Patkókat

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. augusztus 19-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 4 szerkesztést igényelnek .
patkókat

Nagy patkó
tudományos osztályozás
Tartomány:eukariótákKirályság:ÁllatokAlkirályság:EumetazoiNincs rang:Kétoldalúan szimmetrikusNincs rang:DeuterostomesTípusú:akkordokatAltípus:GerincesekInfratípus:állkapcsosSzuperosztály:négylábúakKincs:magzatvízOsztály:emlősökAlosztály:ÁllatokKincs:EutheriaInfraosztály:PlacentálisMagnotorder:BoreoeutheriaSzuperrend:LaurasiatheriaKincs:ScrotiferaOsztag:DenevérekAlosztály:YinpterochiropteraSzupercsalád:RhinolophoideaCsalád:patkókat
Nemzetközi tudományos név
Rhinolophidae Gray , 1825
Leány taxonok
  • Hipposiderinae
  • Rhinolophinae

A patkódenevérek vagy patkódenevérek ( lat.  Rhinolophidae ) a denevérek alrendjébe tartozó emlősök családja . Néha a levélorrú alcsaládot külön Hipposideridae családba választják .

Általános leírás

Az orrlyukakat körülvevő pofákon összetett bőrporcos kinövések különböztetik meg őket. Az igazi patkódenevéreknél a kinövések patkó alakú lemezre hasonlítanak, amely elöl és oldalról az orrlyukak köré tekered; a Hipposiderinae alcsaládban  levél alakúak. Valószínűleg egy keskeny visszhangsugárnyaláb kialakítására szolgálnak, amelyet a patkók bocsátanak ki az orrlyukaikon. Minden faj fülében nincs tragus. A szárnyak szélesek, lekerekítettek, fesztávolsága 19-50 cm, a farok teljes egészében a femorális membránban van, nyugalomban a hátoldalra hajlik. A hátsó végtagok erősen ívelt, nagyon éles karmokkal vannak felszerelve, amelyek lehetővé teszik, hogy a patkódenevérek fejjel lefelé járjanak a mennyezeten. A szín általában egyszólamú, barna vagy vöröses; szinte fehér és élénkvörös egyedek is vannak.

Méretek kicsitől (legkisebb az alrendben) a nagyig. Testhossza 28-110 mm, súlya 6-150 g. Egyes fajoknál a hímek nagyobbak, mint a nőstények. A szegycsont elülső része, az első két bordapár, a 7. nyakcsigolya és az 1. mellkasi csigolya egyetlen csontgyűrűvé egyesül. A légzés túlnyomórészt rekeszizom , a mellkas kevéssé mozgékony. Fogak 28-32; a felső metszőfogak nagyon kicsik, szinte nem állnak ki az ínyből. A fogászati ​​képlet az1.1.1-2.32.1.2-3.3

A dél-kínai patkódenevérek a SARS -CoV és a SARS-CoV-2 koronavírusok forrásaivá váltak . [1] [2]

Életmód

A keleti félteke trópusi, szubtrópusi és részben mérsékelt övi szélességein elterjedt, Dél-Európában , Ázsiában , Afrikában , Ausztrália északi és keleti részén, valamint a Csendes-óceán számos szigetén lakik .

Különféle tájakon élnek a sivatagoktól a lombhullató erdőkig, nem kerülik el az antropogén területeket sem; a hegyekben 3500 m tengerszint feletti magasságig találhatók. A nap barlangokban, fák koronáiban, üregeiben, bányákban, ritkábban épületekben, olykor több száz egyedből álló csoportokban telik. Alvás közben szárnyakkal és femorális membránnal burkolják magukat, mint egy köpeny. A nappali alvás érzékeny. Zavaráskor a patkódenevérek halk, reszelős hangokat adnak ki. A mérsékelt övi szélességi körök típusai hibernált állapotba kerülnek; meleg időben gyakran minden patkós denevér kábulatba esik.

