városai a következők voltak: Sarmizegetusa , Drobeta , Apulum , Porolissum , Romula , Napoca és mások , amelyek főként a Kárpátok domb- és hegyvidékén helyezkedtek el. Többségüket a korábbi dák települések helyén emelték. A barbár törzsekkel körülvett római Daciát folyamatosan támadták. Kr.u. 271-ben e. Aurelianus római császár úgy döntött, hogy a római csapatokat és civileket a Duna jobb partjára evakuálja, ahol Moesia és Trákia területén két új jobbparti tartomány jött létre: Dacia Coastal ( lat. Ripensis ) és Dacia Inner ( lat. Mediterranea ) ).
A rövid ideig a gótok , vandálok , gepidák , pontyok , szarmaták által megszállt Dácia bal partján láthatóan megmaradt az egykori romanizált lakosság egy része is. A római evakuálás jól dokumentált tervezése és céltudatossága ellenére valószínűleg csak a római csapatokat, valamint a római városi elitet érintette. A római városok elpusztulnak, a római helynévadás teljesen eltűnik, a latin ábécé használaton kívül van. A megmaradt rómaiak fő foglalkozása a távoli pásztorkodás , elsősorban a juhtenyésztés . A római csapatok távozása és a városok hanyatlása ellenére a meglehetősen nagyszámú romantikus ajkú lakosság egy része láthatóan megmaradt a Dunától északra. Közvetett bizonyítéka annak, hogy a román lakosság nagy része Észak-Dáciában maradt, az a tény, hogy az újonnan alakult Dél-Dáciában az evakuálást követően a latin nyelv használata valóban gyakoribbá válik, de a gyarmatosítók száma csekély volt, és jelenleg ez a régió szinte teljesen szláv.
A Dunától északra a román nyelvű lakosság megőrzése miatt a nyelvi romanizációs folyamatok itt nagy valószínűséggel a római állam felbomlása után is folytatódtak. Sőt, a szlávok megjelenése előtt a helyi romantikus ajkú lakosság a 3-5. században megőrizte kapcsolatait Itáliával, ezért a népi latin elterjedési övezete a Dunától északra még tovább bővül. A dák szubsztrát hatására kialakul az úgynevezett balkáni latin , egy helyi romantikus idióma , a dákórómaiak anyanyelve. A 3. és 5. század között az egykori római Dacia területének lakóinak leszármazottai feltételesen dáko-rómainak nevezhetők (a gall-rómaiakkal analógiával ), és elterjedésüket - Dacoromania. A tartomány gazdasági, anyagi és kulturális színvonala csökken, és hosszú ideig nagyon alacsony szinten marad. A dáko-római terület sajátosságai a városi római települések teljes leromlása és ennek megfelelően a klasszikus római ókor hagyományainak teljes elvesztése. Ezt támasztja alá az eredeti egységek lexikális elemzése is: az urbanizációval kapcsolatos gazdag latin szókincsből a román csak cetate < civitate(m) , de már akkor is a megváltozott jelentésű erődben . Később az oláh kultúra az ortodox görög-szláv hagyományok keveredése alapján, érezhető magyar és török hatásokkal alakult ki.
A 6-10. században a római ajkú oláhok intenzíven érintkeztek a vándorló szláv törzsekkel, majd a 12. század után a római nyelvű Dácia (Erdély) magját hosszú időre meghódították a magyarok. Jelenleg Dacia központi területe a Román Köztársaságon belül , számos peremvidéken található - Szerbia, Magyarország, Ukrajna és Moldova részeként.
| A római Dacia városai | |
|---|---|
| |