Freisingi Ottó

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. október 3-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzéshez 1 szerkesztés szükséges .
Freisingi Ottó
német  Otto von Freising
Születési dátum 1111 körül [1]
Születési hely
Halál dátuma 1158. szeptember 22
A halál helye
Ország
Foglalkozása történész , író , katolikus pap
Apa III. Lipót [2]
Anya Agnes von Waiblingen [2]
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Freisingeni Ottó ( lat.  Otto episcopus Frisingensis , németül  Otto von Freising ; 1112 vagy  1114 körül - 1158. szeptember 22. [3] [4] [5] ) - német író , történész és krónikás , III. Szent Lipót őrgróf ötödik fia Ausztria és Agnes von Waiblingen , IV. Henrik császár lánya [6] . A híres Babenberg családból származott, III. Konrád német király féltestvére és Barbarossa I. Frigyes császár nagybátyja [7] .

Életrajz

Gyermekkora óta önként döntött úgy, hogy Istennek szenteli magát, 1126 körül a klosterneuburgi kolostor próbatevője lett , amelyet apja 1114-ben alapított Neuburg mellett [8] . Legkésőbb 1130-ban felvette a szent parancsokat .

1127 és 1132 között Párizsban , esetleg a Saint-Victorian apátságban , valamint Chartres -ban tanult [9] . Nincs megbízható bizonyíték arra vonatkozóan, hogy olyan híres filozófusokkal és teológusokkal tanult volna ott, mint Hugh of Saint-Victor , Gilbert of Porretan és Thierry of Chartres , de munkáik jelentős befolyása történelmi, teológiai és filozófiai nézeteinek kialakítására minden kétséget kizáróan [10] .

1133- tól Morimontban ( Burgundia megye) a ciszterci kolostorban dolgozott , ahol 1138-ban rektor lett [4] . Ugyanebben az évben Freising (Bajorország) püspökévé választották [11] .

Hivatali ideje alatt erőteljes tevékenységet folytatott, megreformálta a kolostorokat, pártfogolta a tudományokat és az oktatást, meghonosította a párizsi skolasztikát és Arisztotelész filozófiáját Freisingben . Aktívan védte kolostorának földbirtokait és tulajdonjogait I. Ottó bajor gróf wittelsbachi nádor végrehajtóival szemben , amiért megtámadta és megalázta.

Háromszor, 1141-1145-ben testvére , III. Konrád király megbízásából a pápai udvar követe [4] , majd 1147-1149-ben elkísérte a második keresztes hadjáraton Clairvaux-i Bernard hívására. [11] . Kis-Ázsia déli részén, Laodicea közelében egy hadjárat során az általa vezetett különítményt megtámadták a szeldzsukok , és maga Ottó is majdnem életét vesztette.

Unokaöccse I. Frigyes nevében közvetítette a bajor és az osztrák hercegek, majd maga a császár és IV. Adrián pápa közötti konfliktust . 1157-ben részt vett a Reichstag besançoni ülésén [11] .

1158. szeptember 22-én halt meg, útban a citeau-i apátságban tartott káptalantalálkozóra [7] . Az 1259-ben felszentelt morimonti apátság székesegyházában temették el, ahol 1636-ig őrizték sírját, amikor is a kolostor a harmincéves háború során elpusztult . A kolostor végleges lerombolása után a francia forradalom idején a temetkezési hely teljesen elveszett.

1954 - ben a Morimont-kolostor romjai között, a székesegyház oltára alatt olyan csontokat találtak, amelyeket Boldog Ottó ereklyéinek ismertek el, amelyeket a bécsi erdőben lévő heiligenkreuzi leányapátságba szállítottak, és megvizsgáltak a bécsi erdőben található antropológiai osztály. a bécsi Természettudományi Múzeum 1966-1969-ben [12] . Ma ezeket az ereklyéket a heiligenkreuzi kolostorban őrzik egy külön kápolnában .

Kompozíciók

Ottó _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ kitüntető helyet érdemelt  ki a középkori német történészek között .

Ottó krónikájának fő forrásai, amelyet eredetileg 1143-1146 -ban írt [14] Isangrim augsburgi apát parancsára , majd 1157-ben felülvizsgálták, kiegészítették és Frigyes császárnak szentelték, Aquileiai Rufinus , Aurelius Augustine "Történelem" című művei voltak. a pogányok ellen" Paul Orosius (Kr. u. V. század), Ekkehard krónikái Aurából (12. század eleje) [15] , Ortlieb és Berthold Zwiefaltenből (XII. század második negyede). Eszkatologikus érzelmekkel átitatott, és a világvége képzeletbeli képével végződik. Freisingeni Ottó pesszimizmusának oka a feudális pártok harca által szétszakított németországi társadalmi-politikai válság volt. Ugyanakkor a krónika, különösen az utolsó részben, értékes tényanyagot tartalmaz Németország belső és külső történelméről, széles vásznon mutatva be az akkori politikai életet.

Freisingeni Ottó az 1157-1158-ban írt " I. Frigyes császár cselekményei "-ben újra felvázolta Németország történetét IV. Henrik uralkodásától 1156-ig, ragaszkodva a hivatalos udvari állásponthoz [14] . 1170 és 1177 között ezt a részletes munkát, amely értékes forrása a 12. századi Németország és Olaszország történetének, valamint az akkori nemzetközi kapcsolatoknak, Rahevin 1160-ig  folytatta [ 16 ] .

A Szent Római Birodalom ideológusaként és Hieronymus Stridon „négy monarchiájának” gondolatától ihletett Ottó a „hatalom átruházásának” fiktív posztulátumát terjeszti elő , amely szerint a világ feletti uralom „átruházásra került”. maga Isten a római császároktól , először Nagy Károlynak (800), majd I. Ottó német császárnak (962), akinek vállalkozásait utódai Barbarossa Frigyesig [17] folytatták .