Rovarevők , főként lepkékkel és kétszárnyú rovarokkal táplálkoznak. Általában egyenként táplálkoznak, csak a lombvivők - kis csoportokban. Az etetési területek nem védettek. A repülés lassú, nagyon manőverezhető. A leveles orrú ( Hipposiderinae ) repülés közben elkapja a rovarokat; Az igazi patkódenevérek általában alacsony tengerszint feletti magasságban vagy sűrű növényzetben vadásznak. Egyes fajok egy ágról lógva várják a zsákmányt, és csak észreveszik, hogy rövid hajszába rohannak. Sok patkós denevér képes a helyén "lebegni", lehetővé téve számukra, hogy felszedjék a zsákmányt a levelekről vagy a pókhálókról. Repülés közben a patkódenevérek túlnyomórészt állandó frekvenciájú és jelentős időtartamú visszhangjeleket bocsátanak ki (levélorrú denevéreknél akár 20 ms-ig). A jelzések az orrlyukon keresztül csukott szájjal készülnek, ami lehetővé teszi számukra, hogy egyidejűleg étkezhessenek.

Reprodukció

A nőstény évente 1 nagy kölyköt hoz világra. Sok fajnál a párzás ősszel, a hibernáció előtt következik be, de az embrionális tojás csak tavasszal kezd kifejlődni. A kölyök fejletlennek születik, súlya eléri a nőstény súlyának 25%-át. Életének első napjaiban az anya testén lóg, a mellbimbóba kapaszkodva. Gyorsan nő. A fiatal patkódenevérek 30-40 napos korukban már önállóan táplálkoznak, és egyedül is képesek nagy távolságra vonulni. A közönséges lombhordóknál ( Hipposideros ) a kölykök a táplálkozás megszűnése után is az anya közelében maradnak. A patkódenevérek 2 éves korukban érik el az ivarérettséget. Az ilyen kis állatok várható élettartama rendkívül hosszú - akár 30 év.

Osztályozás

A család körülbelül 130 fajt foglal magában, amelyek 10 nemzetségben egyesülnek [3] :

A patkó denevérek a lándzsaorrú és egérfarkú denevérekkel együtt a gyümölcsdenevérekhez legközelebb álló denevérek csoportjába tartoznak .

Körülbelül 79 patkófaj szerepel a Nemzetközi Vörös Könyvben , mint veszélyeztetett és ritka faj. Számukat befolyásolja a természetes élőhelyek elpusztítása, az erdőirtás, a denevérek által megevett rovarokban felhalmozódó növényvédő szerek használata.

Oroszország területén 4 fajta valódi patkó denevér létezik :

ezek közül csak a déli patkódenevér nem szerepel az Orosz Föderáció Vörös Könyvében . Mindegyik megtalálható az Észak-Kaukázusban .

Jegyzetek

  1. ↑ (PDF) A SARS-COV-2 eredetének  nyomon követése a koronavírus törzsekben . ResearchGate . Letöltve: 2020. november 1. Az eredetiből archiválva : 2020. november 19.
  2. ↑ Ben Hu, Lei-Ping Zeng, Xing-Lou Yang, Xing-Yi Ge, Wei Zhang. A denevér SARS-hez kapcsolódó koronavírusok gazdag génállományának felfedezése új betekintést enged a SARS koronavírus eredetébe  //  PLOS Pathogens. — 2017-11-30. — Vol. 13 , iss. 11 . — P. e1006698 . — ISSN 1553-7374 . - doi : 10.1371/journal.ppat.1006698 . Archiválva az eredetiből 2022. január 2-án.
  3. ↑ Orosz nevek a The Complete Illustrated Encyclopedia című könyv szerint. "Emlősök" könyv. 2 = The New Encyclopedia of Mammals / szerk. D. Macdonald . - M. : Omega, 2007. - S. 460. - 3000 példány.  — ISBN 978-5-465-01346-8 .
  4. ↑ Thong VD, Puechmaille SJ, Denzinger A. et al., 2012. Új faj a Hipposideros (Chiroptera: Hipposideridae) Vietnamból // J. Mammalogy, Vol. 93, 1. szám p. 1-11.

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
Taxonómia
Bibliográfiai katalógusokban