Kis-Litvánia

Kis-Litvánia
Zászló
Más nevek megvilágított. Mažoji Lietuva , német  Kleinlitauen
államok területén
Poroszország 1920-1945
Kelet-Poroszország (Németország)
Litvánia és Lengyelország
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Kis-Litvánia ( németül  Kleinlitauen , sz . Mažoji Lietuva , poroszul Litvánia , németül  Preussisch-Litauen , s . Prūsų Lietuva ) Poroszország , majd Németországban Kelet -Poroszország történelmi néprajzi régiója , ahol porosz litvánok éltek .

Történelem

A Német Lovagrend 13. századi inváziója előtt a később Kis-Litvánia néven ismert terület nagy részét a Skalva és a Nadrov törzsek lakták . A Litvánia és a Német Lovagrend közötti szakadatlan háborúk idején elnéptelenedett a régió . A háborúk a melni békével véget értek , és a hazatérő menekültekkel együtt litván gyarmatosítók telepítették be a földet.

Kis-Litvánia egyfajta történelmi régióként a 16. század elején alakult ki a Német Lovagrend területén  - a Neman alsó folyásánál , ahol egy sajátos etnokulturális csoport alakult ki - a letuvinok (litvánok/poroszok). litvánok) , akik a litván nyelv délnyugati auksztai dialektusát beszélték. Kis-Litvánia a Német Lovagrend poroszországi (később Kelet-Poroszország) területének északi része volt, nevét a Szamogitiából és Suvalkiából ideköltözött litván nyelvű lakosságról kapta, és keveredett a helyi balti nyelvű (porosz) nyelvvel. -ajkú és litvánul beszélő) lakosai.

A Klein Litauen ( Kis-Litvánia ) kifejezést Poroszország német nyelvű krónikáiban először S. Grünau és L. David használta a 16. század elején [1] , 1517 és 1526 között.

A Német Lovagrend szekularizációja után Kis-Litvánia a Porosz Hercegség (1525-1618) , a Brandenburg-Porosz Hercegség (1618-1701), a Porosz Királyság (1701-1871) és a Német Birodalom (1871- ) része volt. 1918).

A Német Birodalom első világháborús veresége után (1914-1918) a Litván Köztársaság követelte, hogy Németország adja át neki Kis-Litvánia területét, de ennek jelentős része a versailles-i békeszerződés (1919) értelmében Németország és egy kisebb része - a klaipedai régió - 1920-ban az 1920-as versailles-i békeszerződés értelmében a Népszövetség mandátuma alá került . 1923-ban Litvánia annektálta a klaipedai régiót [1] .

1934 óta Adolf Hitler náci rezsimje a lakosság teljes németesítésének politikáját folytatta Kis-Németországban. 1939-ben Németország elfoglalta Litvániától Klaipeda vidékét, Poroszországot is bevonta a földjébe, és ott is németesítési (németesítési) politikába kezdett [1] .

A második világháború befejezése után a berlini (potsdami) konferencia határozata (1945) értelmében Kis-Litvánia területét felosztották a Szovjetunió (átkerült a Litván SZSZK -hoz ) és Lengyelország között [1] .

Ma Kis-Litvánia egy része a modern Litvánia és Lengyelország határain belül található , míg a fő terület az Orosz Föderáció Kalinyingrádi Területének része . A 21. század elején a 2010-es népszámlálás szerint 9,7 ezer litván él a kalinyingrádi régióban.

Kultúra

Kis-Litvánia lett a 16-18. századi irodalmi litván nyelv fejlődésének fő helyszíne - különösen annak egyik irodalmi változata, amely akkoriban a szamogit dialektus (nyelv) nyugati dialektusai alapján alakult ki. a helyi porosz nyelv dialektusainak hatására [2] . Az első nyomtatott könyvet ("Katekizmus") irodalmi litván nyelven (különösen samogit dialektusban) Martynas Mažvydas evangélikus lelkész készítette, és Königsbergben ( Porosz Hercegség ) nyomtatták ki 1547-ben, valamint az első litvánt. Daniil Klein „Grammatica Litvanica” nyelvtana , amelyet itt nyomtattak 1653-ban [1] .

