Ötödik ötéves terv

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2018. november 7-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 15 szerkesztést igényelnek .

Az Ötödik ötéves terv ( 1951-1955 ) az ötödik ötéves terv a Szovjetunió nemzetgazdaságának fejlesztésére a Nagy Honvédő Háború befejezése után [ 1] . Az Ötödik Ötéves Terv az SZKP 1952 októberében tartott XIX. Kongresszusának [2] irányelveinek megfelelően ( M. Z. Saburov jelentése „A XIX. Szovjetunió 1951-1955") a nemzetgazdaság minden szektorának további felemelkedését biztosította , növelve az emberek anyagi jólétét és kulturális színvonalát.

Gazdasági mutatók

Az ötéves periódus alatt a nemzeti jövedelem 71%-kal, az ipari termelés volumene - 85%-kal, a mezőgazdasági termelés - 21%-kal, a szovjet gazdaságba történő tőkebefektetések volumene [3] csaknem megkétszereződött [4]. . A szovjet GDP átlagos éves növekedési üteme 1951-1955 között 11% volt [5] .

A IV., és különösen az V. és VI. Ötéves Terv számos célja és célja nem valósult meg az 1953. március-június közötti, egyszeri önként vállalt közigazgatási aktusok, gazdasági és közigazgatási egyedi határozatok sorozata miatt, amelyeket az önkormányzat előterjesztett és jóváhagyott. A Szovjetunió Minisztertanácsa L Berija feljegyzései és írásos kezdeményezései alapján a Sztálin halála utáni első hetekben . [6]

Az 1950-es évek elején, az ötödik ötéves terv kezdete kapcsán, amelynek tervei szerint a vasutak tömeges villamosítását irányozták elő, a Szovjetunió ismét visszatért a váltakozó áramú villamos mozdonyokhoz .

1954 végén az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa összehívta a Kremlben a második Összszövetségi Építőipari Konferenciát, amely az építőipar iparosításával foglalkozó konferenciaként, fontos állomásként vonult be a történelembe. az új technológia fejlesztésében, az építőipari termelés szervezettségének javításában és az építés-gazdaságtani kérdésekre való fokozott figyelemben.

Az ötödik ötéves terv éveiben lépett életbe:

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ Az SZKP XIX. Kongresszusának anyagai (b) - SZKP . Stalinism.ru (2013. február 19.). - Megjelent a "Pravda" újság 1952. augusztus 20-i 233. számában . Letöltve: 2014. november 2. Az eredetiből archiválva : 2017. április 26..
  2. ↑ Az SZKP XIX. Kongresszusának anyagai (b) - SZKP . Letöltve: 2014. november 2. Az eredetiből archiválva : 2014. november 2..
  3. ↑ Tőkebefektetések a nemzetgazdaságban
  4. ↑ Egy sazhen lépései – Ötödik ötéves terv . Letöltve: 2014. november 2. Az eredetiből archiválva : 2021. július 9.
  5. ↑ Pichurin I. I. A Szovjetunió szocialista gazdaságának válságának okai 1989-1991-ben  // A régió gazdaságtana. - 2012. - 1. sz . - S. 150-160 . Archiválva az eredetiből 2021. július 9-én.
  6. ↑ Lásd a Szovjetunió Minisztertanácsának 1953. március 25-i 895-385. számú rendeletét, amely megszakította és leállította a Szovjetunió nemzetgazdaságának számos stratégiai objektumának építését, a következőkben meghatározottak szerint: Törvény az ötéves tervről a Szovjetunió nemzetgazdaságának helyreállításáért és fejlesztéséért 1946-1950, M., Gospolitizdat, 1946; A párt 19. kongresszusának irányelvei a Szovjetunió fejlesztésének ötödik ötéves tervéről 1951-1955, M., Gospolitizdat, 1952; "A Szovjetunió fejlesztésének általános gazdasági terve 1946-1965", amelyet az Állami Tervbizottság szakemberei készítettek; zhur. "Tervgazdaság". A Szovjetunió Állami Tervezési Bizottságának folyóirata. 1949-1959; GARF. F. 9401. Op. 2. D. 416
  7. ↑ A szovjet ország villamosítása . Letöltve: 2014. november 2. Az eredetiből archiválva : 2014. november 2..

Linkek