Ottó művészi formáját és az anyag filozófiai feldolgozását tekintve magasan felülmúlja a többi középkori krónikást, de munkáinak tényszerűségét tekintve sok kívánnivalót hagy maga után. A múlt eseményeinek bemutatását teológiai okoskodása szakítja meg, a prominens szereplők tetteinek leírása helyenként panegirikus jellegű .

Kéziratok és kiadások

Ottó "Frigyes császár cselekedetei" számos 12-16. századi kéziratban megőrződött, a müncheni Bajor Állami Könyvtárban , a Wolfenbütteli Duke August Könyvtárban , az Admonti Bencés Apátság könyvtárában ( Stájerország ) , Vatikáni Apostoli Könyvtár , a Párizsi Francia Nemzeti Könyvtár és más gyűjtemények. A "Két államról" krónikát több kéziratban őrizték meg, amelyek közül a legrégebbiek a Türingiai Egyetemi és Állami Könyvtár kéziratai . Jénában (XII. század) és a milánói Ambrosian Könyvtárban (XIII. század) [18] .

Ottó írásait először 1515 -ben adta ki Strasbourgban Johann Cuspinian osztrák humanista történész és diplomata [13] , 1569-ben pedig Pierre Pitou francia történész és jogtudós adta ki újra Bázelben . Mindkét mű első kritikai kiadását Franz Friedrich Willmans levéltáros készítette.a „ Monumenta Germaniae Historica ” számára (egy külön nyomtatott példány „Ottonis episcopi Frisingensis opera” címmel, Hannover , 1867). Frigyes császár cselekedeteit Rahevin folytatásával Georg Weitz újra kiadta 1884-ben Hannoverben . A krónika német fordítása Horst Ernst Arminius Kohl történész és oktató általa többkötetes "Geschichtschreiber der deutschen Vorzeit"-hez 1881-ben adták ki Lipcsében , és 1883-ban a "Friedrich cselekedetei" ( Lpts. , 1883) fordítása is ott jelent meg.

A legújabb kritikai kiadás eredeti latin és német fordításban 2000-ben jelent meg Darmstadtban , Franz-Josef Schmale középkori történész szerkesztésében..

Kép az irodalomban

Törzskönyv

Jegyzetek

  1. ↑ https://www.britannica.com/biography/Otto-of-Freising
  2. ↑ 1 2 Lundy D. R. Otto Babenberg // The Peerage 
  3. ↑ Német Nemzeti Könyvtár, Berlini Állami Könyvtár, Bajor Állami Könyvtár stb. Record #118590782 Archivált : 2020. augusztus 9. a Wayback Machine -nél // Általános szabályozási ellenőrzés (GND) - 2012-2016.
  4. ↑ 1 2 3 Schnith K. Otto von Freising // Lexikon des Mittelalters. — bd. 6. - Stuttgart; Weimar, 1999. Sp. 1581.
  5. ↑ A CERL tezaurusz archiválva : 2022. július 10., a Wayback Machine  - Consortium of European Research Libraries.
  6. ↑ Wattenbach W. Otto von Freising Archiválva : 2020. június 5. a Wayback Machine -nél // Allgemeine Deutsche Biographie . — bd. 24. - Lipcse, 1887. - S. 688.
  7. ↑ 1 2 Schlager P. Otto of Freising Archiválva : 2020. június 5., a Wayback Machine -nél . – Katolikus Enciklopédia . — Vol. 11. – New York, 1913.
  8. ↑ Otto episcopus Frisingensis archiválva 2020. június 5-én a Wayback Machine -nél // Repertorium "Geschichtsquellen des deutschen Mittelalters". – Bayerische Staats Bibliothek, 2012.
  9. ↑ Goetz H.-W. Otto von Freising archiválva 2020. június 5-én a Wayback Machine -nél // Neue Deutsche Biographie . — bd. 19. - Berlin, 1999. - S. 684.
  10. ↑ Hét generáció Freisingenszkij M. V. Ottója a negatív teológia hagyományában Archív másolat 2016. szeptember 6-án a Wayback Machine -nél // A Puskin Leningrádi Állami Egyetem közleménye. - 3. sz. - T. 2. - Szentpétervár, 2010. - 57. o.
  11. ↑ 1 2 3 Holland A. W. Otto of Freising Archiválva : 2022. július 10. a Wayback Machine -nél // Encyclopædia Britannica, 11. kiadás . — Vol. 20. - Cambridge University Press, 1911. - p. 375.
  12. ↑ Maurer Pius. Otto von Freising archiválva 2020. június 7-én a Wayback Machine -nél // Biographia Cisterciensis online. november 2010.
  13. ↑ 1 2 Holland A. W. Otto of Freising Archiválva : 2022. július 10. a Wayback Machine -nél // Encyclopædia Britannica, 11. kiadás . — p. 376.
  14. ↑ 1 2 Schnith K. Otto von Freising // Lexikon des Mittelalters. — Sp. 1582.
  15. ↑ Wattenbach W. Otto von Freising Archiválva : 2020. június 5. a Wayback Machine -nél // Allgemeine Deutsche Biographie . — S. 689.
  16. ↑ Goetz H.-W. Otto von Freising archiválva 2020. június 5-én a Wayback Machine -nél // Neue Deutsche Biographie . — S. 685.
  17. ↑ Weinstein O.L. Nyugat-európai középkori történetírás. — M.; L., 1964. - S. 79.
  18. ↑ Historia de duabus civitatibus Archivált 2020. június 5-én a Wayback Machine -nél // Repertorium "Geschichtsquellen des deutschen Mittelalters".

Bibliográfia

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
Genealógia és nekropolisz