Rahmania
| Rahmania | |
|---|---|
| Arab. | |
| Általános információ | |
| Bázis | 18. század |
| Alapító | Sidi Mhamed Bou-Kobrin |
| Vallás | |
| Vallás | iszlám |
| Folyam | szunnizmus |
| hitvallás | asharizmus |
| Terítés | |
| Országok | |
| Régiók | Algéria , Afrika |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
| Információ a Wikidatában ? | |
A Rahmaniya ( arabul: الرحمانية ) egy szúfi rend , amelyet Sidi Mhamed Bu-Kobrin (1720-1793) alapított. Szervezetileg a XVIII. század végére alakult ki. Az egyik leggyakoribb tariqah Algériában . Rahmaniták Algériában és Észak-Afrika országaiban, valamint az iszlám világ más régióiban élnek . A központi kolostor ( zawiya ) és a testvériség örökös fejének rezidenciája a Sidi Mohammed Bou-Kobrin sírján álló emlékegyüttes Algír városában, valamint Zawiet el-Hamel tartományban. Msila . A tarikatban tilos a szigorú aszkézis, ennek a szufi rendnek a jelképe a narancssárga [1] [2] [3] .
Alapító
A tarikat alapítója a maliki jogász ( faqih ) Sidi Mohammed (Mhamed) ibn Abdarrahman, becenevén Bu-Kobrin - "egy ember két sírral" [4] . Úgy tartják, hogy családja a negyedik igaz kalifáig, Ali ibn Abu Talibig nyúlik vissza . Tanulmányait Kairóban , az Al-Azhar mecsetben végezte . Sidi Mhamed az iszlám jog ( fiqh ), a Korán és Mohamed próféta szunnájának szakértője volt . Aztán otthagyta az oktatást és aszkétává ( zahid ) vált, majd visszatért, és Algériában kezdett oktatási tevékenységbe [5] [6] .
Tanítások
A Rahmaniya testvériség a Khalwatiya tariqa egyik ága . Tariqat Junayd al-Bagdadi „józanság” iskoláját hirdeti . A tarikatra való belépés a lelki mentornak tett esküvel történik . Az „utazó” (salik) virdja a [7] [8] [9] rendben megállapított jakhri dhikrjeiből áll .
Jegyzetek
- ↑ عبد الباقي مفتاح. ألرحمانية الخلوتية . — دار الكتب العلمية.
- ↑ عبد الباقي مفتاح. _ _ — دار الكتب العلمية. - S. 17.
- ↑ صالح عباد. الجزائر خلال الحكم التركي . - S. 257.
- ↑ Julien Ch.-A. Észak-Afrika története . - S. 349. - 430 p. — ISBN 9785458553940 .
- ↑ الخطيب. (معجم المؤلفين (صوفيون . - S. 61.
- ↑ عبد الكريم بليل. التصوف والطرق الصوفية . — مركز الكتاب الأكاديمي. - S. 151.
- ↑ Triaudi J.-L. La Legende noire de la Sanûsiyya: Une confrérie musulmane saharienne sous le respect français, 1840-1930 . – Les Editions de la MSH. - P. 94. - 1151 p. — ISBN 9782735105847 .
- ↑ Lallemand Ch. Tunisz és környéke . - Maison Quantin, 1890. - 63. o.
- ↑ Revue africaine: Journal des travaux de la Société Historique Algérienne . - 1869. - 436. o.
 Szótárak és enciklopédiák | |
|---|---|
| Bibliográfiai katalógusokban |
| Tarikats | |
|---|---|
| |