| szomorú ciprus | |
|---|---|
| angol Szomorú ciprus | |
| Műfaj | regény |
| Szerző | Agatha Christie |
| Eredeti nyelv | angol |
| írás dátuma | 1940 |
| Az első megjelenés dátuma | 1940 |
| Kiadó | Collins Crime Club |
| Előző | Tíz fekete |
| Következő | Egy, kettő, a csat alig bírja... |
A Szomorú ciprus Agatha Christie regénye , amely először 1940-ben jelent meg Angliában, a Collins Crime Club kiadásában. Hercule Poirot sorozat , azon kevés udvari drámák egyike, amelyekben ő szerepel. A Szovjetunióban a regény "Hunterbury Tea Party" címmel jelent meg.
A regény címét [1] a szerző William Shakespeare " Tizenkettedik éjszaka " című darabjából kölcsönözte [2] : ezek a szavak hangzanak el a bolond dalában, amely a regény epigráfiája:
Menj el, repülj el, halál!
Ahol a szomorú ciprus áll,
Hadd feküdjek le a földbe békével!
És akkor, ó, szellemem, párologj el!
Engedd, hogy a tiszafa ágai az
Én lepelem köré tekerjenek.
Szeretteimmel megosztom a halált,
mint dicsőséget.
A regény bevezetőből és három részből áll. A bevezetőben kezdődik a bírósági ülés, ahol Elinor a vádlott. Az első rész főleg Elinor Carlisle szemszögéből zajlik, amely nagynénje, majd tanítványa, Mary Gerard haláláról mesél. Elinor a fő gyanúsított a gyilkosságban, ahogy minden bizonyíték rámutat. Az első rész azzal kezdődik, hogy névtelen levelet kap, amelyben arról tájékoztatják, hogy ő az egyetlen törvényes örököse az idős hölgynek, de új esélyes van az örökségre. A történet második részét Hercule Poirot tényleges nyomozásának szentelik. A harmadik rész továbbra is Eleanor Carlisle peréről szól, melynek során a teljes igazságra fény derül a bűncselekményről.
„ Ez azért van, hogy figyelmeztessem Önt” – áll a levélben. - Nem akarok neveket mondani, de valaki piócaként ragaszkodott a nagynénédhez, és ha nem vigyázol, mindent elveszítesz. A lányok nagyon ravaszok, és az öregasszonyok elhiszik nekik, ha megszívják őket. Jobb, ha gyere és nézd meg magad, mi történik. Nem tesz jót neked és a fiatalemberednek, ha elveszíted a vagyonodat, és ő nagyon okos, és az öreg Mrs. bármelyik pillanatban kibújhat. Jókívánság " [3] .
.
„Ez azért van, hogy figyelmeztessem. Nem nevezek neveket, de van Valaki a nénihez, és ha nem vigyázol, mindent elveszíthetsz. A lányok nagyon ravaszak, az idős hölgyek pedig elpuhulnak, amikor elbújnak és hízelegnek nekik. Azt akarom mondani, hogy jobb, ha gyere és nézd meg magad, hogy valaki ki fog rabolni... és a fiatal úr... megragadni, ami jogosan a tiéd - és Ő egy nagyon ravasz, és bármelyik pillanatban bedobhatja magát. Jókívánság " [4] .
.
"Ez azért van, hogy figyelmeztessem,
nem nevezek neveket, de van, aki szívja a nénijét, és ha nem vagy óvatos, mindenből kivágnak. A lányok nagyon ügyesek, az öreg hölgyek pedig puhák, amikor a fiatalok szívják őket, és hízelegnek nekik, amit én mondok: Legjobb lenne, ha lejönnél és megnéznéd, mi történik. a tiéd – és Ő nagyon művészi, és az Öreg Hölgy bármikor kipattanhat. Jókívánság” [5] .
.
Peter Lord azt mondja, hogy Dr. John Stillingfleet azt tanácsolta neki, hogy konzultáljon Poirot-val Poirot zseniális teljesítménye alapján az „Az álom” című történetben leírt esettel kapcsolatban, amelyet az 566. számú szálban nyomtattak, majd később a „The Adventures” gyűjteménybe is bekerült. of Christmas Pudding" és "A regatta titka. A Stillingfleet karakter később újra feltűnik a The Third Girlben (1966).
Az egyik tanú Amelia Sedley, ezt a nevet William Makepeace Thackeray a Vanity Fairből kölcsönözte .