Prostitúció Kambodzsában

A prostitúció Kambodzsában hivatalosan tilos, de ennek ellenére széles körben elterjedt. 2008-ban az ország törvényt fogadott el a szexuális kizsákmányolás céljából történő emberkereskedelem tilalmáról, amely vegyes reakciót váltott ki a közvélemény és az emberi jogi szervezetek, különösen a Human Rights Watch részéről .

Történelem

A prostitúció és a nőkereskedelem évszázadok óta létezik a kambodzsai társadalomban, de a 20. század háborúi és megrázkódtatásai nagymértékben érintették az iparág egészét. Tehát a vörös khmerek (1975-1979) éveiben a prostitúció szigorúan tilos volt. Pol Potoviták megbüntették mindenkit, akit házasságon kívüli kapcsolatok miatt ítéltek el tárgyalás és vizsgálat nélkül. A vörös khmerek megdöntése és a vietnambarát Heng Samrin rezsim 1979-es létrehozása után eltörölték a szexuális szolgáltatások nyújtásáért kiszabott halálbüntetést, de a prostitúciót továbbra is betiltották. Csak a politikai reformok 1989-es kezdetével kezdett fokozatosan újjáéledni az iparág.

Az 1990-es évek elején az Egyesült Nemzetek Kambodzsai Missziójának ( UNTAC ) 20 000 békefenntartója és személyzete érkezett az országba, hatalmas szexpiacot teremtve Délkelet-Ázsia egyik legszegényebb országában. A misszió vezetése lojális volt ehhez a jelenséghez, és szinte meg sem próbálta megállítani a prostitúció növekedését az országban. Norodom Sihanouk kambodzsai király erősen kritizálta a misszió személyzetét a kambodzsai nők "becstelenítéséért" [1] . A kontingens 1993. őszi kivonulása után a szexszolgáltatások iránti kereslet jelentősen visszaesett, ami a bordélyházak és a szexmunkások számának csökkenéséhez vezetett.

A Párizsi Megállapodás 1991-es aláírása óta a kambodzsai prostituáltak száma 1992-ben 6000-ről 20000-re nőtt, az ENSZ-megfigyelők kivonulása után pedig ismét csökkent, és 4-10 ezer közé esik.

Lásd még

Források

Jegyzetek

  1. ↑ Milton Osborne, Sihanouk, a fény hercege, a sötétség hercege. Selyemhernyó 1994

Irodalom