Ezt elősegítette, hogy a 16. század első felében a Porosz Hercegség támogatta a reformáció folyamatait (az „érthető” tömegekre való átállást, az istentiszteleten a népi nyelveket), az evangélikus vallást hivatalos hitvallásként fogadta el, istentiszteletre a latin helyett németre váltott , és támogatta a nyomtatást és a balti nyelvű ( litván és porosz ) nyelvű oktatást a hivatalos német kormányzat széles körű támogatásának garanciájaként a Porosz Hercegség lakosságának széles tömegei részéről [1] .

Jonas Bretkunas 1579-1590 - ben Königsbergben fordította litvánra a Bibliát , de ez a fordítás nem jelent meg [1] . A 18. században a kislitván származású Kristijonas Donelaitis evangélikus lelkész megalkotta az első litván nyelvű verses költeményt („Az évszakok”), amely azonban csak a 19. században jelent meg és vált széles körben ismertté: Donelaitis első versét Ludvikas Reza adta ki 1816-ban. Königsbergben, de nem eredetiben, hanem németül [1] . A Biblia első teljes litván nyelvű fordítását 1735-ben nyomtatták ki, majd lektorálás után 1755-ben újra kinyomták Königsbergben (Pussia Királyság) [2] .

A 19. század első felében Kis-Litvániában jelentek meg az első litván nyelvű újságok, de példányszámuk kicsi volt, és hamarosan nyomtatásukat is megnyirbálták.

A 18. század elejére a poroszok Kis-Litvániában elnémetesedtek, így a helyi balti ajkú lakosság többsége porosz litván volt, de I. Friedrich Vilmos porosz király az 1709- es pestisjárvány miatti jelentős népességveszteséget igyekezett kiküszöbölni . -1711-ben a régióban meghívta Poroszországot a Királyságba (illetve Kis-Litvániába) német ajkú gyarmatosítókat Ausztriából , Németország , Svájc és Hollandia németajkú fejedelemségéből [1] .

A Német Birodalom 1871- es létrejötte után az államban az egyesülési politika uralkodott, amely Kis-Litvániában a helyi litván ajkú lakosság elnémetesedését eredményezte [1] . A litván nyelv azonban ennek ellenére megőrizte pozícióját Kis-Litvániában: folytatódott a litván nyelvű könyvek és folyóiratok nyomtatása; Kis-Litvánia lett a litván nyelvű könyvellátás bázisa a litván könyvkereskedők mozgalma számára . A 20. század elejére a litvánok (porosz litvánok) nagy része elnémetesedett [3] .

Kis-Litvánia volt Vidunas , a 20. századi felvilágosító és filozófus szülőhelye.

A német lakosság 1944- es német hatóságok általi első evakuálása, majd Kelet-Poroszország megmaradt lakosságának 1945-ös németországi deportálása , majd a második világháború után a poroszok jelentős részének deportálása következtében. litvánok, a porosz litvánok kultúrájából gyakorlatilag semmit nem őriztek meg. Ennek ellenére Kis-Litvánia jelentős mértékben hozzájárult a litván kultúrához.

Szimbólumok

Kis-Litvánia zászlaja három egyenlő vízszintes csíkból álló téglalap alakú panel: a felső zöld , a középső fehér , az alsó pedig piros .

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Kis-Litvánia // Nagy Orosz Enciklopédia: 30 kötetben - Moszkva, 2010. - T. 17. - 628. o.
  2. ↑ 1 2 Zinkevičius, Z. Hol vannak a litvánok ... S. 134.
  3. ↑ litvánok // Litvánia. Rövid enciklopédia. - Vilnius, 1989. - S. 385.

Irodalom


Források

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
Bibliográfiai katalógusokban
 Litvánia történelmi és kulturális régiói